Blogajánló #7

Good Enough 

Tudod milyen érzés megszeretni valakit? Tudod milyen könnyen ellehet veszíteni bárkit? Szenvedsz mert szereted, de nem ölelheted többé? Tud meg milyen az igazi élet! Ebből a történetből megtudhatód milyen könnyen veszíthetsz el bárkit. 

Ha kíváncsi vagy milyen is a kegyetlen valóság, vagy csak megfogott a történet akkor érdemes benézned erre a blogra! 

Részlet: 

1.részből: 

"- Kincsem készen vagy?! - kiabált anyám a nappaliból. Fél óra múlva a reptéren kéne lennünk, ha nem szeretném lekésni a gépet. Márpedig azt nem akarom. El akarok menni és kezdeni egy új életet, barátokkal és állással. Az utolsó simítás képen beraktam apa egyik régi, lyukas pólóját, hogy mindig velem legyen.

- Egy pillanat anya,egy pillanat. - motyogtam, valószínű hogy meg sem hallotta. Csak a legfontosabb dolgokat viszem magammal Londonba, az egyetemre. Ezek a dolgok a könyveimet és a bőröndömet foglalják magukba. Beszaladtam a fürdőbe, magamra kaptam az előre kivasalt fehér blúzom és a sötét rakott szoknyám, fenekemig érő barna hajamat végigszántottam egy fésűvel, majd a bőröndömmel együtt lementem a szüleimhez.

***

- Mindened meg van? Személyi, repülőjegy? - fogta arcom kezei közé az apám, mire hevesen bólogatni kezdtem. Azért ennyire aggodalmaskodó, mert mindig otthon hagyok valami fontosat. Múltkor Spanyolországba akartunk repülni, de én otthon hagytam a jegyem amiért vissza kellett fordulnunk, így a gépet lekéstük.

Nyomott egy puszit a homlokomra, majd szorosan megölelt. Még anyám is megszorongatott és utamra engedtek.

5 perc után a repülő egyik ablak felőli ülésében vártam a felszállást. Nagyon izgulok, a tenyerem izzad, a térdeim remegnek és a hasam itt-ott görcsbe rándul, pedig még oda sem értünk. Már alig várom az ismerkedést, az új arcokat. Soha nem voltam társasági lény, inkább elbújtam egy könyvvel és olvasgattam. Soha nem voltak barátaim, én az a zárkózott típus vagyok. Csak akkor szóltam az emberekhez, ha nagyon muszáj és ha egy szóval jellemezni kellene magamat akkor az a szó a ''magamnak való'' lenne.

- Kérem mindenki foglalja el a helyét, a felszállást megkezdjük. - mondta egy monoton női hang. A nagy zsivajban mindenki leült a helyére, szerencsémre mellém senki. Betettem az egyik kedvenc albumom és egész úton ezt hallgattam.

***

Miután leszálltam a repülőről a londoni Heathrow repülőtéren, utam azonnal egy taxi felé vettem. Bő 10 perc után találtam is egyet. Lediktáltam a sofőrnek a címet, majd egész az egyetem kapujáig fuvarozott.

Amint kiszálltam a kocsiból a bőröndömmel, hatalmas mosolyra húzódott a szám. Az egyetem hatalmasabb volt mint ahogy a katalóguson és az interneten kinézett. A falai vöröses-barnán magaslottak ki a zöld fák lombjai közül, mint valami hatalmas erőd. A hatalmas aranyozott mintákkal díszített vaskapun diákok sokasága hömpölygött befelé,megkezdve a tanévet. Megfogtam hát a ruhákkal és könyvekkel teli csomagom és követtem a példájukat.

- E-elnézést, szeretném elkérni a szobám kulcsait. - motyogtam a recepciós pultnál álló idősebb hölgynek.

- Mi a neved? - mosolygott bátorítóan.

- Nora Atkin. - valamit pötyögött, aztán egy hatalmas vigyorral átadta a kulcsaim.

- 325 - ös szoba.  Eleanor Calder lesz a szobatársad, nagyon kedves és közvetlen lány. Ne lepődj meg, ha egyből letámad, mikor betoppansz. Ő nem elsős, egy évvel idősebb nálad. Úgy értem másodikos. - az arcáról nem lehetett letörölni a vigyort és bevallom megnyugodtam, hogy egy épelméjű lányt kaptam magam mellé. Egy cseppet sem örülnék neki, ha valami gót csajjal, Isten mentsen meg fiúval kellene lennem. Egy halk ''köszönöm'' után megkerestem a szobám.

A kulcsot a zárba helyeztem, majd egy kattanással elfordult, jelezve hogy beléphetek. A szobában hatalmas kupi fogadott, mindenütt ruhák voltak szétdobálva és a szekrény előtt, háttal nekem egy barna hajú lány állt csípőre tett kézzel.Biztosan ő Eleanor.

Becsuktam magam mögött az ajtót és megköszörültem a torkom. A lány ijedten megfordult és egy nagy levegővétel kíséretével szívére tette a kezét. Gondolom megijedt.

- Szia Eleanor Calder, biztosan te vagy az új lány. Bocsi  a nagy kupiért, csak nem rég jöttem és fogalmam sincs mit vegyek fel az esti randimra... - Ilyen hamar talált magának partnert? Mondjuk nem csodálom, hiszen gyönyörű, de szerintem ez egy picit korai.

- Sz-szia, Nora Atkin és nincs semmi baj. - nyújtottam felé a kezem mosolyogva. Csak ciccegve leintett és megölelt. Már értem miért mondta a néni, hogy nagyon közvetlen. Óvatosan visszaöleltem, majd letettem a bőröndöm a földre. Ahogy észrevettem emeletes ágyunk van és én vagyok felül, ez az!"