Sziasztok!
Ismét egy interjúval jöttünk. ;)
Az interjú LTP-ről és a blogairól készült.
1. Miért kezdtél el
blogolni/írni?
Erre a kérdésre általában a legnehezebb válaszolnom, ugyanis
elég bénán kezdtem neki az egésznek, hiszen akkoriban (2012. nyár eleje) a
legtöbb lány blogot írt, és láttam rengeteg igényeset, gyönyörűt. Láttam, hogy
mennyire bejött nekik, ezért gondoltam egyet, és én is belefogtam egybe. Az
első általam írott fejezet a legelső blogomra 2012.06.03-án került fel.
2. Milyen hosszúra
tervezed a történetet?
Erről még nincsen
elképzelésem, de minimum 20 rész biztos, hogy lesz.
3. Honnan jött a
történet ötlete?
Mindenki 1D fanficet
írt, még én is, és aztán egyszer gondoltam egy nagyot, és belekezdtem valami
egyedibe, mert rettentően unalmasnak találtam Zayn Malik magánéletét taglalni,
és foglalkozni vele. Tehát, az ötlet, ha jól emlékszem már régen megvolt, aztán
hozzácsaptam néhány vámpír, félvért, meg ilyesmiket, így kialakult az egész
történet. No, meg hozzásegített a Gonosz halott című film, valamint a Lány és a
farkas film.
4. Mi motivált téged?
Barátok, zenék,
amiket hallgatok, illetve az előbb említett két film.
5. Érezted már úgy
egy-egy fejezet után, hogy nem érdemes tovább folytatnod az írást?
Ha szó szoros
értelmében nem a Don't let me down blogomra gondolunk, hanem akár valamelyik
1D-sre, akkor a válasz igen, de ha a Don't let me down-ra, akkor a válasz nem.
Eddig nem érzem úgy, hogy be kéne zárnom, mert valami visszataszítót alkottam.
6. A főszereplőid
belső tulajdonsága mennyire hasonlít a te belső énedhez?
Erre nem tudok helyes
választ adni, azt hiszem, mert próbálom minél egyedibbre formázni őket, de
ahogy írok, valahogy mindig csak belemegy néhány a saját tulajdonságaimból.
Talán az egyik főszereplő lányhoz tudnám magam hasonlítani, Camrynhoz, ugyanis
én is makacs vagyok, ami azt illeti igen szókimondó, és hirtelen elhatározásból
cselekszem, úgyhogy talán igen a válasz a kérdésedre.
7. Amikor írsz,
beleképzeled magad a szituációkba, és aszerint írod meg, ahogyan te
cselekednél?
Természetesen
beleképzelem magam, mert eleve amikor írok, a saját kis álomvilágomban vagyok,
ahol nincsenek a hétköznapi problémák, csak én és az általam alkotott
szereplők. Nem mindig aszerint írom, ahogy én cselekednék, sőt, van olyan rész,
ahol fogalmam sem lenne, hogy mit csináljak.
8. Előre megtervezed az eseményeket, vagy csak
leülsz írni és hagyod, hogy spontán szülessenek meg?
Változó, mert van,
amikor már kész ötlettel ülök le írni, de van, hogy csak megnyitom a
dokumentumot, és várok az Isteni sugallatra.
9. Van
valami szokásod írás közben? Mondjuk zene hallgatás, vagy hogy csak a nap egy
bizonyos szakaszába tudsz írni.
Írni bármikor tudok,
amikor van ihletem. Zenét, azt mindig
hallgatok, meg egy rossz szokás, hogy előfordul, hogy fél órákra leállok,
görgetem kicsit a facebookot, chatelek, és csak aztán térek vissza az íráshoz.
10. Mesélnél magadról?
Na, jó, de csak amiért ilyen szépen kértél:) Hát, akkor
kezdjük a legelején, amikor 1998. december másodikán világra jöttem... Oké,
ugorjunk inkább! ..1998...2002...2006...2010...2014. Remek. Tehát, komolyra
fordítva a szót Elizának hívnak, amit nagyon gyűlölök. Szerintem borzalmas ez a
név, ezért is kértem meg a legtöbb barátom/ismerősöm, hogy simán Lizinek
hívjon. Igazából, lényegtelen, hogy hogyan nevezel, ugyanis a nagymamám sokszor
Lacinak, Orsinal, vagy Erzsikének hív, míg az osztálytársaim szexesnek,
hozzátenném, a bloggeren meg LTP-ként becéznek. Úgyhogy jöhetnek a további rémes
becenevek, tűröm a kínzást hősiesen!
Mit mondjak még? Oké, legyen a blogok, hát mi más?! Mint
talán néhányan tudjátok, több One Direction Fanfictiont írtam az elmúlt 2
évben, melyek Little Horan, Brothers Life, Perfect, ALONE, Testemben a lelked,
illetve Little Diamond néven váltak ismerté. Ezek közül talán az ALONE első
évada a kedvencem, mert azt valahogy magamhoz is tudom kapcsolni. A legújabb
blogom, amiről az előbbiekben is nyilatkoztam, talán az eddigiek közül a
kedvencem, ugyanis magaménak érzem az egész történetet.
Swarley és Sakura |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése