Gifek Bia Joynak :)

Én kerítettem elő néhány gifet Channing Tatumról és Lyndsy Fonsecaról :)

Channing Tatum

Fogalmam sincs, hogy néz ki, szóval ha nem ő van néhányon akkor bocsi :/

Lyndsy Fonseca

Blogajánló #7

Good Enough 

Tudod milyen érzés megszeretni valakit? Tudod milyen könnyen ellehet veszíteni bárkit? Szenvedsz mert szereted, de nem ölelheted többé? Tud meg milyen az igazi élet! Ebből a történetből megtudhatód milyen könnyen veszíthetsz el bárkit. 

Ha kíváncsi vagy milyen is a kegyetlen valóság, vagy csak megfogott a történet akkor érdemes benézned erre a blogra! 

Részlet: 

1.részből: 

"- Kincsem készen vagy?! - kiabált anyám a nappaliból. Fél óra múlva a reptéren kéne lennünk, ha nem szeretném lekésni a gépet. Márpedig azt nem akarom. El akarok menni és kezdeni egy új életet, barátokkal és állással. Az utolsó simítás képen beraktam apa egyik régi, lyukas pólóját, hogy mindig velem legyen.

- Egy pillanat anya,egy pillanat. - motyogtam, valószínű hogy meg sem hallotta. Csak a legfontosabb dolgokat viszem magammal Londonba, az egyetemre. Ezek a dolgok a könyveimet és a bőröndömet foglalják magukba. Beszaladtam a fürdőbe, magamra kaptam az előre kivasalt fehér blúzom és a sötét rakott szoknyám, fenekemig érő barna hajamat végigszántottam egy fésűvel, majd a bőröndömmel együtt lementem a szüleimhez.

***

- Mindened meg van? Személyi, repülőjegy? - fogta arcom kezei közé az apám, mire hevesen bólogatni kezdtem. Azért ennyire aggodalmaskodó, mert mindig otthon hagyok valami fontosat. Múltkor Spanyolországba akartunk repülni, de én otthon hagytam a jegyem amiért vissza kellett fordulnunk, így a gépet lekéstük.

Nyomott egy puszit a homlokomra, majd szorosan megölelt. Még anyám is megszorongatott és utamra engedtek.

5 perc után a repülő egyik ablak felőli ülésében vártam a felszállást. Nagyon izgulok, a tenyerem izzad, a térdeim remegnek és a hasam itt-ott görcsbe rándul, pedig még oda sem értünk. Már alig várom az ismerkedést, az új arcokat. Soha nem voltam társasági lény, inkább elbújtam egy könyvvel és olvasgattam. Soha nem voltak barátaim, én az a zárkózott típus vagyok. Csak akkor szóltam az emberekhez, ha nagyon muszáj és ha egy szóval jellemezni kellene magamat akkor az a szó a ''magamnak való'' lenne.

- Kérem mindenki foglalja el a helyét, a felszállást megkezdjük. - mondta egy monoton női hang. A nagy zsivajban mindenki leült a helyére, szerencsémre mellém senki. Betettem az egyik kedvenc albumom és egész úton ezt hallgattam.

***

Miután leszálltam a repülőről a londoni Heathrow repülőtéren, utam azonnal egy taxi felé vettem. Bő 10 perc után találtam is egyet. Lediktáltam a sofőrnek a címet, majd egész az egyetem kapujáig fuvarozott.

Amint kiszálltam a kocsiból a bőröndömmel, hatalmas mosolyra húzódott a szám. Az egyetem hatalmasabb volt mint ahogy a katalóguson és az interneten kinézett. A falai vöröses-barnán magaslottak ki a zöld fák lombjai közül, mint valami hatalmas erőd. A hatalmas aranyozott mintákkal díszített vaskapun diákok sokasága hömpölygött befelé,megkezdve a tanévet. Megfogtam hát a ruhákkal és könyvekkel teli csomagom és követtem a példájukat.

- E-elnézést, szeretném elkérni a szobám kulcsait. - motyogtam a recepciós pultnál álló idősebb hölgynek.

- Mi a neved? - mosolygott bátorítóan.

- Nora Atkin. - valamit pötyögött, aztán egy hatalmas vigyorral átadta a kulcsaim.

- 325 - ös szoba.  Eleanor Calder lesz a szobatársad, nagyon kedves és közvetlen lány. Ne lepődj meg, ha egyből letámad, mikor betoppansz. Ő nem elsős, egy évvel idősebb nálad. Úgy értem másodikos. - az arcáról nem lehetett letörölni a vigyort és bevallom megnyugodtam, hogy egy épelméjű lányt kaptam magam mellé. Egy cseppet sem örülnék neki, ha valami gót csajjal, Isten mentsen meg fiúval kellene lennem. Egy halk ''köszönöm'' után megkerestem a szobám.

A kulcsot a zárba helyeztem, majd egy kattanással elfordult, jelezve hogy beléphetek. A szobában hatalmas kupi fogadott, mindenütt ruhák voltak szétdobálva és a szekrény előtt, háttal nekem egy barna hajú lány állt csípőre tett kézzel.Biztosan ő Eleanor.

Becsuktam magam mögött az ajtót és megköszörültem a torkom. A lány ijedten megfordult és egy nagy levegővétel kíséretével szívére tette a kezét. Gondolom megijedt.

- Szia Eleanor Calder, biztosan te vagy az új lány. Bocsi  a nagy kupiért, csak nem rég jöttem és fogalmam sincs mit vegyek fel az esti randimra... - Ilyen hamar talált magának partnert? Mondjuk nem csodálom, hiszen gyönyörű, de szerintem ez egy picit korai.

- Sz-szia, Nora Atkin és nincs semmi baj. - nyújtottam felé a kezem mosolyogva. Csak ciccegve leintett és megölelt. Már értem miért mondta a néni, hogy nagyon közvetlen. Óvatosan visszaöleltem, majd letettem a bőröndöm a földre. Ahogy észrevettem emeletes ágyunk van és én vagyok felül, ez az!" 

Kritika #54 - Catherine (Csak kinézet!)

Catherine 

A fejléced nagyon tetszik, tökéletesen illik a blogodhoz, emellett nagyon szépen ki van dolgozva. A képek a háttérben nagyon szépek és jól láthatók. A fejléc nem zsúfolt, tökéletes az összhang a háttér és a fejléc között. A blogodon minden passzol mindhez, a színek harmonizálnak egy mással, az összhang és a harmónia is tökéletes. 

Az oldalakban és a modulokban is minden a helyén van. A Rólam oldalad, érdekes volt, ilyet még egy blogon sem láttam, jó ötlet volt. A fejezetes oldalad is tetszett, hisz ennek segítségével az olvasóid könnyebben megtalálják az egyes fejezeteket. Tehát az oldalakban minden rendben. A modulok sorrendje jó, a chat is tökéletesen illik a blogodhoz. 

A csillagok amelyek a kurzorból hullanak, tökéletesen illenek a bloghoz. A betűk színe, mérete és típusa is rendben van.  A szöveg sor kizárt. 

Végezetül a blogod egyben van. A kinézet tökéletes. Csak így tovább! 

További sikeres blogolást kívánok! 

Kritika #53 - Animés agymenések

Animés agymenések 

Kinézet: 

A fejléced nagyon tetszik, egyszerűen imádom. (Egy mangából van ugye? Olyan ismerős, de nem tudom melyikből.) Ötletes volt, hogy a blogcímét a buborékba raktad, így tökéletesen olvasható és szép is. A fejléc illik a bloghoz és a háttérhez is. A színek harmonizálnak egymással, minden passzol mindenhez. A blogodon a harmónia és az összhang is tökéletese.
Az oldalakban és a modulsávban is minden a helyén van. Jó ötlet volt a "Pontozás" oldalad, hiszen így tudják az olvasóid, hogy mit is jelentenek az egyes pontszámok. A "Rólam" oldalad is nagyon tetszett, azon belül még az is megfogott, hogy kiraktad mely animéket/mangákat nézed/olvasód most. A modulok sorrendjén viszont változtatnék egy kicsit: a chat alá raknám ki a látogatok számát, emellett én még egy rendszeres olvasók modult is kiraknák. Mellesleg a chat is tökéletesen illik a blogodhoz, bár kicsit kicsinek tartom.
A betűk színe, mérete megfelelő, nincsenek túl cicomázva, ezáltal tökéletesen olvashatók. A szöveg sorkizárt. 

Értékelés: 10/9,5

Történet:  Az ajánlóid: 

Mivel ajánlókat írsz és nem pedig egy kimondott történetet, ezért sokáig gondolkoztam mit is írjak ide. 

Az ajánlóid egyediek, tökéletesen leírod te milyennek láttad az adott animét. Nagyon tetszett az is, hogy külön írtál egy első benyomásos bejegyzést és utána írtál csak (miután végignézted) egy ajánlót az adott animéről. Ezeken belül az is tetszett, hogy először egy ajánló volt, utána pedig még a te saját véleményed is. Képeket is helyezel a bejegyzésekbe, ezáltal felfrissíted az egészet. Szépen tagolod az eges részeket és látszik, hogy imádod azt amit csinálsz! Az ajánlóid érdekesek, a pontozásod tökéletese, hosszan fejted ki a véleményed az egyes animéknél, ami nagyon jó! 

Értékelés: 10/10

Végezetül csak gratulálni tudok neked! Az ajánlóid  valami fantasztikusak! Én imádom őket. ;)
Biztos vagyok benne, hogy hamarosan nagyon keresett lesz az oldalad és mindenki a te ajánlóidat fogja olvasgatni.
("Jutalomból" kirakjuk egy hétre a blogod az ahova érdemes benézni oldalunkra. ;) ) 

Összesen: 20/19,5

További sikeres blogolást kívánok!

Interjú #17

Sziasztok!
Ismét egy interjút hoztam nektek, mely Jázminról és az ő blogáról készült.

1. Miért kezdtél el blogolni/írni?

Mert úgy gondoltam, hogy ez a történet méltó arra, hogy más is láthassa.

2. Milyen hosszúra tervezed a történetet?

Most kezdtem bele a "2. évadba", és, ha úgy alakul talán egy 3. is szóba jöhet.

3. Honnan jött a történet ötlete?

Ez egy érdekes történet... Az egész onnan ered, hogy képeket keresgéltem és ráakadtam pár, az Orphan Black elején játszódó, még a "punk rock" Sarah -t ábrázoló jelenetfotóra, és éppen akkor álltam neki a Teen Wolf -ot nézni, amiből pedig Stiles fogott meg. Így hát elkezdtem a kettejük történetén gondolkodni (amiből pedig egészen más lett, persze)

4. Mi motivált téged?

Egy nagyon kedves barátnőm, aki biztat az írásra (Vivi), és az olvasók (olyan jól esik, amikor ír valaki valamit, hogy az leírhatatlan)

5. Érezted már úgy egy-egy fejezet után, hogy nem érdemes tovább folytatnod az írást?

Igen, mindig új ötlet jön, mindig új ihletforrás, ami aztán belekerül magába a történetbe. És imádom azt az érzést, amikor egyszerűen már tudom hogy mit akarok, és várom a percet, hogy leülhessek a géphez és "papírra" vethessem az egészet.

6. A főszereplőid belső tulajdonsága mennyire hasonlít a te belső énedhez?

Szerintem mindenki magából indul ki, még ha nem is szándékosan. Nagy részben megegyezünk a fő karakteremmel, de van egy-két olyan rész, aminek írásával megszenvedek, mert meg kell változtatnom a hozzáállásomat. A többi szereplőt inkább ismerősökről/barátokról mintázom, de persze azokba is belecsusszan pár dolog magamból.

7. Amikor írsz, beleképzeled magad a szituációkba, és aszerint írod meg, ahogyan te cselekednél?

Igen, nekem ez az első olyan irományom, aminek minden egyes részlete filmszerűen jelenik meg a szemem előtt. Nem feltétlen, mert nem mindenben egyezem a karakterjeimmel, így a döntésük is változik.

8.  Előre megtervezed az eseményeket, vagy csak leülsz írni és hagyod, hogy spontán szülessenek meg?

Is-is. Fő események vázlata megvan már a fejemben, de a többi -nagyjából- akkor dől el, mikor írom.

 9.  Van valami szokásod írás közben? Mondjuk zene hallgatás, vagy hogy csak a nap egy bizonyos szakaszába tudsz írni.

Van, hát! Többnyire csak olyan zenéket hallgatok , amik illenek a hangulathoz/szituációhoz; és nem tudok melegben, napsütésben írni, mert egyáltalán nem illik a blog hangulatától, és akkor én sem vagyok képes beleképzelni magam ebbe a "nyomott", kissé depressziós világba (ahogy én hívom :) ), hanem inkább boldog vagyok, vagy a melegtől leragadnak a szemeim, és semmihez sincs kedvem.

10.  Mesélnél magadról?

Szerintem, amikor felteszik ezt a kérdést az ember agya csak úgy leblokkol, és alig tud valamit kinyögni. De megpróbálom! Szóval: Nehezen engedek bárkit is közel magamhoz, de, akik ismernek -úgy igazán- , azokról tudom, hogy nem ítélnének el, és hűek hozzám. Kevés nagyon jó barátom van, de hamar megszerettettem magam az emberekkel, ami egy tudat alatti taktikai lépés. Nem mondom, hogy "hű de nagy stratéga vagyok", de többnyire mindig előre gondolom a dolgokat, és, hogy mik a lehetséges végkifejletek. Talán ezért is figyelek minden kis részletre, és imádom elemezgetni az embereket (és általában igazam lesz, az "eredmények" kapcsán). :)

  Egyáltalán nem tudok beszélni a fiúkkal; fiúbarátom is csak 2-3 van, de ők sem olyan "öri-barik".

  Amikor valaki ír nekem, a blogomon annyira örülni szoktam, hogy néha magamtól is megijedek, és egész nap mosolygom. De a legjobban a kommenteknek tudok örülni, ami erre a blogra még, sajnos nem is érkezett, és minden google értesítésre hevesebben ver a szívem, de valahogy sosem az lesz, amiben reménykedem. >.<

  A legelső "komolyabb" történetemet 11 éves koromban írtam, (többek között) az Éhezők viadala hatására és, ha ma visszaolvasom csak fogom a fejem és szörnyülködöm a fogalmazáson és a szóismétléseken.

  Imádom a misztikus dolgokat, és történeteket, de a szellemektől viszolygóm, és még csak az említésüket is kerülöm (fogalmam sincs, hogy miért, de ez van). Az összes történetemben megtalálható ez a "fantasztikus-fanatizmus", és csak két olyan sztorit írtam, amik "normálisnak" mondhatóak, de azok sem valami szokványos módon. A misztikum mellett a  dísztópia a nagy kedvencem (hát még együtt) és alig várom, hogy nekiálljam majd a sajátom írásának ^.^

 Azt hiszem ennyi lenne, ami úgy "érdekes" :D

Interjú #16

Sziasztok!
Ismét egy interjút hoztam nektek, mely Timi Dreamsről és az ő blogáról készült.

1. Miért kezdtél el blogolni/írni?

Nos, az első blogom Az álmok néha valóra válnak címet viseli, ami azért jött létre, mert szerettem volna a gondolataimat, az álmodozásaimat leírni. Igen, leírni, ugyanis akkor még egy kockás füzetbe írogattam, aztán augusztusban úgy gondoltam, gyerünk, semmit sem veszíthetek, regisztrálok, közzéteszem. Hát, így kezdődött minden. Az volt az első történetem, ezért akármilyen kezdetleges is legyen rettentő büszke vagyok rá.

2. Milyen hosszúra tervezed a történetet?

Tekintve, hogy ez ennek a történetnek a kisregény lenne a legmegfelelőbb megnevezése, télen tizenhárom részesre írtam és úgy gondoltam, ott kerek egész, ezért nem terveztem többre. Azonban meglepő módon annyi elismerést kaptam, főként helyezések formájában, - amit ezúton is köszönök, - hogy úgy gondoltam, átnézem, kijavítom az esetleges apró hibákat, sőt, továbbbővítem a történetet, s valószínűleg huszonöt részes lesz. Szóval, akit esetleg érdekel, megtalálhatja a Vámpír-város című történetet egy külön blogon, melyet úgy gondoltam, kivételesen most is nyitva lesz, viszont az igazi nyitása szeptember tizenkilencedikére tervezett és csupán ezúton található kint a kijavított első rész is.

3. Honnan jött a történet ötlete?

Hűha, ez jó kérdés, már nemigen emlékszem. Az alapötlet az biztosan a Vámpír naplók című sorozatnak köszönhető, de erre csakis azért emlékezem, mert minden rész előszava végén hangsúlyoztam is. Szerintem egyszerű gondolat lehetett, mint a legtöbb ötletem. Megvolt az alapötlet, vagyis a vámpíros feeling és ebből lett kitalálva a többi. Az határozottan rémlik, hogy fogalmam sem volt, Zayn Malikot vagy Liam Payne-t tegyen főszereplőnek. Végül a barátnőim segítettek, meg végezetül nekem szintén jobban húzott a szívem az utóbb említett férfi felé. Hogy miért nem a többiek közül választottam? Az első történetem, úgy vélem, főként Louis Tomlinsonos, Harry Styles már-már átlagos, hiszen az írok fele, hogyha a One Directionből választ őt nézi ki magának, s legvégül, de nem utolsó sorban Niall Horan?! Hát, ő Niall Horan. Nekem olyan kis ártatlan feelingje van itt, még vámpírnak is kissé fura, pedig ő határozottan jó.

4. Mi motivált téged?

Igazából nem sok. Úgy értem, általában ha egy történeten agyalok, hosszú ideig forog körülötte a gondolatom, szóval pusztán elültem és egyre több lett az oldalszám. Na, meg persze, azért a történtekhez hozzátartozik, hogy volt erről kint egy szavazás is, aminél már az elején látszott, hogy érdemes lenne megírnom.

5. Érezted már úgy egy-egy fejezet után, hogy nem érdemes tovább folytatnod az írást?

Ki nem? Szerintem nincs olyan, aki nem. Mindig vannak mélypontok, főleg, hogyha immáron évek óta írsz. Véleményem szerint az a természetellenes, ha még sosem érezted ezt, úgy, hogy hosszú hónapok, évek óta ezt csinálod. Jöhet bármennyi elismerés, egyszer biztosan meg fogod kérdezni magadtól, megéri ezt csinálni nekem, van ennek bármi értelme? Tehát egy mondatban összefoglalva: igen, nem egyszer megtörtént velem, csakhogy ez az én szememben természetes.

6. A főszereplőid belső tulajdonsága mennyire hasonlít a te belső énedhez?

Leah szerintem hasonlít rám. Hogy csak egyet említsek, ugyebár ő szereti a régi dolgokat, én is. Valahogy megvan annak az egésznek a varázsa, ha valami régi, történelmi. Liam. Nos, szerintem ő egyszerűen Liam Payne. Aranyos, kedves, illedelmes, csupán a régies beszédstílus, a múltja és egyéb hasonló dolgai mások, ellenben a jelleme úgy gondolom, igencsak valódi.

7. Amikor írsz, beleképzeled magad a szituációkba, és aszerint írod meg, ahogyan te cselekednél?

A kérdésed első felére az a válaszom, hogy igen, míg a másodikra inkább az, hogy nem mindig, de többnyire biztosan, ez a helyzettől függ. Tudod, imádom, amikor lepörögnek előttem az események, magam előtt látom, akárcsak egy filmet és én csak pötyögök és pötyögök; nem kell agyalnom, tökéletes tudom, mit írjak… inkább attól kell, féljek, hogy a gyors, erős pötyögéstől ne legyen semmi baja a kedves kis laptopomnak. Ezek azok a pillanatok, amikor úgy érzem, tényleg érdekes írni, valami olyan erőt ad - legalábbis számomra -, hogy attól azért meg vagyok elégedve egy-egy résszel.

8.  Előre megtervezed az eseményeket, vagy csak leülsz írni és hagyod, hogy spontán szülessenek meg?

Őszintén szólva, erre nehéz válaszolni. Rettentően változó. Volt már olyan, hogy az egyik, volt olyan, hogy a másik történt, sőt, olyan is előfordult, hogy az eleje és a vége megvolt, aztán nézhettem ki a fejemből, mint borjú az új kapura, hogy most itt mit csináljak. Az oké, hogy van két oldalam, de nem akarok még véletlenül sem csillagozni, merthogy annyi nem is elég hosszúságú.

 9.  Van valami szokásod írás közben? Mondjuk zene hallgatás, vagy hogy csak a nap egy bizonyos szakaszába tudsz írni.

Szerintem nincs semmi szokásom írás terén, habár mostanság talán majdhogynem éjszaka kap el az írhatnék, és rögtön lefekvés előtt vagy elalvás előtt jönnek általában az ihletek is.

10.  Mesélnél magadról?

Hát, persze, bár nem tartom magam rettentő érdekesnek és nemigen szeretek magamról beszélni, szóval egy bemutatkozáskor ne várjon tőlem senki oldalnyi hosszúságú szövegeket. Igazából csak egy tizenhét éves, barna hajú, barna szemű, alacsony lány vagyok, aki lassan két éve regisztrált Blogger-re, s most már nem tudna az írás nélkül élni. Őszintének, kedvesnek tartom magam. Tudom, ez a mondat után mindenki azt gondolja, beképzelt is vagyok, csakhogy ez nem igaz; néha talán jobb lenne úgy és nem ennyire szerényen, félénken tengetni mindennapjaim, de ettől vagyok én, én. Nos, röviden és tömören ennyit rólam.

Ezúton szeretném még egyszer megköszönni a helyezést. Igazán jól esett, hálás vagyok érte. Valamint az interjút is köszönöm!

Interjú #15

Sziasztok! 

Ismét egy interjút hoztam nektek, L.T.P-ről és az ő blogáról készült.

1. Miért kezdtél el blogolni/írni? 

Akkoriban a legtöbben blogoltak, írtak, ezért gondoltam én is beállok a sorba. Később már egy saját hobbivá alakult át.

2. Milyen hosszúra tervezed a történetet?

Ahogy éppen esik, nem igazán tervezek előre.

3. Honnan jött a történet ötlete?

Mindig máshonnan jön. Sorozatokból, filmekből, volt, hogy ültem a konyhánkban és úgy jött valami blogötlet.

4. Mi motivált téged?

Barátok, és a tündéri olvasók.

5. Érezted már úgy egy-egy fejezet után, hogy nem érdemes tovább folytatnod az írást?

Igen, és többnyire már abba is hagytam, mert ha nincs kedvem a bizonyos témához/fejezethez, akkor sosem lesz olyan, amit valóban elterveztem.

6. A főszereplőid belső tulajdonsága mennyire hasonlít a te belső énedhez?

Valószínűleg sikerül a női karaktereimbe belecsempésznem néhány saját tulajdonságot, vagy kurta gondolatot.

7. Amikor írsz, beleképzeled magad a szituációkba, és aszerint írod meg, ahogyan te cselekednél?

Igen! Ez teljes mértékben így történik. Azért szerettem írni, mert amikor leültem, megnyitottam a word-öt, és egyszerűen átkerültem a saját kis világomba, ahonnan senki nem tudott kiszakítani, amíg én azt nem akartam.

8.  Előre megtervezed az eseményeket, vagy csak leülsz írni és hagyod, hogy spontán szülessenek meg?

Most a Don't let me down blogomnál előre meg van tervezve a nagyja, természetesen kisebb dolgok a fejezet írása közben dőlnek el.

 9.  Van valami szokásod írás közben? Mondjuk zene hallgatás, vagy hogy csak a nap egy bizonyos szakaszába tudsz írni.

Mindig zenét hallgatok, az segít.

10.  Mesélnél magadról?

Hát, magamról mindig nehéz beszélnem, mert nem vagyok ám valami érdekes személyiség. Általában követ a balszerencse, ezt értsétek úgy, hogy suli időben ha egy héten egyszer elérem a buszt, amivel a barátnőim mennek, akkor az már személyes rekord, akkor nyáron kapok mandulagyulladást, télen még nem is szipogok. Többnyire tele vagyok ellentétekkel, hirtelen hangulatváltozásaim miatt elé veszély tudok lenni.

Sajnos rossz tulajdonságom, hogy borzasztóan sértődékeny vagyok, és kritikus egyed.

Jó tulajdonságom, hogy nagyon könnyen megbocsájtok annak, akiket szeretek, egyszerűen nem tudok haragot tartani.

Van egy hülye dolog, amiről nem tudom eldönteni, hogy pozitív vagy negatív dolog, az pedig nem más, minthogy túl könnyen szeretek meg embereket. Volt egy barátnőm, aki mindig azt mondta, hogy túl kedves vagyok...

Nos összeségében talán ennyi lennék.:)

Köszönöm szépen az interjút!

xx

LTP 

Interjú #14

Sziasztok!
Most egy interjút hoztam nektek, Cherryről és az ő blogáról készült.

1. Miért kezdtél el blogolni/írni?

Egyszer csak kipattant egy történet a fejemből és azt muszáj volt leírnom. Különösebb oka nem volt. Megragadtam egy füzetet és írtam, amíg begörcsölt a kezem. Az első sztori után jött a többi, végül úgy döntöttem, hogy megnyitom életem első blogját, ami csupán másfél évvel ezelőtt volt.

2. Milyen hosszúra tervezed a történetet?

Mivel már egy jó ideje nem írtam ebbe a blogomba, nem tudok biztosra menni, hogy milyen hosszú lesz a történet. Azonban mindenféleképpen szeretném folytatni egy jó ideig, amíg kifejtődik a lényeg. Csak tudjak neki fogni a következő résznek!

3. Honnan jött a történet ötlete?

Ahogy általában szokott lenni, csak úgy kipattant a fejemből. Még az egyik álmom is hozzá tett valamicskét.

4. Mi motivált téged?

A drága blogjaim olvasói! Sokat köszönhetek nekik! A blogolásom legeslegelső időszakában elvártam, hogy egyből sokan olvassák a történetemet (szerintem vannak még így), persze ez nem úgy ment, ahogy én elképzeltem. De kitartóan blogoltam, és idővel gyűltek az olvasóim is, meg a pozitív visszajelzések is, melyek nagyon motiváltak. De bennem is volt egy olyan megfogalmazódva, hogy ne hagyjam abba, mivel szeretem csinálni. És találtam végre magamnak egy olyan elfoglaltságot, amivel kiszökhetek a mindennapokból és csak a képzeletemnek élhetek. Azt hiszem az írás a drogom... önmagában motivál.

5. Érezted már úgy egy-egy fejezet után, hogy nem érdemes tovább folytatnod az írást?

Iiigen, és olyan is volt, hogy két rész után teljesen megváltoztattam a blogomat. Szigorú tudok lenni néha magammal, amikor részeket írok. Órákat tudok eltölteni a billentyűzet kínozásával és ha kell egy perc alatt  jelölöm ki az órás tevékenységemet és törlöm ki.

6. A főszereplőid belső tulajdonsága mennyire hasonlít a te belső énedhez?

Csak Sophia hasonlít rám (A nevem Zsófi). Úgy döntöttem, hogy 80%-ban magamat adom a főszereplőnek és viszek bele egy kicsi anti-én-t is. A többiek másak, mint én.

7. Amikor írsz, beleképzeled magad a szituációkba, és aszerint írod meg, ahogyan te cselekednél?

Teljes mértékben beleképzelem magamat a szituációkba. Miközben írok, a szemem előtt maga az adott rész pereg le film formájában. Mintha bekapcsoltam volna a tv-t és ott nézném az adott részt. Sokkal könnyebbé teszi az írást ez az "adottságom" (ha lehet így nevezni). És igen, van, amikor aszerint írom, ahogyan én cselekednék.

8.  Előre megtervezed az eseményeket, vagy csak leülsz írni és hagyod, hogy spontán szülessenek meg?

 Ez csak úgy jön. Van, amikor bepattan valami és azt hagyom érni. Tovább gondolom és addig tervezem, amíg csak tudom. Ugyanakkor van, hogy leülök a laptop elé és csak ülök arra várva, hátha megszáll valahogyan az ihlet és elkezdek írni. Nos, szokott működni. Lehet, hogy néhányan lehurrogják az ilyesfajta írást, de szerintem a spontán is tud olyan jó lenni, mint az előre megtervezett.

 9.  Van valami szokásod írás közben? Mondjuk zene hallgatás, vagy hogy csak a nap egy bizonyos szakaszába tudsz írni.

A zene az elmaradhatatlan! A zene az életem fontos része. Eszméletlenül tud hatni rám, és nagyon jól esik az, ha hallgatok valami muzsikát írás közben. Azonban a zene mellett még van, amikor csak éjjel tudok írni, vagy estefele. Van egy öt éves testvérem és nem könnyű mellette nyugodtan írni. A minap sikerült neki lefeküdnie este nyolckor és egészen onnantól éjjel három írtam a füzetembe fejemen a zenével. Csak úgy elrepült az idő.

10.  Mesélnél magadról?

A nevemet már fentebb említettem. Tizenhét éves vagyok, aki a velem egyidősök problémáival küzd egy öt éves testvér mellett (borzadalom). Szüleim három éves koromban váltak el, anyuval és a testvéremmel élek. A koromhoz képest elég mindenen mentem keresztül, amit legszívesen nem éltem volna meg.

Most nem azért, mert beképzelt vagyok, vagy valami, de igenis humoros vagyok! :P Ezt leginkább az osztálytársaim tudják, meg a barátaim.

Volt egy időszakom, amikor nagyon pesszimista voltam bizonyos okok miatt, de mára már optimistább vagyok, mint valaha. Éééérzééékeny vagyok. Volt idő, amikor még a semmitől is tudtam volna sírni (pedig, félreértés ne essék, nem voltam terhes és most sem vagyok és egy ideig nem is tervezem). Minden álmom az, hogy kijuthassak Kaliforniába, azon belül a gyönyörű Los Angelesbe.

Hamar dühbe tudok gurulni, úgyhogy vigyázat.

Szeretek lelkizni. Néha megnyilvánulnak bennem eléggé éles szőke pillanatok. Szeretem, hogy megtudok nevettetni embereket, ez energiával tölt fel. Ja és híres vagyok a kacagásomról/vihogásomról. Ha valaki nagyon megnevettet, ki-a-ka-dok.

Tudok ám idegesítő is lenni. Ha valamit megszeretek, onnantól bekapcsolódik a Fangirling gomb és nincs megállás egy jó ideig. Mostanában az Arctic Monkeys banda a mindenem.

Imááádok az esőben sétálni és magát az esőt is szeretem.

Összességében egy komplikált egyed vagyok, meg vidám lány, aki azt várja, hogy végre rátaláljon a szerelem (várom Alex Turner frontember jelentkezését, ha olvassa ezt!). 

Eredményhirdetés #6 - Legfordulatosabb Történet

Kedves Olvasok!

Meghoztuk a következő kategória eredményeit.  Az eredményekkel kapcsolatban, az állás nagyon szoros volt, a rengeteg nagyon jó történet közül nehéz volt dönteni.

Senki ne keseredjen el, ha nem nyert, hisz még számtalan blog versenyt fogunk rendezni ahol akár az utolsókból is lehet első!

Tehát az eredmények: 

Az első helyezett: 

Catherine (Bernadette) 

A nyereményed pedig: Négy hétig reklámozzuk a blogodat. Interjút készítünk veled, emelet blog ajánlót és kritikát írunk a blogodról. (A kritika csak a kinézetről készül.)  

A második helyezett: 

Vámpír-város (Timi Dreams) 

A nyereményed pedig: Három hétig reklámozzuk a blogodat. Interjút készítünk veled, emelet választhatsz, hogy kritikát vagy blog ajánlót kérsz. 

A harmadik helyezettek: 

Burakku Hachidori (Jázmin)

A nyereményed pedig: Két hétig reklámozzuk a blogodat. Interjút készítünk veled. 

Figyelem!

Kérünk minden nyertest, hogy az interjúval kapcsolatban, írjatok nekünk egy e-mailt, amelynek tárgyában tüntessétek fel, hogy hányadik helyezettet értétek el. Emelet a második helyezettet, külön kérjük, hogy ennek a bejegyzésnek az aljában vagy az interjú kapcsán írt e-mailben adja tudtunkra, hogy kritikát, vagy blog ajánlót kér! 

Megértésetek előre is köszönjük!

*** 

Gratulálunk a nyerteseknek, és senki ne legyen elkeseredve, ha most nem nyert, hisz még számtalan versenyt fogunk tartani, amelyeken az utolsókból is lehet első.

A következő kategória amit ki fogunk hirdetni az a Legfordulatosabb Fanfiction, tehát figyeljétek a blog bejegyzéseit, hogy semmiről se maradjatok le!  

Vegyes hátterek és gifek

Chatben kért Csak én =) háttért és gifeket, de nem kötötte ki, hogy miről, szóval vegyes lesz :)

Hátterek:

Gifek: