 |
| A Drop of Blood |
Prológus:
"Minden ember rajong
valamiért/valakiért.
És sok olyan volt, akinek ez a
rajongás az életébe került
Imádtam az Alkonyatot,de felnőttem
és felfogtam,hogy vámpírok,csak a mesékben vannak.
Most a One Directionért vagyok
oda.
Ők a jófiúk, tökéletes hanggal és
kinézettel...
Vagy mégsem?!
Mindennek ára van és nem minden az,
aminek látszik...♥"
Részletek a történetből:
"2.Fejezet : Meglepő találkozás
Éreztem,ahogy érzékeim még jobban
kiélesednek.
És futottam,rohantam,hogy
elérjem.Egy lány volt az hosszú,göndör,barna hajjal.Szép volt,talán emberként
tetszett is volna.De nekem már nincs szívem.És csak a homlokán lévő kis sebre
tudtam koncentrálni,amiből csöpög a vér.Odarohantam hozza,szabaddá tettem nyakát
és már majdnem beleharaptam,amikor valami vagyis valaki ellökött.Neki egy
fának,ami reccsenve tört szét.Felnéztem és megláttam Harryt.Nem értettem,hogy
miért csinálja ezt.Hisz ő és Zayn szoktak még rajtam kívül emberek vérét is
inni.
- Harry,mi ütött beléd?-kérdeztem
tőle."
"
30.Fejezet Kelletlen szembesülés
Gyorsan összeszedtem magam és még
utoljára belepillantottam a tükörbe,ami most nagyon nem azt mutatta,amit
szerettem volna.Lassan lebotladoztam a lépcsőn egyenesen a konyhába. Liam
aggódóan követte a mozdulataimat,a többi fiú pedig csak mosolygott.Szerintem
itt már mindenki tudja mi történt az este.Remek,mondhatom jól kezdődik ez a
reggel.
-Jó reggelt-köszöntem és
nekidőltem az asztalnak.
-Neked is Stell!Mond csak,hogy
telt az estéd?-kérdezte Zayn,avval a hülye vigyorával.
-Köszi Zayn,jó
volt.-mosolyogtam,mintha nem tudnám mire célozgat.
Szellôt éreztem magam körül és
Harry isteni illatát.Pár pillanatra megijedtem hirtelen felbukkanásától,de ez az
érzés gyorsan megváltozott és boldogság lépett helyébe,mikor meghallottam
hangját.
-Jó reggelt szépség!-suttogta
fülembe és szorosan átölelt.
Felszisszentem a fájdalomtól.Nem
lehet igaz,hogy ilyen hamar lebuktam,hogy valami nem stimmel velem.Mosolyt erőltettem
arcomra. Harry elhúzódott és gyanakodva méregetett. Liamra néztem,hátha kiment a
helyzetből,de már késő volt.
-Stella,mi a baj?Ki
bántott?-kérdezte aggódóan és ingerülten Harry.
Megfogta a csuklóm én pedig
elhúztam.Szeme megállt a karomon és kifejezéstelen arccal bámulta egy ideig a
foltokat.
-Stella...mond,hogy ez...-kezét
rátette a csípőmre,hogy magához húzzon és megtudjon ölelni.
Szerencsére még mindig nem jött
rá.Elhúzódtam félbeszakítva mondatát,mert nem akartam,hogy észrevegyen bármi
mást is a karomon kívül. Egy hirtelen mozdulattal elkapta kezem és felhúzta a
pólóm.Ránézett kezére majd vissza a derekamra.A keze pont ráillett a foltokra.A
jelenetet a többi fiú is szótlanul nézte,de én most csak Harryt láttam.
-Francba!Rohadt élet!-kiabált
Harry és több méterrel arrébb rúgott egy széket.
Beleütött az asztalba,ezáltal
széttörve azt.
Nem akartam,hogy miattam legyen
szomorú.Borzasztó érzés így látni őt. Niallt és Zayn lefogták Harryt,hogy ne
tegyen kárt sem magában,sem pedig semmi másban.Odaszaladtam hozzá,megfogtam az
állát és felhúztam,hogy a szemembe nézzen.Szemeiben pár könnycsepp csillogott,amit
alig hittem el."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése