Sziasztok!
Ismét egy interjút hoztam nektek, az interjú Bia Joyról és az ő blogairól készült.
1. Miért kezdtél el blogolni/írni?
Egyik barátnőm megszállottként kezdett blogokat olvasni,
engem is bemutatott ennek a világnak, így vele együtt egy hónapig csak
olvasóként voltam jelen. Azután eszembe öltött egy régen elfeledett sztori, és
gondoltam, miért ne? Tetszett, ahogyan az írópalánták kommunikálnak az
olvasóikkal, és mivel mindig is vonzott az írás, másfél évvel ezelőtt
belevágtam.
2. Milyen hosszúra tervezed a történetet?
Eddigi
történeteimnél általában pontosan tudtam, hogy hány fejezetet szeretnék, és
ezeket gyakran sikerült is eltalálnom. Most azonban, negyedik sztorimon
dolgozva bizonytalan vagyok ezzel kapcsolatban. Harmincra számítok, de talán
valamivel több lesz.
3. Honnan jött a történet ötlete?
Őszintén szólva nem emlékszem már. Minden bizonnyal a
szobámban ülve egyszer csak megfogant az ötlet.
4. Mi motivált téged?
Motiválnak az olvasóim, és mostanra már tulajdonképpen a
megszokás is, ami egyszerűen elképesztő. Máson nem jár az eszem, csak a
történeteimen, így mikor géphez kerülök - ami így nyáron nem ritka jelenség -
élvezettel pötyögöm be az újabb sorokat. Szeretem ezt csinálni, boldoggá tesz.
5. Érezted már úgy egy-egy fejezet után, hogy nem érdemes
tovább folytatnod az írást?
Szerencsére nem. Ha elbizonytalanodom, mindig felteszem
magamnak a kérdést: élvezem, hogy ezt csinálom? Mivel a válasz újra meg újra
igen, folytatom.
6. A főszereplőid belső tulajdonsága mennyire hasonlít a te
belső énedhez?
Ez változó. Előfordul, hogy rám kísértetiesen hasonlító
lányt alkotok, máskor viszont a szöges ellentétemet vetem papírra.
7. Amikor írsz, beleképzeled magad a szituációkba, és
aszerint írod meg, ahogyan te cselekednél?
Inkább a szereplőim bőrébe képzelem bele magam, aszerint
cselekedtetem őket, ahogy belátásom szerint az egyéniségük miatt ők döntenének
bizonyos helyzetekben.
8. Előre megtervezed
az eseményeket, vagy csak leülsz írni és hagyod, hogy spontán szülessenek meg?
Arról már az elején sziklaszilárd elképzelésem van, hogy
miként fog befejeződni. De, hogy mi történik az első és az utolsó fejezet
között, az gyakran még számomra is rejtély, az általában spontán.
9. Van valami szokásod írás közben? Mondjuk zene
hallgatás, vagy hogy csak a nap egy bizonyos szakaszába tudsz írni.
Nincsen semmi különleges szokásom. Szeretem, ha nem zavarnak
meg közben, de ez gyakran elkerülhetetlen.
10. Mesélnél
magadról?
Meglepően pozitív és életvidám vagyok, ennek ellenére könnyű
meghatni és megríkatni. Túl gyorsan és túl sokat beszélek, ami általában
megmosolyogtatja az embereket, így nem készülök leszokni róla. Tizennégy
évesen, a gimnázium kapujában állva kissé aggódom, nem tudom mire számítsak az
elkövetkezendő négy évben, de örömmel vágok bele, hiszen ez is egy új élmény
lesz.
Köszönöm az interjút!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése