Könyvajánló #1

Sziasztok! Hú, már nem is tudom megmondani, mióta nem írtam ide. Elnézést is kérek az eltűnésemért, most nem kezdek el magyarázkodni, de annyit azért elmondok, hogy csendesen végig követtem a blog eseményeit. Kritika írást továbbra sem vállalok, szerintem többet már nem is fogok, viszont Sakura beleegyezésével létrehoztunk egy új témát, ami nem más, mint a könyves ajánló, kritika. Itt is van az első könyvről:

Stephanie Perkins - Anna és a francia csók

A könyv borítója már korábban felhívta a figyelmem, de valamiért még sem éreztem azt késztetést, hogy el is kéne olvasnom a regényt. A miértjét nem tudom, ugyanis nagyon bántam volna, ha kimarad az életemből.

Ha valaki azt kérné, hogy ajánljak neki egy könyvet, ami tökéletes a kikapcsolódásra, tuti elsők között mondanám. Az a tipikus, aranyos, előre tudom, hogy mi lesz a vége, még is élvezem minden sorát történet. Olvasás közben sokat mosolyogtam, együtt nevettem és szomorkodtam a szereplőkkel.

Egyszerűen imádtam, hogy a könyv Franciaországban játszódik.  Régi álmom, hogy eljussak Párizsba, és bár megértettem Anna-t az elején, egyedül egy idegen városban, de akkor is Párizs! Én a helyében sokkal hamarabb elmentem volna városnézésre, első utam rögtön az Eiffel-toronyhoz vezetett volna, és tuti, hogy valamelyik hétvégén a Disneyland-be is ellátogattam volna. =D A leírások jók lettek, sikerült azt az érzetet keltenie bennem, hogy én is ott járok Párizs utcáin. Láttam az embereket, a macskaköves utakat a lábam előtt, éreztem a pékáruk édes illatát és magam előtt láttam a várost, amelyikről már tucatnyi képet keresgéltem a neten.

Egy nap viszont valójában is ott fogok sétálni az utcákon, és kívánni fogok valamit a Point Zéronál.

A cselekmény egyszerű, még sem unalmas, bár bevallom meglepődtem, (Spoiler) amikor is St. Clair anyja rákos lett, erre nem számítottam, és bár aggódtam érte is és a fiúért is, tudtam – legalábbis nagyon reménykedtem benne -, hogy a végére meggyógyul és minden rendben lesz. (Spoiler vége)

A szereplőket megszerettem, olyan valóságosak voltak. Jól kidolgozott, szerethető karakterek, akik nem tökéletes, ez által pedig emberivé váltak. Hosszú idő óta először nem idegesített a főszereplő, bár Anna párszor tett vagy mondott olyan dolgot, amit szerintem nem kellett volna, és sokkal hamarabb is együtt lehet volna, Étienne-vel, ha megbeszélik a dolgokat, valahogy még is megértettem a tetteit, és szerintem az ő helyében én is hasonló képpen cselekedtem volna. Bár szerintem Bridge-re jogtalanul haragudott ilyen hosszú ideig.

Ami nagyon tetszett, hogy a mellékszereplők is éltek, mindegyiküknek saját személyiségük volt, saját beszédstílussal.

Az egyik dolog, ami nem tetszett a könyvvel kapcsolatban, hogy a szereplők olyan tökéletes időzítették a belépőjüket. (Spoiler) Amikor Anna és Dave csókolózik, hirtelen a semmiből megjelenik St. Clair, majd mikor Anna és St. Clair táncolnak a klubba, teljesen véletlenül a srác barátnőjének a szobatársa pont ugyanott van, a parkban is, mikor végre elcsattan az első csók, ki bukkan fel? Mer. Bár mivel nem messze tőlük focizott, annyira ez nem volt véletlen, de akkor is. (Spoiler vége)

A végével is volt egy kis bajom. Szép volt, jó volt, olyan, amilyet akartam, de nekem talán egy kicsit csöpögősre sikeredett. Persze, lehet, hogy ez épp a kedvemtől is függött, mostanában a gyomrom nehezebben veszi be a nyáltengert, talán ha korábban olvastam volna, semmi bajom nem lett volna a végével sem, de ezt most már nem fogom megtudni.

 Megjegyzés: Kipróbáltam, és a telefon ébresztője, akkor is szól, ha a készülék le van halkítva.

Pontozás: A két aprócska negatívum ellenére, maximális pontszámot érdemel. 

5/5