Interjú #21

Sziasztok!

Ismét egy interjúval jöttem, amely Kriszty96-ról és az ő blogáról készült.

1. Miért kezdtél el blogolni/írni?

Csakis egy barátnőmnek köszönhetem, akitől az ötlet ered. Igazából mindig csak magamnak írtam, mígnem a barátnőm az egyik tanítási óra alatt, amelyen unatkoztam észre nem vette, hogy időütésként írogatok. Megkérdezte mit csinálok én pedig elárultam neki, hogy szeretek írni, de egyedül csak magam szórakoztatására tettem egészen addig, míg ő fel nem vetette a blogolás ötletét. Az írással kapcsolatban, amióta csak ismerem a betűket írok, szinte így nőttem fel, amikor csak eszembe jutott valami azt mind-mind leírtam és ez a mai napig is így van.

2. Milyen hosszúra tervezed a történetet?

A történet kezdetekor több, mint harminc részesre terveztem, pontosan 38+2 fejezetre, de még most is alakítgatok rajta, csiszolgatom, hogy ne legyen se túl unalmas, se túl vontatott. Annyi azonban biztos, hogy harminc fejezet alatt biztosan nem lesz, ha másképp alakul csak több lehet.

3. Honnan jött a történet ötlete?

Sokat gondolkoztam azon, hogy milyen történetről nem lehetett még szó a blogok világában és ebben egy barátnőm is a segítségemre volt, aki rengeteg blogos történeten átrágta már magát. A történet valójába a Burok című film megnézése után született meg bennem, szerettem volna egy olyan cselekményt írni, amiben fontos tanúság is lapul és nem csak annyiból áll, hogy a két hősszerelmes végül egymásra talál hosszú szenvedések és idők után. Mindenképp arra szerettem volna építeni, hogy a főszereplő lány – ez esetben Allie – súlyos traumán megy keresztül, nehéz úton, hogy esetleg visszatalálhasson magáig. Természetesen a szerelem is fontos a történetben, de szerintem az is nagyon fontos, hogy Niall és Allie az elveszített önmagukra bukkanjanak, a fiú, mert megrekedt a dalírásban, s a lány, mert a baleset miatt elveszítette a régi mivoltát. A Burok pedig rádöbbentett arra, hogy nem csak a küldő a fontos, hiszen a fiú enélkül szeretett bele a lányba, ez volt az én egyetlen alapom, amire ráépítettem a további szálakat.

4. Mi motivált téged?

Elég sok minden szokott, természetesen az olvasok és a legjobb barátnőm, aki mindig mindenben mellettem áll, nem is lehetek elég hálás a támogatásáért. Mindemellett ott vannak az álmok, amikből többségében építkezem és természetesen a saját érzéseim, amik valahol mindig ott lapulnak a sorok között, nincs olyan fejezet vagy éppen történet, ami ne rejtene egy szeletet belőlem.

5. Érezted már úgy egy-egy fejezet után, hogy nem érdemes tovább folytatnod az írást?

A fejezeteimmel vagy akár a történeteimmel kapcsolatban sosem vagyok elégedett, mondjuk ki kereken, hogy nem tartom magamat sem jó, se pedig tehetséges írónak, de azt sosem tenném meg, hogy félbe hagyok valamit vagy éppen befejezem az írást. Elég sok bántás ért mostanság azzal kapcsolatban, hogy sem a blogolás, sem pedig az írás nem nekem való, de tényleg sosem hagynám abba, legfeljebb ismét csak magamnak írnék.

6. A főszereplőid belső tulajdonsága mennyire hasonlít a te belső énedhez?

Mindegyik szereplőmhöz adok egy falatot magamból, Allie például pont ugyanolyan makacs, mint én és pontosan ugyanannyira hisz a maga igazában is. Eltántoríthatatlan a véleményétől. Igazából teljes egészében egyik karakterem sem hasonlít rám, csak bizonyos dolgokban, másokban pedig eltérnek. Aki talán a legtávolabb áll tőlem személyiségileg az Serena Allie egyik legjobb barátnője. Ő vakmerő és semmitől sem tart, mégis vannak aggályai. Részben hasonlítanak rám, részben pedig én szeretnék hasonlítani rájuk.

7. Amikor írsz, beleképzeled magad a szituációkba, és aszerint írod meg, ahogyan te cselekednél?

Teljesen beleélem magamat és igen többé-kevésbé aszerint írom meg, de igyekszem egyéni jellemvonásokat is a szereplők tetteibe csempészni több-kevesebb sikerrel. Mindig igyekszem valami rájuk jellemző dolgot írni a cselekedeteikbe és döntéseikbe, de természetesen én magam is „köztük” vagyok és néhol úgy játszok a szálakkal, ahogyan legszívesebben én magam is cselekednék.

8.  Előre megtervezed az eseményeket, vagy csak leülsz írni és hagyod, hogy spontán szülessenek meg?

Mindig mindent meg szoktam tervezni előre. Mielőtt elkezdenék egy történetet minden egyes hozzá kapcsolódó ötletemet lapra vetem, majd fejezetekre osztom. A blogoknál így van, viszont a regényeknél még alaposabb vagyok, ott még egy fejezet vázlata is meghaladja majdnem az egy oldalt.

 9.  Van valami szokásod írás közben? Mondjuk zene hallgatás, vagy hogy csak a nap egy bizonyos szakaszába tudsz írni.

Régebben hallgattam zenét írás közben, de mára már ez valahogyan kiesett, néha még most is előfordul, de nagyon ritka. Sokkal jobban szeretek csendben, leginkább este írni, mert olyankor egyedül lehetek, senki sem zargat és zajmentes körülöttem a ház. Sokkal jobban tudok koncentrálni a történetekre és a sorokra, ha közben csak egymagam vagyok a csendben.

10.  Mesélnél magadról?

Nemigen tudom, mit mesélhetnék magamról, ami érdekes lehet. Nemrég töltöttem be a tizennyolcat, az érettségi évem előtt állók, így nagyon izgulok a jövőm miatt. Csendesebb lány vagyok, de ha fenyegetve, sértve érzem magamat, akkor betelik a pohár, de még akkor sem igen vagyok kész kiállni önmagamért. Szeretem magamban elfojtani a dolgokat, nemigen osztozom mások véleményén magamat illetőleg, vitatkozom azokkal. Két húgom van, a legkisebbel tizenhat év a korkülönbség közöttünk, míg a másikkal nyolc. Reményeim szerint a Magyar Színház és Filmművészeti Egyetemen folytathatom tovább a tanulmányaimat, leginkább a forgatókönyvírás az, amit ott szeretnék elsajátítani. Az írással kapcsolatos dolgok pedig, ha nem is teljesülnek be szép álomként mindig megmaradnak majd.