Blogajánló #3

Unconditionally 

Szereted a kezdeteben sötét hangulatú, szomorú történeteket? Akkor a legjobb helyen jársz! Hiszen itt egy izgalmakkal, megpróbáltatásokkal és rengeteg fájdalommal, szenvedéssel járó történetet olvashatsz!

A történet egy bizony lányról szól, ki a gödör fenekén élt sokáig. Megtudhatjátok milyen érzés a szomorúság, a fájdalom, a magány, és a szenvedés. 

Képes valaki kihúzni ezt a lányt ebből a mély szakadékból, vagy netán egyetlen megmentőjét is magával rántja? Ez mind kiderül, ha elolvassátok az Unconditionally című történetet. 

Anabell nem szereti önmagát.

Tulajdonképpen utálja.

A csuklója mindig sebes.

Gödörben él.

Megmentheti valaki őt?

Jön egy fiú, aki megkísérli.

De sikerül-e neki? 

A Prológus: 

Anabell sosem volt olyan lány, akitől az anyák óvva intették gyermeküket, sőt! Inkább ellenkezőleg. De azt nem tudhatták, hogy ettől függetlenül nincs egy barátja sem. Szeretett olvasni, de miután egyszer megpróbált az iskolában, többet már csak a saját szobájában falta a sorokat. A többiek valamiért... Nem szívlelték. Pedig ő nem tett érte semmit. Tényleg.

 - Anabell, ne vedd magadra! - a lányt Mrs. Clay szakította ki fájdalmas gondolataiból.

 Kedves volt a nőtől, de Anabellnek ez most édeskevés volt.

- Én csak... Egyszerűen nem értem őket! - alig bírta kimondani, hiszen már így is csak egy hajszál választotta el a sírástól. Az pedig végleges hiba lett volna.

 Mrs. Clay megigazította tökéletes kontyát, és biztatóan rámosolygott.

 Most pedig csak annyi történt, hogy a lány tudta egy kérdésre a választ, mire a többiek kicsúfolták.

 Aznap, Anabell az iskola után nem hazament. Kigyalogolt a közeli park tisztására, és letelepedett a selymes fűre. Végtelen fájdalmat érzett. Elege volt, mindenből. Akkor döntötte el először, hogy eret vág. Talán meg is öli magát. Mit ér hisz az élete? Nincs senkije, csak a szülei, de ők sem védhetik meg egész életében.

 Előszedte az ollóját, és végighúzta a csuklóján az élét. Először. Fájt neki, de nem annyira. Nem elég. Még több fájdalom kell. Másodszor. Most a másik csuklón is.

Részek a történetből: 

"Anaell ma sem hazament először, hanem a magában csak ,,vágóhídnak'' nevezett helyre. Elővette az új könyvét, melynek ,,A rossz lányok nem halnak meg'' címet adták. Bárcsak ő is olyan lehetne, mint a főhős! Bátor, és nem érdekli senki és semmi. Most újból eszébe jutott, miért is van itt, ezért nekiállt megkeresni a pengét, amit a hegyezőből szerelt ki. Első csík. Matek óra. Taylor megjegyzése a hajszínére. Pedig természetes szőke. Második csík. Irodalom óra. Troy, és az idézet. Harmadik csík Biológia. Mandy és az óvszer helyes használata. Mintha valaha is terhes lett volna! Összesen 6 csík volt, ami egy kicsit aggasztotta is a lányt, mert eddig a legtöbb 4 volt. Száját rágcsálva mérlegelte a lehetőségeket, végül mégis megtette.

Nézte, ahogy a cseppek szélsebesen csöpögtek le a zöld fűre, közben egyre erőtlenebb lett. Máskor nem szokott ilyen sok lenni a vér. Kezdett aggódni, de csak az agya egy eldugott sarkában, kívülről pedig úgy nézhetett ki, mint aki betépett. Forgott körülötte az ég, semmi sem volt már a megszokott. Próbált sűrűn pislogni, de egy idő után feladta, és ledőlt a puha fűre. "

"Anabell sikított volna, de telement a szája földdel, ezért maximum csak halk nyögdécselések hagyták el a száját. Egy izmos test nyomódott az övének, és befogta a száját.

 - Shh... Nem akarlak bántani. - a hang rekedt volt a cigarettától, de ugyanakkor szexi is.

 A lány érezte a ruhájából áradó cigaretta szagot, amitől megborzongott. A kéz lassan eltűnt a szájáról, de a fiú továbbra is rajta ült. Amennyire tudott, megemelkedett, és elkezdte köpdösni a földet a szájából.

 - Akkor megmagyaráznád, miért ülsz rajtam? - próbált nem kiabálni, de eléggé meg volt rémülve.

 - Joet, a kutyámat, minden este erre sétáltatom a közelben, de ma este teljesen megkergült. Kitépte a pórázt a kezemből, és erre kezdett el rohanni. Nem is tudom... A kutyák megérzik a bajt - vonta meg bocsánatkérően a vállát - Utánafutottam, és ahogy megláttam, hogy minden csupa vér... Megijedtem. - elcsuklott a hangja. - Aztán megláttalak téged, a kutyával.

 Leszállt a lányról, aki végre levegőhöz jutott. Meg tudta érteni a fiút. Felült, és fürkészni kezdte. Valami sűrű, fekete mintás póló volt rajta, de nagyon sokat nem látott belőle. Elkapta Anabell csuklóját, majd egy fűszállal cirógatni kezdte a hegeket.

 - Miért csináltad? - a lány szemeit kutatta, de az erősen kerülte a pillantását.

 - Nem is ismerlek... - hebegte megszeppenve.

 - Ja, igen. Daryl vagyok. - szája barátságos mosolyra görbült.

 - Anabell. - Anabell megpróbálta viszonozni, de lehet, hogy egy vicsor lett belőle.

 Egyáltalán miért érdeklődik utána Daryl? Bár mégis, tök kedves tőle.

 - Ana, ak... - nem tudta befejezni, mert Anabell közbevágott.

 - Anabell. Nem szeretem az Anat. - a fiú lassan bólintott.

 - Rendben. - a szeme a lány törékeny csuklójára siklott, és kedvesen folytatta. - Figyelj, nekem nyugodtan elmondhatod. Én is vagdostam magam... - felhúzta a ruhája ujját, és megmutatta a hegeket.

 Habozott. Megnyíljon-e a fiúnak, akit bár alig ismert, de mégis, hetek óta Ő a legkedvesebb hozzá. Már majdnem megszólalt, de az utolsó pillanatban meggondolta magát."