2015. május 8., péntek

Interjú #32

Sziasztok! 
Megint egy interjút hoztam, mely Vivienne Berkiről és az ő blogáról készült. 


1. Miért kezdtél el blogolni/írni? 

Legfőbb oka az, hogy szerettem volna megosztani az emberekkel a történetemet, de persze az is közrejátszott, hogy már nem bírtam magamban tartani, mert féltem, hogy el fogom felejteni, így egy napon gondoltam egyet és megcsináltam életem első blogspot oldalát.


2. Honnan jött a történet ötlete? 

Nyaralás után otthon üldögéltem és gondolkodtam, mikor eszembe jutott egy történet, ami a nyaralásra emlékeztetett.


3. Tervezel még más történet is?  

Manapság egy történet cselekménye jár állandóan a fejemben, de még nincs meg a teljes sztori, mivel hiányzik belőle néhány dolog, de ha minden jól megy, akkor nagy valószínűséggel el fogom kezdeni írni azt a történetet is.


4. Van/Volt esetleg olyan ötleted, amit nem tudtál befejezni? (Ha igen, mi volt az?)

Igen, sajnos. Van két olyan blogom, amit a mai napig nem tudtam befejezni. Az egyiknek ugyan lesz epilógusa, de a másikat szerintem be fogom zárni. Meg persze voltak olyan ötleteim is, amiket papírra kezdtem írni, de végül nem fejeztem be.


5. Először papírra írtad a történeted, vagy már az elejétől kezdve a blogodra gépelted? 

Elejétől kezdve a blogomra :)


6. Milyen hosszúra tervezed a történetet? 

Maximum 50 részesre... az 1. évadot. Mert még nem vagyok benne teljesen biztos, hogy 1 évados legyen vagy inkább több...


7. Mi motivál téged? 

A barátaim, az álmaim, filmek és könyvek.


8. Szeretsz olvasni? Ha igen milyen műfajú könyveket? (Van kedvenced?) 

Szeretek olvasni és szerencsémre manapság egyre több időm is van rá! Imádom a romantikus történeteket és az akciódúsakat is. De odavagyok a fantasykért, meg az olyanokért is, amik kicsit viccesebbek vagy éppen félelmetesebbek. Rengeteg kedvencem van, ezért nem tudom kiválasztani, hogy melyik a best számomra.


9. Kinek ajánlanád a történeted? 

Bárkinek, aki szereti a kalandokat és a romantikát! 

10. Mesélnél egy kicsit a történetedről? 

A történet igen egyszerű: egy tinédzser lányról, Belláról szól, akinek az élete teljesen normális. Sok barátja van, akiket nagyon szeret, de sajnos szülei rengeteget dolgoznak, ezért nem igazán látja őket, emiatt magának kell gondoskodnia az életéről és annak nehézségeiről. Ám egy napon minden megváltozik: szüleit áthelyezik a kontinens másik végébe, így Bellának hátra kell hagynia hőn szeretett városát, Silvertown-t. A költözést szülei nyár elejére tervezték, ám legjobb barátja ráveszi Bellát, hogy próbálja meg elérni, hogy a nyarat had töltse a nyaralójukban. Miután elengedték, a lány belevág élete utolsó nyarába szeretett államában. A nyaralás alatt rengeteget buliznak, jól érzik magukat, ám a nyár vége felé Bella már érzi az elmúlást, tudja, hogy hamarosan eljön az idő, mikor el kell hagynia mindenkit. Olyan dolgokat tesz a három hónap alatt, melyeket sose tett volna korábban. 
 A szerelmi szál természetesen ebben is megtalálható, de próbálom úgy tervezni a történetet, hogy ne lehessen kiismerni, hogy mikor ki és kivel jön össze, hanem érje meglepetés az olvasókat.


+1  Mesélnél magadról? 

14 éves, kicsit lázadó lány vagyok. Kedvenc hobbijaim az olvasás, film- és sorozatnézés. A barátaim néha, mikor unatkoznak, engem kérnek meg, hogy ajánljak nekik jó sorozatokat! Eléggé jó kapcsolatot ápolok az osztálytársaimmal és az alattam járó osztállyal. Szeretek új emberekkel találkozni, jókat bulizni és társalogni. A barátaim pesszimistának tartanak, amit nem is cáfolok, ugyanis bármikor, amikor valami jó dolog fog történni (gondolok itt fiúkra) mindig rosszra gondolok és sosem mérem fel, hogy talán ez és ez a jó dolog történik meg! Egyik gyengém az őszinteségem! Mindig kimondom, amit gondolok, és sokszor emiatt keveredek bajba... A legjobb barátnőmet Rékának hívják, vele szinte rokonlelkek vagyunk! Rengetegszer megyünk közösen moziba (legutóbb is vele voltam), az iskolában szinte állandóan együtt vagyunk! Megértő, vicces és mindent meg tudunk beszélni. Sajnos nem egy gimibe fogunk menni, de természetesen nem fognak elválni az útjaink még így sem. Nincsenek nagyon nagy terveim, igazából csak élem az életem, aztán lesz, ami lesz.  



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése