Kritika #70 - Love Supreme

Író: Stella Juniper
Cím: Love Supreme
Link: xxx

FEJLÉC:

Azt kell mondanom, hogy nem találkoztam még hasonlóval. Nagyon szép, és egyedi megoldás. A színek passzolnak egymáshoz, és a designhoz is egyaránt. A fejlécen lévő karakter elhelyezése jó, és én is pont így képzeltem őt el. A kis feliratok Oliver körül nagyon jól mutatnak, valamint egy kis ízelítőt is kapunk a történetből a szavak segítségével. Az alap kifejező: nem túlzsúfolt, de nem is túl egyszerű. A betűtípus illik az egészhez, de hát képtelen vagyok egyetlen pontot is levonni.

10/10

DESIGN

Tetszik ez a világoszöld-kék párosítás, szerintem nagyon jól mutatnak így együtt a blogon. A kódok is nagyon szépen össze vannak állítva: egyszerűek, azonban nagyszerűek is. Normál esetben szélesnek mondanám a blogodat, és első szempillantásra annak is tűnt, de rájöttem, hogy, ha keskenyebb lenne, nem mutatna ilyen jól, szóval nem szóltam. Még a modulelrendezésed is tökéletes, de azért a profilodat kicsit hiányolom.

10/10

KARAKTEREK

Nagyon jól megismertem az állandó szereplőidet olvasás során. Szinte mindenkinek a bőrébe bele tudtam kicsit bújni, teljesen jól is formáztad meg őket. De ez nem igazság! Azért ennyire jó nem lehetsz!

Oliver: Egy vicces, menő, idióta, és azért imádtam annyira, mert valójában egy seggfej. Te azonban mégis úgy ábrázoltad, hogy tudjam szeretni őt.

Rachel: A kezdetektől utáltam, mivel egy hülye ribanc, aki állítása szerint összezavarodott. Mégis azért kicsit szerettem is, mivel nélküle nem lenne a történet sem.

Frank: Az a tipikus normális, aki bár „hülyén”, tanácsokat osztogat. És ebből fakadnak a kínos szituációk. Amikor próbál józan maradni, azért még őt is néha elragadja az a bizonyos hév.

Dylan: Frank ellentéte. Jó ötlet nuku, neki csak a bulizás, és a csajok járnak az eszében, és mindig fergeteges hülyeségeket mond, amin kénytelen az ember röhögni.

Valamelyik tulajdonsága miatt, mindegyik szereplődet megszerettem kicsit, de azért Olivernél senki nem jobb! :D

10/10

TÖRTÉNET

Amikor elolvastam a fülszöveget, arra gondoltam, hogy ez még könyvben is tök jó lenne, rengetegen elolvasnák. Hihetetlenül nagy lehet a képzelőerőd, ha ki tudsz találni ötven egyedi, vicces, mégis különböző szituációt egy szakításhoz. Azért az ilyen tehetség nem adatik meg mindenkinek. Tudod, mindig hosszú kritikát írok, most viszont attól félek, hogy nem-e lesz túl rövid. Mert, ha nem találok hibát, akkor nem tudok, miről írni. 

Prológus:

Elképesztő. Soha nem olvastam még talán ennyire szórakoztató prológust, és el is mondom, hogy miért tetszett annyira:

-          egyetlen helyesírási hiba, vagy még egy elírás sincs benne

-          roppant érdekfeszítő, a prológus elolvasása után mindenki kíváncsi a további fejleményekre

-          vicces: halál sokat röhögtem azon, hogy egy lány – te – hogy bír olyan szemszögből írni, amihez köze sincs hozzá

-          rövid: magyarul nem kell egy litániát elolvasnom, mire véget ér

-          FÉRFI SZEMSZÖG… ÉS… HÁT… EZ NAGYSZERŰ EMBEREK!

Imádtam!

1.fejezet

Ebben előfordult néhány hiba, de az élvezeti értéke egy fokkal se lett rosszabb. Ugyanúgy imádtam, mint a prológust.

Először is. A „na” szócska után általában mindig vesszőt teszünk, kivéve a különleges buzdításoknál!

Aztán: az egyik részben azt írtad, hogy egy liter kávét ivott meg. Ennek most három lehetőséget tudok be:

a.      Oliver az ötvenedik lány után szívinfarktust kap.

b.      Arra utaltál, hogy annyira kellett neki az energia, hogy meg tudott volna inni egy liter kávét.

c.       Enyhe iróniát alkalmaztál.

Nos? Akkor melyik?

Emellett ez a fejezet is érdekes volt, vicces… és az a telefonbeszélgetés… Te jóságos anyaszent úristen! Hihetetlenül sokat röhögtem, mert az a beszélgetés, akkora baromság volt, hogy a pofám leszakad, de… nem tudom szavakkal leírni. Végre egy írónő, aki az olvasók fejébe lát, és tudja, mi kell nekik. Azért az elején kicsit sajnáltam Florát, de amikor úgy neki esett Olivernek – jogosan, nem jogosan – én Olivernek adtam igazat.

És… nem tagadom, az ötödik fejezetig olvastam. Csak úgy faltam a bejegyzéseidet, mint amikor kiskutya rágja a csontot, de olyan szinten meg voltam elégedve, hogy úgy éreztem, én valóban egy könyvet olvasok. És bár volt néhol elírás, nem említem meg őket, hiszen egy ilyen zseniális alkotás mellett teljesen eltörpülnek. Most jön az a rész, hogy folytatom a hibák sorolását egészen a harmadik, vagy ötödik fejezetig, de… teljesen belém fojtották a szót. Mindegyik nagyon tetszett, és helyesírási szabályokkal is tisztában vagy. Nem kell szinonima szótár se neked, hiszen teljesen jól írsz. Nem tudom folytatni a kritikát, Stella. A történeted annyira tetszik, hogy képtelen lennék egyetlen pontot is levonni.

10/10

Összesen: 40/40

Alapjába véve:

-          az alapsztori tökéletes

-          helyesírási hibákkal nem küszködsz

-          fogalmazásilag csodállak

-          a fejezetek viccesek, és érdekesek

-          azért majd arra a kérdésemre a választ várom :D Tudod, a, b, vagy c! :D

Egyébként olvastam az egyik kritikádat, és nekem elhiheted: létezik a tökéletes! J

Kritikámmal nem bántó jellegű volt, csupán egy tanács! :)

Köszönöm, hogy tőlem rendeltél! J