 |
| Amnesia |
Elizabeth Van Hellsing egy nem mindennapi lány. Hétköznapi életét,beárnyékolja a múltja. Liz döntés elé kényszerül. Új életet kezd a barátnője segítségével vagy megtartja a múltját és ezzel a barátja sírjánál tett ígéretét. Két lehetősége van. Ha megváltozik újra a régi lesz boldogabb szebb élete lehet és elfogadja a Luke iránt táplált érzéseit és a fiú vallomását. A másik megoldás ha a régi Liz marad, de akkor az élete tele lesz szomorúsággal, gyásszal és örök magánnyal. Te mit tennél Liz helyében? De a legfontosabb mit tesz a lány? Hogyan dönt? Képes a lány válaszára várni Luke? És ha igen meddig? Hiszen aki egy sikeres fiú banda tagja annak minden ujjára jutna egy lány. De vajon Luke is ilyen?
Prológus:
Az eső cseppek szemerkélése visszhangzott a szél fújdogálta fa leveleken. Egy női alak sétált az eső áztatta utcán. Fejét kapucnival fedte. Nem volt olyan magas kb. 157 cm. Kezében egy doboz cigaretta. És hogy ki ő? A főszereplőnönk Elizabeth Van Hellsing. Már maga a név is tükrözi, hogy nem egy egyszerű lány. Liznek megvan mindene család,barátok,szeretet. De ő ezzel nem igazán foglalkozik. Az utóbbi időben rászokott a cigire, az ön marcangolásra,a magányra és a rock zenére. Hogy miért művel magával ilyen szörnyű dolgokat egy tinédzser? A világ azt gondolná a társadalom nyomása miatt. Hát nem. Ő letolja a társadalmat. Fél éve még nem így tett. Akkor még minden rendben volt az ő teljesen hétköznapi életében. Fél éve történt az tragikus és szörnyű baleset. Egy baleset, ami megváltoztatta a lányt és az életét is. Egy hétköznapi, átlagos tini buliból tartottak hazafelé, autóval, de ő és a barátai. Összeütköztek volna egy másik autóval, de ahelyett a sofőr az árokba vezette az autót. Mind épségben megúszták, kivéve egy valakit..A sofőr sajnos nem úszta meg. Ő Cedric Ross volt. Liz barátja. Bár a sofőr teljesen józan volt. egy tragikus vég lett a sorsa.
Elizabeth fél éve magát ostromolja emiatt a baleset miatt. Amiatt hogy elvesztette azt akit a legjobban szeretett és mert rosszkor voltak rossz helyen.
Részletek a történetből:
1.Rész - The ticket
*Elizabeth Van Hellsing *
Egy női sikítás hallatszott fentről, az emeletről. A szüleim már nem futnak fel, az emeleti lépcsőn. Tudják hogy én vagyok,hogy megint ugyanazt az álmot álmodtam, mint minden este. Cedric halálának napját álmodom újra és újra, napról - napra. A legborzalmasabb álom. Mikor azt élem át, hogy ő előttem fekszik , én a térdemre roskadva ülök és az ő arcára teszem a kezem. Beszélek hozzá, hogy tartson ki a mentők nemsokára itt lesznek. De ő csak annyit mond, hogy "Szeretlek! Ég veled!" . Én tovább beszélek hozzá, hogy ne adja fel, ő csak hallgat miután kimondtam, hogy "Örökké szeretni foglak!" , és mire a mentők odaértek ő addigra lehunyta a szemét. Örökre.
Nem bírtam belenyugodni ezért szólítgattam, végül üvöltözni kezdtem a nevét, de ő nem válaszolt. Nem kelt fel. Nem fogta már meg a kezem, még csak megsem puszilhatott, hiszen halott volt.
A baleset utánni hetekben azt hittem, hogy még él. Beképzeltem magamnak ezt a mesét, ábrándot. Ami valjuk be szépnek tűnt. Aztán mikor eljutott az agyamig, hogy halott jöhetett az elvesztésének a feldolgozása.
Rászoktam a cigire, az önmarcangolásra és a magányra. A cigi magától jött, talán azért is mert Cedric is cigizett és mert olyan mintha a füsttel együtt elszállna minden gondom,nem csoda hisz ilyen az élet is. Néha maga a nagy szívás. A vagdosás: nincs rá épp kéz-láb magyarázat, talán azért van ez mert én így akarom magam bűntetni azért, mert ha Én nem erősködöm, hogy menjünk el abba a rohadt buliba nem így ér véget ez az egész. A magányra is egyszerű a magyarázat, nem akarok senkivel erről beszélni , és nem akarok senkihez közelkerülni, úgy ahogy Ő hozzá kerültem. A sírjánál megfogadtam, hogy mindig is Ő lesz az akit szerettem, mint férfit.
Most azt kérdezhetitek magatokban, hogy normális vagyok-e? Hát nem tudom. Tudok másokkal beszélgetni itt nem erről van szó, a barátnőim is megértenek valamennyire. Bár most feltennék egy kérdést ha elítélsz: Te mindig jól döntöttél életedben? Ha elvesztenéd azt a személyt aki számodra a legfontosabb mit tennél? Hogy dolgoznád fel az elvesztését?
Èn így tudom magam ezen túltenni. Miután felöltöztem és elköszöntem a családtól, elindultam a park felé. Lina megdobott egy üzivel,hogy talizzunk. Elmegyek hiszen otthon úgyis azzal csesztetnek, hogy nem beszélek senkivel meg lesz*r*m a barátaimat, meg milyen sznob, különc lettem. Így hàt megyek. A szettem a szokásos: fekete bőr dzseki, alatta fekete koponyafejes poló, fekete farmer és hozzá fekete nike sport cipő valamint egy angyalszárnyas medállal diszített hosszú nyaklánc. Maga a nyaklánc nem nagy szám a medál rajta van egy hosszú,vékony fekete madzagon. Az értéke a fontos. Cedrictől kaptam, még régen ettől olyan értékes számomra. Akár csak az a gyürű amit szintén tőle kaptam az egyéves évfordulonkra. Gyönyörű. Azt is viselem. Sosem veszem le. Olyan mintha rám gyártották volna.
-Már megint?! - akadt ki barátnőm a kezemben látott cigire pillantva.
-Ja, khm igen.- mosolyogtam. - Kérsz? - nyújtottam felé a dobozt.
-Nem köszi. Leszokóban vagyok. - mondta.
-Vagy úgy Aeden miatt? - kíváncsiskodtam.
Aeden az ő pasija. Mióta együtt vannak kevesebbet beszélünk. Nem csak az ő hibája részben az enyém is. Bár bántó, hogy eddig hetente legalább egyszer keresett, most meg megdob egy smssel és én ugorjak, eddig meg leszart. Na mindegy.
-Nem, csak úgy.
-Miért hívtál?
-Van egy felesleges koncert jegyem, gondoltam eljöhetnél. Lenne kedved?
-Melyik banda lép fel?
-5 Seconds Of Summer.
Annyira nem ismertem a bandát, de mivel Lina nem hozza a pasiját, így igent mondtam. Remélem jól játszanak majd. Elvettem Lintől a jegyet és már ott sem voltam. A nap további részében unatkoztam. Ritával a húgommal kellett játszanom, később megcsináltam egy házi dolgozatot, majd zenét hallgattam.
2.Rész - You do not you give him your number?
*Elizabeth Van Hellsing*
Másnap reggel mikor felkeltem rájöttem, hogy aznapra szól a Linától kapott jegy. Ami egy VIP jegy, és az volt ráírva, hogy a koncert után bemehetünk a fiúkhoz a backstagebe. Vajon hány ember kapott ilyet? És Lin honnan szedte? A szülei tuti megölnék, ha 100 ezreket kidobna egy ilyenért,szóval tőlük nem. Na mindegy, ezzel most nem foglalkozok. Még a laptopomon keresgéltem, a banda számait, hogy felkészült legyek ha véletlenül barátnőm feltesz egy olyan kérdést ami véletlen csendel végződne. Pl.: Ki a kedvenced közülük? Kedvenc szám? ,stb. Értitek? Végül is belehallgattam a számokba, és a gép előtt ülve a cigarettám füstjének illatát belélegezve megállapítottam, hogy nem is rosszak és hogy Luke Hemmings -ha jól emlékszem- nem is néz ki rosszul. Na jó nem pasizni megyek, és megfogadtam valamit. Szóval böngészgedtem a youtube-ot az 5 SOS dalai után. A Wherever you are - n megakadt a szemem, rá klikkeltem. Mikor vége lett a számnak majdnem elsírtam magam. Tudom hülyeségne tűnhet, de Ced jutott róla eszembe. Még két számot meghallgattam, majd elhatároztam, hogy itt az ideje készülődni. Mivel a koncert itt van a városunkban, az arénában nem nagyon kell sietnem. Főleg hogy Lina apja elvisz minket,ők meg értem jönnek. Tőlünk az arénáig csak öt perc az út. Mázli. Még azon agyaltam mit vegyek fel, olyat ami színes és ujjas ami takarja a vágásokat,addig anya azzal tartott fel, hogy jó szórakozást kívánjon és elmondja vigyázzunk magunkra, meg mennyire szeret. Próbálták leplezni apával azt az örömöt, amiért végre elmegyek szórakozni egy barátnőmmel. Régen voltam már szórakozni, szerintük. Mire kiválasztottam a megfelelő ruhát ami egy hosszú ujjas póló és egy térdtől fentebb érő vörös szoknya volt. A sminkem pedig egy füstös macska szem. Nemsokára megjöttek Linék. Kaptam anyuéktól egy-egy búcsú ölelést, és már mehettünk is. Útközben kezdetben csönd volt, majd Lina megtörte a csendet.
-Jól vagy?-kérdezte mellettem ülve a hátsó ülésen.
-Jól.-mondtam mosolyogva.
Tekintetét látva, ironikus lehetett a mosolyom, mintsem szívből jövő.
-Túl tudtad tenni magad rajta?
-Mint láthatod..-mondtam és felhúztam a pulcsim ujját.
Lina el sápadt, a látványtól.
-Sajnálom. Én borzalmas barátnő vagyok!-jelentette ki.
-Nem, nem a te hibád.-mondtam
Barátnőm felém nyújtotta a kezét:
-Együtt túl tesszük magunkat rajta.Segítek! Benne vagy? -mondta.
Én haboztam. Vajon képes vagyok elfeledni Őt? Az emlékét? Legyen. Fájva, de megpróbálom.
Megfogtam a kezét.
-Együtt.-mondtam.
Ő megölelt. Én viszonoztam.
-Együtt.-mondta.-Jóban-rosszban.
-Örökké!-mondtam.
Erre ő örömtelien mosolygott, jelezvén örül annak amit mondtam.
-Hiányoztál ez alatt az idő alatt. Még ha beszéltünk is néha akkor is olyan volt, mintha nem akarnál beszélni és csak én beszéltem. Mintha elakarnál távolodni tőlem, tőlünk a barátaidtól.
Miíg hallgattam Lina mondatát rájöttem, hogy teljes mértékben igaza van, és ha így folytatom öregkoromra egyedül halok meg barátok nélkül a macskáimmal.
-Te is nekem, és a többiek is.-mondtam neki még mindig az ölelések közepette.
Majd mikor vége lett az ölelkezésünknek kiszálltunk a kocsiból,elköszöntünk Mrs. Rosetól. Ő elhajtott,mi pedig bementünk az óriási arénába. A bejáratnál rögtön kérték a jegyet. Mi felmutattuk és már mehettünk is.
-Lina..-kezdtem.
-Igen?
-Honnan szerezted a jegyeket?
-Aeden apja a biztonsági cégnél dolgozik. Ez amolyan ajándék volt neki, ő pedig a fiának adta. Aed pedig nekem, mert ő utálja az 5 Seconds Of Summert.
-Szóval ezért nem jött veled.
-Igen.-mosolyogta barátnőm.- De nem is baj, nem kell mindig együtt lennünk.
-Talán van valami baj?
-Nem semmi.-mosolyogta. Leplezve a hazugságát.
-Hello Mindenki! Örülünk,hogy ilyen sokan eljöttetek. Mi az 5 seconds of summer vagyunk. Készen áltok a bulira? - kérdezte a szőke hajú tag azt hiszem Ashton Irwin lehetett.
A többi srác csak mosolygott a dobos és szerelése előtt. A tömeg egyre jobban kiabálta azt, hogy IGEN!, olyannyira hangos volt, hogy felidegesítettem magam ezen. A fiúk előadtak öt vagy hat dalt köztük a Wherever you are-t, a She looks so perfect , a Never be..-t , az I miss you-t a Reject és az új dalukat az Amnesia-t. Jó számok. Az egyikőjükön megakadt a szemem. Nirvánás pólója kilógott a többiekétől. Szàján egy piercing volt,haja pedig az ég felé nézett. Luke Hemmings volt az. Sokkal másabb élőben,mint a klipekben. Miután a fiúk előadták az utolsó dalt és pihentek pár percet,bemehetünk hozzájuk a backstagebe. Lina zsongott,már alig várta a találkozást. Bekopogtunk az ajtón. Kinyitják,és láss csodát ki nyitott nekünk ajtót?
Michael Clifford. Linnek sem kellett több. Nyomban ölelgetni kezdte,akár csak egy plüsst.
-Ne haragudjatok rá. Nem mindig ilyen. Csak örül a találkozásnak.-kezdtem el mentegetőzői barátnőm tettéért.
-Semmi gond. Végül is nem mindennap lépünk itt fel.- mondta Calum.
-Valóban.-mosolyogtam.-Lina elengednéd már Michaelt!-fordultam barátnőm felé aki még mindig úgy szorongatta az énekest akár csak egy plüss majmocskát . Lin rám nézett majd elengedte öleléséből Michaelt és elintézte a dolgot egy "Ne haragudj!"-al.
A beszélgetésre szánt időnk hátra lévő része arról szólt, hogy elmeséltük kik vagyunk, egy szóval bemutatkoztunk.
-Hol is kezdjem? A nevem Elizabeth Van Hellsing, 16 éves vagyok és a helyi gimiben tanulok ezzel a dinkával.-mutattam a mellettem ülő barátosnémra, minek következtében a fiúk rá szegezték szempárjaikat. Kivéve egyikőjüket. Luke szemei engem pásztáztak. Barátnőm bemutatkozását figyelve nem tudtam nem észre venni Luke rám szegeződő tekinteteit.
Mielőtt távoztunk volna Luke közvetetten félre hívta Linát. Beszélgettek majd Lina írt neki valamit egy cetlire, amit aztán a srác zsebébe dugott.
Remélem Lin nem adta meg Lukenak az elérhetőségeimet,mondjuk a telószámom.
-Lin ugye nem adtad meg Lukenak a telefon számom?! - kérdeztem a kocsiban ülve úton hazafelé.
-Nem, dehogy is .- mondta.-De amúgy ha azt mondanám, hogy igen akkor mérges lennél?
-Igen.
-Na de miért?
-Mert nem akarok senki mást Cedric után.
-Nem értem miért bünteted magad. Tiszta hülye vagy! Olyan szép vagy,okos és fiatal és ezért az egy srácért elrontod az életed! Komolyan mondom te tiszta hülye vagy!
Hallgattam ahogy Lin szid engem, majd ahogy fékez a jármű. A házunkhoz értünk. Megköszöntem az utat,de kiszállás előtt még egyszer rákérdeztem Linre, hogy megadta-e a számom Lukenak,mire ő:
-Nem,dehogyis-
Ennek a mondatnak a tudatában kinyitottam az ajtót és besétáltam a házba. Mindenki aludt. Felmentem a szobámba, majd átöltöztem és aludni mentem.
4.Rész- Will you sing for me?
*Luke Hemmings*
-Énekelsz nekem valamit? - kérdezte Liz webkamerán keresztül.
-Szeretnéd?
-Igen.
-És miért?
-Hogy hamarabb elaludjak. És hogy ne tartsalak fel.
-Nem tartasz fel.-mondtam.- Nem tudsz aludni?
-Nem. Egyszerűen nem megy.
-Mit szeretnél, hogy énekeljek?
-Nem tudom. Amit szeretnél.
-Oké.
Gondolkoztam mit is énekeljek neki. Végül a Wherever You Are mellett döntöttem. Ölembe vettem a gitárt és elkezdtem előadni. A szám vége felé közelítve láttam, hogy Liz elkezd pityeregni. Befejeztem a számot, majd rákérdeztem mi baja.
- Semmi, csak..-kezdte nemlegesen bólogatni a fejét.-Hagyjuk, nem akarlak ezzel feltartani.
-Nem tartasz fel!-mosolyogtam rá.- Na ki vele! Miért sírsz?
-Eszembe jutott Cedric.-mondta és végig zokogott.-És ez az egész baleset.
-Ne szomorkodj különben nem éneklek neked többet. - vágtam a mondat után egy lökött fejet.
-Látod már nem sírok!-jelentette ki mosolyogva, a könnyeit törölgetve a kezével arcáról.-Hemmo..
-Tessék?
-Te tiszta hülye vagy, de szeretlek és a legjobbam vagy.
Egy szívecskét formált a kezeivel, majd felém küldte.
-Megtisztelsz. Te is nekem csak hogy tudd!- mondtam majd én is szívet formáltam a két kezemmel és felé mutattam.
-Azt hiszem nekem most mennem kellene aludni. Holnap suli. Szóval most lépek, majd még beszélünk. Szia Luke! Jó éjt!
-Persze. Menj csak! Jó éjt.
Miután elköszöntünk, Liz is elment aludni nekem is kellene. Kilétem majd lekacsoltam a laptopot. Mikey lépet be a szobánkba. Most vele voltam egy szobában, nem Ashsel.
Mikey levágodot az ágyra és bekapcsolta a tvét, kezében egy csomag chipsszel. Elkezdte majszolni a nasit, majd a tévé helyett engem kezdett bámulni. Nem értem. Mit akar?
-Együtt vagytok?-kérdezte tele pofával.
-Nem! Csak barátok vagyunk!-mondtam, majd vettem a zacskóból, amit idő közben Mr. Clifford felém nyújtott.
-Persze. Jól titkoljátok!
-Tényleg! Csak és kizárólag barátok vagyunk! Már csak azért is, mert a barátja meghalt!
-Mennyi?
-Mi mennyi?
-Mennyi ideje halt meg a srác? Mibe?
-Fél éve, autóbalesetben.
-És a lány még szingli?
-Igen. Nagyon szerette a barátját.
-Értem. Bár rajtad más látszik..
-Mi?
-Az hogy tetszik neked a csaj!
Elmosolyodtam.
-Dehogy is!
-Ne tagadd! Látszik rajtad!
-És ezt te honnan veszed?
-Most is csupa piros vagy, a szemed pedig csak úgy csillog.
-Én,én..-köpni, nyelni nem tudtam. Mégis mit mondjak?! - Fogd be a pofád Michael Clifford!
Michael elnevette magát és alig tudta abbahagyni, én pedig neki mentem. Egy kisebb játékos bunyó volt.
-Jó, jó nem mondok senkinek semmit!- mondta.
Néztük még egy ideig a tv-t, majd lekapcsoltuk.
-Ha rám hallgatsz nem húzod-halasztod tovább, hanem elmondod neki, mit érzel iránta! Na jó éjt!-mondta azzal elkezdte ölelgetni a plüssoroszlánját, és becsukta a szemeit.
-Neked is!
Megfordultam a másik oldalamra, hogy lekapcsoljam az éjjeli lámpát majd vissza a másik oldalamra Mikey felé. Becsuktam a szemem és aludni kezdtem.
07.Rész - The necklace
*Luke Hemmings*
Este mikor hazaértem minden olyan volt, mintha el sem mentem volna koncertezni. Anya sütötte a csirkét vacsira, apa tvt nézett, a bátyámék meg a szobáikban voltak elfoglalva a saját dolgaikkal. Amint kész volt a csirke vacsiztunk. Nagyon hiányzott anya főztje. Köztük a sült csirke. Vacsi után lefürödtem és twitteltem egy most készített képet ezzel a mondattal: " Mindenhol jó de legjobb otthon. Jó éjt mindenkinek! :) " Majd ágyba vágottam és aludni kezdtem. Olyan fáradt voltam, hogy még az sem érdekelt, hogy Jack valamivel zörög a szomszédos szobában. Reggel arra ébredtem, hogy nyílik az ajtó.
-Kisfiam, lent várnak. Felhívjam vagy lemész?
-Anya fáradt vagyok. Mondd neki, hogy jöjjön fel.
-Nem hinném, hogy szívesen jönne.
-Miért ki az?
-Liz.
-Akkor jöjjön fel.
-Te meg öltözz fel! Szólok neki. - csukta be maga után az ajtót.
Míg anya lement szólni, én felvettem egy pizsama gatyát, ami rövid volt. Kétlem, hogy Liz szeretne látni alsóban. Bár jó lenne -nevettem ezen. - Na jó vissza a valóságba Luke! -mondtam hangosan és visszabújtam az ágyba.Becsuktam a szemem és úgy tettem, mintha aludnék. Liz benyitott az ajtón, majd az ágyam felé vette az irányt. Egyszer csak azt éreztem, hogy csikizi a nyakam.
-Ne színészkedj! - mondta és tovább csikizett.
-Ne ezt ne..- nevettem.
Egyszer csak elkapott egy érzés, egy jó érzés és megfogtam Lizt és az ágyamra rántottam, aki ezzel elterült azon. Én felette figyeltem őt és majdnem találkoztak ajkaink.
-Luke ne haragudj! -mondta.
-Nem te ne! -mondtam és ülésbe helyezkedtem az ágyamon, ő is csak az ágyam szélén. Arcát kezeibe temette. Én oda mentem hozzá.
-Hé kislány! Most mit csinálsz? -kérdeztem. -Talán sírsz?
Ő elnevette magát hangomat halva.
-Neem dehogyis! -mosolyogta.
-Reméltem is! -mondtam és átkaroltam. Minek köszönhetem, hogy meglátogattál?
-Csak megszerettem volna kérdezni, hogy van-e programod mára?
-Hát délután próba van, de addig ráérek. -mosolyogtam.-Bár picit lusta vagyok.
Ezért a mondatért elkezdett csikizni, míg végül feladtam és ő nyert.
-Oké mit szeretnél csinálni? -kérdeztem.
-Hát ha már lusta vagy..-kezdte.
-Igen? Folytasd!
-Megtaníthatnál gitározni.
Elnevettem magam.
-Azt nem egy nap alatt fogod megtanulni.
-Ki mondta, hogy egy nap alatt akarom? Megtanítasz? Kérlek!
-Oké de előtte -kezdtem a mondatot, majd felálltam és elővettem az éjjeli szekrényem fiókjából a nyakláncot amit neki vettem. -Előtte ezt fogadd el.
-Ezt nem lehet.
-Miért? Neked vettem direkt ajándékba. Amolyan baráti ajándék. - füllentettem. -Kérlek!
-Tényleg?
-Tényleg.
-A barátnőd nem lesz féltékeny?
Ezen egy jót nevettem, szegény Liz pedig nem értette miért.
-Nem. Mivel nincs.
A háta mögé másztam és felraktam a nyakába a láncot. Erős késztetést éreztem arra, hogy megpusziljam a nyakát, de vissza fogtam magam. Ezzel el szúrhatok mindent, hagynom kell, hogy tudjam ő mit érez. Ha érez valamit irántam, többet mint barátság majd elmondja vagy észre veszem. De még most nem vettem észre.
-Egy pillanat és jövök. Csak átöltözök. -mondtam, majd bementem a fürdőbe átöltözni.
Miután felöltöztem ölembe vettem a gitárom és elmutogattam Liznek mi micsoda, és hol találja. Aztán eljátszottam neki egy könnyebb akkordot. Majd mikor ő akarta mondtam neki, hogy üljön az ölembe és én irányítom a kezét. Ő nem félt annyira és beleült az ölembe. Alig bírtam magammal most is. Liz fantasztikusan gyorsan tanul. De ha ezt így folytatjuk gyorsan ki fogom bökni neki, vagy legalábbis lefogja venni, hogy többet érzek iránta mint puszta barátság.
*Elizabeth Van Hellsing*
-Luke kéri, hogy menj fel, mert még álmos. -mosolyogta az anyukája, Liz rám kedvesen.
-Tényleg fent van? Csak mert nem szeretném felkelteni -mondtam.
-Biztosan fent van. Nyitva volt a szeme és ő maga kért, hogy hívjalak fel -mondta boldogan.
Felmentem, kinyitottam az ajtót. És mit látok? Luke Robert Hemmings alszik, vagy legalábbis azt tetteti, hogy alszik. Nekem sem kellet több. Odamentem hozzá és elkezdtem csikizni a nyakát.
-Ne színészkedj! -mondtam és tovább csikiztem.
-Ne ezt ne..-nevette.
Luke hirtelen elkapta a kezemet és az ágyra rántott, én pedig elterültem azon. Majd felém hajolt és elkezdett "nézni". Egyszer csak azt vettem észre, hogy ajkaink majdnem találkoznak. Ekkor elkapott egy érzés. Egy olyan érzés amit régen éreztem, mikor Cedric akart először akart megcsókolni. Egyik részem várta, hogy Hemmo megcsókoljon, a másik viszont nem. Olyan volt mint hogyha egyszerre két felé szakadnék. És nem tudom, hogy melyiket válasszam. Szeretem Lukeyt, mert vicces, kedves, humoros, félénk és megértő. Minden lány álma, de én fogadalmat tettem. Az ígéret pedig szép szó.
-Luke ne haragudj! -mondtam.
-Nem te ne! -és felkelt felőlem, majd leült az ágyára.
Én az ágya szélére ültem és tenyereimbe temettem az arcom. Nem értem mi ez. Miért vagyok más, ha Lukeal vagyok? Mi ez az érzés? Miért érzem azt nála, mint Cednél? Mi történik velem? Nem értem, pedig érteni akarom. Tudni, hogy mi ez. De bármennyire akarom nem tudom. Sírni kezdtem, ő pedig vigasztalni. Majd egyszer csak megbeszéltük, hogy megtanít gitározni. A nyakamba akasztott egy nyakláncot, mondván baráti ajándék. Erősködött amire én elfogadtam. Nagyon tetszik. A medál egy kulcs. Egy egyszerű, de szép nyaklánc. Miután a nyakamba akasztotta elkezdtünk gitározni. Luke megmutatta, hogy mi micsoda egy gitáron, majd eljátszott egy könnyű akkordot.
-Ülj az ölembe -mondta.
-Miért?
-Hogy irányítani tudjam a kezedet -mondta.
Beleültem az ölébe. Olyan jó érzés volt. Melegség töltötte el a testem. De ezen kívül még valami más is. Ahogy Luke irányította a kezemet, egyre jobban elfogott azaz érzés. Azt akartam, hogy megöleljen, hogy hozzá bújjak és egy pillanatra többet érezhessek iránta, mint barátság.
-Nem ezt ki kell verned a fejedből Liz! Most rögtön! -mondtam magamban.
Lukeyval megbeszéltük, hogy holnap is gyakorolunk délelőtt, majd elköszöntem mindenkitől és elmentem. Délután elmentünk Linnel vásárolni, meg egyúttal megvacsiztunk egy a bevásárló központban nyílt új étteremben. Este pedig Skypeoltam Linnel, Lukeal, és Mikeyval. Linnel arról tudtunk beszélgetni / írogatni, hogy hogy jöttek össze, mit mondott Mikenak. Mikeyt pedig figyelmeztettem, hogyha egy rossz szót mondd vagy tesz Linával, megbántja a gyolyóinak annyi. Lukeal pedig a délutáni próbájukról, valamint a holnap délelőtti gitár leckéről beszéltünk. Olyan tíz óra tájt elköszöntem tőlük és mentem aludni az igazak álmát.
09.Rész - Dreams and feelings (Álom és érzelmek)
Luke Hemmings
Reggel arra ijedtem fel, hogy olyan jót álmodtam, mint még soha. Olyan jó és szép álom volt, csak kár hogy felkeltem. Még ha csak már órát is, de legalább Lizzel voltam.Liz fél kilenc felé jött hozzánk. Kopogott a szobaajtomon, majd benyitott.
-Szia! -köszönt.
-Szia!Mizus?
-Semmi különös. És veled? -kérdezte majd puszit nyomott az arcomra.
-Nem sok.
-Na és mit veszünk ma?
-A Heartbreak Girlt.
-Jaj az jó, azt szeretem.
Mosolyogni kezdtem.
-Örülök neki.
-Mondták már, hogy aranyos vagy amikor mosolyogsz?
-Nem -mosolyogtam, mire ő is.-De te is az vagy! -ajkaink olyan közel voltak egymáshoz, már majdnem találkoztak, de mindketten elfordultunk.Én tudtam mit szeretnék abban a pillanatban, de azt nem, hogy ő is azt szeretné-e, hogy megcsókoljam.
-Azt hiszem jobb, ha most megyek -mondta.
-Ne..úgy értem maradj még.
-Linnel van talim. Ne haragudj, majd beszélünk! Szia! -sietett el és becsukta maga után az ajtót.
A francba! Ezt jól megcsináltad Luke Robert Hemmings! Kicseszett béna vagy! -gondoltam és mérgemben ököllel belevertem a párnámba. Mi a francot tegyek most? Meg kellene mondanom neki, mit is érzek, de akkor vége lenne mindennek. Az eddigi barátságunknak is. De Mikeynak igaza van, jobb előbb túlesni ezen az egész "vallomáson" előbb utóbb. Eddig húztam-halasztottam, de már nem kellene. Különben is mit várjak el Liztől, hogy érezzen irántam, ha azt sem tudja én hogy érzek iránta. A francba! Mégis miért van ez az egész?! Nem lenne egyszerűbb, ha már az lenne a vége,hogy : 'és boldogan élnek,amíg megnem halnak!' Nem avalóság nem ilyen. A való élet egy nagyrakás szíves. Olyan mint a cigi, addig szívod amíg el nem fogy. És az a gáz,hogy nincs hozzá háttér zene,mert ha lenne akkor legalább valamivel jobb lenne. Bár így is átérzem,nem hogy háttér zene keljen.
-Hallo Mikey?
-Igen tessék?-kérdezte komás és ásító hangon Mike.
-Otthon vagy?
-Basszus Luke te vagy?
-Ja.
-Hallod nem,nem vagyok itthon és nem keltettél fel. Áá kicsit se!
-Oké értem. Bocsi. Szóval otthon vagy?
-Az előbb mondtam,hogy igen.
-Akkor maradj is!-mondtam és kinyomtam a telót, de így is tudtam, hogy Mikey azt kérdezgetheti magában, hogy "Mi?", "Mi van?", "Miért maradjak itthon?" ,"Mit akar ez a fogyatékos?".
Elkészültem és elindultam a Clifford házhoz. Útközben elkapott pár fan, hogy adjak autogrammot meg közös képet. Vicces mindig, mikor elkezdik kiabálni a nevem és azt is, hogy 'ott van! Ott van!' meg ,hogy 'Legyél a férjem' és hasonlók. Gyorsan letudtam a dolgot és szinte rohantam Michaelékhez, hogy senki ne állítson meg. Vagy ötször dörömböltem Mikeyék ajtajàn mire kibökte 'Mindjárt megyek' aztán meg szitkozódott.
-Gyere be! -szólt 'kedvesen'.
-Köszi.
-Mi baj?
-Nincs itt Lin?
-Mi van? Miért ilyen fontos,hogy itt van-e a csajom?!
-Itt van vagy nem?!-ordítottam mérgemben.
-Hé haver nyugi! Nincs itt.-mondta.-Ülj le, hozok egy pohár vízet aztán elmondod mi a baj.
Elizabeth Van Hellsing
Nem értem mi ez az egész. Luke és én majdnem csókoloztunk. Még jó,hogy csak majdnem. Nem szabadna,hisz akkor a szavamat szegném. Az viszont más tészta,hogy a szívem mit akar és érez. Nem tudom őt nem szeretni. Ez alatt az egy hónap alatt nagyon megszerettem. Azt viszont, nem tudom,hogy csak barátként vagy úgy
Viszont úgy semmiképp sem szabadna.
-Liz hahó!- hadonászott Lin kezében a pofázmányom előtt.-Mi baj?
-Nem tudom.
-Ez meg milyen válasz?
-Olyan.
-Baj van,ugye?
-Eléggé.
-Üljünk be a kávézóba.
-Oké.
Mivel a környéken nem messze van,így hamar odaértünk. Lin nem nyaggatott, csak mikor már bent ültünk.
-Mi van hallod?
-Adjanak egy pisztolyt,hogy hagyj lőjem le magam!
-Állat! -vágott fejbe. -Mi van?
-Nem tudom mit érzek.
-Luke iránt igaz?
-Ja.
-Hát Liz ebben nem tudok sokat segíteni. Csak annyit,hogy hallgass a szívedre.
-Mintha az olyan könnyű lenne. Különben sem lehet..
-Jaj az ígéreted miatt! Hagyd már azt a szarságot!
-Lin most inkább megyek. Szia! -köszöntem el három baráti puszival és elsiettem haza.
Útközben bedugtam a fülembe a fülest és a legjobbakat hallgattam. Azaz Nirvanát,BVB,All Time Low-ot, Paramoret és Nickelbacket. Haza érve köszöntem mindenkinek, majd bementem a szobámba. Elővettem pár tankönyvet és elkezdtem tanulni. Biológiát, irodalmat és törit. De valahogy az istenért sem terelte el a gondolataimat a biológia fogalma, első Erzsébet élete és tevékenységei, de még Daniel Defoe Robinson Crusoe-ja sem. Lényegében az eszem most más helyeken kalandozott. És egyre csak azon járt mit csinálja most?
-Liz zavarhatlak? -kérdezte anya az ajtóból bekukucskálva.
-Persze, gyere csak.
-Láttam rajtad, hogy valami bánt gondoltam megkérdezem. Szóval mi a baj?
-Anya én..-elcsuklott a hangom.
-Nyugi nem kell elmondanod,ha nem akarod.
-De akarom.
-Akkor hallgatlak.
-Fordult már elő veled olyan, hogy a szavadat adtad valakinek akit szerettél, de most meg kellene szegned az ígéreted, hogy boldog lehess. Úgy hogy nem tudod mit is érzel?
Anya óriási kikerekedett szemekkel nézett.
-Őszintén Liz, velem ez még nem fordult elő. De meséld el mi történt.
-Van egy srác akit ismerek és szeretek, de nem tudom hogy. Viszont nem lehetek belé szerelmes, mert Cedricnek megígértem, hogy nem jövök össze senkivel.
Anya leült mellém az ágyra, és megsimogatta az arcom.
-Kicsim! Kislányom. -mosolyogta.-Ha Cedric tényleg szeretett nem várná el, hogy egyedül élj, boldogtalanul.
-De anya..
-Ne anyuzz! Ez az amit én gondolok. -mosolyogta.- Liz tovább kell lépned! Ez nem azt jelenti, hogy el kell feledned Cedricet, hisz a szíved mélyén ott él. Az pedig, hogy szeretsz valakit már utána nem azt jelenti, hogy nem szeretted. És aki ezt állítja nagyon hülye. -fejezte be a mondatot és megölelt. Majd puszit nyomott az arcomra és megkérdezte: "Oké?". Én pedig bólogadtam.
-Na gyere vacsizni. -húzott fel az ágyról.
Lementünk enni, majd lezuhanyoztam és lefeküdtem aludni. Persze csak azután, hogy bepakoltam az iskolatáskámba és a ruháimat összeszedtem holnapra.
Ha megfogott a prológus vagy csak kíváncsi vagy a történet végére, érdemes benézned erre a blogra!
Köszönöm :* <3
VálaszTörlésNincs mit. ;)
Törlés