Blogajánló #3

Sziasztok!

Egy újabb blogajánló, hogy ne unatkozzatok, legyen mit olvasnotok, főleg így, hogy itt a szünet! :)

Poppy P. McDonald - Close, but not close enough

Fülszöveg

 Testvérek, akiket a sors szét választott. Hazugság amibe a szülő ringatja gyermekét kiderül. Az összetört lélek kezébe veszi az irányítást, hogy megtalálja elhagyott testvérét. Családi hittét elveszítve barátaira támaszkodva élni meg a mindennapokat. Az elhagyott gyermek mennyire akar a családhoz tartozni? Néha valamit nagyon akarnak, ezért a célra koncentrálnak, ezzel elterelve a figyelmet, ami a szemük előtt van! Az életébe szeretné engedni igazi családját? Megtud birkózni a problémákkal, időt tud szakítani a szerelemre? Tarts Zora Winfielddel és tud meg a történetét!

Prológus

- Szia anya! Itt a lányod, ha nem tudnád. Ömh... szeretném megköszönni, hogy nem gondoltál rám ezen a fontos napom. Ad át a bátyámnak az üdvözletem, hisz csak egyszer leszünk huszonegy évesek. - nevetett fel keserűen. - Biztos, mint minden évben együtt ünnepel veled, Gemmával. Kívánom a bátyámnak, hogy megtalálja a boldogságot, ha már én nem lehetek a család része. Anya azért tudd, hogy ez egy szemrehányás volt, hónapok óta nem kerestél, de a mai nap különleges, hisz az ikreid születésnapja van. Kár, hogy a világ erről nem tud. - suttogta a végét. A vonal megszakadt, én pedig meredten ültem és bámultam a szemközti falat. Mi volt ez ? Milyen iker ? Anya ?

 1. fejezet 

- Áh, srácok későbbre vártalak titeket. - köszörülte meg a torkát Simon.

- Vissza jöjjünk ? - az a rekedtes hang, ami élőbben még szebb, már ha mondhatom ezt. Azok a szemek, az arc és a többi.

- Nem, hamarosan úgy is befejezzük. Foglaljatok helyet.

- Segítsetek. - pillantottam fel Lukera.

- Nem tehetek semmit. - nézet rám sajnálkozva.

- Hol is tartottunk ? - néz ránk Simon.

- Nos, a daloknál. - hangom nem volt több suttogásnál.

- Jól vagy ? - nézet rám aggódva.

- Persze, csak elgondolkodtam és hirtelen lettünk sokan. - kuncogtam, ez még sem a vicces hanem inkább az ideges nevetésem volt.

- Ahogy a fiúknak nekem is nagyon tetszenek. Srácok kezdjetek el dolgozni ezeken, megtanulni, memorizálni. Ha Londonba repülünk elkezdjük a stúdió munkákat.

- Miért nem itt ? - pattantam fel.

- Ezt később szerettem volna közölni, de szeretném, ha a One Directionnak is írnál pár dalt. Londonba kellene repülnünk és amúgy is, hamarosan ott lesznek koncertek.

- Ugye most csak viccelsz ? - kérdeztem elszörnyedve. Tudta, még is erre akar kényszeríteni!

 

 2. fejezet

Ausztrália! A szívem azt mondja jó helyen járok. Azóta a nap óta nem beszélek az édesanyámmal, s még a nővéremet is elhanyagoltam pedig ő nem tehet semmiről. Felfogadtam egy magán nyomozót, aki egészen eddig tudta vissza követni a nyomait. Nehéz lesz megtalálnom, hisz számos problémába ütköztünk, a vezeték neve biztos nem a Styles, ráadásul a kereszt nevét sem tudom. A fiúknak is mindent elmondtam, akik teljesen mértékben mellettem állnak. Liam volt az aki próbált rám hatni, hogy először az anyámnál próbáljak információkat szerezni, de mind hiába. Nem fogom ezt egy könnyen megbocsájtani neki.

 

 3. fejezet

- Hol vannak a többiek ? - nyögöm ki.
- Ah, a házban. Gyere! - ragadja meg a kezem s befelé húz.
- Ugye tudod, hogy nem szeretem az ilyen meglepetéseket ? - csikizem meg az oldalát.
- Istenem, Luke! - sikít. Ez az a mondat, amit másképp is akarom a szájából hallani. Megrázom a fejem, hogy elűzzem az ilyen gondolatokat, de nem megy újra, újra itt vannak a fejemben.
- Hát valahogy vissza kell, hogy vágjak. - próbálom vissza tartani a nevetést, de nem megy. Együtt lépünk be mind a négyen nevetve s ennél nem is kell több. Hangosabban nevetek, amikor meglátom mit csinált a fiúkkal, mindent megértek, hogy miért is nem jöttek a segítségemre. Zo mindig tudja mit hogyan is intézzen, ehhez nagyon ért!  

4. fejezet

- Ti aztán nagyon féltek egy kislánytól. - hagyja el a megjegyzés Harry száját. Szám tátva marad épp azon vagyok, hogy fékezzem az indulataimat. Megszeretném bántani, de az egyetlen téma amivel most fájdalmat okozhatnék neki az én magam vagyok! Érzem magam mögött a kezet, ami minden egyes alkalommal próbál megnyugtatni s kicseszettül jól csinálja. 

- Kit neveztél kislánynak ? - teszem csípőre a kezemet. - Nos akkor hadd mutatkozzam be rendesen, ha már a megbeszélésen nem sikerült. - fújtatok egyet. - Zora Winfield vagyok, huszonegy éves! A fiúk legjobb barátja, zene szerzőjük, néha a pót mamijuk és a menedzserük. - nyújtom feléjük a kezemet. Mindenki ledöbben, majd erőt vesznek magukon s udvariasságból ők is bemutatkoznak, hol ott ez fölösleges volt. Azonnal rohannék kezet mosni vagy egy alapos zuhanyt szeretnék annak érdekében, hogy a nyomaikat eltüntessem magamról. 

 

7. fejezet

 

 Megdermedtem, amikor megláttam azt az öt fiút akit a hátam közepére sem kívánok sem most, sem később. Várakoztak, de még is mire ?
- Mit keresnek ők itt ? - magam is meglepődtem a hangom milyen rekedt, de ezt betudtam az otthoni sírásnak.
- Velünk fognak repülni, mert az ő pilótájuk lebetegedett. - simít végig a hátamon Luke, akibe egész idő alatt kapaszkodtam.
- Óriási. - tettetek valami boldogság félét.
- Nem kell velük beszélned sem. - nyugtat meg. - Csak viseld el őket, kérlek. - nézet rám.
- Nem hiszem, hogy menni fog. - sétálunk oda hozzájuk. A fiúk férfias öleléssel köszönnek, amibe nekem nincs kedvem részt venni. Félre állok, majd megvárom amíg Lucas csatlakozik hozzám.
- Nézzétek el, Zora viselkedését, nincs jó kedvében. - hallottam meg Mike mentegetőző hangját.
- Ez nem is igaz. - motyogtam.
- De hogy nem édesem. - kuncogott a fülembe, majd a nyakamba csókolt.
- Óvatosabb is lehetnél.
- De nem leszek. - vágta rá.

 

10. fejezet

 

- Halló ? 

- Szia, én Gemma vagyok a nővéred. - mutatkozik be megtörten. 

- Uram Isten! - nyögtem fel. - Kérlek el se kezdjük a beszélgetést arra pedig még inkább nem vagyok kíváncsi honnan tudtad meg a számomat. - suttogtam. Megtörtem, pont úgy ahogyan ő. Nem számította rá, hogy már most hallhatom a hangját. Annyi év után most végre hallhattam a hangját, voltak elképzeléseim, de ez jobb sokkal jobb, mint képzeltem.
- Zora kérlek csak hallgass meg! - könyörög.
- Sajnálom, de jelenleg képtelen vagyok még bármilyen mentséget is hallani.
- Találkozhatnánk ?
- Nem. Sajnálom, de nem szeretném, ha együtt látnának minket.
- Jól van, de ugye még felhívhatlak ?

 

11. fejezet

 

Nem lehet közöm az igazi családomhoz. Megnyomtam a zöld ikont és vártam, hogy felvegyék. 

- Igen ? - szól bele a szülő anyám. 

- Anne, én vagyok. 

- Zora kincsem. - sóhajt fel. - Harry megtudta, hidd el nem akartam...

- Tudom. - szakítottam félbe. - Nem a magyarázatodra vagyok kíváncsi, csupán szeretnék kérni valamit. 

- Amit csak szeretnél. 

- Állítsd le Harryt és a nyomozását! Nem tudhatja meg azt, hogy ki is az ő húga. Nem állnék készen találkozni velük. A fiúktól tudom menyire is haladt a magánnyomozója, épp most kell leállítani, hisz a nevemet csak tőled tudhatná meg. 

- Kincsem, adnod kellene nekik egy esélyt. - válaszol megtörten. - Nagyszerű gyerekek, akik szeretnek téged. 

- Kár, hogy én nem velük nevelkedtem. - morogtam. - Jobb lenne, ha Gemma sem akciózna többet. 

- Mit csinált ? 

- Oh, neked nem is mesélte ? - lepődtem meg. - Ma reggel felhívott és bevallom nagyon rosszul viseltem. 

Annyi részt tudnék még kimásolni, de nem akarok túl sokat elárulni, ezért itt abbahagyom. Mindenkinek ajánlom a sztorit, de főleg azoknak, akik szeretik az 1D-t, vagy az 5SOS-t, főleg, ha mind a kettőt, hiszen ebben a sztoriban mind a két banda elég nagy szerepet kap! Jó olvasást hozzá!

Puszi: Klau