2015. május 6., szerda

Blogajánló #44

Én 14 Ő meg Harry Styles... 

Lilien egy átlagos lány, 14 éves, sosem volt sok barátja, mindössze három, de most, hogy elkezdte a gimnáziumot, mindegyikőjüket elveszítette. Szeretni a zenét, de a fiús dolgok is bejönnek neki. A gimiben sokan piszkálják, pedig csak be akar illeszkedni, de ez nem sikerül.. egy emberrel sem találja meg a közös hangot. Minden csínytevést a nyakába varrnak, és senki sem menti ki, egy nagyobb húzás után kicsapják a gimiből, nemsokkal később pedig rég nem látott apjától kap egy levelet. Lili nem akar eleget tenni apja kérésének, úgy gondolja, hogy ellene van a dolog, nem pedig érte. Vajon mi lehet a levélben? Mi lehet amitől ennyire fél? Vajon tényleg a javára szolgálna a dolog? Vajon rátalál valami új? Valami sokkal jobb? 


Prológus: 

-Kisasszony! Elárulná kivel folytat épp párbeszédet olyan bőszen? - csapott a padomra az osztályfőnököm. Remek, első nap a gimiben és máris lecsesznek, nem elég, hogy egyetlen gyereket sem ismerek, még ez is. Remélem a telefonomat azért nem veszi el.
-Ide a készülékkel.-tartotta a kezét a vénasszony, de nem adtam át neki
-Ne szóljak még egyszer, Lilian!
-Lilian Cadent kérjük az igazgatói irodába, ismétlem. Lilian Cadent az igazgatói irodába! Köszönöm!- fasza, remélem kicsapnak. Igazából a bátyám mesélt már arról, hogy új diri lett, és bevezetett valami mikrofont, amin hall minket. Nem nagyon hittem neki, és nem is értem, hogy most honnan, ki és miért hívatott be.. Amikor bementem az igazgatóhoz szépen elbeszélgetett velem, mint egy óvodással, végül is egy szóbeli figyelmeztetővel megúsztam, aztán mehettem vissza a terembe, a sznob osztálytársaim közé.
Alig bírtam kivárni a csengőt, meg sem várva, hogy elköszönjön a tanár, azonnal kiviharzottam a teremből, kezembe kaptam a gördeszkámat és elindultam haza. Pontosabban elindultam volna, ha egy marha nem csapódott volna nekem.
-Nézz már a szemed elé, ember! - üvöltöttem utána
-Bocs Cicus, legközelebb majd a lábam elé nézek.. - cicus? Hol él ez az ember?
-Anyukád! - üvöltöttem utána egy bemutatás kíséretében. Gyorsan haza mentem, mielőtt még valamelyik tanár elkapott volna. Útközben a fülemre tettem a fejhallgatómat, ezzel kizárva a külvilágot. Elmerülve a zenében gurultam hazáig. Körülbelül húsz percre lakom az új sulimtól, eleinte megörültem, hogy mennyire közel van, de hiába lakom hozzá közel, ha mindenki bunkó és gerinctelen! Teljesen másnak képzeltem el, nesze neked Ausztráliai elit gimnázium.. Hát igen, Ausztrál vagyok, de ennek ellenére ki ne állhatom. Mindig is máshová szerettem volna költözni, persze azért normális távokon belül, de amióta 8 éve, apa elhagyott minket, még kisebb az esély rá, hogy egy kicsit messzebbre költözzünk. Igazából nincs sok barátom, mindössze csak három. Allie, Audrey és Josh. Mi négyen mondhatni legjobb barátok vagyunk, de most elszakított minket a sors..örökre. Elvesztettem őket. Mindannyian más országokba mentek tovább tanulni, nyilván azért, mert ők kitűnő tanulók voltak, na meg megbízhatóak, engem meg mindenki úgy ismer, hogy hanyag, felelőtlen és gyerekes vagyok. Valamennyire igaz, de magamra azért tudok vigyázni, jobban mint anya.. Vele sosem jöttem ki olyan jól, mint apával, apa többet foglalkozott velem, mindig. Anyu felelőtlen..
-Szia Animo, hát szia - üdvözöltem a kiskutyámat, majd levágtam magamat a tv elé. Semmi értelmes nem ment, szóval gondoltam felnézet twitterre. Audrey írt egy üzenetet. Nagyon örültem neki, hiszen nem sűrűn beszélünk már.
"Képzeld hova megyek novemberben"
"Na, hova?"
"Hát One Direction koncertre"
"Mesés...tudod, hogy ki nem állhatom őket"
"Jó, csak gondoltam elújságolom, ne haragudj. Na, milyen volt az első napod?"
"Szar! Neked?"
"Nagyon jó, képzeld van egy iszonyatosan helyen, zöld szemű srác, és pont mellém ültették. Miért nem volt jó a napod?"
"A vénasszony elvette a telefonomat, mert órán nyomkodtam, de most mennem kell, betömök valamit, mielőtt még elvisz a mentő. Szia!"
Elővettem a melegszendvics sütőt, de épp akkor megcsörrent a vezetékes telefon. Felvettem, a rendőrség volt az...


Részletek a történetből: 

Első rész - A tetteknek következményei vannak, Angyalom

Elővettem a melegszendvics sütőt, de épp akkor megcsörrent a vezetékes telefon. Felvettem, a rendőrség volt az... Miután letettem a telefont, teljesen rosszul lettem. A mostoha bátyámat elfogták a Sidney-től nem messze lévő, Rockdale-ben, most börtönbe van, és le kéne tenni az óvadékot érte, ami nem kevesebb, mint 500$. De hiszen nincs pénzünk. Pontosabban van, de erre, és ennyi nincs. Mindig csak azt vesszük meg, ami kell, mást sosem. Nem tudom anya mit fog hozzá szólni, biztos nagyon ki lesz borulva, mondjuk mit is várhattam volna. Ismét leültem a tv elé, és gondolkozni kezdtem, hogy hogyan is lesz kifizetve az óvadék. Hihetetlen, hogy mikbe nem keveredik a bátyám.. Kilenc körül anyu épségben hazaért. Szokás szerint nagyon fáradt volt, ezért amíg ő átöltözött, készítettem pár szendvicset, ami mindkettőnknek elég lesz, bár most egy falat sem menne le a torkomon. 
-Baj van, Kicsim?
-Hát.. Nemrég.. kaptam egy telefont. A rendőrségtől
-Jézusom! Mit akartak?
-Ash...Ashtont elfogták Rockdale-ben. - nyögtem ki, majd anya kezéből kiesett a pohár, és egy nagy csattanással a földre érkezett, ott pedig több ezer darabjára tört.
-És..ez még nem minden. 500$ az óvadék...
-De hisz ez rengeteg, nem tudjuk kifizetni - kezdett remegően sírni, majd az ölébe ültem és szorosan megöleltem. - Majd megoldjuk valahogy, ne aggódj. 
Miután sikerült megnyugodnunk felmentem tusolni, átöltöztem és befeküdtem az ágyamba. Hogy tehetett ilyet anyával? Inkább meg kéne köszönnie, hogy eltartjuk, nem mintha nehezünkre esne, de az, hogy az apja itt hagyta, bizonyítja azt, hogy mi szeretjük őt, az apja pedig nem. Nagy nehezen álom jött a szememre..

A kedd is egy átlagos napnak indult. Anya szokás szerint egy cetlivel köszöntött, ami a hűtőre volt ragasztva, elolvastam majd elővettem a reggelizőpelyhet és a tejet a szekrényből. Kiborítottam annyit, amennyit épp kívántam, megettem aztán visszapakoltam. Még egyszer ellenőriztem, hogy bepakoltam e mindent, aztán a gördeszkámmal együtt, nekiindultunk egy újabb borzalmas napnak. 


Az iskolába beérve, az egész folyosó engem bámult. Remek.
-Mi van, mit bámulsz, paraszt - löktem arrébb a szekrényemnél terpeszkedő srácot, aki tegnap olyan kedvesen le Cicusozott..
Lepakoltam a táskámat, kivettem az első órára szükséges dolgokat, aztán a terembe indultam. Az első óránk kémia, de valami előadás lesz az egyik földszinti teremben. Pár végzős lány az elmúlt 4 évéről fog beszélni az elősöknek.
-Á, Ian, foglalj helyet, ahol neked szimpatikus.-üdvözölte azt a bizonyos srácot, akivel már két kellemetlen eseten vagyok túl. Istenem, csak ne ide üljön.
-Leülhetek?
-Nem - vágtam rá reflexből, de ennek ellenére leült mellém
-Most őszintén, mi bajod van velem?
-Nincs kedvem társalogni, bejött a vénasszony - húzódtam szélre


Mire vége lett az utolsó órámnak is, teljesen kikészültem. Komolyan, ki az isten kíváncsi a tanár életére? Én értem, hogy ez az első találkozásunk, de nem kell elmesélnie az egész életét. Lomhán, lustán indultam az iskolakapu felé, amikor Ian megszólított.

-Hé, mond már mi bajod velem - fordított magával szemben
-Nem veled van bajom, hanem ezzel a retkes kócerájjal, és...-kezdtem bele, de félbeszakítottam magamat, mégis minek mesélek ennek a gyereknek? Semmi köze nincs hozzá..
-És? És mivel?
-A mostoha testvérem börtönbe került, és 500$ az óvadék... Nem tudjuk kifizetni. Most boldog vagy- bukott ki belőlem, majd faképnél hagyva elindultam haza.  Annyira felidegelt ez a gyerek, mégis minek kérdezősködik, amikor tegnap még olyan bunkó volt velem. Álljon meg már a menet azért... Épp a zebrán mentem volna át, amikor előttem hatalmas dudaszó kíséretében egy autó állt meg.
-Ember, figyelj már oda - üvöltöttem, majd tovább gurultam. 

Még neki áll feljebb, hogy zöld lámpánál el akar ütni. Hihetetlen! Gyorsan hazagurultam, rendeltem egy pizzát, majd amikor az megérkezett, nekiláttam a lecke megírásának. Első héten eddig még nem is kaptunk házit, mi ez az iskola... Egy órán belül végeztem, igazából nem volt sok, csak a matekkal igazán meggyűlt a bajom, gyűlölöm szegényt. Nyolc körül lehetett, amikor ismeretlen számról csörgetni kezdtek. Vagy hat próbálkozás után úgy döntöttem, inkább felveszem.

-Helló, Cicus
-Ian. Az isten szerelmére te marha, már itthon sem hagysz nyugton?
-Csak szeretnék veled találkozni. Öltözz fel, és gyere a suli mögé. Ott várlak - jelentette ki, majd bontotta a vonalat. Hova képzeli magát? Kizárólag azért megyek el, mert kíváncsi vagyok mit akar. Gyorsan felvettem egy kabátot, írtam egy üzenetet anyunak, hogy nemsokára otthon leszek, és elindultam, most kivételesen biciklivel, sötétedéskor nem szeretek deszkázni.

Mikor odaértem, senki sem volt ott, már épp megfordultam, hogy visszamegyek, de ekkor megszólalt Ian.
-Helló, kislány
-Muszáj mindig becézgetned? Mond inkább mit szeretnél, aztán hadd menjek.
-Ne ilyen hevesen, mindent a maga idejében - szorított neki a falnak
-Mond kérlek, sietnem kell - próbáltam elnyomni onnan magamat
-Oda adom az 500$-t, ha cserébe, megteszel nekem valamit
-Miről lenne szó?
-Tölts velem...egy éjszakát!
-Még mit nem, 14 éves vagyok, te meg 17, nem mintha a korkülönbség ennyire zavarna, de nem! Nem fogok lefeküdni veled! - löktem félre
-A tetteknek következményei vannak, Angyalom! Ne feledd, a tettedet a bátyád bánja..
-Rendben, megteszem! - vágtam rá pár perc habozás nélkül. Azt hiszem ez eddigi életem legnagyobb hibája. 


Második rész - Szerelem és Pillangók 

-Tölts velem...egy éjszakát!
-Még mit nem, 14 éves vagyok, te meg 17, nem mintha a korkülönbség ennyire zavarna, de nem! Nem fogok lefeküdni veled! -l öktem félre
-A tetteknek következményei vannak, Angyalom! Gondolj csak a bátyádra.
-Rendben, megteszem! - vágtam rá pár perc habozás után. Valószínűleg ez eddigi életem legnagyonn hibája.
-Akkor holnap este, gyere el hozzám - lediktálta a címet, majd mindketten távoztunk. Teljes mértékben tisztában vagyok azzal, hogy mit fogok elkövetni, valószínűleg tönkreteszem az egész életemet, de Ashtonért bármire képes lennék! Lassan haza bicikliztem, közben néhány könnycsepp is kicsordult, de amikor hazaértem próbáltam nem mutatni, megvacsoráztunk, aztán elmentem fürdeni. Lassan megengedtem a fürdővizet, tettem bele habfürdőt, aztán belemásztam. Áztam benne egy kicsit, majd kiszálltam. Felvettem a pizsamámat, elköszöntem anyutól, aztán befeküdtem az ágyba. Nem sokkal később, pedig elaludtam... 
Reggel nyomottan ébredtem, eszembe jutott a tegnap este, de egy ideig azt hittem, csak egy álom, aztán rá kellett döbbennem, hogy sajnos mégsem. Felvettem az egyik kedvenc szettemet, aztán magamhoz vettem a deszkámat és indultam a suliba. Az első óránk ismét kémia volt. Az iskola nemrég nyert egy pályázaton, aminek az a lényege, hogy kiválasztanak pár végzős diákot, akikkel az alacsonyabb osztálybeliek egy laborban kísérleteznek fizika, illetve kémia órán.
-Jó reggelt - Ian...
-Viszont
-Mr.Ross, kérem ne beszélgessenek - figyelmeztetett a tanárnő, majd Ian kitépett egy lapot a füzete közepéről, és ráírt valamit, majd a kezem alá csúsztatta
*Minden rendben?*
*Persze* Hazudom, majd vissza adom neki a lapot
*Már várom az estét, nagyon. Mi lenne ha hétre jönnél?*
*Rendben*

Az utolsó óránk irodalom volt, gyorsan lezavartunk egy szövegértés dolgozatot, aztán mehettünk az utunkra. Haza mentem, készítettem egy kis levest, megettem aztán neki láttam tanulni. Kémiából kiszámoltam pár feladatot, aztán írtam egy fogalmazást a nyaramról. Hat körül mindennel végeztem, így nem volt más választásom mint elkészülni. Felvettem egy kényelmes szettet, tettem magamra egy kis korrektort és egy kis ajakápolót, aztán kiléptem a házból, ezzel meghozva életem leges legnagyobb döntését. Mielőtt eljöttem még hagytam egy üzenetet anyának, hogy ma az egyik barátnőmnél alszom, így ne várjon haza. Kihoztam a biciklimet és elindultam a megadott címre. Az utca sötét volt, és kihalt, szinte rémisztően kihalt. Mire megtaláltam a címet, már majdnem elmúlt nyolc, agy megörültem, amikor végre megpillantottam a házat. Letettem a biciklit, majd épp kopogni akartam, amikor hirtelen kinyílt az ajtó. 

-Jó estét Szépség - ölelt magához, ami kissé furcsa, számomra
-Neked is - viszonoztam kedvességét, majd letettem a táskámat 
-Mihez lenne kedved? Nem vagy éhes?
-Teljesen mindegy, nem...köszönöm
-Van kedved filmet nézni?
-Igen.-erőltettem magamra egy mosolyt, majd oda ment a DVD lejátszóhoz és betett egy filmet.
-Gyere, ülj le.-mosolygott, majd követtem a nappaliba

A film amit elkezdtünk nézni, az Alkonyat volt. Imádom ezt a filmet. Olyan romantikus, és szenvedélyes. A film negyedénél, amikor Bella és Edward az ágyon csókolóznak, kicsit zavartan éreztem magamat, mivel épp egy iszonyat helyes, majdnem végzős srác ül mellettem, aki mellesleg azt tervezi, hogy lefekszik velem...

Amikor Edward rávetette magát Bellára, Ian a hátamat kezdte simogatni, aztán a fülem mögé tűrte a hajamat, majd megcsókolt. Lefagytam! Legszívesebben megfutamodnék, de nem tehetem. Pár perc csókolózás után, levegő hiányban el kellett válnunk, aztán magára húzott, így az ölében kötöttem ki. 
-Annyira gyönyörű vagy - suttogta a nyakamba, bár tudom, hogy nem gondolja komolyan

Óvatosan felkapott, majd elvitt a legközelebb eső szobába. Lefektetett az ágyra, majd fölém mászott. A hajamat hátrébb söpörte, aztán megcsókolta a nyakamat, őszintén szólva előtörtek a hasamban a pillangók, de talán az undortól és akármennyire is bejön nekem Ian, nem szeretnék vele lefeküdni.

-Baj van?
-N..Nem - hazudtam
-Mondd el, kérlek - ült fel, majd engem is felsegített
-Kérlek - szorította meg a kezemet
-Na jó - adtam be a derekamat, majd mesélni kezdtem
-Őszintén szólva..Nem..Nem szeretnék veled lefeküdni, sőt.. semmit nem szeretnék veled csinálni -hajtottam le a fejemet, és próbáltam vissza fogni, a szemeimből előtörő könnyeket, nem láthat sírni, erősnek kell maradnom.
-Megértem
-Tessék? Én azt hittem... - kezdtem bele, de félbeszakított
-Megértem. Hülye ötlet volt amúgy is, nem is értem, hogy hogy gondoltam, hogy megzsarollak.. Sajnálom.
-Mennem kéne -l öktem el magamtól
-Nem akarsz maradni? Sötét van már..
Maradtam.
*~*

Reggel furcsa, de egészen jó illatra ébredtem. Épp reggelit csinált, volna, ha nem égette volna oda, miket meg nem tesz, egy váratlan vendégért. Felöltöztem a tegnap esti szerelésembe, majd miután készítettem magunknak szendvicset, elindultam volna az iskolába, de felajánlotta, hogy elfuvaroz, így beültünk az autójába, ami meglehetősen szép volt, egy cabrio-rol van szó, emberek. Lehúzott tetővel furikáztunk el a suliig, majd leparkoltunk. Mindenki megnézett minket, gondolom, nem tetszik neki, hogy a suli leghelyesebb pasija egy magamfajtával lóg, vagy éppen kavar.

Mikor a szekrényekhez értünk kivettem a cuccomat és ő is a sajátjához igyekezett, de amint megfordultam vele találtam szemben magamat. Megfogta a derekamat, magához húzott és megcsókolt, az egész suli szeme láttára, nem is hagyták szó nélkül. Mégis mi a francot csinál? Hát ez nem normális. Lesz mit beszélnünk.
-Hé, Ian, újabban, pisisekre buksz? - cukkolta az egyik srác, majd Ian oda ment hozzá és..... 


Harmadik rész - Pénzt kell szereznem! 

Mikor a szekrényekhez értünk kivettem a cuccomat és ő is a sajátjához igyekezett, de amint megfordultam vele találtam szemben magamat. Megfogta a derekamat, magához húzott és megcsókolt, az egész suli szeme láttára, nem is hagyták szó nélkül.Mégis mi a francot csinál? Hát ez nem normális. Lesz mit beszélnünk.
-Hé, Ian, újabban, pisisekre buksz?.-cukkolta az egyik srác, majd Ian oda ment hozzá és erőből arcon vágta. Szegény srác, az egész iskola kinevette. Ian karon fogott, bekísért az első órámra, elköszöntünk egymástól, majd indult az útjára.

Harmadik óra után egy brutálisan szőke, hosszú hajú csaj jött oda hozzám. Nem értettem...
-Na mi van, kis csaj. Ian segítségével akarsz az iskola menő csapatai közé tartozni? Ha azt hiszed, hogy ez menni fog, nagyon tévedsz. Ian az enyém, és neked esélyed sincs. Ribanc. - közölte, majd elment Ianhez. Még, hogy én vagyok a ribanc... csak magunkra kell nézni és látjuk a különbséget. Nyilvánvaló, hogy már fél Sidney járt a csajsziban... Köztük Ian is. Óra közben kikérezkedtem a mosdóba, beültem az egyik wc-be és sírtam. Keservesen sírtam. Mindig én voltam az, aki kicsi kora ellenére is példát akart mutatni mindenkinek. Mindig az erősek tàborában voltam, sosem sírtam olyankor, amikor több ember is láthatta. Az egyetlen ember aki valaha is sírni látott, az Josh. Vele beszéltem meg minden ilyesfajta dolgomat, furcsa, hiszen ő fiú, de mégis jobban megértett. De most már ő sincs. Rohadtul érzem magam. Megpróbáltam helyrehozni magamat, de ahogy mondani szokás, amit Isten elrontott, azt a smink sem hozza helyre. Nos, ez való igaz. Kiléptem az ajtón és a terem felé indultam. Pont kicsengetteg. Kíváncsi leszek a fizika órára..
-Gyerekek! A mai fizika órát a nagy teremben fogjuk megtartani, ahol ott lesz mind a négy évfolyamból az osztály fele.-közölte a vén asszony, majd a terembe indultam. Hát remek... 
-Mindenki üljön le egy neki szinpatikus helyre, és mindenki válasszon magának párt.

Leültem leghátulra, természetesen egyedül. Örömmel láttam, hogy Ian és a szőke picsa sehol sincs, de ekkor beléptek. Az egyik csatlósa annak a szőkének üvölteni kezdett, hogy üljön oda mellé. Iant pedig megszólította az a diri.
-Ian, fiam. Ott van még hátul egy hely, ülj oda.-mutogatott felém, én pedig láttam sötét jövőmet.

-Helo.-köszönt, de meg sem szólaltam.
-Baj van? - kérdezte felém fordulva, de továbbra is hallgattam
-Válaszolj! - emelte fel a hangját, de makacs voltam, és nem szóltam
-Lili!  -ragadta meg a csuklómat
-Mit csinálsz? Hülye vagy? Eressz! - suttogtam

~*~

Az önsajnáltatásból kilépve, hirtelen felindulásból borzalmas ötletem támadt. Nincs, és nem is lesz más választásom. Pénzt kell szereznem! Felvettem egy fekete nadrágot, egy fekete felsőt és vittem magammal egy kendőt, valamint egy táskát is. Elindultam. Lassan, feltűnés nélkül sétáltam be a boltba, már csak egy vásárló volt bent. Szerencsére ez egy kis bolt, ezért valószínűleg még kamera sincs. Beosontam a raktárba és beöltöztem munkásnak, aztán feltűnés nülkül a kasszához sétáltam. Kivettem belőle annyi pénzt, amennyire szükségem volt, aztán visszasétáltam, átvedlettem, eltettem a pézt a táskába és távoztam. Rohanni kezdtem. Féltem, és már meg is bántam. Sosem fordult meg ezelőtt ilyen a fejembe, de hiányzik Ashton, és nem bírom elviselni a hiányát, évek óta, egészen kiskoromtól kezdve, mindig velem volt, amikor anya nem, ő segített keresztül apa elvesztésén, most pedig őt vesztettem el. Ismét sírtam, de nem volt menekvés. Az állomásra indultam, váltottam jegyet a leghamarabbi Rockdale-i járatra. Felszálltam. Anyu most nagyot csalódott bennem, és Ashton is. Zokogva vártam, hogy végre a célomhoz érjek, és letegyem a bátyámért az óvadékot. Lassacskán mindenki leszállt, csak én maradtam. Amikor végre megérkeztünk szonte le rohantam, egészen a rendőrkapitányságig.
-Jó estét - köszöntem, majd viszonozta a portás
-Segíthetek valamiben?
-Ashton Fletcher Irwin óvadákát jöttem letenni.
-Kövessen az irodámba

-Gyorsan odaadtam a pénzt, aztán távoztam, azt mondták nemsokára távozhat Ashton, ehez képest húsz perc elteltével, még mindig ott ültem.
-Ashton - üvöltöttem, majd a nyakába ugrottam
-Hugi - ölelt magához, én pedig ismét sírtam
-Gyere, menjünk.-karolta át a vállamat, majd elindultunk.
-De..hogy tudtad kifizetni? - kérdezte, én pedig lefagytam. Rögtönöznöm kell, nem tudhatja meg.
-Hosszú történet, egyszer talán elmesélem, de te...te miért kerültél ide? 
-Összeverekedtem egy gyerekkel, és mikor meglöktem, beesett egy bolt kirakatán

Egy óra elteltével épségben hazaérkeztünk. Már éjfél is elmúlt, szegény anyu, halálra aggódhatja magát. Óvatosan kinyitottam az ajtót, ügyelve, hogy ne csapja zajt, majd beléptünk.
-Psszt - suttogtam, majd felkapcsolódott a villany
-Lilian! Mégis mit képz...-kezdetett bele, de mikor meglátta Ashtont, elakadt a szava, és láttam, hogy azonnal könnybe lábadt a szeme.
-Hello - suttogta Ash
-Kisfiam, Ashton  -rohant oda hozzá, és szorosan megölelték egymást

~*~

Kettő körül sikerült elaludnom, de állandóan felkeltem. Mindig az volt az eszemben, hogy mit csináltam. Hat körül kikeltem az ágyból, és elindultam összeszedni magamat, Ash még aludt, így próbáltam halkan közlekedni. Felvettem egy csőnadrágot és egy szürke felsőt, megreggeliztem és elindultam iskolába. Gondolkodnom kellett. Nagy kerülővel mentem az iskolába, majd' leszakadt a hátam, de nem baj. A lényeg, hogy átgondoltam a dolgokat. Mikor beléptem az iskolába, a tegnapival ellentétben senki sem figyelt rám, örültem. De sajnos nem tartott sokáig. Ian meglátogatott...

-Mit akarsz már megint? - forgattam a szememet
-Beszélni.
-Nincs miről beszélnünk, és most ha megbocsájtasz  -hagytam volna faképnél, de a csuklómnál fogva visszarántott
-Mit csinálsz, hülye vagy? - kiabáltam, és akkor, abban a pillanatban nem érdekelt, hogy mindenki minket néz.
-Beszélnünk kell a szerda estéről, és arról a csókról, a gimiben - nézett a szemembe
-Nem, Ian, nem kell...
-Odaadom a pénzt - bukott ki belőle
-Mivan?
-Jól hallottad, odaadom a pénzt, hogy kihozd a bátyádat - suttogta
-Nem kell a pénzed, és nem kellesz te sem! Foglalkozz a saját életeddel, de engem hagyj békén -kiabáltam és elrohantam

Gyorsan még óra előtt felmentem egy kicsit az internetre, megnéztem mik történtek, amikor megláttam ezt a cikket.
"Tegnap éjjel kirabolták Sidney egyik kisboltját. Egyenlőre nem tudni ki, és milyen okokból, a tettest még keresik. A tulajdonos, Mr. és Mrs. Ross, csak annyit nyilatkoztak, hogy mélységes fájdalommal tölti el őket, hogy valaki ilyet tesz"

Ross? Ross? Te jó Isten.. kiraboltam Ian szüleit!


4.rész - Ha tizennyolc lennék...

Otthon feleszméltem, hogy mit is tettem, egyből rossz érzés fogott el. Mi lesz most? Börtönbe kerülök? Mit fog Ian szólni hozzá? Egyáltalán mit fo szólni Ash és anya? 

- Ashton! - üvöltöttem teli torokból, szinte már sírva
- Ash! -kontráztam rá, hiszen nem jött válasz
- Mivan már?!
- A..azonnal beszélnünk kell. - teljes erőmből berontottam a szobájába, épp zenét hallgatott. A könnyeim pedig patakokban folytak.
- Te jó ég! Mi történt? - azonnal felpattant, felém sétált, megfogta a vállamat és magával szembe fordított
- Kiraboltam a kisboltot - mondtam alig hallhatóan
- Nem értem, mit csináltál? 
- Kiraboltam a kisbltot -szemei elsötétedtek. Látni lehetett benne a csalódottságot és a szomorúságot.
- Hogy.... mit csináltál? - emelte fel a hangját a mondat végén
- Sajnálom Ash.. sajnálom, egyszerűen nem bírtam elviselni a , hogy nem vagy velem, velünk -javítottam ki magam
- De hogy tehettél ilyet? - szörnyűlködött, majd belerúgott az ágyba - Hogy gondoltad, hogy az megoldás ha bemész és kilopod a pénzt? Egyáltalán hogy gondoltad, hogy nem fog kider.... -nem tudta befejezni a gondolatát, mert megcsörrent a telefonom.

Ian volt az. Reflexből rányomtam a telefont, de tovább csörgetett, Ashton többször is szólt, hogy vegyem fel, de csak némán ültünk egymás mellett. A hatodik hívásnál abbamaradt a csörgés. Tíz perc múlva pedig dörömbölést hallottunk. 
Ash lement. Ian méreggel teli hangját hallottam meg, aztán megjelent előttem teljes életnagyságban. 
-Hülye kis cafka! Hogy a picsába képzelted, hogy kirabolod a szüleimet? Ha? Válaszolj! -üvöltött, majd megragadta a pólómat és hozzányomott a falnak, de szerencsére a bátyám leszedte rólam. Épp időben. Azt hiszem... képes lett volna megütni. Nagyot csalódtam magamban, amiért megbíztam benne. Hiba volt az az este. Bele sem merek gondolni. Mi történt volna ha nincs helyén az eszem? Szörnyű vagyok. 

- Álljatok már le! Nehogy összeverekedjetek! Elég volt!! - üvöltöttem az utolsó két szót, a srácok pedig eltávolodtak egymástól 
-Beszéljük meg inkább normálisan. - ajánlotta fel a bátyám, Ian bólintott majd lemetünk a konyhába. Előre félek mi lesz ebből.
- Hogy tehetted ezt? Csalódtam benned.
- Sajnálom, szükségem volt rá -Ashton furcsán nézett ránk, baj lenne?
- Várjatok, ti honnan ismeritek egymást? -Rántotta fel a szemöldökét. Addig kérlelt minket, amíg 
kénytelenek voltunk elmesélni az egész dolgot.. vagyis Ian mesélt, én pedig szégyenkeztem.
- Szemét állat! És még te vonod kérdére a hugomat? Szerencséd van, hogy hárman vagyunk, különben már rég agyonvertelek volna -hangjában érezhető volt a düh. Sajnálom őt. Összeszorított foggal küzdött az érzelmei ellen. Láttam rajta, hogy képes lett volna a földbedöngölni a srácot.
- És... most mi lesz? - törtem meg a csendet
- Semmi. Nem lesz semmi, majd visszateszem én a pénzt abból, amit neked szerettem volna adni. -most valószínűleg azt várja, hogy a nyakába ugorjak. Aha.. se
- Hát... köszönöm! Igazán hálás vagyok. - csak bólintott. Ashton pedig felállt. Csengettek.
A gyomrom szabályszerűen görcsberándult amikor meghallottam Luke édes, férfias hangját.

- Lukey! -szinte kilöktem magam a székből, és egyből a nyakába vetettem magam. Nagyon jóban vagyunk, úgy értem... mivel majdnem napi rendszerességgel nálunk van, tudunk egymásról néhány dolgot, bár nem mondható barátságnak, néha dumálunk, vagy csak ülök és hallgatom ahogyan játszanak. Nagyon jók, nem értem miért nem fedezték még fel őket komolyabban.
- Hát te, mit keresel itt? -vetette olda Ian-nek
- Csak átjött, de már menni készül. Nemigaz? - rendezte le a bátyám

Lassan felállt és elhagyta a házat, de valahogy éreztem, hogy ennek itt még nincs vége.
- Na, megyünk gyakorolni? Többiek? - kérdezte Lukey
- Még nem jöttek, Lili, felhívod őket? - bólintottam majd bepötyögtem a telefonszámokat. Tíz percen belül pedig az egész bagázs megérkezett. Calum hozott magával még pár srácot, fogalmam sem volt, honnan szedte elő őket.

- Akkor igyunk a 5SOS-ra!! - üvöltötte az egyik és előhúzta a kabátjából a boros üveget. Mi történik?
- He-hé! Haló! Itt van a 14 éves húgom, nem zavar?
- Engem nem, én is kaphatok? - próbáltam poénkodni, de Ashton tüzelő szemekkel nézett rám, jelezve, hogy takarodjak fel a szobába.

Leültem az ágyamra, előkerestem a szekrényemből a fülest és zenét kapcsoltam. mivel egyik barátnőm sem volt fent, ezért csak a plafont bámultam. Talán egy kicsit álomba is merültem.


~*~


Épp másik oldalamra fordulam volna, amikor röhögcsélést hallottam, egyből fel is keltem. 
- Mi az istent csináltok? - dörzsöltem meg a szememet
- Ti ittatok?
- Nem, csak egy kicsit - ja, nyilván, egy mondatot nem tud úgy elmondani, hogy ne röhögjön. Ráadásul még csuklik is
- Elárulnátok kik vagytok és miért vagytok a szobámban?
- Ken vagyok, ő meg Louis - mutatott a mellette ülő szőke srácra
- Értem én, de mi a vezeték nevetek? - istenem, ennyi illem sincs a mai fiatalokba
- Ken, Ken Smith. És Louis Jhonson -forgatta meg a szemét Ken
- Kérsz piát? -nyújotta felém Louis, én pedig kapásból elvettem és jól meghúztam. Szükségem volt rá. Ha 18 lennék, akkor nem kéne azon gondolkoznom, mi lesz a következménye.

Még beszélgettünk egy kicsit, aztán épp menni készültünk, amikor Luke, Calum és a bátyám jöttek be a szobába, én pedig pont akkor húztam meg ismét az üveget.
- Az Isten verje meg Lilian! Mi a fenét csinálsz? Ti meg még bátorítjátok? Takarodjatok le azonnal, meg ne lássalak itt titeket! -üvöltött Ash, Luke pedig sajnálkozva nézett rám. 


6.rész - Az ő csókjaitól mocskos a szám

- Figyelj... Csak egy módon védhetlek meg, de ehhez te is kellesz.
- Hallgatlak.
- Szeretném ha... a barátnőm lennél.....
- Mi? Luke, te ittál? - nevettem fel kínosan
- Nem! Sosem voltam józanabb. Meg kell védenelek, hát nem érted? - szavai közben idegesen pakolásztam a hajamat és próbáltam nem láthatóvá tenni, hogy megint a sírás határán vagyok.
- Baj van? Sajnálom... nem akartam durva lenni. Ne haragudj.
- Nincs baj. Minden a legnagyobb rendben. Csak nem tudom, hogy most mi lesz. - hajtottam le a fejemet
- Miért? Mi lenne? Minden jól fog alakulni, ne félj. - magához húzott és megölelt. A fejemet a nyakába fúrtam és a kétésgeimről kezdtem neki mesélni
- Csak tudod... Pár napja még Ian-nel kézenfogva mentem be az iskolába, ráadásul az egész folyosó előtt lesmárolt. Figyelj. Egyáltalán nem vagyok népszerű lány, sőt, egy barátom sincs, rajtad kívül. Vagyis, azt sem tudom, hogy barátok vagyunk egyáltalán? - bólintott ,- Nem akarom, hogy lecsökkenjen a népszerűséged, és nem akarok neked fájdalmat okozni. Nem akarom, hogy ANNAK nézzenek.
- Nem fognak utcasarkinak nézni, efelől gondoskodom. Viszont azzal fogsz nemcsak nekem, hanem magadnak is fájdalmat okozni, ha ellene vagy. Kérlek! Csak próbáljuk meg, hátha leszáll rólad.

Idegesen kifújtam a levegőt, majd rájöttem, hogy már három is elmúlt, szóval ideje lenne döntenem.
- Rendben! Egy feltétellel.... Ashtonnak nem mondunk erről a napról semmit. Nem találkoztunk, nem beszélgettünk, viszont szeretném ha azt sem mondanánk el neki, hogy miért "járunk". - mutattam az idézőjelet a kezemmel
- Ez nem csak "járás-járás", hanem járás-járás. Mindent ugyanúgy csinálunk, mint a szerelmesek, mármint, azt leszámítva. Ebből még végén jó is kisülhet. Nemde?
- Luke, ne flörtölj velem. Zavarba hozol - felkuncogtam, és az egész kis park tőlünk zengett. 
Lassan hazaindultam, ő pedig elkísért, de félúton eleredt az eső. Mindketten bőrig áztunk, mire a házunkhoz értünk.
- Köszönök mindent. Azt hiszem, én most... megyek. Jó éjt Lili. - idegesen vakara a fejét, aztán elindult. Teljesen bekattantam, de nem fogom engedni hogy még fél órákat sétáljon az esőben.
- Luke! Várj. - ragadtam meg a kezét, így visszahúztam őt a kerítésünk elé.
- Maradj itt. Majd haza mész holnap. Vagyis ma, mielőtt Ash felkelne. Nem hagyhatom, hogy esőben mászkálj. Kérlek. - beszédre nyitotta a száját, de nem jött ki torkán egy hang sem. Édesen megforgatta a szemét, így látszottak a gödröcskéi.
- Ezt igennek veszem, gyere.

*~*

Az ablak felé fordulva aludtam, Luke pedig egész éjjel szorosan karjaiba zárt. Fogalmam sem volt hány óra lehetett, csak egy hatalmas köhintést hallottam a folyosóról. Azonnal felpattantam, és már világossá is vált számomra két dolog. 1. Elfelejtettem beállítani az ébresztőbet, így nem tudott Luke kiszökni. 2. Rohadtul le fogunk bukni, mert Ash szokott reggeletne kelteni.
- Kelj fel. Elaludtunk! Bújj be az ágy alá, mindjárt jön Ashton. - szegény nem értett semmit, de azért megtette amit kértem. Túl korán van még.
- Jó reggelt Lilian! Hogy-hogy fent vagy?
- Oh, csak nem tudtam aludni, gondoltam hallgatok egy kis zenét.

Ash leült az ágyra, én pedig már szinte elvörösödtem, hiszen tudtam, hogy Lukey épp ott gubbaszt valahol. Már épp hangos nevetsébe törtem volna ki, amikor megszólalt.
- Akkor és indulok. Legyen jó napod. - mosolygott, aztán kaptam tőle egy búcsúpuszit. Pár perc múlva pedig hallottam, hogy bezáródik a kapuajtó.
- Előjöhetsz!
- Fu! Mégegyszer biztosan nem bújok be az ágy alá. Ilyen szörnyűséget átélni, felfogtad, hogy a bátyád rám ült? Megnyomta az arcomat! - mondta teljes komolysággal, aztán elnevette magát. Rég óta, újra, önfeledten nevettem. Csak meg kellett találnom a megfelelő személyt, aki kihozza belőlem.
- És fáj még az arcod? - megrázta a fejét, jelezve, hogy már nem ,- kár, adtam volna rá gyógypuszit, de ha nem, hát nem.
- De ha jobban belegondolok, akkor még fáj, nagyon is.
- Hazudós! - nevettem, majd hozzávágtam a kispárnámat.

*~*

Csodás napom volt. Kaptam még egy szóbeli figyelmeztetést, mondván, hogy miattam ütötte meg Ian azt a szerencsétlen embert. Örülök, hogy mindenért engem vonnak felelősségre. Kezd elegem lenni. Épp a szekrényemet pakoltam ki, amikor egy erős kart éreztem meg a derekamon. Reméltem, hogy nem Ian az.
- Na? Mehetünk haza? - fordított Luke magával szembe. 
- Igen, csak még elmegyek a mosdóba, felfrissítem az arcomat.

Ahogy beléptem a mosdóba belenéztem a tükörbe. Egy kissé meggyötört Lili nézett vissza rám. Bevizeztem az arcomat és már indultam is vissza, de a férfi és a női mosdó közötti folyosón kénytelen voltam megállni, és visszafordulni, mert elhagytam a fülbevalóm hátulját, de ekkor két hideg kéz takarta el szememimet. 
- Luke! Mondtam, hogy igyekszek, meg várhattál volna. - mosolyogtam, aztán megfordultam. 
- Helo, Cica. 
- Te.. mi a jó fenét keresel itt? - Ian
- Csak jöttem azért, ami jár nekem. Legyünk rajta túl minél előbb, és mehetünk mindketten a dolgunkra.
- Miről beszélsz te vadmarha? - válaszul ajkai a nyakamra tapadtak, onnan pedig az én ajkaimra vándoroltak övéi. Testem azonnal összerezzent, és libabőr öntette el, minden négyzetcentiméteremet, de nem az élvezettől, hanem inkább az undortól. 
- Eressz el! Nem hallod?
- Ha nem ellenkezel, akkor jobb, hidd el. - Lassan megpróbálta lefejteni rólam a felsőmet, aztán a női mosdó felé tolt. Mivel nem velem volt elfoglalva, így a szám szabad volt. 
- Luke! Luke! Segítség! Valaki! - szememimből a könnyek utat törtek maguknak, és patakként csordultak le arcomon. Percek telhettek el, de Ő még sehol sem volt. 
- Lili! - üvöltött, de válaszra már nem volt időm, mert ajkaimat kezdte ostromolni. 
- Csókolj meg! Te jössz. - fejemmel jeleztem, hogy szó sem lehet róla, de mégis muszáj volt megtennem. 
- Nem megmondtam, hogy hagyd őt békén? Nincs egy kurva sem ebben a retkes iskolában, vagy mi a faszom? - Ian megforgatta a szemét, aztán távozott. Semmi mást nem tudtam tenni, csak lerogytam a földre, és keservesen sírni kezdtem. Sosem látott szinte senki sírni, most viszont egyre többször fordul elő velem, hogy más emberek előtt jön rám a sírhatnék. Ashtonnak ma szerencsére különórája van, ezért mindent megtudunk kettesben beszélni otthon.

Ahogy hazaértünk elmentem lezuhanyozni. Úgy sikáltam a bőrömet, hogy már égett a pirosságtól és a fájdalomtól. Most konkrétan undorodom magamtól, undorodom attól, hogy ezt tette velem. Vagy jó fél óráig zuhanyoztam, aztán pedig az aznapi ruhát beáztattam fertőtlenítőbe, hogy minden egyes ujjlenyomata eltűnjön a ruháimról. 
- Jól vagy? Sajnálom, hogy későn értem oda. Ne haragudj. 
- N-nem, ez nem a te hibád. Bármikor megtörténhetett volna. Ne okold magadat.

Leültünk az ágyra, a fejemet pedig a vállára hajtottam. Ő pedig nedves csókokat hagyott az arcomon. Hozzá fordultam, egymás szemét néztük. Luke arca vészesen közeledett az enyémhez, dús ajkai kishíján az enyémekhez értek, de az utolsó másodpercben mégis elfordítottam a fejemet.
- Sajnálom, ne haragudj. Nem tudom mi ütött belém, úgy érzem vágyom a csókodra.
- Semmi baj. Én is, de nem lehet. Egyszerűen undorodom magamtól, Ian csókjaitól mocskos a szám, én így nem tudlak megcsókolni, Luke! 


7.rész - ' Kaptunk állást '

....... Ian csókjaitól mocskos a szám, én így nem tudlak megcsókolni, Luke!
- Mi? Ne beszélj hülyeségeket. Nem szabad emiatt utálnod magadat, rendben?
- Te ezt nem értheted. Amikor elmentem hozzá, akkor még minden rendben volt, amikor megcsókolt, sőt. Aztán tegnap láttam rajta, hogy képes lett volna megütni, előjött a rosszabbik éne, most meg...
- Lassan mennem kéne.
- Kérlek ne hagyj egyedül. - mélyen a szemeibe néztem, de azt hiszem elvesztem őt

Szó nélkül elindultunk a földszintre. Megállt a falnál, én pedig már majdnem az ajtónál voltam, amikor utánam szólt. Lassan odasétáltam hozzá, ő pedig megfogta  a kezemet. Fordított a helyzetünkön, így engem nyomott a falnak. Óvatosan beletúrt a hajamba, majd ajkait enyémre tapasztotta. Lábaim azonnal felmondták a szolgálatot, minden egyes porcikám remegni kezdett, és azt hittem menten összeesek. Luke ezt észrevette, így óvatosan combom alá nyúlt és az ölébe vett. Percekig voltunk ebben az állapotban, közben észre sem vettük, hogy már nemcsak ketten vagyunk a házban.
- Szép délutánt. - azonnal szétugrottunk. Ashton mi a fenét keres itt?
- Ez.. ez nem az aminek látszik. - mentegetőzött a szőkeség. 
- Ahaaaa.
- A pub-ban találkozunk, oké? - még kaptam egy utolsó puszit az arcomra, aztán elment.
- Ash, figyelj sajnálom.
- Nincs semmi baj, Lili. Csak ne hazudj nekem, rendben?
- Mi? Én nem hazudtam! - mentegetőztem, hiszen igazam volt
- Akkor most ti.... izé... jártok? - vakarta meg a tarkóját idegesen
- Öm.. igen, azt hiszem. - száját széles mosolyra húzta, én pedig megöleltem
- Te vagy a legcsodálatosabb testvér az egész Univerzumban, remélem tudod.
- Hogyne tudnám, ez csak természetes. - nevetett -, na, de most öltözz át, készülődj, mert 7-kor fellépésünk lesz, nem felejtetted el, ugye?
- Én... én nem akarok menni!
- Mi? Ne csináld már. Minden koncertünkön ott voltál eddig. Nem teheted ezt.
- Ma Ian megpróbált megerőszakolni a suliban - mosolyogtam -, szóval semmi kedvem nincs ahhoz, hogy megtegye. Jól tudod, hogy ő is ott szokott lenni.
- Mi van? Ezzel ne viccelj, jó? Feltételezem Luke minden szünetben veled volt, mert egész nap hírét sem hallottuk, csak órákon. Nagyon rossz vicc! - korholt meg
- Komolyan beszélek! Nem megyek.
- Itthon sem fogsz maradni. A múltkor is kishíján betörte az ajtót. Majd bejössz hátra.

~*~

Majdnem 30 percet vitatkoztam Ashtonnal, aztán megbeszéltük, hogy valaki mindig mellettem lesz hátul, nehogy belógjon valahogy. A srácok nemrégen kezdték el a koncertet, a backsage-ben vagyok Louis-val és itt van az egyik haverja. Ők vigyáznak rám. Az első szám, amivel indítottak Katy Perry egyik száma volt, most pedig egy újabb cover-be kezdenek. Nagyon szeretem őket, imádom ahogy jászanak. Szinte hihetetlen, hogy még mindig nálunk, a garázsban zenélnek. Luke nemrég kezdett el egy YouTube csatornát, talán így többen felismerik a tehetségüket. Mivel ez egy kis koncert volt, lassan - 12 dal elteltével -, belekezdtek az utolsó dalba. Egy lassú szám. A pub-ban lekapcsolták a fényeket, és az emberek elővették a telefonjaikat. Mindenki világított, így megtelt a helység. Olyan volt, mintha csillagok lepték volna el a termet. Bár nem voltunk sokan, mégis olyan csodálatos volt.

Mikor felkapcsolták a lámpákat egy hatalmas néger srácot pillantottam meg. Fekete szmokingot viselt, és egy fekete karóra volt rajta. Nem tudtam mire vélni, ezért figyelmen kívül hagytam, és vártam, hogy a srácok lejöjjenek a színpadról. Először Michael-nek köszöntem, aztán Calumnak, végül Luke-nak és Ashtonnak. Mindannyian elkezdtek beszélgetni, én pedig egy kicsit arrébb vonultam. Elmentem a mosdóba. Alig voltak a szórakozóhelyen, a WC-ben mégis állt a sor. Körülbelül 10 perc után viszont sorra kerültem. Elintéztem a dolgomat, majd a tükörnél egy kicsit felfrissítettem az arcomat, így sokkal jobban éreztem magamat a fülledt helyen. Amikor kiléptem a mosdó ajtaján egy erős mellkasba ütköztem. Fejemet lassan felemeltem, aztán megpillantottam az előbb látott 'gorillát'.

- Jézusom! Elnézést. Nem figyeltem. Az én hibám! - hadartam
- Semmi baj, de már ha így összefutottunk, feltehetnék egy kérdést? - bólintottam
- Maga Ashton Fletcher Irwin kishúga?
- É-Én vagyok. Miért? - mi a?!
- Oh, remek. Akkor biztosra veszem, hogy tudja merre találom. Segítene nekem?
- Persze. Kövessen.

Odavezettem a férfit - mint kiderült Noah-nak hívják -, majd miután megtalálta a srácokat arrébb mentem. Nem akartam zavarni.

~*~

Ashtonék nagyon sokáig ott voltak még, buliztak, így én eljöttem, mert semmi kedvem nem volt egy csapat részeggel tölteni az este további részét. Amikor hazaértem anyu már otthon volt, így segítettem neki összedobni valami kaját. Igazából már egy óra is elmúlt, de fent voltunk, beszélgettünk és TV-t néztünk. Nagyon jól éreztem magamat. Kezembe vettem a táblagépemet, és láttam, hogy Luke ismételten írt.
Oh, szóval meglepetés. Hurrá. Én komolyan utálom a meglepetéseket, de ahogy mondta, remélem tényleg szeretni fogom.
Mivel ma már hivatalosan is vasárnap van, elkezdtem tervezgetni a lefekvést, de nem igazán jött álom a szememre, így egész éjszaka forgolódtam, de 7 óra után meguntam, így kikeltem. Anya ma nem megy dolgozni, így lent ült a konyhában és kávézott.
- Jó reggelt - köszönt, aztán megpuszilt
- Neked is. Ashton?
- Nem tudom. Nézd meg, nemrég volt kinnt, szóval szerintem már nem alszik - mosolygott, én pedig felmentem, azzal a tervvel, hogy bemegyek hozzá, de az ajtaja zárva volt, kopogásaimra pedig az volt a válasza, hogy hagyjam békén.

- Történt valami? Kérlek nyisd ki az ajtót - könyörögtem
- Lili, csak hagyj most egyedül. Gondolkoznom kell! - kiáltott ki
- Betöröm az ajtót! Ashton, komolyan mondom, hogy betöröm, ha nem nyitod ki! - fenyegettem meg hatásosan, ugyanis kinyitotta az ajtót
- Baj van?
- Kaptunk állást - közölte
- Mi? Hol? Mikor? De hiszen ez csodálatos! - lelkendeztem, de ekkor még nem tudtam, hogy minek is örülök
- De milyen munkáról is van szó? Haló! Szólalj már meg!
- Előzenekarkodás, majdnem egy egész turnén.
- És merre? Beszélj már, az istenért! - kiabáltam rá
- A One Direction-nel. A világ különböző pontjain! 


10.rész - " Boldog " születésnapot

Pontosan két és fél hete tudtam meg, hogy költöznöm kell. 10 napja érkeztem meg Minneapolisba. Nem igazán beszélek senkivel, se apával, sem az új barátnőjével, pedig Mary-n látszik, hogy szeretne velem beszélgetni. Igazából kedvesnek tűnik, de idő kell ahhoz, hogy feldolgozzam a barátom, a bátyám és anyukám " elvesztését ". Az elválásokban az a rossz, hogy elvárod, hogy a másik is éppen annyira hiányoljon, mint ahogy te őt. De valakinek mindig jobban fáj a búcsúzkodás. Valakinek jó, hogy továbbrepülhet, valaki pedig egész életében várni fogja, hogy visszatérjenek hozzá. Az én esetemben bevallom. Luke-nak sokkal rosszabb lehetett. Vagy talán egyformán nehéz volt. Sokat gondolkozom ezen, de nem találom a megfelelő választ. Luke azt ígérte, hogy legkésőbb szerdára hazaérnek, ehhez képest nem engedték el őket, csak pénteken délben, így körülbelül 10 percem maradt a búcsúzkodásra. A legborzasztóbb az egészben az volt, hogy a srácokat fotósok is követték. Gondolom a fandom kiszivárogtatta, hogy új előzenekar lesz... A srácok kaptak személyes testőrt is. Luke-ot konkrétan vissza kellett cibálni a termináltól. Sírt. Soha nem láttam még őt ilyennek.

November 6-a van. Pontosan 15 évvel ezelőtt jöttem a világra, és mi lett belőlem?! Itt döglök az ágyban, mindenki lent van, én pedig órák óta csak fekszek, nem tudok mit kezdeni magammal. Azt hiszem, hogy Sydndey-ben éppen hajnali egy van, szóval esélyem sincs felhívni senkit. Hurrá! Kettő előtt körülbelül 6 perccel elindultam, hogy összeszedjem magamat. Megcsináltam a hajamat, aztán a konyhába mentem.

- Boldog születésnapot! - üvöltötte apu és Mary. Csak hebegtem-habogtam. Egy hatalmas torta volt az asztalon, és friss sütemény illatát éreztem. Megköszöntem mindent, aztán leültünk a asztalhoz. Fasza reggeli. Tetszik.
- Nos, drágám, jó étvágyat! - mindhárman nekiláttunk az evésnek. Epres torta volt. Az egyik kedvencem. Amikor mindannyian megettünk legalább három szeletet, apu és Mary összenéztek. 
- Van két bejelenteni valónk. Nem akartuk tovább húzni, úgyhogy most mondjuk el neked. 
- Hozzámegyek apádhoz. - bumm
- Elveszem őt feleségül. - bumm, bumm
- Mi?! Komolyan  a kicseszett születésnapomon kellett ezt bejelenteni? Lesz egy féltestvérem. MÉG EGY! FASZA! - felvettem a vörös Vans-omat és becsaptam magam mögött az ajtót. Az eső zuhogott. Nem ismertem ennek a városnak egyetlen zugát sem, annyit tudtam, hogy eszeveszett készülődésben van, mert valamilyen koncert lesz a helyi arénában. Lassanként kezdett kitisztulni az ég, én pedig sétálásommal egyre közelebb lettem a hangok forrásához. A könnyeim egyre jobban előretörtek, és szüntelenül csak arra gondoltam, hogy miért ilyen pofátlan ez a két ember?! Elvileg felnőttek, mégis melyik ember olyan hülye, hogy a szülinapos lányára rázúdítja az új fejleményeket? Elveszi Mary-t és lesz egy kis Mary. Hát ez csodálatos. 

Amint megpillantottam a stadiont a távolból, és a sok sikoltozó lányt, világossá vált, hogy One Direction koncert lesz. Szinte mindenkinél volt valami transzparens, ami szerintem teljesen hülyeség, hiszen a mögötte lévő ember nem fog semmit látni. Kedves gesztus a fiúknak, szar élmény a mögötte állónak.

*~*

Lassan hét óra, és számomra is hihetetlen, de se apa, se Mary, se senki nem hívott, egyedül Ash kérdezett felőlem, még Luke sem keresett. Kicsit lehunytam a szememet és átadtam magamat az emlékeimnek, de valahogy csak pár percig sikerült pihennem, mivel eszembejutott pár régi, rossz emlék.
* Visszaemlékezés *

Apu két éve hagyott el minket, anyu pedig egy fél éve talált magának új barátot. Van egy fia, Ashtonnak hívják, mindketten itt laknak velünk, legalábbis egyenlőre. Anyu éppen dolgozik, Ash nemrég ért haza az edzésről, az apja pedig... nem tudom hol van. Nyolc óra két perckor anya belépett az ajtón. A feje véres volt és lila foltok tömkelege borította el a testét. 

- Ashton! - üvöltöttem torkomszakattából - Ashton! - a könnyeim patakokban folytak. Anya bezárta az ajtót, majd sírva a földrerogyott.
- Ki tette ezt veled? Ugye nem? - minkettőnknek világossá vált, hogy Ashton apja csinálta. Régebben mesélte a bátyám - mert ő tényleg olyan, mintha vérszerinti bátyám lenne -, hogy sokszor megverte őt is, meg az anyukáját is. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ez ilyen veszélyes. Felhívtuk a mentőt, bevitték őt a kórházba. Egy hétig bent tartották, ezidő alatt egyikőnksem ment iskolába. Otthon vártuk őt, és segítettünk neki, amiben tudtunk. Sokkal szorosabb lett a kapcsolatunk ezek után.

-


 A rossz álom után hirtelen felriadtam, és azt vettem észre, hogy eszeveszetten könnyezik a szemem, akárcsak a Niagarát látnám... Órák óta itt ücsörgök a stadion előtt. Sosem szerettem ezt a zenekart, sőt, most sem, de néhány dal teljesen átadja az érzéseimet, szóval itt maradtam a stadion előtti parkban, hogy hallgassam őket, és kisírjam magamat. A tervem az volt, hogy megvárom, amíg teljesen be nem sötétedik, aztán visszamegyek, de egyszerűen túl jól éreztem magamat ehhez. Amikor hallottam, hogy a srácok elköszöntek, felálltam a padról és a stadionhoz mentem, azt tervezve, hogy bemegyek és elmegyek a női mosdóba. Rengetegen álltak sorba itt is - inkább nevezhető csapatnak, mint sornak -, de végül fellélegeztem, amikor sorra kerültem. 
- Jegyet vagy kártyát kérek. - mit?
- Öm.. ne haragudjon, én csak a mosdóba szeretnék bemenni. Nincs jegyem és kártyám sem, és nem a legközelebbről jöttem, szóval kérem. - láttam a biztonságiőrön, hogy megenyhült, erre közli, hogy nem. 
- Idefigyeljen! Rohadtul nincs kedvem vitatkozni magával. Nincs egyszerű hetem, és ez a nap sem a legjobb, szóval megtenné, hogy beenged, mielőtt még itt végzem el a dolgomat?
- Biztonságiak! - üvöltötte - Vigyék haza ezt a lányt, valószinűleg drogos állapotában kóborolt el idáig. Kárt tehet magában, és társaiban is.
- Velem van! Sam, engedjétek be. - hangja érdes. Erőt és tekintélyt sugároz, mégis félénk. 
Megfordultam és egy fáradt szempárt találtam magam mögött. Zöld írisze olyan sugárzó volt, hogy örökre elmémbe véste magát. Gyengéden megragadta a karom és besétáltunk a stadionba. Rengetegen voltak bent, mégis olyan egyedül éreztem magamat. Egy elhagyatottabb folyosóra értünk, ahol volt két ajtó, az egyiken az ő neve díszelgett. Beléptünk.

- Ott, jobbra találod a mosdót, használd nyugodtan, addig elintézek egy telefont. - Ahogy kinyitottam az ajtót megcsapott a frissen használt tusfürdő illata. Körbenéztem a hatalmas szobában, majd elvégeztem a dolgomat. Megmostam a kezemet és megigazítottam a hajamat, aztán visszatértem az öltöző részlegbe.  
- Szóval egy igazi rossz kislánnyal van dolgom. Drog, mi? - nevetett
- Ugyan már - legyintettem - egyszerűen semmi kedvem nem volt vitatkozni azzal az emberrel, sőt. Örülök, hogyha élek.
- Szeretnél róla mesélni?
- Nem is tudom... talán. Fogalmam sincs. 
- Szerintem jót fog tenni, ha kibeszéled magadból - megfogta a kezemet és elvitt a kanapéig. Szembefordultunk egymásnak, így ültünk le.
- Először is...öm... köszönöm szépen, hogy behoztál. Nagyon hálás vagyok érte. -  Hűha, Lilian Caden zavarban van. 
- Harry Styles vagyok. Örülök, hogy megismertelek. - félmosolyával felvillanyozta egészen eddigi életemet. Tökéletes fogsora kivillant rózsaszín ajkai mögül, én pedig nyeltem egy nagyot, majd mesélni kezdtem neki. 



Ha megfogott a prológus vagy csak kíváncsi vagy a történet végére, érdemes benézned erre a blogra! 

4 megjegyzés:

  1. Válaszok
    1. Kedves Daniella!
      Nincs mit, és elnézést, hogy ennyit kellett várnod. :)

      Törlés
    2. Semmi gond. Türelmes ember vagyok, pláne úgy, hogy tudom mennyi munkája van egy designernek, kritikaírónak :')

      Törlés
    3. Örülök, hogy nem haragszol. :)

      Törlés