Kritika #71 - See Me Now

Helló Drágák! 

Ebben a bejegyzésben, 71. kritikaként, Netty L. Nelson kritikáját hoztam. Tudom, ő az utolsó a listán, meg minden, de a többiek is sorra fognak kerülni. Most azért az övét hozom, mert nem hagyott békén vele. Úgyhogy megírtam a pontosan hatoldalas kritikáját! 
Remélem, tudtam vele segíteni! 

link

FEJLÉC:

Nagyon szép, kidolgozott munka. Szépek az effektek, és a szereplők is jól el vannak helyezve. Bár az alap nem nagy durranás, a háttérben lévő Dylan és Jade rendkívül feldobják a fejléced összhangját, és külön jó ötletnek tartom, hogy az előtérben lévő Jade mögött minden más szürke. A fejléceden lévő szereplőkről jobb png-ket nem is választhattál volna, mert nagyon szépen ki vannak vágva. Egy kicsit zavar viszont, hogy a háttérben lévő Jade fejébe belelóg egy cseppet a textúra. Emellett minden összhangban van egymással. Remek, hogy nem tettél rá címet. Szokatlan, de ez így jó. Egy szóval: nincs több kivetnivalóm. Nekem nagyon tetszik.

10/10

DESIGN:

Első ránézésre hibátlan. A színek passzolnak, nem hull csillám sehonnan sem, nem indul zene, amitől infarktust kapnék. A modulok egyszerűek, mégis nagyszerűek. Nem bonyolítottad túl, csak feldobtad a hangulatot. A linkeffekt, amit használsz, remekül megy a designodhoz.

Aztán jön a mély… a mély…

Ám ez a mély, nem is olyan mély, mint amennyire mélynek kéne, hogy legyen. Először is: változtatnék a modulelrendezésen valahogy így: Tartalom, Információk, Trailer, Következő rész, Ha könyv lenne, A blog zenéje, Olvasók, Chat, Archívum, Cserék, Elérhetőségek, Profil.

Bár nem értettem, hogy a blog zenéje, miért nem a See Me Now, ha egyszer ez a blogod címe is. Számomra ez így lenne logikus, de tőled függ…

A többi megfelel. A szélességek rendben vannak, semmi nem lóg bele semmibe. Nincs oda nem illő, felesleges cucc sem. A kurzor változata is tetszik, jól megy az oldaladhoz. Egy szóval nincs több kivetnivalóm.

10/9

TÖRTÉNET

Alapsztori: Jade rajong az amerikai rocksztárért, Dylan Ross-ért, aki ezúttal szervez egy turnét Nagy-Britanniába. Ahogy Jade tudomást szerez a RossRoad Tour-ról, minden helyszínre vesz koncertjegyet, és összeállít egy tervet, aminek következtében megtalálja Dylant, és minden hotelba követi. Mondhatni rászállt a fiúra, ami persze Dylannek egy cseppet sem tetszik, a végén pedig ki nem állhatja Jade-t. A lány hajthatatlan, eltökélte, hogy bosszantani fogja a fiút. Napjait a saját maga készített Dylan Ross angol fanoldaljára tölti fel, ezzel mindent megosztva. Lesz valami az amerikai rocksztár, és az angliai tinilány között? Vajon mit érez Dylan Jade iránt? És mi történik, ha rájön Dylan, hogy Jade minden egyes momentumot közöl az interneten?

Elsőnek nagyon megfogott, de mivel kiváltképp te vagy a legjobb barátnőm, úgy érzem, hogy kissé elfogult vagyok? Na, jó. Inkább nem leszek az.

Tehát igazság szerint nagyon tetszik az alapötleted. Jó témának tartom annak, hogy megírd. És, bár szívesen kimásolnék belőle néhány nevetséges momentumot, te direkt úgy írod ezeket a dolgokat le, hogy vicces legyen. Tehát, hogy szakadjak, miközben olvasom a párbeszédeket. Mint például itt is:

- Jó reggel, Csipkebokorfa – köszöntem neki vigyorogva – Hogy aludtál az éjjel, Hómenyétke?

- Jó szarul – ásított egy hatalmasat.

- Á, értem. Ha nem probléma, kölcsönvettem a laptopodat, hogy netezzek egy kicsit – fordultam vissza a laptop elé.

- Nem hiszem el, hogy az éjjel behugyoztál – kelt fel a földről, és kinyújtóztatta a karjait.

- Prosztata-gyulladásom van – legyintettem rá se figyelve.

Nagyon sokat nevettem a részek olvasása közben, és rendszeresen is olvasom, mégsem volt olyan könnyű megírni, mint arra legelőször gondoltam. Nem szeretnék sem elfogult lenni, sem a sárba tiporni a történetedet, szóval inkább a kettő között maradnék: elfogultan tipornék. J

A prológusodat nagyon egyedinek találtam. Megismertem az egyik főszereplőt, úgy, mint rajongó. Úgy, ahogy Jade látja. És ez engem nagyon megfogott. Mintha csak a Wikipédiát olvasnám, vagy a Starityt. Számomra egy prológusban az a lényeg, hogy megtudjak érdekességeket a történetről, amelyek felkeltik az érdeklődésemet, és valamelyest a szereplőkkel is tisztában legyek. A te prológusod nagyon igényes. És szerintem megérte, annyit dolgozni vele. Azt a tíz percet legalábbis.

A fejezetek azonban nagyon hosszúak. Aki például még nem olvasta a történetet, és el szeretne olvasni egyet, annak nem lesz ereje sem, neki állni, ha meglátja, mi rejlik a További bejegyzések mögött. Nem rossz, hogy hosszan írsz, sőt, fejleszted a saját szókincsed, de ez kívülálló olvasónak ezt jelenti, aki elsőnek a blogra téved: Milyen szép a design! Elolvasom az alapsztorit! De jó! Na, nézzük a prológust! Ez Dylan Ross-ról szól! Tök jó! Na, hol az első fejezet? Itt! Rákattintok. Aha… jó… na, inkább hagyjuk. Persze ez rám nem vonatkozik. Mert én alapból szeretem ezt a blogot.

Nevetséges részből tudnék beletenni. Sőt, szívesen bemásolnám mind a kilenc fejezetet a prológussal együtt, de akkor azt hiszem, nem sokan olvasnák el a kritikát. És ezt a nevetséges-dolgot nem rosszból értettem, mert tudom, hogy te nem egy Death Gimnázium író vagy, és nem gondolod komolyan a dolgokat, hanem alapból így írod, hogy a történet kimenetele ne legyen, olyan monoton, és az olvasó röhögni tudjon. Ez szándékos. És én most szándékosan dicsérlek meg érte. Őszintén szólva a történeted, nem átlagos. Sokkal viccesebb, mint bármelyik olyan blog, amit olvastam, és, ami nem volt paródia. Szórakoztató.

Például a veszekedések sem gyerekesek, mint máshol. Viccesre alakítod őket, ami egyben jó, és rossz is. Jó azért, mert az olvasó mulathat, nevethet rajta, rossz pedig azért, mert ez arról is tudomást ad, hogy Jade egy nagyon komolytalan lány, akinek csak a hülyeség jár a fejében. És bár tapasztalatból tudom, hogy te nagyon is hasonlítasz erre a lányra, mégis átgondolod a komolyabb döntéseket, és nem mindig futsz fejjel neki a falnak. Csak általában.

Azonban helyesírási gondok akadtak néhol. Azonban ezekből kevés fordul csak elő. Pirossal jelölöm a hibákat.

Alá tudnád írni nekem ezt? Oké, mosolyog, azt mondja, igen. Megköszönöm. Nagyon sietsz? Vagy van esetleg egy kis időd, mert ha igen, kávézhatnánk egyet. Ó, hogy te már ittál? Semmi baj, és (gondolom itt elírás történt, és én-t akartál írni) is.

- Csak szerettem volna megkérdezni, hogy Dylan Ross itt tartózkodik e.

Ha a csaj a pultnál áll, akkor ne használ múlt idejű kifejezést. Mivel akkor történik a dolog, amikor te csinálod, ebben az esetben jelen idős formátumba kell rakni a mondatot.

Így:

- Csak szeretném megkérdezni, hogy Dylan Ross itt tartózkodik-e.

A másik pedig. Ha az e-t nem mutató névmásként használod, a kötőjel az ige, és a betű között sosem hagyható el.

Például: elmész –e, szeretnél –e, mennél –e stb.

Pontban 12-kor a barna hajú bement egy ajtón, egyedül hagyva Vanessát, aki írogatott valamit a gépen. Pár másodperc múltán, kilépett a pult mögül, és odajött hozzám.

- Mutasd azt a képet - nyújtotta a kezét. Előhalásztam gyorsan a képet (legyen inkább fotót, hogy elkerüljük a szóismétlést), és odaadtam neki.

- Igen, ő itt van a szállodában. Szerintem lassan le fog jönni. Csak idő kérdése. Egy szőke hajú, negyvenes pasi, nemrég hozzá ment látogatóba.

Az első, amit megemlítenék egy tartalmi hiba. Egy sztár száll meg a hotelban, akinek fellépése lesz a városban, és a recepciós csaj nem ismeri föl? Nem tudja megjegyezni egy sztár nevét kép nélkül? Az kemény…

Valamint, ha egyszavas időpontokat írsz, sokkal szebb az, ha kiírod betűvel: tizenkettőkor.

A másik pedig. Vesszőhibák. Amelyeket pirossal jelöltem a fenti szövegben.

Nem, nem Dylant, de már majdnem. A menedzserét, Robert-et.

Mivel az –et tárgyrag illeszkedik az előtte álló névhez, ezért egybe szokás írni. Robertet.

Vanessára, aki bíztatóan, és egyben sürgetően biccentett, hogy menjek oda a menedzserhez.

A legtöbb esetben kötőszavak elé vesszőt teszünk. És ez az és-re is vonatkozik.

Válasz gyanánt én is küldtem neki egy selfie-t…. hát, közel sem olyan jó lett, mint az övé.

Ez a mondat nyelvtanilag jó, ám ha kimondjuk, nagyon furcsán hangzik. Úgyhogy talán így kéne: Válasz gyanánt, én is küldtem neki egy selfie-t… hát, közel sem lett olyan jó, mint az övé.

Ami még nagyon zavaró, hogy egyes részekben feltűnnek Jade barátai (pl. Austin vagy Christie), akikről nem is hallottunk a történet folyamán, és, amikor mégis előkerülnek, akkor is csak annyit tudunk meg róluk, hogy ők Jade barátai. Mielőtt beszél velük, vagy valamikor, esetleg a Szereplők jegyzékében, lehetne róluk, valami, azon kívül, hogy, milyen színű a hajuk, és, hogy Jade barátai. Nagyon aranyosan alkotod meg őket, meg ezek a köszönésmódok is egyértelműen cukik, de a szereplőket ki fog elemezni? Az Atyaúristen?

- Halilalipapi.

- Ákombákomcsákó! – köszönt vissza Austin.

Ezt muszáj volt beleraknom. Nagyon tetszik. :) 

Viszont tiszta csönd volt, egyikünk sem szólt semmit, csak az én halk csámcsogásomat lehetett hallani… ami elég zavaró volt.

Csukott szájjal enni, luxus?

Hát röviden ennyi lett volna a kritikám. Remélem, tudtam adni segítséget, hogy miként javíthatsz magadon.

10/8

Összesen: 30/27

Összességébe véve:

     -       a fejléced nagyon szép

     -       a design is remek

     -       az alapsztorid figyelemfelkeltő

     -       ügyelj a helyesírási hibákra, és arra, hogy kicsit jobban mutasd be a feltűnni kívánkozó szereplőket

Remélem, tudtam segíteni. Nem állt szándékomban megbántani. A kritika építő jellegű volt, hogy megfogadod-e, vagy sem, az csak rajtad áll. Így tovább! Ha kicsit nagyobb hangsúlyt fektetsz a hibáidra, rossz nem sülhet ki belőle! Sőt! A te esetedben csak felfelé vezet az út… vagyis… hát nagyon remélem. J