Interjú #20

Sziasztok!

Ismét egy interjút hoztam nektek, ám kicsit változtattam a kérdéseken. ;)

Az interjú Bernadett N.-ről és az ő blogáról készült. 

1. Miért kezdtél el blogolni/írni?

Azért kezdtem el írni, mert adottak olyan szituációk az életemben, amiket folytatni tudtam volna. Voltak elképzeléseim, különböző történetek játszódtak le a fejemben, és ezeket csakis egyféleképpen tudtam megvalósítani. Azóta sem bánom, hogy írok, sőt manapság már nem is tudnám elképzelni a hétköznapjaimat írás nélkül.

2. Honnan jött a történet ötlete?

A történetet valósággal megálmodtam. Akkor, amikor nekifogtam megírni, nem is gondoltam volna, hogy több, mint negyvenen kíváncsiak lesznek rá, és hogy majd nyertes is leszek egy ilyen típusú versenyen. 

3. Általában amikor írsz, elképzeled az adott jelenetet?

Amikor írok szinte mindig előttem vannak az szereplők, a helyzetek, a cselekedeteik. Ha ezeket nem tudom elképzelni, akkor az azt jelenti, hogy valamit nem csinálok jól.

4. Először papírra írtad a történeted, vagy már az elejétől kezdve a blogodra gépelted?

Legelőször Word-be írtam, aztán, mivel elkerültem otthonról mamáékhoz az iskola miatt, ezért vettem szépen egy füzetet, és oda kezdtem el leírni a dolgokat. Ma ugyanígy folytatom. Itthon Word, mamáéknál füzet, de nagy néha megesik, hogy itthon is füzetbe írok, mivel van, hogy ott sokkal több és jobb ötletek jutnak eszembe.

5. Milyen hosszúra tervezed a történetet?

A történetnek már vége. Ezen a héten felteszem az utolsó részt + az epilógust és ezzel útjukra engedem a szereplőket. Akármennyire is hozzám nőttek az elmúlt időszakban, mára már más ötletek motoszkálnak a fejemben. :)

6. Mi motivál téged? 

Engem általában a mindennapi dolgok motiválnak. Ehhez tartozik a zene, a filmek/sorozatok, könyvek, és persze az élet is. :)

7. Szeretsz olvasni? Ha igen milyen műfajú könyveket? (Van kedvenced?)

Igen, szeretek olvasni. Általában inkább a romantikus, misztikus műfajt kedvelem, de nem egyszer előfordult már, hogy egy komoly történelmi könyv is megfordult a kezemben, továbbá Jókai regényeit is szívesen olvasom, kedvenc könyvem azonban nincs.

8. Kinek ajánlanád a történeted?

Mindenkinek! Mivel durva jelenetek nem fordulnak elő benne, ezért mindenki nyugodtan elolvashatja. :)

9. Mesélnél egy kicsit a történetedről?

A történet a szó szoros értelmében meg volt álmodva. Sokan mondják azt, hogy az álom szülte dolgok sikeresek, de én most ezt meg is tudtam tapasztalni. Amikor anno nekikezdtem megírni, nem gondoltam volna, hogy ilyen sikernek fog majd örvendeni, elvégre az ezelőtti történeteim mind kudarcba fulladtak. Vagy nem jött az ihlet, vagy egyszerűen feladtam, mert láttam, hogy a kutyát se érdekli. Aztán, amikor észrevettem, hogy mégis van bennem tehetség, sokkal komolyabban kezdtem el foglalkozni vele. A szereplőket megpróbáltam olyan jellemvonásokkal felöltöztetni, amik mindenkiben jelen vannak. Figyelmet fordítottam arra is, hogy az olvasók olyan történetet szeretnek olvasni, amelyikben magukra ismernek. Cathy egy olyan lány, akit a körülöttem levő emberek ihlettek. Legtöbb jellemvonását a barátaimtól kölcsönöztem, ezért is lett hétköznapi, mégis egyedi. Eric pedig egy olyan fiú, akinek az én életemben is jelentős szerepe volt. Ezt pedig nem szeretném részletezni. Mivel a legelején úgy volt, hogy lesz egy második évad is, ezt muszáj elhalasztanom. Nem azért, mert unom a történetet, egyszerűen csak azért, mert már más van az én kicsi fejemben, ami szerintem kicsivel jobban sikerült, és kicsit több akció van benne, mint ebben. 

10. Mesélnél magadról?

Hát, mit is meséljek? Egy hideg januári napon láttam meg a napvilágot. Romániában élek a szüleimmel, és ottani magyar iskolába is járok. Megpróbáltam román szakon, de nem ment, így inkább maradtam a magyarnál. Már óvodás korom óta foglalkoztatott az írás, költészet, így mindig előre kiolvastam a háziolvasmányokat, a verseket ha nem tudtam, akkor átköltöttem és senki sem vette észre. Rengeteg olimpiászon és helyesírási versenyen vettem részt, egyszer pedig eljutottam az országos szintre is. Még mindig emlékszem, hogy milyen boldog voltam, amikor a sulink pénzzel ajándékozott meg minket ezért. Az írással folyamatosan 2012 nyarától foglalkozom, kisebb megszakításokkal. Bármennyire is próbáltam távol tartani magam tőle a suli miatt, nem ment, mert annyi ötlet kavargott a fejemben, hogy egyszerűen képtelen voltam mit csinálni velük. Mostanra a költészetet hanyagolom, és inkább regényeket próbálok alkotni. Remélem, hogy egyszer majd az én könyvem is a könyvespolcokon fog pihenni, és az emberek elismerően fognak rám mutogatni, hogy "igen, ez a romániai lány képes volt kitőrni". Mégis, a jövőmet nem igazán erre alapozom. Orvos szeretnék lenni, még akkor is, ha az egy eléggé nehéz szakma, és rengeteget kell tanulni, hogy elismert legyél. Nos, nagyjából ennyi lenne. :)