Interjú #8

Sziasztok!

Ismét egy interjút hoztam nektek, az interjú Bogiról és az ő blogjáról készült.

1. Miért kezdtél el blogolni/írni?

Őszintén… már nem is nagyon tudom, olyan rég volt. Évekkel ezelőtt mikor kitaláltam magamnak ezt a kis „világom” olyannyira kidolgoztam az utolsó részletéig, hogy már muszáj volt valahogy rögzítenem magamnak, így elkezdtem szépen, lassan leírogatni, ami eszembe jutott; végül hónapokkal később gondoltam egyet, és „minden mind egy”, meg „ha kiteszem a netre, akkor legalább mindig megtalálom” alapon kitettem az első fejezetet. 

2. Milyen hosszúra tervezed a történetet?

Juj, ez egy olyan kérdés, amitől félek, de komolyan. A válaszom: hosszúra. Nem is kicsit. Nagyon.  Az egész történetem cselekmény szála – sajnos még csak a fejemben, leírva szinte semmi – meg van… és így elnézve nem fogom egy hamar lezárni sőt. Még azt is tervezem, hogy részekre bontom, még pedig háromra. Szóval, jó sokáig fogom még a kis világom társaságát élvezni, szerencsére.

3. Honnan jött a történet ötlete?

Két helyről egyszerre. Az, ami elültette a fejembe ezt az egészet az az volt, mikor anno 2012-ben világvége-veszély volt. Őszintén, nem nagyon hittem benne, de azért ott volt bennem a „mi van ha…?”  érzés. Ez indított el bennem egy gondolatmenetet. A második – és egyben az, ami a teljes mértékű löketet adta – egy skicc volt, amit unalmamban firkantottam egyik este, ez volt az első rajzom Raven-ről. Emlékszem egy ideig bámultam a lapot miközben az a gondolat kerített hatalmába: „Mégis ki lehet ez a lány?”. Így elkezdtem szép lassan „megismerkedni” vele és a világával.

4. Mi motivált téged?

Az, hogy el akarok menekülni a valóság elől, és így ezt meg is tehetem.

5. Érezted már úgy egy-egy fejezet után, hogy nem érdemes tovább folytatnod az írást?

Nem, még nem. Inkább azon gondolkodtam el, hogy publikáljam-e. 

6. A főszereplőid belső tulajdonsága mennyire hasonlít a te belső énedhez?

Nagyon, még azt is meg merem kockáztatni, hogy Raven és én 80-90%-ban hasonlítunk belsőleg. A többi karakteremnél is meg van a hasonlóság, náluk mondjuk, inkább csak a legdominánsabb tulajdonságukban van meg velem hasonlóság. És ott van az a szereplőm, akivel annyi a közös tulajdonságunk, hogy csodálkozom, hogy mégis hogy a fenébe hozhattam össze ilyen tökéletesen ellentétes jellemmel rendelkező karaktert… avagy egyszerűen Fletcher. Komolyan ég és föld vagyunk, és ezt a hatalmas különbségünket - ha máshol/másképp nem is – közte és a nővére között fel lehet fedezni. 

7. Amikor írsz, beleképzeled magad a szituációkba, és aszerint írod meg, ahogyan te cselekednél?

Nagyjából. Ravennel tökéletesen tudok azonosulni, így az ő döntése az enyém is, a többieket pedig annyira ismerem, hogy tudjam, hogyan viselkednének egy-egy szituációban.

8.  Előre megtervezed az eseményeket, vagy csak leülsz írni és hagyod, hogy spontán szülessenek meg?

A fontosabb történések már hónapokkal előbb megszületnek a fejemben, a többi meg csak úgy jön, ahogy írok.  

 9.  Van valami szokásod írás közben? Mondjuk zene hallgatás, vagy hogy csak a nap egy bizonyos szakaszába tudsz írni.

Zene mindenképpen, nélküle gondolkodni sem tudok. Minél több benne a hörgés, minél hangosabb annál jobban tudok „dolgozni”. Ezen felül tipikus, hogy mikor leülök írni, hirtelen minden sokkal érdekesebbnek tűnik – mindegy mi az, a lényeg, hogy ne kelljen addig se Word képét bámulnom -, mint az írás. Az utolsó félórámban meg épp megszáll az ihlet és csak onnantól kezdve kezdek el rendesen írni.

10.  Mesélnél magadról?

Augusztus 9. Ez az évfordulója annak, hogy az „Apokalipszis” és a „Végzet” frigyéből megszülettem én, egy öttagú család első, hiperaktív, „babazseni” gyereke – aki nem mellesleg úgy néz ki a feketebárány a háztartásban.  Furcsa embernek mondanám magam, nagyon be tudok pörögni, és eléggé művész élek vagyok, rajzcucc nélkül ki sem teszem a lábam a lakásból – komolyan suliban az ofőm óráit kivéve az összesen firkálgattam, a tanárok meg tojtak rá mondván, hogy „Bogika úgyis tudja a tananyagot” – Jah, és még egy furcsaság: Shakespeare-megszállott lennék én, simán idézek Hamletet, Vihart, mindent. Zene mániás vagyok, reggeltől estig a fülesem viselem és állandóan bömböl belőle a metál vagy rock, amilyen kedvem van. Amennyire közvetlen és nyitott vagyok, annyira antiszociális is, meg van az alap baráti köröm, amibe nehézkesen engedek be másokat. Otaku vagyok. Minden féle animét szívesen megnézek, ami nem yuri vagy hentai. A kedvenc műfajom a horror meg a shonen. Mindenem a vér, imádom.  Gyakran menekülök el a valóság elől, a saját világomba, amit egy részem nagy gyengeségnek tart, mert nagyon ambiciózus személyiségnek tart engem, de a másik részem meg nem érdekli. Ez van, nekem így megteszi, nagyon.