2015. április 10., péntek

Interjú #28

Sziasztok! 

Most egy interjúval jöttem, mely Nessa Laura Lossёhelinről és az ő blogáról készült. (Truth or Lie?


1. Miért kezdtél el blogolni/írni? 

Leginkább azért kezdtem hozzá, mert egészen kicsi koromtól kezdve érdekeltek a könyvek, és nem hencegésből mondom, de tíz évesen olyan könyveket olvastam el és értettem meg, amiket a legtöbben még középiskolában sem fognak fel. Ennélfogva nem kevésszer felmerült bennem a kérdés, hogy vajon tudnék-e én is legalább ilyen jót írni..? A válasz persze nem, ettől függetlenül viszont szenvedélyemmé vált az írás, és alsóban nem egy történetíró versenyre beneveztem, ahol nem mondhatnám, hogy sok jó eredményt értem el, de legalább gyakoroltam. A másik ok pedig, hogy imádok írni, az, hogy mindig, bármilyen helyzetben képes elérni, hogy elfelejtsem a világot és a gondjaimat. Még akkor is segít az írás, amikor kimondhatatlanul nagy zűr van itthon. A blogolást pedig egy ismerősöm révén ismertem meg, és azóta imádom a Bloggert.


2. Honnan jött a történet ötlete? 

A jelenleg írt blogom, a Truth or Lie..? ötlete leginkább annyiból áll, hogy imádom a One Direction-t, és ezelőtt is írtam már több kisebb-nagyobb 1D-fanfictiont. Nem kevesen elítélnek emiatt, és nem fogjátok elhinni, de nekem ez jelenti az életemet, és akármikor kezdek is hozzá az íráshoz, mindig beleélem magam a főszereplőim helyzetébe - mintha velem történnének meg azok a dolgok, amik velük. És ez csodálatos érzés szerintem! Nem csak akkor, amikor a karakteremmel valami nagyon jó történik, hanem akkor is, mikor rossz. Másrészt azt is ötletnek lehet nevezni, hogy gyakorlatilag bármit képes vagyok írni, csak írhassak már, és valljuk be, ahhoz, hogy valaki elkezdjen egy fanfictiont, nem kell egetrengetően sok idő, elvégre ott van már eleve öt meglévő, kidolgozott karakter - a banda öt tagja. Ez egyetlen saját, teljesen önálló történettel sincs így, ott ugyanis minden az író műve. Naná, a fanfictionökben is formálja az író a srácokat, de a kinézetét és a nevét legtöbbször akkor is lemásoljuk, ami egyáltalán nem baj, ezzel is tudunk fejlődni, nem is keveset. Kicsit eltértem a témától...


3. Általában amikor írsz, elképzeled az adott jelenetet? 

Naná! Magam előtt látom az összes jelenlévő szereplőt, a helyszínt, még azt is, milyen színű az ég, vagy ilyesmik.


4. Először papírra írtad a történeted, vagy már az elejétől kezdve a blogodra gépelted? 

Volt időszakom, amikor az írógépemmel próbálkoztam, aztán pedig egy viszonylag népszerű közösségi oldalon, a Cicaneveldén (ne nevessetek ki érte, régen volt már, gyerek voltam) publikáltam jobb-rosszabb (főként utóbbira hajazó) "műveimet". Ezek után találtam rá a Bloggerre, és, mint már említettem, onnantól kitartottam amellett.


5. Milyen hosszúra tervezed a történetet? 

Jó kérdés. Nem akarom túl rövidre zárni, ahogy elhúzni sem. Úgy gondolom, még azt sem mondhatom, hogy addig írom, amíg az olvasóim kérik, mert nincsenek túl sokan, és még annál is kevesebben veszik a fáradságot, hogy kommenteljenek vagy pipáljanak vagy feliratkozzanak, úgyhogy leginkább magamnak írok, és azért, mert örömömet lelem benne. Nem számít, ha senkit nem érdekel, én akkor is írom. Amíg ki nem fogyok az ötletekből, azt hiszem.


6. Mi motivál téged? 

A könyvek, amiket olvastam, és az álmom, hogy író lehessek. Nem is akarok híres író lenni, csak író. Nem hinném, hogy a pénzért vagy a népszerűségért csinálnám, mert akkor nem vesztegetném az időmet egy blogra, ahol alig kapok komikat. Szóval az álmaim és az olvasmányélményeim - utóbbinál is az, hogy "bárcsak tudnék olyan jól írni, mint ő".


7. Szeretsz olvasni? Ha igen milyen műfajú könyveket? (Van kedvenced?) 

A szeretek kifejezés ide egyszerűen nem passzol, imádni meg Zoltán atya szerint csak istent lehet, de én az imádatnál is jobban imádok olvasni. Akármit elolvasok, ami jó, és nagyon kitartóan is kezelem a kedvenceimet - úgy értem, nem egy trilógiát újraolvastam már többször is, csak azért, mert egyszerűen nem tudtam meglenni nélküle. Kedvenceimből annyi van, mint csillag az égen, de amiket mindenképpen meg szeretnék említeni, azok a Gyűrűk Ura, a Ködszerzet, A tűz és jég dala, a Jane Eyre, A hobbit, A szilmarilok, a Csodaidők, a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei, Szabó Magdától a Mondják meg Zsófikának és az Abigél, és még csomó minden más - hadd ne fárasszalak vele tovább titeket! Fantasyk és sci-fik előnyben, de a reálissal sincs semmi bajom, sőt.


8. Kinek ajánlanád a történeted? 

Mindenképpen valaki olyannak, aki szereti a szerelmi - kicsit talán túlságosan is nyálas, hogy a legjobb barátnőm szavaival éljek - történeteket, azon belül a One Directiont és a fanfictionöket. És aki nem bánja, hogy néhol elborítják az egyes fejezeteket a párbeszédek, máshol meg csakis a főszereplő idegörlő önemésztése olvasható.


9. Mesélnél egy kicsit a történetedről? 

Szívesen, de nem hiszem, hogy az én monológomtól kattintanának majd többen a blogomra, mert, akit érdekel, az már rátalált, akit meg nem, az tesz rá igazából. Az első évadban Louis Tomlinson szakít a barátnőjével, Eleanor Calderrel, és a menedzsment kijelenti, hogy Louisnak mielőbb új barátnőt kell találnia, akinek segítségével elcsitítja a szakítás oka miatt keringő Larry-s pletykákat. Nemsokára Louis valóban beleszeret a lányba, de addigra Chloe már megtudja az igazat, és összejön Harryvel, Louis bandatársával, aki már az első perctől fülig szerelmes volt a lányba. Végül persze jön a happy end - Chloe és Louis összejönnek, de Harry nem hajlandó elviselni ezt, és bosszút esküszik. A második évadból már fent van pár fejezet, de nem szeretnék többet elárulni, mint ami azokból kiderül: Harry bosszút tervezget, és ehhez Tessát, Louis és Chloe lányát kívánja felhasználni. Iratkozzatok fel, ha meg akarjátok tudni, mi sül ki belőle.


10. Mesélnél magadról? 

Na, ez már kevésbé megy, mert nem hiszem, hogy egy embert meg lehet ismerni pár száraz, tömény információkötegből. Győr-Moson-Sopron megyében élő, lelkes Directioner vagyok több, mint egy éve. Kedvenc filmjeim, könyveim, sorozataim sora végeláthatatlan, úgyhogy azokkal nem fárasztok most itt senkit. Hat éve tanulok zongorát, és kedvenc fantasyregényciklusomat, A tűz és jég dalát (írta: George R. R. Martin) pár hónapja angolul, eredeti nyelven olvasom, és már a harmadik rész második felénél tartok, és nem kicsit értek is belőle. A kedvenc sorozatom, az Ezel - Bosszú mindhalálig kapcsán kezdtem el törököt tanulni. Nem kell nagy dolgokra gondolni; vettem egy török társalgás kezdőknek könyvet, meg befészkeltem magam a Google Wikipédiájába és Fordítójába. Jelenleg, amire a legjobban várok, az a Trónok harca ötödik évada - a fent említett Martin-sorozat nagysikerű filmadaptációja -, és a Vikingek című sorozat következő része, amit csütörtök este adnak le a tévében, de nincs olyan csatornánk, így csak pénteken láthatom. Kedvenc színem a fekete, és az osztálytársaimmal ellentétben nem sminkelem magam. Jól értetted, soha. Nem tartom menőnek, ha valakinek tizennégy évesen pasija/csaja van, sőt, elhidegít, de akinek ez jó, annak jó. Óvoda óta kilógok a sorból. Három legjobb barátomnak köszönhetően vagyok még életben - egyikükkel lassan nyolc éve osztálytársak és legjobb barátnők vagyunk, a másikukkal soha nem találkoztam, mert neten ismertem meg, de a testvéremnek tekintem, a harmadik, és nem feltétlenül a legkevésbé fontosabb pedig a srác, akivel a bátyámnak köszönhetően ismerkedtem meg. Álmom, hogy író lehessek, és bokáig érjen a hajam. Akkor legalább én leszek Aranyhaj kevésbé népszerű, Barnahaj-változata. Ennyi. ;)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése