 |
| Summer Work |
Két iker, akik mindent megtesznek azért, hogy elérjék álmaikat. A kezdetekben minden jól alakul, ám hét titokzatos fiú miatt az egész terv más irányt vesz. Hogy jön ide a maffia? Lesznek örömteli pillanatok vagy csalódottság váltja fel ezeket, az érzéseket? Létezik igaz szerelem vagy csak játék az egész? Kiben lehet megbízni? Milyen érzések kavaroghatnak, ha egy hirtelen jött másik banda kedvességgel és megértéssel áraszt el? Ha egy olyan fordulat jön, ami mindent megváltoztat? Maradj velünk és megtudod!
Prológus
Ikernek lenni nagyszerű dolog. Egy testvér, aki mindenben melletted áll, aki megért és még pont úgy is néz ki, mint saját magad. De a külső nem mindig ugyanazt rejti, mint amilyenek belül vagyunk. A legfurcsább dolog kettőnkben, amíg én odavagyok a fekete színért ő állandóan csak fehér színű ruhákban jár. Ez csak egy példa volt rá, de rengetek ehhez hasonló érvem lenne hozzá. Mégis ugyanúgy megértjük egymást, és van egyfajta ,,telepátia" köztünk. Ha bármi baj van ő megérzi és velem is ez van, lehet hülyeség az egész vagy csupán puszta véletlen, de le merem fogadni, hogy nem véletlen vannak ezek a dolgok így.
A buszon ültünk, a pláza felé hajtva. Az időjárás meleg volt, túlságosan is. Ma lesz az első napunk az új munkahelyünkön. Hogy miért nyáron dolgozunk 17 évesen? A testvéremmel elhatároztuk, hogy új házba költözünk, de ahhoz valami pénz is kéne, ezért nyáron elkezdünk dolgozni, hogy hamarabb meglegyen az összeg. Persze a szüleink segítenek rengetek pénzzel, de nem fizetik ki helyettünk azzal a céllal, hogy ,,Tanuljatok megdolgozni azért, amit szeretnétek". Így is fogunk tenni...
Részletek a történetből:
01:Chapter
Shin Min Gi szemszöge:
A busz hirtelen megállt a kellő megállóban és magammal rántva Seu-t, leszálltunk a buszról. Nagyon izgultunk. Ma kezdtük az első munkanapunkat. Én egy ruhaboltba fogok dolgozni. Mivel én nyitottam reggel, előbb indultunk el otthonról, nehogy elkéssünk, egyből az első napon.
-Félek az első naptól - szólt idegesen Seu és a földet pásztázta.
-Nyugi, ebédidőben beszélünk, de most mennünk kell - válaszoltam. Elköszöntünk egymástól, majd mindketten elindultunk pont az ellenkező irányba. A legjobb az egészben, hogy a könyvesbolt, ahol Seu dolgozott és a ruhabolt, ahol én, pontosan egymással szemben voltak, így könnyen találkozhattunk egymással, ami megnyugvást okozott mindkettőnk számára. Amint megnyitottam az üzletet és lepakoltam a táskám, megjöttek a munkatársaim. Nagyon aranyosak voltak, hamar megismertem mindenkit és hamar be is fogadtak, minek következtében nagy kő esett le a szívemről. Nem is kezdődik olyan rosszul ez a nap... A vásárlók is megérkeztek. Arra is rájöttem, hogy rendkívül forgalmas egy hely, szóval munka az akadt bőven. Vásárlók sokasága kért tőlem segítséget, de mivel én nem nagyon ismertem még a boltot, hogy mi hol található, a munkatársaim mondták, hogy üljek be inkább pénztárosnak, majd ők elvégzik helyettem a segítséget. Később majd én is tudok segíteni a vevőknek. Így be is ültem a pénztárgép elé. Lassan telt az idő,és a vásárlók száma is kevesebb lett. Megszerettem az új munkámat és a munkatársaimat is. Hirtelen telefonom csörgésére lettem figyelmes, ami jelzett, hogy ebédidő van.
02:Chapter
Shin Seung Rin szemszöge:
Beértünk a plázába. Elbúcsúztam Minie-től, majd megvártam míg eltűnik az üzletben. Erőt vettem és elindultam a könyvesbolt felé. Még sosem dolgoztam egy helyen sem, ezért voltam ennyire feldúlt állapotban. Kinyitottam az ajtót, felkapcsoltam a villanyokat és körülnéztem az üres üzletben. Bementem a személyzeti raktárban, ahol szekrénysorok voltak, névvel ellátva. Megkerestem az én nevemet rejtő szekrényt és miután kivettem a telefonomat a táskámból, behelyeztem a szekrény egy polcára, majd a kulccsal bezártam és az előbb említett tárgyat a zsebembe süllyesztettem. Felkaptam magamra a kék inget, amin az üzlet neve díszelgett és a könyveket pásztázva vártam a többieket. Lassan fél órája mászkálhattam, mikor az ajtó nyílt és egy fiatalabb, szőke hajú lány lépett be. Körülnézett, majd tekintete megállapodott rajtam és felém közeledett.
-Yeon Ki - nyújtotta a kezét egy mosoly kíséretével.
-Seung Rin - ráztam meg a kezét.
-Idáig tetszik ez a hely?
-Hát.. furcsa. Ez az első hely, ahova dolgozóként jöttem, szóval igen.
-Hamar megszokod - veregette meg a vállam és bement a személyzetibe. Én nézelődtem tovább az idegennyelvű részlegen, mikor Yeon Ki torpant meg mögöttem.
-Bármelyik pillanatban jöhet vevő. Én a pénztárnál leszek, te pedig, ha valaki össze-vissza bolyongana a sorok közt, menj oda és segítsd ki - utasított. - De szerintem nem lesz gondod a könyvet hollétével.
-Szerintem se - tűnődtem el. Egész reggel a polcokat bújtam, nagyjából memorizáltam is őket. A nap röviden így telt. Jöttek a vevők, kisegítettem őket a könyvek helyéről, valamikor csak a polcnak dőlve vártam, hogy történjen valami, aztán olyan dolog történt, amit már régóta vártam. Rezgett a telefonom a farmerem hátsó zsebéből. Ebéd szünet...
03:Chapter
Shin Min Gi szemszöge
Ebédszünet. Végre. Seu-val elmentünk kávézni. Beszélgettünk, hogy eddig milyen a munkahelyünk.
-Haza akarok már menni - mondta nekem Seu, miközben a kávéját kavargatta.
-Nemsokára vége a munkaidőnknek, és indulunk is - nyugtattam. Kifizettük a kávékat, az idő pedig telt, nekünk meg vissza kellett mennünk. Beléptem a ruhás boltba, majd munkatársam támadt le.
-El kell mennem, te fogsz ma segíteni a vevőknek - szólt nekem Minzy.
-Rendben van - mondtam, majd indultam is kiszolgálni a vásárlókat.
Kevesen voltak, ezért beszélgettem a kasszában lévő munkatársammal, Dara-val, mikor két fiú lépett be. Mindketten ledermedtünk, hiszen iszonyat helyesek voltak. Barna és szőke hajuk volt és olyan 19-20 év körül lehettek. Nekem a barna hajú, fekete szemű fiún akadt meg a szemem. Dara a szőke, magas fiút bámulta. Elindultak a női fehérnemű részlegre, majd egy idő múlva a barna hajú srác kiáltott, hogy kéne neki egy kis segítség. Mivel én segítek ma, egyből indultam is.
-Kicsit furcsa, hogy két fiú a női fehérnemű részleghez indult elsőnek - mondtam Dara-nak, és elindultam. Mikor odaértem, bemutatkozott mindkét fiú.
-V, teljes néven Kim Tae Hyung - mondta a barna hajú srác.
-Minie-nek szólítanak a barátok, de a teljes nevem Shin Min Gi - válaszoltam.
-Rap Monster, Kim Nam Joon a rendes nevem - szólalt meg utoljára a magas, szőke hajú.
-Miben segíthetek? - kérdeztem.
-A nővéremnek szeretnék egy fehérneműt vásárolni a szülinapjára, de nem tudom, hogy ez jó lenne-e rá.-Mondta V, és felmutatott egy rózsaszín fehérneműt.
-Jól néz ki, a színe is szép, de én ebben nem tudok segíteni - mondtam. Fordultam volna meg, mikor V megfogta a kezem, és visszarántott.
-Dehogynem, tudsz segíteni. Próbáld fel. Ugyanolyan alkatod van, mint a nővéremnek - mondta V, majd mosolygott.
-Hát jó - indultam meg az öltözőbe, közben elvettem Tae Hyung kezéből a fehérneműt.
Szóltam nekik hogy kész vagyok, ők pedig bekukucskáltak a függöny mögül. Két percig biztos bámulhattak, de megtörtem a csendet.
-Jó lesz, levehetem? - tettem fel a kérdést.
-Igen, tökéletes lesz - adta meg a választ Tae Hyung.
Bólintottam, aztán ki is bújtak a függöny mögül.
-Ez egy bombázó - hallottam V hangját, miközben Rap Monsterrel beszélt.
-Ez biztos - nevetett.
Kimentem az öltözőből és úgy tettem, mintha nem hallottam volna semmit.V kezébe nyomtam a fehérneműt.
-Köszönöm, hogy felpróbáltad.Remélem a nővéremnek is tetszeni fog - mondta V, és elindult a pénztár felé, hogy kifizesse az árut. RapMonster pedig mellettem maradt. Rám várt, de fogalmam sem volt, hogy miért. Megigazítottam a ruhám, Nam Joon pedig csak engem nézett. Nem tudtam miért vár meg, de mikor kész lettem, odaszólt nekem.
-Nincs is V-nek nővére - nevetett, és elindult a barna hajú srác után.
Nem szóltam semmit, csak mosolyogtam és gondolkoztam. Megvártam míg eltávoznak a boltból, utána odasiettem Dara-hoz, hogy elmeséljem neki ezt az egészet. Meglepte a dolog, mint engem is. Miért csinálhatta ezt V?
04:Chapter
Shin Seung Rin szemszöge
Miután visszatértem a könyvesboltba, rá kellett jönnöm arra, hogy dolgozni mégsem olyan izgalmakkal teli foglalatosság, mint azt képzeltem. Az idő meleg volt, strandoláshoz vagy bármi ilyenfajta elfoglaltsághoz. Minden korombeli ki is használta ezt, én pedig egy könyvesboltban mászkáltam és segítettem ki a vásárlókat. Tudom, hogy ezt mind a Minie-vel való álmunk miatt tettük, de nem hiszem, hogy sokáig bírni fogom itt. A legjobb, hogy keményen négy órája tartózkodtunk itt. Sebaj...
-Elnézést - bökte meg valaki a vállamat hátulról.
-Mit segítsek? - válaszoltam unottan, miután megfordultam. Egy vékony alkatú, magasabb, barna hajú srác nézett engem, majd látva, hogy a válaszára várok, belekezdett.
-Az idegen nyelvű részleget keresem - mondta zavarba. Elindultam a bolt jobb sarka felé, majd a hatalmas polcok közt kanyarogva rámutattam a kért témájú könyvek sokaságát rejtő polcsorokra. A fiú csak eldadogott egy ,,köszönöm"-öt és egyből ott is hagyva engem elment. Én csak tehetetlenül forgolódtam, hátha valaki segítségre szorulna, de mindenki tudva, mi merre található járta az üzletet. Igaz, sok vevő nem igen volt. Már vagy öt perce sétáltam a sorok között, mikor meguntam és az éppen velem szemben álló könyvespolc előtt toppantam meg. Fogalmam sem volt róla melyik részlegen lehettem, csak a könyveket pásztáztam. Kalandregények voltak. Több száz könyv lehetett a polcon, más-más témákkal megírva, mégis a világoskék színű nyerte el tetszésem. Közrejátszott, hogy imádom a kéket, ezért is választottam azt. Éppen kihúztam volna, hogy kezembe vegyem, amikor a másik oldalról is pont ezt próbálták tenni. Normális ember hagyta volna, hogy elvigye, de mivel én a makacsságomról vagyok híres, húzni kezdtem a könyvet, azzal a gondolattal, hogy én pillantottam meg előbb. Ezt a cselekedetet vívtuk nagyjából fél percig, mikor a másik fél hirtelen feladta és egyszerűen elengedte a könyvet. Mivel nekem még mindig a kezemben volt, az utolsó rántást követően hirtelen hátraestem és a földön kötöttem ki. Az említett tárgy a földön hevert, én pedig mellette feküdtem a fejemet fogva, amit a mögöttem lévő polcba ütöttem be. Gyors lépéseket hallottam, valaki közeledett felém, de nem nyitottam ki a szemem. Mindvégig csukva tartottam. A könnyeim is utat törtek maguknak. Rettenetesen fájt.
-Úristen, sajnálom - hallottam meg egy srác hangját. Szemeim lassan kinyitottam és megpillantottam Őt. Mellettem guggolt, aggodalmas arcot vágott. A haja piros volt, vagy inkább vörös. Fekete dzsekiben volt, majd kezét nyújtotta én pedig megfogtam és felhúzott ülő pozícióba. Még mindig a fejemet fogtam, majd mikor válaszolni szerettem volna, megelőzött.
-Jól vagy? Fáj a fejed?
-Igen - néztem rá. - De nincs semmi gond.
-A könnyeid nem erről tanúskodtak - túrt bele idegesen a hajába. Felállt, majd újra a kezét nyújtva felhúzott engem a földről. A fejem már nem fájt annyira, csak enyhén megszédültem.
-Annyira sajnálom - nézett rám megint megbánt szemekkel. - Nem lenne kedved eljönni kávézni vagy fagyizni, bocsánatkérés képen?
-Nincs semmi baj - válaszoltam, és megigazítottam a szerte álló hajamat. - Szívesen elmennék veled, de dolgoznom kell.
-Semmi akadálya - mosolyodott el. - Mikor végzel?
-Hatkor.
-Akkor hatkor várlak a főbejáratnál.
-Rendben - mosolyodtam el halványan. - De elárulnád a nevedet, kedves könyvhuzigáló? - kuncogtam.
-Jungkook - nevette el magát. - Te is ugyanúgy küzdöttél a könyvért. Bevallom ilyen elszánt lánnyal még sosem találkoztam, aki képes volt több percig küzdeni egy könyvért, csak, hogy az övé lehessen. Akkor hatkor, Seung Rin.
-Honnan tudod a nevem? - húztam fel a szemöldököm.
-Ott van a kitűződön - mutatott az ingemen díszelgő tárgyra. Értem. Jungkook még egy bocsánatkérés után el is hagyta az üzletet, én pedig miután kisegítettem egy vevőt, felhívtam Minie-t.
-Baj van? - szólt bele aggodalmas hangon Min Gi.
-Először igen, aztán nem, aztán meg remek dolog történt!
-Mondd már mi történt! Sose voltál még ennyire lelkes.
-Szerintem mindig ilyen lelkes vagyok, amikor kellő távolságban vagyok a könyvesbolttól...
-A lényeget Seu, a lényeget! Dolgoznom kell, és szerintem neked is.
-Jó - sóhajtottam. - Megpillantottam egy könyvet, amit le akartam szedni a polcról, aztán valaki a túloldalról húzta és a végén elengedte, én pedig hátraestem. A másik fél pedig egy helyes srác volt, aki bocsánatkérés kép elhívott fagyizni, szóval ma egyedül kell hazamenned, én majd hazasétálok - daráltam le egyszerre.
-Ez hirtelen sok volt. Akkor jól vagy?
-Igen, ennyit akartam.
-Úristen, este mondj el mindent - sipította a telefonba, én pedig megijedtem a hirtelen történt hangulatváltozástól. Az este tökéletes volt, mondhatni. Hatkor siettem a főbejárathoz, majd beleütközve Jungkook-ba, elindultunk a parkba. Két órát sétálhattunk. Sokat mesélt magáról, én is magamról és arról, hogy miért dolgozom nyáron, de azt nem mondtam el, hogy van egy ikertestvérem. Féltem, hogy a végén furcsállni fogja, hogy kettő van belőlem, ezért inkább úgy határoztam el, hogy a következő találkán elmondom. Már ha lesz még következő...
Este
-Na és, elhívott még egy randira? - kérdezte Minie, aki az ágyamon ült velem szembe.
-Nem - hervadt le a mosolyom. - És mi volt ez az egész sztori V-vel? Nem ordítottad le, azért amit eljátszott veled?
-Még nem. Még... - tűnődött el. - Most már jó éjszakát - sétált az ajtóhoz Minie. - Holnap korán kelünk.
-Tudom - nyomtam a fejemet a párnába. Miért ilyen nehéz és unalmas megdolgozni azért, amit szeretnék?
07:Chapter
Shin Min Gi szemszöge
Egy szobában ébredtem. Egy ágyon feküdtem, betakarózva, a ruháim pedig a földön hevertek, széttépve. Iszonyatos fájdalmat éreztem kezeimben. Nem csoda, hiszen hozzá volt kötözve az ágyhoz. Mindenem nagyon fájt, a fejemről nem is beszélve. Hihetetlen, hogy pont velem és Seu-val történik meg ilyen. Ki tudja mit csinálhattak Seu-val is. Őt is megerőszakolták volna, mint engem? Nagyon elmerültem a gondolataimban, ám V ezt megszakította. Belépett az ajtón, becsukta, majd rám nézett.
-Jó reggelt - sétált oda, puszit nyomva az arcomra. Fürdeni volt, hiszen megcsapott az az erős férfi illat, törölközőbe volt, sötét hajából pedig csöpögtek a vízcseppek. Még így is tökéletes volt számomra, de egyben undorodtam is tőle.
-Neked is jó reggelt - válaszoltam egy kis szünet után V-nek. - Kaphatnék ruhát? - kérdeztem tőle, hiszen nagyon fáztam már. - És...eloldoznál?
-Máris - mondta, és már kötötte is ki a csomót.
-A ruhát mindjárt adom - sietett oda Tae Hyung a szekrényéhez. Gyorsan kinyitotta, majd matatni kezdett ruhái között. Kivett magának egy sötét pólót, nadrágot, és egy alsóneműt. Egy táskát adott nekem.
-Vedd fel! Addig kimegyek - utasított.
Kisietett a szobából, én pedig kiborítottam a táskát. Egy farmer volt benne, pulcsival és fehérneművel. Gyorsan felöltöztem és visszaültem az ágyra. Nem sokkal később kopogtatott V.
- Bejöhetek? Készen vagy? - hallottam Tae hangját az ajtó mögül.
- Igen, készen vagyok, bejöhetsz.
Belépett a szobába, én felálltam az ágyról, ő pedig megtorpant.
-Te iszonyatosan gyönyörű vagy. - mondta megdöbbenve, és odasétált hozzám. Elég közel álltunk egymáshoz, én pedig hátráltam tőle. Nem volt tovább út, így az ágyra estem, V pedig rám mászott.
-Nem bírom tovább. - mondta lihegve, nyakam csókolgatása közben.
-Hagyjál békén! Nem volt elég, hogy megerőszakoltál? Még most is? - kérdeztem, és toltam el magamtól V-t, de erősebb volt.
-Kuss! Különben rosszul végzed! - vigyorgott gúnyosan.
-Nem érdekel! Hagyjál már békén! - kiabáltam egyre hangosabban.
-Szóval nem adod fel. Hát jó. Maradj itt. Ha elmész, még rosszabbul jársz! - mondta, majd leszállt rólam, és kirohant a szobából, az ajtó pedig nagyot csapódott.
- Ez nem igaz. Mit fog most velem csinálni? Hol van Seu? - több kérdés fordult meg a fejemben. Kezeim jobban sajogtak a fájdalomtól. Felültem az ágyon és csak vártam. Vártam, hogy mit fog velem csinálni V. Jobban félek tőle, mint ezelőtt. Annyira helyes de egyszerre félelmetes is. Az áruházban annyira aranyos volt Rap Monster-rel együtt, hogy az hihetetlen. A melltartósért meg majd még kapni fog, de majd később, ha végre elenged. Ami szerintem soha nem fog előfordulni. Elmerültem a sok gondolatban, nem is kicsit, ám V belépett az ajtón, én pedig 'felébredtem'. A kezében valami fénylett. Kés. Miért hozott kést? Ijedtemben felsikítottam.
-Minie! - hallottam Seu hangját az ajtó mögül, de nem jött be. Gondolom, Jungkook lefogta.
-Seu! - kiabáltam húgomnak.
-Kuss legyen már! - mondta Tae, és befogta a számat. - Ha jó kislány leszel, nem fogom szétvagdosni a tested ezzel a késsel - mutatta felém az eszközt. De ha rossz leszel, visszafeleselsz, vagy bármi, tudod mi lesz - mondta fenyegetően, és mosolygott egyet. Annyira féltem tőle, hogy megpofoztam. Kezem arcával találkozott, V pedig csak elfordult. Arca kiporosodott az ütéstől, én pedig csak figyeltem még így is tökéletes arcát. Letepert az ágyra majd a ruháimtól fosztott meg, és eldobta a szoba másik felére. Kezeimet újra kikötözte. Hasra fektetett.
-Én szeretlek V! - kiabáltam.
-Ezzel kicsit elkéstél szívem.
Lemászott az ágyról nagy gyorsasággal, odasétált az asztalához, ahova a kést rakta le. Felvette, majd hátamat kezdte el vagdosni. Iszonyatosan fájt ahogyan a hátamat vágta.
-Kérlek V hagyd abba! Bármit megteszek csak hagyd abba és engedj el! - kérleltem Tae Hyung-ot, a szemeim pedig könnyek lepték el. Abbahagyta kínzásomat, leszállt rólam és eloldozott.
-Maradj így - utasított, és odasietett az asztalához. Odaült mellém egy dobozzal a kezébe, majd a hátamat kezdte lekezelni.
-Készen vagy - szólt nekem.
-Miért csináltad ezt velem? - ültem fel az ágyon, V-vel szemben, és semmi sem fedte testem. Ezernyi megválaszolatlan kérdés kavargott a fejemben, de féltem V-től ezeket megkérdezni, így inkább hagytam a dolgot.
-Később mindent megtudsz, ígérem. És nagyon sajnálom de mérges voltam rád, nem is kicsit.
-Akkor sem kellett volna a hátamat vagdosni - adtam meg a választ, a szemeimből pedig még mindig csöpögtek a könnycseppek. V közelebb jött hozzám, majd betakart, hogy valami fedje a testem.
-Nagyon sajnálom - ölelt át szorosan Tae Hyung. Miért csinálja ezt, hogy nekem még ilyenkor is tetszik, ha bánt? Miért ilyen furcsa, hogy egyszer kedves, egyszer meg meg akar ölni?
08:Chapter
Shin Seung Rin szemszöge
Úgy tíz perce kaparhattam kiabálva az ajtót, de mindezt sikertelenül, mert egy árva lélek sem jött segítségemre. Biztos voltam benne, hogy hallották, netalán eljöttek erre, de senki sem volt hajlandó egy szót szólni, esetleg kiengedni. Végül felhagytam az egésszel és leültem az ajtó elé, térdeimet felhúzva, majd nekidőltem az ajtónak. Próbáltam fülelni, de egy hangot sem hallottam a túloldalról. Rendkívül féltem. Mi folyik itt? Kik ezek? Miért kellünk nekik? Mit csinálnak Minie-vel? Egyáltalán hol van?! - Ezek a gondolatok jártak egész végig a fejemben, de egyikre sem tudtam ésszerű választ kitalálni. Egyszerűen féltem, mert egyedül voltam és fogalmam sem volt róla, hogy mi vár rám. Lépéshangokat hallottam az ajtó másik feléről, amire egyből felkaptam a fejem. A lépéshangok egyre csak közeledtek tartózkodási helyem felé, én pedig nagy lendülettel keltem fel a földről és vágódtam le az ágyra. Alvást imitáltam. Az ajtó hirtelen kinyílt, majd pár másodpercet követően be is zárult. Nem tudtam ki lehetett, de nem is érdekelt már, mivel tudtam, hogy nem fognak szabadon engedni, ezért mindegy volt már hol tartózkodom a házban. Legalább nem kellett az időt Jungkook társaságában töltenem. Az elején még örültem annak, hogy egyedül voltam, de ahogy teltek a percek, kezdtem unatkozni és álmosodni is egyben. Szemeim már alig tudtam nyitva tartani, végül álomba zuhantam.
Lassan ébredezni kezdtem. Nem tudtam mennyi lehetett az idő, mert az ablakok le voltak húzva, és nem volt óra a helyiségben. Kómásan forgolódtam az ágyon, majd újabb lépéshangokat hallottam, ami egyre csak erősödött. Jungkook nyitott be a szobába, én pedig abban a pillanatban fordultam az ágy másik oldalára. Háttal voltam neki.
-Mikor keltél fel? - kérdezte nyugodt hangon. Más hangnemre számítottam, ezért is döbbentem le kicsit.
-Pár perce - fordultam meg és a szemébe néztem. Arcán nyoma sem volt a dühnek, úgy nézett ki, mint a könyvtárban, ezért is rándult görcsbe a hasam.
-Van egy meglepetésem - mosolyodott el és kezét nyújtva felhúzott az ágyról. Ujjait összekulcsolta az enyéimmel és így vezetett le a lépcsőn, egyenesen az étkező felé.
-Vacsora? - húztam fel a szemöldököm.
-Várd meg, míg odaérünk - nevette el magát.
-Rendben - vontam meg a vállam. Közeledtünk az étkezőhöz, én pedig megpillantottam az asztalnál ülve a nővéremet, amint sápadtan fogyasztja a vacsoráját.
-Minie! - visítottam. Elengedtem Jungkook kezét és rohanni kezdtem iszonyatos gyorsasággal felé. Nem érdekelt semmi, átrohantam az asztalon és a nővérem nyakába ugrottam, aki majdnem hátraesett miattam.
-Seu! - viszonozta sikítva az ölelésem. Körülbelül két percig tarthatott a lelkesedésünk, a fiúk pedig türelmesen várták, amolyan ,,Ezek nem normálisak" fejjel. Jungkook csak mosolygott, V pedig komoly arccal nézett bennünket.
-Minden rendben? - fürkésztem.
-Most már igen - szorongatott meg. - Nem bántottak? - nézett végig rajtam, mintha egy aggódó szülő lenne, aki védi a gyermekét.
-Nem - ráztam meg a fejemet. - Téged sem, ugye? Minie hirtelen elkapta V tekintetét, majd gyorsan visszafordulva felém, válaszolt.
-Nem.
Tudtam, hogy valamit titkolt, mert furcsán viselkedett és arca sápadt volt, de azt is tudtam, hogy nem mondaná el, ezért bele sem kezdtem a faggatózásba, csak leültem Minie-vel és csendesen megvacsoráztunk. Miután végeztem, Jungkook látva ezt felállt az asztaltól és odajött hozzám.
-Mehetünk?
-Elbúcsúzhatok Minie-től?
-Hogyne - bólintott.
-Ugye még találkozunk? - súgtam oda rémült hangon, miközben szorosan átöleltem.
-Megígérem - mondta, majd Kook felvitt a szobába. Leültem az ágyra és őt bámultam. Odasétált a tv-hez, amit be is kapcsolt, majd kapcsolgatva a csatornák közt, megállapodott az egyiknél. Ledobta a távirányítót, majd leült mellém.
-Hol van a zuhanyzó? - szólaltam meg hirtelen.
-A folyosó végén - válaszolta egyszerűen.
-Oké - indultam meg az ajtó felé.
-Hova mész? - nevetett.
-Zuhanyozni? - kérdeztem értetlenül.
-Csak nem egyedül. V parancsa, hogy nem engedhetlek sehova egyedül a házba - dőlt el az ágyon és szórakozottan nézett engem, miközben én leesett állal bámultam rá.
-Nem gondolod, hogy a te társaságodban fogok zuhanyozni?! - akadtam ki.
-Vagy velem, vagy sehogy - tárta szét a karját. Élvezte ezt a helyzetet, velem ellentétben.
-Akkor sehogy - vágtam be a hisztit. Könnyen ki tudnak hozni a sodromból, és abban a pillanatban is sikerült elérnie azt, amit akart.
-Akkor sehogy - ismételte, azt amit én mondtam előzőleg.
-Legalább pizsamát kapok? - mormogtam az ajtó előtt állva, még mindig.
-Szeretnél? - folytatta a szívatásomat.
-Igen - válaszoltam. Nem szólt semmit, csak kiszedett a szekrényből egy pizsit és a képembe dobta.
-Köszönöm - motyogtam. - Miért van ennyi lány ruha a szekrényedben?
-Ez a te szekrényed. Igazából a nővéredé lett volna, mert te nem voltál tervbe véve - nézett rám kínosan.
-Akkor, amolyan váratlan vendég vagyok, nem de?
-Mondhatni - vonta meg a vállát. Odasétáltam az ágyhoz, megkerülve Jungkook-ot és lefeküdtem az ágyba.
-Megyek zuhanyozni. Biztos nem jössz? - kérdezte perverz mosollyal az arcán.
-Kihagyom ezt az élményt - kacsintottam rá.
-Nem tudod mit hagysz ki - vigyorodott el, majd kiment. Amíg ő zuhanyzott én félig elaludtam az oldalamra fordulva.
-Alszol? - ölelt át hátulról, miután visszajött. Kellemes illata megcsapta az orrom. Hangja gyengéd volt, érintésétől pedig megborzadtam.
-Nem - fordultam felé. Vizes tincsei a szemébe lógtak és kíváncsian fürkészett engem. - Jungkook?
-Igen?
-Miért raboltatok el minket? Kik vagytok ti? A könyvesboltos átverés volt? Mit akartok kezdeni velünk? - hadartam. Folytattam volna a kérdezősködést, de elhallgattatott. Mégpedig egy csókkal. Hirtelen lesokkoltam, mert nem erre számítottam, de végül visszacsókoltam.
-Szeretlek, rendben? - húzódott el. Arca komoly volt, én pedig tágra nyílt szemekkel néztem rá. Sosem mondott még senki ilyet.
-Akkor miért csinálod ezt? Az igazat akarom hallani - könnyeztem.
-Hát, jó - sóhajtott. - Mi heten vagyunk a BTS, ennek a területnek a maffiája. Kordában tartjuk a várost, mégis hatalmunk van. V meglátta a nővéred a ruhaboltban, akiről fogalma sem volt senkinek, hogy az ikertestvéred. V elhatározta, hogy megszerzi magának, ezért is rabolta volna el, de te is vele voltál, így téged is hoznunk kellett.
-És miért nem védtél meg?
-Mert V a főnök. Az ő szava ellen az enyém nem ér semmit. De ígérem megvédelek, oké?
-És a nővérem? Ugye nem hagyod, hogy bántsa? Láttam ma az arcát, és tudom, hogy valami volt ott.
-V egy állat. De nem bántaná se őt, se téged.
-Értem - dadogtam. Túl sok volt ez az egész hirtelen.
-Aludj - puszilt bele a hajamba. - Minden rendben lesz.
-Biztos? - néztem fel rá.
-Biztos - mondta magabiztosan. Fejemet a mellkasára fektettem és átölelve őt, próbáltam elaludni.
-Én is szeretlek, Jungkook.
09:Chapter
Shin Min Gi szemszöge
Reggel arra ébredtem, hogy egy puha kéz simogatta meg az arcomat. Lassan kinyitottam szemeimet, és V-vel találtam szemben magam. Gyönyörű fekete szemeivel engem figyelt, arca most is csillogott, mint mindig.
-Még akkor is szép vagy, ha alszol - mosolygott.
-Köszi - válaszoltam halkan, egy ásítás folytatásával. - Elmehetnék zuhanyozni?
-Elmehetsz, de nem egyedül - tápászkodott fel az ágyon.
-Én veled tuti, hogy nem zuhanyzok.
-Akkor nem zuhanyzol- vigyorgott.
-Akkor kérek valamilyen parfümöt, hogy legalább jó illatom legyen.
-Majd hozok - kacsintott.
Felültem az ágyon én is, majd nyújtózkodni kezdtem.
-Amúgy, nem kéne bocsánatot kérned valamiért? - húztam fel a szemöldököm.
-Miért is kéne? - kérdezte meglepődötten.
-Miért is kéne? - ismételtem - talán azért, amiért átvertél, pontosabban kihasználtál. Van más kurvád is rajtam kívül?
-Kuss! - emelte fel a kezét, ami hamarosan találkozott is az arcommal.
Ujjaimmal tapogatni kezdtem az érintett felületet, éreztem, hogy pirosodik, és iszonyatosan fáj. Abban a pillanatban hallottuk, hogy valami nagyot koppan. Mindketten egymásra figyeltünk, de nem szóltunk hozzá a másikhoz. A koppanás megismétlődött még párszor, de nem nagyon izgatott. A sok megválaszolatlan kérdés..Seu..Vajon mi lehet vele? Jól van? Jungkook remélem jól bánik vele, nem úgy, mint ahogy V velem..
-Bocsánat, nem akartam - szakította meg gondolkozásomat Tae. - Nem akartam ilyen erőszakos lenni.
-Nem haragszom, mivel rajtad kívül nem nagyon ismerek bárkit is, és nem szeretnék egyedül lenni, főleg úgy, hogy nem láthatom minden nap a húgomat - válaszoltam. -A kérdéseimre megkapnám a választ? - néztem rá mérgesen.
-Persze, de ne legyél ilyen morci - mosolygott, és eltűrte a szemembe lógó hajtincseket.
-Rendben - mosolyogtam én is.
-Akkor belekezdek.. Először is - sóhajtott - nincsenek kurváim, ahogy te mondtad, és te sem vagy az. Egyszerűen annyi az egész, hogy mikor megláttalak, teljesen beléd bolondultam, és meg akartalak szerezni magamnak. Ezért raboltunk el, de mivel egyikünk se tudta, hogy neked van egy ikertestvéred, őt is magunkkal kellett hoznunk - mesélte lassan V, közben végig a kezemet fogta.
-Eddig most már mindent értek. De egy valami akkor sem világos - fújtam ki a levegőt.
-Na mi az? - érdeklődött.
-Milyen főnök vagy te? Kik vagytok ti? - néztem V szemébe értetlenül. Elengedte a kezemet, és nagyot sóhajtott, majd egy kis szünet után belekezdett.
-Mi heten egy maffiabanda vagyunk, a nevünk BTS, aminek én vagyok a főnöke - felnézett, mélyen a szemembe, a kezeinket pedig összekulcsolta. -Bocsáss meg nekem mindenért.
-De ugye többet nem fogsz bántani?
-Megígérem.
-Kérdezhetek még valamit, V?
-Igen.
-Szeretsz? - néztem bele nagy fekete szemeibe. Válaszul nem kaptam semmit, így lehajtottam fejemet. V ujjaival megfogta az államat, lassan maga felé fordította, és ajkait az enyéimre tapasztotta. Kezei levándoroltak a derekamra, így könnyebben tudott magához húzni. Én csak a nyakába akaszkodtam, lábaimat pedig dereka köré fontam. Hosszas csókolózás után eltávolodtunk egymástól, egymás szemeibe néztünk, majd V szakította meg a csöndet.
-Téged szeretlek a legjobban.
Ennél a mondatnál kicsit elmosolyodtam.
-Elmegyek neked parfümért, addig maradj itt - állt fel az ágyról, s kiviharzott a szobából. Abban a pillanatban lépett be Jungkook az ajtón, és becsukta maga után. Mit keres itt Jungkook?
-Szia - mosolygott kedvesen.
-Szia - mosolyogtam én is. - Gyere, ülj le - ütöttem meg kezemmel az ágyat.
-Köszi. - Csak jöttelek megnézni, hogy minden rendben van e, mert a húgod aggódik miattad - folytatta.
-Velem minden rendben van - mosolyodtam el újra. - Ugye Seu is jól van? - néztem rá Kook-ra.
-Persze, minden rendben van vele is - válaszolta kedvesen. - De egy valamit még szeretnék neked elmondani - vakarta meg a tarkóját.
-Hallgatlak.
-V néha nem bírja kontrollálni az érzéseit. Van, mikor elborul az agya, szóval ha erőszakos veled, az ezért van.
-Jókor figyelmeztetsz - válaszoltam idegesen - de azért köszi, hogy szóltál.
-Nincs mit. De most már visszamegyek Seu-hoz, mert nem szeretném sokáig egyedül hagyni - állt fel az ágyról.
-Rendben van.
-Akkor szia! - indult meg az ajtó felé.
-Várj! Köszönöm még egyszer.
-Nagyon szívesen - mosolygott rám végül, és el is tűnt.
-Meghoztam a parfümöt - viharzott be az ajtón V.-Vattacukros. Az jó lesz? - huppant le mellém az ágyra, én pedig elvettem tőle vészes gyorsasággal, és befújtam magam minden testrészemen.
-Te jó ég! Hogy bírsz ennyit magadra fújni? - köhögött Tae.
-Úgy, hogy már pár napja nem fürödtem, és utálok büdös lenni - adtam válaszul, aztán V is felállt, és közeledett hozzám.
-Én még büdösen is szeretlek - csókolt meg.
-Én is szeretlek V - válaszoltam két csók között. Kezei a fenekemen pihentek, majd hirtelen felkapott az ölébe, lassan lefektetett az ágyra, kezeinket összekulcsolta, és így folytattuk csókcsatánkat.
10:Chapter
Shin Seung Rin szemszöge
Reggel, mikor kinyitottam a szemeim, Jungkook még mindig alattam feküdt. Óvatosan lemásztam róla és az ággyal szemben lévő tükör előtt álltam meg. Hajam kócosan szétállt, szemeim fel voltak duzzadva a sok sírástól és az illatomról nem is beszélnék, ugyanis két napja nem volt alkalmam fürdeni. Lényegében kellően úgy festhettem ki, hogy nem csodálkoznék, ha Jungkook megijedne tőlem, vagy szimplán egy méteres távolságot tartana köztünk. Keresni kezdtem egy fésűt, amit meg is találtam a ruhásszekrény egyik fiókjában. Elkezdtem fésülni a hajam, közben végig a tegnap este történteken járt az eszem. Jungkook és én most járunk? Vagy ő nem gondolja így? Egyáltalán, hogy gondolkodnak a fiúk? Nekem ez az egész túl gyors volt hirtelen. Mi van, ha csak azért gondoltam így, mert féltem tőle? Vagy attól, hogy máshogy bánt volna velem, ha nem azt hallotta volna, amit akart? Teljesen zavaros volt minden, de azt biztosan tudtam, hogy érzek iránta valamit. De mit?
Az esti képek játszódtak le a fejemben, újra és újra. Elmosolyodtam a szép emlékek hatására, mert bármennyire is zűrös volt ez az egész, sosem éreztem úgy, hogy valaki ennyire kedves lett volna velem, és ennyire őszinte. De mi van, ha ez az egész egy csúnya játék az érzéseimmel? Annyira egyedül éreztem magamat az elmúlt pár napban, hogy Jungkook bármit tett, én akkor is bíztam benne, mert egyedül ő volt itt nekem. Gondolataimba merülve álltam még mindig a tükör előtt, valami mosoly félével az arcomon, ami abban a pillanatban le is hervadt. Hirtelen újabb gondolatkép jelent meg a fejemben, ahogyan Minie és V egymással szemben álltak, majd V keze találkozott a nővérem arcával. Fizikai fájdalmat éreztem, a fésű, ami pedig végig nálam volt, kiesett a kezemből, a földre esve. Dermedten álltam a tükör előtt, majd az ajtóhoz rohantam, hogy a nővéremhez rohanhassak. Zárva volt.
-Engedj ki, Jungkook! - kérleltem sírva. - Kérlek!
-Mi történt? - nézett rám, kómás arccal, és elaludt hajjal.
-Valami baj van a nővéremmel. Engedj ki! - kérleltem még jobban sírva.
-Nem engedhetlek ki, Seu. Sajnálom - nézett rám. Arca sajnálatot sugárzott, de ez cseppet sem nyugtatott le.
-Engedj ki, most! - üvöltöttem, majd ököllel az ajtóba ütöttem. Jungkook átölelt hátulról, de én ellöktem magamtól és továbbra is az ajtót ütöttem, ahogyan csak bírtam. Kezeim már rettenetesen fájtak, de nem hagytam fel, folytattam eddigi cselekedetem.
-Elég lesz! - kiáltott rám, majd újra lefogta kezeim. Nem bírtam kiszabadulni szorításából, ezért sikítva rángatóztam, de reménytelen volt. Jungkook hirtelen kinyitotta a gardróbot, és beráncigálva engem, zárta be. Az ajtó előtt sírtam. Féltem odabent, de még jobban féltem attól, hogy valóságos volt ez az álomszerű kép. Hiányoztak a szüleim. A nővérem. Az eddigi életem, ahol minden tökéletes volt, ahol minden este a testvéremmel beszéltem, melyben minden problémamentes volt. Három napja voltam ezen a helyen, mégis sosem éreztem magam ennyire elzárva, ennyire egyedül. Most először voltam egy fiúval kettesben, de álmodozásaim során, egyszer sem így képzeltem el ezt a pillanatot. Egyszerűen haza akartam menni, az új házunkba, amiről tudtam volna, hogy mi dolgoztunk meg érte a testvéremmel. De ahhoz nem volt már lehetőségünk. A munkahelyünkről valószínűleg kirúghatták mindkettőnket, mert azóta a bizonyos nap óta, egy életjelet sem adtunk magunk után. Ha elengedtek volna is, akkor sem lett volna elég idő a nyári szünetből, vagy talán egy munkahely, ahol dolgozót kerestek. Miért aggódok ezen? El sem engednek. Talán soha többé.. - idegeskedtem magamban. Az ajtó kinyílt. Felugrottam a földről, és kirohanva rajta, újra a szoba ajtaja felé vettem az irányt, de Jungkook megállt előttem.
-Sajnálom - szólalt meg. Nem értettem miért mondta ezt, de abban a pillanatban jobbra kaptam a fejem, és megértettem. J-Hope állt meg mellettem egy tű féleséggel a kezében, amit pontosan a vállamba szúrt bele. Szédülést éreztem, majd a földre zuhantam. A fiú a karjába vett, és lefektetett az ágyra. Homályosan láttam mindent, és nem bírtam mozgásra bírni egyik testrészemet se.
-Vigyázz rá, átmegyek V-hez, hogy tényleg jól van-e a nővére - hallottam meg Kook hangját.
-Rendben - válaszolt. Valószínűleg tényleg elhagyhatta a szobát, mert hallottam, ahogyan az ajtó becsapódott. Mi volt ez a szer, amit beadott nekem? Sosem éreztem magam ennyire tehetetlennek. Hope megfogta a karom és az ágy támlájának döntve ültetett fel. Kómásan néztem rá, ő pedig csak vigyorgott. Nagyon megijesztett, de nem bírtam sem megszólalni, sem megmozdulni. Legbelül teljesen önmagam voltam, viszont testileg nem bírtam semmit sem csinálni, azon kívül, hogy az előttem lévő fiút figyeltem, homályos látással. Becsukta újra az ajtót, majd odasétált hozzám, és óvatosan leszedte rólam a felsőmet, az alatta rejlő fehérneműmmel együtt. Ledobta a földre, és a fiókhoz sétált. Kutakodott benne egy ideig, végül egy tejszínhabbal a kezében sétált újra hozzám. Mocorogni kezdtem, de többre nem voltam képes. Fogával leszedte a doboz kupakját, és a földre hajította.
-Nyugodj le drága - simított végig az arcomon. Lábamnál fogva lejjebb húzott az ágyon, a hátamra fektetett. Ráfújta a tejszínhabot a nyakamra, és fölém támaszkodva kezdte el csókolgatni az említett testrészem. Egyre jobban fészkelődtem, ahogyan csak azt tudtam, de testével az ágyhoz szorított.
-Engedj el! - kiáltottam. -Mit ártottam én neked?
-Kuss legyen már - fogta be a számat és tovább folytatta undorító játékát. Nem tehettem mást, minthogy beleharaptam a kezébe. Felszisszenve húzta el, érintett testrészét és egy ütést adott az arcomra.
-Azt mondtam kuss legyen! - kiáltott idegesen. A szoba ajtaja kinyílt. Mindketten odakaptuk a fejünket, és megpillantottuk Jungkook-ot.
-J-Hope, te mi a faszt csinálsz?! - üvöltött, majd az ágyhoz rohanva tépte le rólam. A földre teperte, és egy nagy ütést követően, felkapta ingje gallérjával, és kilökte a szobából. Az ajtót bezárta a kulccsal és felém rohant.
-Jungkook! - borultam a nyakába. Ingét áztatva sírtam, de őt nem érdekelte, csak szorosan átölelt.
-Itt vagyok, nyugodj meg - simogatott óvatosan.
-Nagyon félek - zokogtam. A felsőtestem fázott, mivel nem borította semmi. Testem remegett, a hirtelen sokktól. Végtagjaimat aligha mozgásra bírtam fogni. A bőröm ragadt a tejszínhabtól, ami kezdett száradni. Min fogok még keresztül menni?
-Ne félj. Nem hagylak itt többet.
-Rendben - szorítottam az ölelésén. - Mi van a nővéremmel?
-Minden rendben van - húzódott el tőlem, és engem pásztázott. - Gyere, elviszlek zuhanyozni - fogta meg a kezem. Gyorsan betakarta feslőtestem egy törülköző féleséggel, majd kiléptünk a szobából, és a nagy folyosón kezdtünk el sétálni. Bevezetett a leghátul lévő helyiségbe, ami a fürdőszoba volt.
-Vedd le a ruháid - utasított, miután megbizonyosodott róla, hogy tényleg bezárta az ajtót.
-Nem szeretnék előtted öltözni - mondtam elvörösödve.
-Seu, már láttalak meztelenül - mosolygott.
-Ó, értem - mondtam zavartan. Hátat fordítottam neki, úgy bújtam ki öltözékemből. Odasétáltam a zuhanyzóhoz, de megálltam előtte, és hátrapillantottam. - Te nem zuhanyzol? - kérdeztem félénken.
-Szeretnéd? - húzta fel a szemöldökét.
-Csak ne hagyj egyedül - sétáltam be a zuhany alá és megengedtem a vizet. Nagyon jól esett végre, ahogyan a forró vízcseppek a bőrömre hullottak. Jungkook teljesítve kérésem, ruhástul lépett be mellém a zuhany alá, és magához ölelve álltunk pár percig. Bármennyire is furcsa volt a kettőnk viszonya, én rendkívül hálás voltam neki, amiért nem hagyta, hogy J-Hope ezt tegye velem. Lehet, hogy csak jókor volt jó helyen, de ha ő nem lett volna ott, ki tudja mi történt volna.
Miután végeztünk, azaz inkább csak én, visszamentünk a szobába. Befeküdtem az ágyba, nyakig betakarózva. Jungkook felhozott nekem vacsorát, mivel féltem lemenni Hope miatt, emellett éhes voltam, mivel egész nap nem ettem egy falatot sem. Megosztozva vele az ételemet, fogyasztottuk el.
-Álmos vagyok - ásítoztam.
-Akkor aludj - nyomott egy puszit a számra. Letettem a tálcát az ágy mellé, és újra betakarózva bújtam szorosan hozzá.
-Még mindig szeretsz? - kérdeztem elbizonytalanodva. Nem válaszolt, ezért szomorúan hunytam le a szemeim, és inkább aludtam. Tudtam, hogy nem létezik ilyen rövid idő alatt szerelem.
-Sosem szerettem még ennyire senkit - hallottam a választ egy kis idő után.
Ha megfogott a prológus vagy csak kíváncsi vagy a történet végére, érdemes benézned erre a blogra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése