Kritika #30- My revenge

My Revenge (Kath)

Kinézet: 

A fejléced nagyon tetszik, tökéletesen illik a blogodhoz. A blogodon minden passzol mindenhez. A színek harmonizálnak egymással. 

Az oldalakban minden a helyén van, de én hiányolom a fejezetes oldalt. A részeket nehéz megtalálni mivel nincs fejezetese oldalad, ráadásul még blogarchívumod sincs. Ez számomra megnehezítette az olvasást mivel több oldalon át kellett mennem mire eljutottam a történeted elejére. Szerintem feltétlen rakj a blogodra egy fejezetese oldalt vagy legalább egy blogarchívumot! Még jó lenne ha csinálnál egy szereplős oldalt, amin a szereplőkről (vagy csak a főszereplőkről) kiraknál egy-egy képet. (Láttam, hogy a modulokban kiraktál róluk képet meg leírást de szerintem ezt inkább egy külön oldalban kéne kiraknod.) Ezen kívül az oldalakban semmi gond sincs. 

A modulokban is minden megvan, csak a sorrenden változtatnék egy kicsit:  Oldalak és a leírás után raknám ki a Rendszeres olvasókat majd a chat-et, Látogatok, Bloglovin, Itt elérsz, ezek után már a többi sorrendje szerintem jó. 

A betűtípus olvasható, nincs túlcicomázva. Viszont szerintem állíts sorkizártra a szöveget mert úgy sokkal szebb lesz. A fejezetek hossza szerintem jó.

Értékelés: 10/7

Történet: 

A történeted nagyon jó! A Prológus (első rész) már megfogott! Felkelti az olvasó érdeklődését! 

"Egy fegyverdörrenés. A pisztoly elsült. Felsikoltottam. Az öcsém szinte élettelenül zuhant a karjaimba.

-         - Scooott! – kiáltottam fel riadtan és a saját fegyveremet előrántva rálőttem a támadónkra.

Idegességemben alig láttam a célpontot, így a golyó sajnos csak a vállát érte, de nem támadt tovább, hanem elmenekült. Lerogytam a földre és a szemeim megteltek könnyel. Az öcsém zilálva feküdt a karjaimban. A mellkasánál a pólója már teljesen átitatódott vérrel. Kapkodva próbáltam elállítani a vérzést, de ő a maradék erejével lefogta a kezem.

-         - Te idióta! – mondtam neki zokogva, mire krákogva felnevetett.

-         - Ezért még jössz nekem eggyel, Ren. – vigyorodott el, mintha fel sem fogná ennek az egésznek a súlyát. Arcáról patakzott a veríték, homlokából elsimítottam az odahullott hajtincseket. – És elhiheted… be fogom hajtani rajtad. – mondta, de a hangja már alig volt hallható.

-         - Csss. – csitítottam, az arcát simogatva, miközben hullottak a könnyeim és tovább nedvesítették véráztatta pólóját. Scott zilált és arcára kezdett kiülni a kétségbeesés és a félelem. – Minden rendben lesz. – hitegettem őt is és legfőképp magamat, miközben megpróbáltam visszafojtani a könnyeimet.

Az öcsém halványan bólintott egyet, aztán szemeiben lassan kihunyt a fény. Hirtelen olyan üresnek és összetörtnek éreztem magam. Scott a karjaim közt halt meg és nem tudtam semmit tenni. Kitört belőlem a sírás és nem tudtam gátat szabni a könnyeimnek. Magamhoz szorítottam az öcsém élettelen testét, mintha avval vissza tudnám hozni közénk. De tudtam, hogy ez nem lehetséges. Nem szabadott volna belekeverednie ebbe az egészbe. Azt a golyót nekem szánták. Miért ugrott elém az az idióta? Nem tudhatta mit tesz. Nekem kellene itt feküdnöm holtan, nem pedig neki…

- Scooott. – szipogtam, miközben egész testemben rázott a sírás."

A történeted egyedi, aminek nagyon örültem! Jól indítod a történetet, a tragédia megfogja az olvasót és kíváncsivá teszi. 

Szépen fogalmazol, bő a szókincsed. Helyesírási hibát nem találtam. Mindent részletesen leírsz, nagyon jól fogalmazol, semmit sem sietsz el. Nincs szóismétlés, gondolatmegállás, betűtévesztés, stb...

Értékelés: 10/10

Végezetül a történeted nagyon jó! Teljesen megfogott, magával ragadott. Hamarosan biztos még több rendszeres olvasód lesz, ráadásul gazdagodtál most is eggyel az én személyemben! 

Összesen: 20/17

További sikeres blogolást kívánok! 

By: Sakura