Kritika #4

Sziasztok! 

Íme az újabb vélemény nyilvánításom egy sztoriról. Nem akartam lehúzó lenni, remélem nem is kelti ezt a hatást az írásom, de itt van pár dolog, ami elgondolkodtatott. Előre is bocsi, ha néhol kicsit nyersebb vagyok, nem szándékos!

Rebecca H. és Léna H.

Ikernapló

Kinézet, avagy első benyomás:

A fejléced nem túl csicsás, bár nekem pont az egyszerűsége miatt tetszene, bár kicsit olyan érzésem van, mint ha balra húzna. Az egyetlen, ami nem tetszik, hogy fent hatalmas az üres rész, amit nem igazán értek, hogy miért van, de mint már említettem, én ezt nem szakszemmel nézem, hanem laikusként, tehát ez az én személyes véleményem, benyomásom. A színválasztásod jó, nem egy sablonos árnyalat, ami minden második blogon szembe jön velem, arról már ne is beszéljünk, hogy kimondottan kellemes olvasni. A modulsávod jó, bár elgondolkoztam rajta, hogy igazából a rendszeres olvasók után szoktuk tenni a chat-et, de végül is jó így. Mondjuk én azt a házirendet kivenném onnan, sok értelme nincs.

Az egyetlen, ami szembe jött velem az első pillanatban és igazából nem értettem, hogy miért is így csináltátok meg, az a cím. A Becca Léna között miért nincs egy „és”, vagy egy „&”, vagy valami. Nekem ez így nagyon furcsa.

De! A legnagyobb problémám az az, hogy angolul a napló diary és nem diray. Vagy mást akarna jelenteni? Ha igen, akkor érdekelne, hogy mit, hiszen még a fordító sem tudott erre találatot kiadni.

7/10

Történet

Uhh… Na itt megfogtál. Amikor ránéztem a blogra megtetszett, hogy nem a szokványos történettel, hanem egy naplóval találom magam szemben. A nevek egyezése miatt nem tudtam, hogy a való életeteket írjátok-e le, vagy csak kitaláció, és direkt volt ez a névválasztás (olvasás közben rájöttem, hogy ez nem lehet a valóság, hiszen ahhoz túl sok az életszerűtlen helyzet). Aztán jött még a nagy kérdés. Mennyire hasonlít a könyvhöz? Mivel azt még nem olvastam, így kicsit utána néztem. A korosztály stimmel, a családi háttér nem. Remélem, hogy a későbbiekben sem mentek el a könyv irányában, bár nem tudom, hogy olvastátok-e, vagy honnan jött az ötlet.

Eléggé megnehezíti a kritika írást ez a blog, hiszen ez egy napló lenne, naplót pedig mindenki másképpen ír. Néha az az érzésem, hogy nem naplót olvasok, hanem egy történetet. A kérdésem hozzátok az lenne, hogy írtatok-e valaha a valóságban? Én tizennégy - tizenöt évesen igen, de nem így. Igen, itt hivatkozhatunk a fent említett dologra, hogy mindenki másképpen ír. De! Nem gondolom, hogy egy lényegtelennek tűnő üzenet váltást, vagy egy snassz beszélgetést beleírunk. Nem tudom. Igazából még most sem tudom eldönteni, hogy csak ennyire másképp álltok ehhez a dologhoz, vagy tényleg nem tudjátok, hogy naplót, vagy blogot szeretnétek-e írni. Az, hogy bugyiban és melltartóban szaladt át a házon, amikor senki sem látta, számomra nem olyan lényeges, hogy beleírjam egy naplóba, vagy hogy az ébresztő óra lenyomása után még öt percet szundizva, de felkeltem nem olyan horderejű dolog, amit megírunk. Egy ilyen könyvecskébe beleírod a titkaidat, az érzéseidet, olyan dolgokat, amiket másnak esetleg nem mersz elmondani, de ezzel a kis füzetecskével meg mered osztani, hiszen ő nem adja tovább másnak. Én keveslem azokat a részeket, amik az érzéseikről szólnak, amik a belső kételyeikről íródnak, hiszen egy naplónak nem az a lényege (legalább is szerintem), hogy csak azt írd le benne, hogy mi történt veled az nap, hanem, hogy ezek a dolgok milyen érzéseket váltottak ki belőled.
A másik dolog! Ha naplót akartok írni, akkor tessék kicsit élethűbben! Most őszintén! Melyik ennyi időst hagyják egyedül hetekre? Ez nem életszerű. A gyámügy, vagy egy tanár erről tudomást szerez, és már vennék is el a felelőtlen szülőtől a gyereket, akár ügyvéd, akár nem. Szerintem nincs olyan sem, hogy összeveszek anyával és eltűnök, elfutok előle, ő tudja, vagy legalább is sejti, hogy hol vagyok és simán belenyugszik. Ez nekem kicsit meredek. Főleg ebben a korban még. De az is lehet, hogy én vagyok nagyon öreg és ennyit változott volna a világ? De, hogy lehet a barátnőnk anyjával így beszélni? És az miért kezdene nekünk arról beszélni, hogy csalja az ura? Arról már nem is beszélve, hogy nem ez érdekli egy anyát, ha nem találja a gyerekét, hanem az, hogy minél előbb előkerítse. A teljes pánik hatása alatt pedig nem fog veled ilyen kellemesen elcsevegni.
Nem azt mondom, hogy kukába a bloggal, hiszen az ötlet nem rossz, csak gondoljátok át egy kicsit, hogy mit is szeretnétek. Blogot írni, vagy naplót. Talán történetet írni könnyebb. Mondjuk, ahogy elnézem az oldalatokat jelenleg, lehet a kritikát is kár megírnom, hiszen azt fontolgatjátok, hogy abbahagyjátok.

4/10

Helyesírás

Van néhány vessző hibátok, de nem sok, ha átnézitek egymás írását, akkor ezeket könnyen kiküszöbölhetitek. 

A szóismétlés, na az más téma.  Kimásoltam kettőt, hogy lássátok, mire gondolok. Oké, egy napló írása közben nem figyelünk ilyenre, de na! Nem túl nagy kunszt kicsit átfogalmazni, másik szót használni, és máris kellemesebb olvasni.

Pl.: 

"Kiosztották az órarendet, hétfőt és pénteket kivéve mindig hat óránk lesz. Hétfőn és pénteken hét óránk." 

 Ezt inkább így kellet volna:

"Kiosztották az órarendet, hétfőn és pénteken hét óránk lesz, a többi napon hat."

"Miután kinyomtam felmentem a szobámba, felkaptam a suli táskám, aztán elindultam, hogy beléphessek a 8/A ajtaján, és elfoglalhassam a középső padsor második padját, ahova még hetedikbe ültettek. Azóta mindig ott ültem."

Ezt valahogy így kellett volna:

"Miután kinyomtam, felmentem a szobámba, felkaptam a sulis táskám, aztán elindultam, hogy beléphessek a 8/A ajtaján(,) és elfoglalhassam a középső padsor második padját, ahova még hetedikbe ültettek, azóta mindig ez az én helyem."

3/5

Összegezve: A blog kivitele nem rossz, bár van még mit rajta csiszolgatni. A tartalmával már vannak kisebb-nagyobb problémák. Javaslom, hogy üljetek le és beszéljétek meg, hogy mit is akartok.

14/25

Ez a kritika nem bántó, hanem segítő szándékkal íródott! Köszönöm szépen a bizalmadat!

Puszi: Klau