Interjú #16

Sziasztok!
Ismét egy interjút hoztam nektek, mely Timi Dreamsről és az ő blogáról készült.

1. Miért kezdtél el blogolni/írni?

Nos, az első blogom Az álmok néha valóra válnak címet viseli, ami azért jött létre, mert szerettem volna a gondolataimat, az álmodozásaimat leírni. Igen, leírni, ugyanis akkor még egy kockás füzetbe írogattam, aztán augusztusban úgy gondoltam, gyerünk, semmit sem veszíthetek, regisztrálok, közzéteszem. Hát, így kezdődött minden. Az volt az első történetem, ezért akármilyen kezdetleges is legyen rettentő büszke vagyok rá.

2. Milyen hosszúra tervezed a történetet?

Tekintve, hogy ez ennek a történetnek a kisregény lenne a legmegfelelőbb megnevezése, télen tizenhárom részesre írtam és úgy gondoltam, ott kerek egész, ezért nem terveztem többre. Azonban meglepő módon annyi elismerést kaptam, főként helyezések formájában, - amit ezúton is köszönök, - hogy úgy gondoltam, átnézem, kijavítom az esetleges apró hibákat, sőt, továbbbővítem a történetet, s valószínűleg huszonöt részes lesz. Szóval, akit esetleg érdekel, megtalálhatja a Vámpír-város című történetet egy külön blogon, melyet úgy gondoltam, kivételesen most is nyitva lesz, viszont az igazi nyitása szeptember tizenkilencedikére tervezett és csupán ezúton található kint a kijavított első rész is.

3. Honnan jött a történet ötlete?

Hűha, ez jó kérdés, már nemigen emlékszem. Az alapötlet az biztosan a Vámpír naplók című sorozatnak köszönhető, de erre csakis azért emlékezem, mert minden rész előszava végén hangsúlyoztam is. Szerintem egyszerű gondolat lehetett, mint a legtöbb ötletem. Megvolt az alapötlet, vagyis a vámpíros feeling és ebből lett kitalálva a többi. Az határozottan rémlik, hogy fogalmam sem volt, Zayn Malikot vagy Liam Payne-t tegyen főszereplőnek. Végül a barátnőim segítettek, meg végezetül nekem szintén jobban húzott a szívem az utóbb említett férfi felé. Hogy miért nem a többiek közül választottam? Az első történetem, úgy vélem, főként Louis Tomlinsonos, Harry Styles már-már átlagos, hiszen az írok fele, hogyha a One Directionből választ őt nézi ki magának, s legvégül, de nem utolsó sorban Niall Horan?! Hát, ő Niall Horan. Nekem olyan kis ártatlan feelingje van itt, még vámpírnak is kissé fura, pedig ő határozottan jó.

4. Mi motivált téged?

Igazából nem sok. Úgy értem, általában ha egy történeten agyalok, hosszú ideig forog körülötte a gondolatom, szóval pusztán elültem és egyre több lett az oldalszám. Na, meg persze, azért a történtekhez hozzátartozik, hogy volt erről kint egy szavazás is, aminél már az elején látszott, hogy érdemes lenne megírnom.

5. Érezted már úgy egy-egy fejezet után, hogy nem érdemes tovább folytatnod az írást?

Ki nem? Szerintem nincs olyan, aki nem. Mindig vannak mélypontok, főleg, hogyha immáron évek óta írsz. Véleményem szerint az a természetellenes, ha még sosem érezted ezt, úgy, hogy hosszú hónapok, évek óta ezt csinálod. Jöhet bármennyi elismerés, egyszer biztosan meg fogod kérdezni magadtól, megéri ezt csinálni nekem, van ennek bármi értelme? Tehát egy mondatban összefoglalva: igen, nem egyszer megtörtént velem, csakhogy ez az én szememben természetes.

6. A főszereplőid belső tulajdonsága mennyire hasonlít a te belső énedhez?

Leah szerintem hasonlít rám. Hogy csak egyet említsek, ugyebár ő szereti a régi dolgokat, én is. Valahogy megvan annak az egésznek a varázsa, ha valami régi, történelmi. Liam. Nos, szerintem ő egyszerűen Liam Payne. Aranyos, kedves, illedelmes, csupán a régies beszédstílus, a múltja és egyéb hasonló dolgai mások, ellenben a jelleme úgy gondolom, igencsak valódi.

7. Amikor írsz, beleképzeled magad a szituációkba, és aszerint írod meg, ahogyan te cselekednél?

A kérdésed első felére az a válaszom, hogy igen, míg a másodikra inkább az, hogy nem mindig, de többnyire biztosan, ez a helyzettől függ. Tudod, imádom, amikor lepörögnek előttem az események, magam előtt látom, akárcsak egy filmet és én csak pötyögök és pötyögök; nem kell agyalnom, tökéletes tudom, mit írjak… inkább attól kell, féljek, hogy a gyors, erős pötyögéstől ne legyen semmi baja a kedves kis laptopomnak. Ezek azok a pillanatok, amikor úgy érzem, tényleg érdekes írni, valami olyan erőt ad - legalábbis számomra -, hogy attól azért meg vagyok elégedve egy-egy résszel.

8.  Előre megtervezed az eseményeket, vagy csak leülsz írni és hagyod, hogy spontán szülessenek meg?

Őszintén szólva, erre nehéz válaszolni. Rettentően változó. Volt már olyan, hogy az egyik, volt olyan, hogy a másik történt, sőt, olyan is előfordult, hogy az eleje és a vége megvolt, aztán nézhettem ki a fejemből, mint borjú az új kapura, hogy most itt mit csináljak. Az oké, hogy van két oldalam, de nem akarok még véletlenül sem csillagozni, merthogy annyi nem is elég hosszúságú.

 9.  Van valami szokásod írás közben? Mondjuk zene hallgatás, vagy hogy csak a nap egy bizonyos szakaszába tudsz írni.

Szerintem nincs semmi szokásom írás terén, habár mostanság talán majdhogynem éjszaka kap el az írhatnék, és rögtön lefekvés előtt vagy elalvás előtt jönnek általában az ihletek is.

10.  Mesélnél magadról?

Hát, persze, bár nem tartom magam rettentő érdekesnek és nemigen szeretek magamról beszélni, szóval egy bemutatkozáskor ne várjon tőlem senki oldalnyi hosszúságú szövegeket. Igazából csak egy tizenhét éves, barna hajú, barna szemű, alacsony lány vagyok, aki lassan két éve regisztrált Blogger-re, s most már nem tudna az írás nélkül élni. Őszintének, kedvesnek tartom magam. Tudom, ez a mondat után mindenki azt gondolja, beképzelt is vagyok, csakhogy ez nem igaz; néha talán jobb lenne úgy és nem ennyire szerényen, félénken tengetni mindennapjaim, de ettől vagyok én, én. Nos, röviden és tömören ennyit rólam.

Ezúton szeretném még egyszer megköszönni a helyezést. Igazán jól esett, hálás vagyok érte. Valamint az interjút is köszönöm!