Interjú #9

Sziasztok!

Ismét egy interjút hoztam nektek, az interjú Stephanie-ről és az ő blogjáról készült.

1. Miért kezdtél el blogolni/írni?

Azért kezdtem el a blogolást mert szerettem volna megosztani másokkal azokat a gondolatokat, fantázia szüleményeket amik már régóta a fejemben tomboltak. Így miután sokáig hevertek a fejezetek egy dokumentum formájában a gépemen, a húgom unszolásának eleget téve belevágtam a blogolásba. Számomra az írás mindig is önkifejezést, véleménynyilvánítást  jelentett, egy kis menekülőt a valós hétköznapokból. 

2. Milyen hosszúra tervezed a történetet?

Már megvan a fejemben a történetem végkimenetele, a karaktereim végső sorsa, de ezt sem oldalszám, sem fejezet számra nem tudom pontosan megmondani. Annyi biztos, hogy még 20 fejezetet legalább szeretnék írni. Sok fordulatot tartogatok még a szereplőimnek. 

3. Honnan jött a történet ötlete?

Mindig is nagyon érdekelt a világháború pszichológiai háttere, így biztos voltam benne, hogy szeretnék írni egy olyan történetet amiben elmondhatom a véleményemet erről az időszakról, megjeleníthetem azt hogy más-más személyiségek hogyan boldogulhattak ebben a groteszk világban, hogy alkalmazkodtak egy lehetetlen eszméhez. Véleményem szerint a II. világháborút átitató náci eszme, egy író számára roppant termékeny táptalaj, hiszen minden adott ahhoz, hogy izgalmasan tudjam megragadni és átadni a kor őrült szellemét. Azt hogy milyen lehetett akkor a társadalmi nyomás alatt embernek maradni, vagy sodródni a tömeggel.  

4. Mi motivált téged?

 Az előző válaszomban is benne van a motivációm lényege. Másfelől az is motiválóan hat rám, hogy pozitív visszajelzéseket kapok a történetemről.

5. Érezted már úgy egy-egy fejezet után, hogy nem érdemes tovább folytatnod az írást?

Sosem éreztem azt, hogy fel kellene adnom.

6. A főszereplőid belső tulajdonsága mennyire hasonlít a te belső énedhez?

Egyáltalán nem hasonlítom magam egyik szereplőhöz sem. Nem tettem eddig sem, nem is fogok úgy írni, hogy belefogalmazzam magam karakterként a történetembe, nekem nem jelentene nagy kihívást ha a főszereplőm egy az egyben az én tulajdonságaimmal rendelkezne. Éppen ezért Elisa teljesen más személyiség mint én, ő egy gyenge, naiv nő aki teljesen bizonytalan magában, hiszen a kor is megköveteli, hogy egy nő maradjon csendben és hagyatkozzon a férfiak döntéseire, éljen az ő árnyékukban. Ezért is jelent kihívást így írnom, hogy Elisa teljesen más habitusú ember mint amilyen én vagyok. A karaktereim közül leginkább Rotger áll a legközelebb hozzám, ő adja át leginkább az én véleményemet, ő az egyetlen aki teljes erkölcsi felelősségében bírja elviselni a világ változásait, magabiztos, bátor és átlát az ármánykodókon, noha, mivel senki sem fekete vagy fehér ezért az ő önös érdekeiből is fakad majd balul elsülő cselekedet, de hát ez természetes hiszen mindenki hozhat rossz döntéseket. 

7. Amikor írsz, beleképzeled magad a szituációkba, és aszerint írod meg, ahogyan te cselekednél?

Minden egyes fejezetet úgy írom meg mintha egy filmet rendeznék, látom magam előtt a helyszíneket a szereplőket a legapróbb részletekig kidolgozott díszleteket. A karakterek pedig aszerint döntenek, amilyen személyiségjegyekkel rendelkeznek, igyekszek mindig a realitás talaján mozogni, és a karakterváltozást is csak adagokban érzékeltetni. Szerintem akkor jó egy történet ha a szereplők hűek maradnak önmagukhoz, én mint író amilyen jellemvonásokat megáldom őket aszerint fogom cselekedtetni őket.

8.  Előre megtervezed az eseményeket, vagy csak leülsz írni és hagyod, hogy spontán szülessenek meg?

Előre megtervezem, hogy mi fog történni. De amikor megszáll az ihlet olyankor előfordul, hogy egy izgalmasabb fordulat jut eszembe. De mivel a világháború eseményeihez simulok az ad némi segítséget, egy vezérfonalat amihez alkalmazkodhatok.

 9.  Van valami szokásod írás közben? Mondjuk zene hallgatás, vagy hogy csak a nap egy bizonyos szakaszába tudsz írni.

Ahhoz, hogy jól tudjak írni, magányra van szükségem és teljes nyugalomra, egy kis aláfestő zene persze nem árt, csak javít a gondolatmeneten.

10.  Mesélnél magadról?

Az írással komolyabban körülbelül két éve foglalkozom. Régebben a fanficekkel próbálkoztam, kisebb novellákkal, történetfoszlányokkal, akkor is már rengeteg ötlet tombolt a fejemben de nem volt kitartásom ahhoz hogy végigvezessek egy történetet. Aztán ahogy telt az idő egyre bátrabban nyúltam a szavakhoz, és egyre jobb ötletek villantak fel a fejemben így rohamosan fejlődni kezdett az íráskészségem, így hát úgy gondoltam megosztom a világgal hogy írok én. A Willkommen, Elisa mellett divatblogot is vezetek. Az életem szenvedélye a divat az írás mellett, így stylistnak fogok szeptembertől tanulni, később pedig a divatújságírásban szeretnék tevékenykedni. Fogékony vagyok a művészetek iránt, imádok festeni, alkotni, imádom a színházat és a jazz zenét, és mindent ami vintage :)