2014. július 26., szombat

Interjú #17

Sziasztok!
Ismét egy interjút hoztam nektek, mely Jázminról és az ő blogáról készült.


1. Miért kezdtél el blogolni/írni?

Mert úgy gondoltam, hogy ez a történet méltó arra, hogy más is láthassa.

2. Milyen hosszúra tervezed a történetet?

Most kezdtem bele a "2. évadba", és, ha úgy alakul talán egy 3. is szóba jöhet.

3. Honnan jött a történet ötlete?

Ez egy érdekes történet... Az egész onnan ered, hogy képeket keresgéltem és ráakadtam pár, az Orphan Black elején játszódó, még a "punk rock" Sarah -t ábrázoló jelenetfotóra, és éppen akkor álltam neki a Teen Wolf -ot nézni, amiből pedig Stiles fogott meg. Így hát elkezdtem a kettejük történetén gondolkodni (amiből pedig egészen más lett, persze)

4. Mi motivált téged?

Egy nagyon kedves barátnőm, aki biztat az írásra (Vivi), és az olvasók (olyan jól esik, amikor ír valaki valamit, hogy az leírhatatlan)

5. Érezted már úgy egy-egy fejezet után, hogy nem érdemes tovább folytatnod az írást?

Igen, mindig új ötlet jön, mindig új ihletforrás, ami aztán belekerül magába a történetbe. És imádom azt az érzést, amikor egyszerűen már tudom hogy mit akarok, és várom a percet, hogy leülhessek a géphez és "papírra" vethessem az egészet.

6. A főszereplőid belső tulajdonsága mennyire hasonlít a te belső énedhez?

Szerintem mindenki magából indul ki, még ha nem is szándékosan. Nagy részben megegyezünk a fő karakteremmel, de van egy-két olyan rész, aminek írásával megszenvedek, mert meg kell változtatnom a hozzáállásomat. A többi szereplőt inkább ismerősökről/barátokról mintázom, de persze azokba is belecsusszan pár dolog magamból.

7. Amikor írsz, beleképzeled magad a szituációkba, és aszerint írod meg, ahogyan te cselekednél?

Igen, nekem ez az első olyan irományom, aminek minden egyes részlete filmszerűen jelenik meg a szemem előtt. Nem feltétlen, mert nem mindenben egyezem a karakterjeimmel, így a döntésük is változik.

8.  Előre megtervezed az eseményeket, vagy csak leülsz írni és hagyod, hogy spontán szülessenek meg?

Is-is. Fő események vázlata megvan már a fejemben, de a többi -nagyjából- akkor dől el, mikor írom.

 9.  Van valami szokásod írás közben? Mondjuk zene hallgatás, vagy hogy csak a nap egy bizonyos szakaszába tudsz írni.

Van, hát! Többnyire csak olyan zenéket hallgatok , amik illenek a hangulathoz/szituációhoz; és nem tudok melegben, napsütésben írni, mert egyáltalán nem illik a blog hangulatától, és akkor én sem vagyok képes beleképzelni magam ebbe a "nyomott", kissé depressziós világba (ahogy én hívom :) ), hanem inkább boldog vagyok, vagy a melegtől leragadnak a szemeim, és semmihez sincs kedvem.


10.  Mesélnél magadról?

Szerintem, amikor felteszik ezt a kérdést az ember agya csak úgy leblokkol, és alig tud valamit kinyögni. De megpróbálom! Szóval: Nehezen engedek bárkit is közel magamhoz, de, akik ismernek -úgy igazán- , azokról tudom, hogy nem ítélnének el, és hűek hozzám. Kevés nagyon jó barátom van, de hamar megszerettettem magam az emberekkel, ami egy tudat alatti taktikai lépés. Nem mondom, hogy "hű de nagy stratéga vagyok", de többnyire mindig előre gondolom a dolgokat, és, hogy mik a lehetséges végkifejletek. Talán ezért is figyelek minden kis részletre, és imádom elemezgetni az embereket (és általában igazam lesz, az "eredmények" kapcsán). :)
  Egyáltalán nem tudok beszélni a fiúkkal; fiúbarátom is csak 2-3 van, de ők sem olyan "öri-barik".
  Amikor valaki ír nekem, a blogomon annyira örülni szoktam, hogy néha magamtól is megijedek, és egész nap mosolygom. De a legjobban a kommenteknek tudok örülni, ami erre a blogra még, sajnos nem is érkezett, és minden google értesítésre hevesebben ver a szívem, de valahogy sosem az lesz, amiben reménykedem. >.<
  A legelső "komolyabb" történetemet 11 éves koromban írtam, (többek között) az Éhezők viadala hatására és, ha ma visszaolvasom csak fogom a fejem és szörnyülködöm a fogalmazáson és a szóismétléseken.
  Imádom a misztikus dolgokat, és történeteket, de a szellemektől viszolygóm, és még csak az említésüket is kerülöm (fogalmam sincs, hogy miért, de ez van). Az összes történetemben megtalálható ez a "fantasztikus-fanatizmus", és csak két olyan sztorit írtam, amik "normálisnak" mondhatóak, de azok sem valami szokványos módon. A misztikum mellett a  dísztópia a nagy kedvencem (hát még együtt) és alig várom, hogy nekiálljam majd a sajátom írásának ^.^

 Azt hiszem ennyi lenne, ami úgy "érdekes" :D


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése