Ismét egy interjút hoztam nektek, mely Jázminról és az ő blogáról készült.
1. Miért kezdtél el
blogolni/írni?
Mert úgy gondoltam, hogy ez a
történet méltó arra, hogy más is láthassa.
2. Milyen hosszúra tervezed a
történetet?
Most kezdtem bele a "2.
évadba", és, ha úgy alakul talán egy 3. is szóba jöhet.
3. Honnan jött a történet ötlete?
Ez egy érdekes történet... Az
egész onnan ered, hogy képeket keresgéltem és ráakadtam pár, az Orphan Black
elején játszódó, még a "punk rock" Sarah -t ábrázoló jelenetfotóra,
és éppen akkor álltam neki a Teen Wolf -ot nézni, amiből pedig Stiles fogott
meg. Így hát elkezdtem a kettejük történetén gondolkodni (amiből pedig egészen
más lett, persze)
4. Mi motivált téged?
Egy nagyon kedves barátnőm, aki
biztat az írásra (Vivi), és az olvasók (olyan jól esik, amikor ír valaki
valamit, hogy az leírhatatlan)
5. Érezted már úgy egy-egy
fejezet után, hogy nem érdemes tovább folytatnod az írást?
Igen, mindig új ötlet jön, mindig
új ihletforrás, ami aztán belekerül magába a történetbe. És imádom azt az
érzést, amikor egyszerűen már tudom hogy mit akarok, és várom a percet, hogy
leülhessek a géphez és "papírra" vethessem az egészet.
6. A főszereplőid belső
tulajdonsága mennyire hasonlít a te belső énedhez?
Szerintem mindenki magából indul
ki, még ha nem is szándékosan. Nagy részben megegyezünk a fő karakteremmel, de
van egy-két olyan rész, aminek írásával megszenvedek, mert meg kell
változtatnom a hozzáállásomat. A többi szereplőt inkább ismerősökről/barátokról
mintázom, de persze azokba is belecsusszan pár dolog magamból.
7. Amikor írsz, beleképzeled
magad a szituációkba, és aszerint írod meg, ahogyan te cselekednél?
Igen, nekem ez az első olyan
irományom, aminek minden egyes részlete filmszerűen jelenik meg a szemem előtt.
Nem feltétlen, mert nem mindenben egyezem a karakterjeimmel, így a döntésük is
változik.
8. Előre megtervezed az eseményeket, vagy csak
leülsz írni és hagyod, hogy spontán szülessenek meg?
Is-is. Fő események vázlata
megvan már a fejemben, de a többi -nagyjából- akkor dől el, mikor írom.
9. Van
valami szokásod írás közben? Mondjuk zene hallgatás, vagy hogy csak a nap egy
bizonyos szakaszába tudsz írni.
Van, hát! Többnyire csak olyan
zenéket hallgatok , amik illenek a hangulathoz/szituációhoz; és nem tudok
melegben, napsütésben írni, mert egyáltalán nem illik a blog hangulatától, és
akkor én sem vagyok képes beleképzelni magam ebbe a "nyomott", kissé
depressziós világba (ahogy én hívom :) ), hanem inkább boldog vagyok, vagy a
melegtől leragadnak a szemeim, és semmihez sincs kedvem.
10. Mesélnél magadról?
Szerintem, amikor felteszik ezt a
kérdést az ember agya csak úgy leblokkol, és alig tud valamit kinyögni. De
megpróbálom! Szóval: Nehezen engedek bárkit is közel magamhoz, de, akik
ismernek -úgy igazán- , azokról tudom, hogy nem ítélnének el, és hűek hozzám.
Kevés nagyon jó barátom van, de hamar megszerettettem magam az emberekkel, ami
egy tudat alatti taktikai lépés. Nem mondom, hogy "hű de nagy stratéga
vagyok", de többnyire mindig előre gondolom a dolgokat, és, hogy mik a
lehetséges végkifejletek. Talán ezért is figyelek minden kis részletre, és
imádom elemezgetni az embereket (és általában igazam lesz, az
"eredmények" kapcsán). :)
Egyáltalán nem tudok beszélni a fiúkkal; fiúbarátom is csak 2-3 van, de
ők sem olyan "öri-barik".
Amikor valaki ír nekem, a blogomon annyira örülni szoktam, hogy néha
magamtól is megijedek, és egész nap mosolygom. De a legjobban a kommenteknek
tudok örülni, ami erre a blogra még, sajnos nem is érkezett, és minden google
értesítésre hevesebben ver a szívem, de valahogy sosem az lesz, amiben
reménykedem. >.<
A legelső "komolyabb" történetemet 11 éves koromban írtam,
(többek között) az Éhezők viadala hatására és, ha ma visszaolvasom csak fogom a
fejem és szörnyülködöm a fogalmazáson és a szóismétléseken.
Imádom a misztikus dolgokat, és történeteket, de a szellemektől
viszolygóm, és még csak az említésüket is kerülöm (fogalmam sincs, hogy miért,
de ez van). Az összes történetemben megtalálható ez a
"fantasztikus-fanatizmus", és csak két olyan sztorit írtam, amik
"normálisnak" mondhatóak, de azok sem valami szokványos módon. A
misztikum mellett a dísztópia a nagy
kedvencem (hát még együtt) és alig várom, hogy nekiálljam majd a sajátom
írásának ^.^
Azt hiszem ennyi lenne, ami úgy
"érdekes" :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése