2015. július 2., csütörtök

Kritika #68 - I wanna be a bad girl

Kedves Csenge! 

Bocsánat, amiért fejléc- és designkritikát is írtam, de mire észrevettem, hogy csak történetkritikát kértél, véletlenül ezt is megírtam! Szóval, akkor nem muszáj elolvasnod, csak azért ne legyen gond belőle! 
Ha esetleg kihagynád az olvasásukat, szerintem a designba nézz bele, mert ott is szerepelnek helyesírásra tartozó momentumok! 
Remélem, nem baj!
Jó olvasást!


link


FEJLÉC:

Uh. Elismerem, nem könnyű animés fejlécet készíteni. Csakhogy. Ez drágám, nem fejléc. Ez egy ötperces munka, ami a követezőkből áll: lementek négy képet a szereplőkről. Megnyitom a szerkesztőt, és összemosom őket, ráírok egy címet, egy színre hozom a képeket, és csókolom. Nem, nem, nem. A betűtípus és a cím, bár jól mutat, nagyon szép, maga a fejléc… egy… igen, fejléc, mi? nem, dehogy fejléc, nuku… jó, ez bonyolult, hagyjuk. A fejlécnek van alapja. Itt hol az alap? Ja, sehol! A fejlécnek van szereplője. Igen. DE MAXIMUM KETTŐ! Nézd, lehet, hogy én sem tudnék szebbet, vagy jobbat csinálni, de azért jobban megerőltettem volna magam. Elnézést, erre nem tudok többet adni.
10/3,5


DESIGN


Kezdjük a színeknél. Illenek egymáshoz, és a zöld e-fajta árnyalat szintén remekül mutat. A bejegyzés modulja tökéletes, ne változtass. Ha a fejlécet leszámítanám, magas pontszámot érnél el eddig, de a modulelrendezéssel akadt egy kis gubancom. Inkább így tedd őket: Információk, Oldalak, Múlt jelen, Ha könyv lenne, Látogatók, Rendszeres olvasóim, Chat, Cserék, A blog írója, Verseny! A menüd sorrendjében a Szereplők legyen a második, és a Részek a 3. És a következő, amiről írni fogok, nem biztos, hogy ide tartozik, de megemlítem. Na. Ugye böngésztem az oldaladon, itt-ott bekukkantottam, aztán elém tárultak a szereplőid. És: OMG. Elolvastam. Bocs, hogy ezt mondom, de a szereplőkről úgy fogalmaztál, mintha nem lennél magyar állampolgár. Néhány helyen értelmetlenek a mondatok, szóismétlés tömkelege, és az utolsó kérdésem, hogy WHAT? Bemásolom az egyik szereplőd jellemzését, és felvilágosítalak, Arany Csillagom!



Aki esetleg nem látná: Horu mint látszik angyal, de nem akármilyen, hiszen ő sötét angyal. Ő Honu ikertestvére. Ereje inkább a harchoz van szokva, de természethez is hozzá van szokva. Ha nagyon nagy erőre tesz szert, letud egy csillagot az égről hozni, azt sötét csillaggá változtatni majd utána ledobni, ami hatalmas pusztítást jelent. Ez a halálcsillag. Csillagot pusztít és emiatt testvérével bosszúságba van. Szinte semmitől sem fél és inkább háborúzik, de ha az, akinek "dolgozik" útját állja, még képes lenne őt is megsebesíteni. Mint testvére tud repülni.
Mondatonként veszem. Szóval első mondat. Horu, mint látszik angyal. Én először denevérnek néztem XDDD. De, jó, angyal akkor, te tudod. A második mondat rendben van. A harmadik mondat MI A JÓ LÓPIKULA??? Ereje inkább a harchoz van szokva, de a természethez is hozzá van szokva. Olvasd vissza! Értelmetlenül hangzik! Keress szinonimaszótárt! Ereje inkább a harchoz van szokva, de a természetet is tudja kezelni Vagy: Ereje inkább a harchoz van szokva, de helytáll a természetnél is. Annyi lehetőség van! A letud szót a következő mondatban külön írjuk, mivel maga az ige a lehozni. Te csak közé ékeltél egy segédigét ezért úgy lenne helyes: le tud hozni. A bosszúságba helyett bosszúságban. Az utolsó előtti mondat… na, jó. Egy angyal dolgozik a nagyfőnöknek, vagy kinek, és őt is képes lenne megölni? Akkor miért nem hagyja ott? Kérlek, olvass át egy helyesírási-, és egy kifejező szótárt, szerezz be egy szinonimaszótárt, nézz utána az angyalok lexikonjának, olvas át a nyelvtani szabályokat, aztán próbálj meg rendesen megfogalmazni egy mondatot, mert a fogalmazásmódod kicsit… öhm, „érdekes”… na, jó, brutális. Ezt is hozzáveszem most a designpontjaidhoz, de csak negyed arányban, mert inkább más alcím alá kéne ezt besorolni.

10/6 (Ha a fejlécet, és ezt a fogalmazási hibát nem venném hozzá, akkor maga a designt 8-at, vagy 9-et érne, csak ugye nálam nincs fogalmazás alpont, és minden, ami nem történet, az design.)

TÖRTÉNET

Kezdjük a prológussal. Mondd, te ezt komolyan annak szántad? Szeretnélek megkérdezni arról, hogy mióta prológus az, ha arról írunk, hogy egy lány a fán ücsörög, jön egy másik, aki le akarja csalni őt, és elmagyarázza, hogy teát kell készítenie a harmadiknak? A prológusnak felhívó jellegűnek kell lennie, de ez se nem felhívó, se nem érdekes! Igaz, hogy szakadtam a csaj kérdéseitől, de ez nem prológus! Még csak nem is bevezető! Ha nem lenne fölé írva, hogy prológus, betudnám az első fejezetnek.
Aztán. Beszélgetni kezdenek teljesen közömbös dolgokról a raktárban, keresgélnek össze-vissza, majd a főszereplő megkérdezi ezt a fogalmazási és helyesírási hibáktól hemzsegő mondatot: Hey, te tudod amúgy, ki a húga? Hej, Jancsika, Jancsika, miért nem nőttél nagyobbra…
A barátjuk. És nem tudják, hogy ki a húga. Aaaaz már más! Édes Istenem… ezt most csak én nem értem? Túl korai… túl korai…

És a következőn… hogy én, hogy szakadtam.
- Ezt hol találtad? - kérdezte és vörös szemei engem pásztáztak.
- A raktárban. Ki az a lány a képen?
- A húgom, Flandre. AZ akinek már halottnak kéne lennie, de úgy látszik túlélte a vulkánban.
- VULKÁN?!
- Igen. Még anno beledobtam (inkább bedobtam), mert rájött az ötperc és kiirtotta a családunkat. Mire megöltem (meg próbáltam megölni, – hiszen a lány mégsem halt meg. Akkor nem írhatod azt, hogy megölte. Hiszen, ha megölte volna, akkor most nem élne. Valamint vesszőt rakj utána, mivel kötőszó következik.) de ezek szerint túlélte. Közben (Ha csak simán közben-t írsz, az vonatkozhat akármire. Főzés közben, mosás közben stb. Inkább eközben a megfelelő szó, mert így utalsz arra, hogy mikor történt a dolog) nem vámpír (a vámpír szó után kiskötőjel (vámpír-,), mivel az egész szó a vámpírszárny lenne, csak te közbeékeltél még egy főnevet) hanem kristályszárnya lett. Megtámadott (egy kis tájszólás, vagy egy kis helyesírási probléma? Az utóbbira szavazok: Megtámadt.) engem egyszer, ott ő győzött, de békén hagyott, mivel megsérült. Hogy hova lett a személyzetem? Bekattantam és megöltem őket. Nekem is van néha vérszomjam, hiába nem iszok annyit. Flandréról senkinek semmit sem, még Horunak sem. Egyedül én...
OMG. Ugye megkérdezik a lánytól, hogy ki van a képen, mire megjegyzi, hogy a húga, akit csak úgy bedobott a vulkánba. ÉLJEN A TESTVÉR SZERETET! Aztán… a személyzetét megölte, csak azért, mert bekattant. Ne aggódj, kedvesem, ott ahol laksz, biztos akad elmegyógyintézet! Mellesleg sem a megfogalmazásod módja, sem a helyesírásod nem épp a legmegfelelőbb. Zölddel javítottam.

Elkészítettük azt, amit kért. A nap többi része szokásosan telt.
Mutató névmás után (ez, az, ezt azt…) vesszőt kell rakni, és a kötőszavak elé is.

Este ledőltem aludni, de valami nem hagyott aludni.
Óó, én tudom, mi! Csak nem bekakiltál? Vagy bepisiltél? Elzsibbadt a lábad? Megcsípett egy szúnyog? Ó, inkább hagyjuk.
Mellesleg a szóismétlésnek ismered a definícióját? Mi lenne, ha mondatodat így fogalmaznád meg? -> Este megpróbáltam elaludni, de valami mégsem hagyta, hogy álomba szenderüljek. Vagy valami ilyesmi. Hát… örülhetsz, hogy nincs Fogalmazás, Helyesírás című alpontom, mert rosszul járnál!


Uh, nagy gondban vagyok. Mit gondoltok, nagyon hosszú lenne a kritika, ha az egész történetet bemásolnám? Jó, jó, korai. Ez még csak a prológus volt!!! Istenem… kérlek, adj nékem szemfödőt, hogy nyugodt lélekkel távozhassak e világból!
- Honu, itt vagy?! - kérdezte a mellettem sétáló Sin.
- Hö? Igen, (ti is észrevettétek, hogy egyre nagyobb a betűtípus???) itt vagyok, csak elgondolkoztam.
Hö? Mi az, lenyeltél egy bogarat, és most öklendezed ki?
Igen. Most Sofy, Sin és én sétálunk. És igen. Remilián gondolkoztam. Hogy képes úgy élni, hogy sosem látja a testvérét, és úgymond (holott) ő ölte meg majdnem? Az az arc amit vágott, mikor megmutattam neki a képet, sosem meg (PÍPÍÍÍ ELÍRÁS: megy) ki a fejemből. Felnéztem az ablakára, ami előtt állt. Lepillantott rám, majd elsétált onnan.
Igen. Én, az öcsém, és anyukám eszünk. És igen. Lecsót eszünk. Hogy képes apu lecsó nélkül enni az ebédet, és úgymond ő főzte meg majdnem? Az az arc, amikor megkóstolta, sosem megy ki a fejemből.
Na, kábé így fogalmaztad meg a fentieket.

Sóhajtottam egyet majd fejet rázva sétáltam tovább. A lányok csak néztek, és kérdezgettek, hogy mi bajom van, de nem mondtam semmit sem. Miért volt minden? Sóhajtottam egyet és sétáltunk tovább.
Igen, ezt már említetted.

- De akkor, miért nem tudsz jönni egyszer?! És ne hogy (nehogy) azt várd, hogy menjek magam megöletni a húgod meg (mi vaaan???) Maomy ellen. A húgod tud repülni, Mao nem. Ez ellen nem tudok tenni, max te! Miért nem vagy hajlandó kiállni a húgod ellen?!
- Semmi közöd hozzá, és mész! Nem félek, és ki merek ellene állni, de ott nem maradna senki sem életben! Se te, se a testvéred, se innen senki! - fordult hozzám vörös izzó szemekkel. Előre léptem egyet.
- Lehet, hogy neked vörös szemed van. (LEHET??? AKÁRHÁNYSZOR BESZÉLTÉL VELE, MINDIG LEÍRTAD!! AKKOR NEM BIZTOS? MELLESLEG ITT AZ A LÉNYEG, HOGY VÁMPÍR, NEM? MI KÖZE A SZEMÉHEZ?) De hidd el. Őt mi nem tudjuk legyőzni. Eljön egyszer az ideje annak is, hogy a nagy Remilia Scarletet látjuk majd harcolni. Ne várd, hogy menjek. Visz-lát (megkérdezhetem, hogy miért raktál kötőjelet? Viszlát) – köszöntem, majd elhúztam a csíkot.

- Remilia! Ez már fájt!
- Hagyjad már, most csak 10 métert estél. Emi ennek a háromszorosát. Talpra! Ha leakarod Horut győzni, akkor sokat kell edzened.
Ja, végül is csak tíz métert. Az nem olyan sok… (????) Egyébként lehetne betűvel írni a számokat? Thank you.

Már a név is sokkolt. (Zzzzzz, ráááz aaazzz ááárrraaammm!!!) Horu. Az a személy, akit nem tekintem (tekintek) már testvérnek. Egyenesen nekirohantam. Mikor a karomat megfogta, legugoltam (leguggoltam)és kirugtam (kirúgtam)a lábát. Ekkor gyorsan kézre ugrott és hátrarúgott.
- Tűz van a szemedben. - mondta meglepetten.
- Meggyűlöltem a tesóm nevét. Ezt hozza ki belőlem.
Hát… nekem se nagyon tetszik a neve.
Mellesleg el kéne dönteni, hogy jelen időben írsz-e, vagy múltban. A kettőt nem lehet keverni.

- Értem. Feltűnt onnan, hogy kirúgtad a lábamat. Nah, gyere csak te kis huncut - mondta mire észrevettem, hogy szemei vörösen világítottak (világítanak – csak a megfogalmazás miatt). Nekiestem, mire lazán hátralökött, neki a falnak.
- HONU! - futott hozzám Emiko – Remilia, te nem vagy normális! Edzed, nem megölni készülöd! Minek (Pardon, talán miért, nem?) világít a szemed?
- Nem is mindegy? Jól van. 10 perc szünet. Gyere, üljünk le.

Miután megvolt a húgommal a kis harc egyből a földre estem a méreg miatt. És azt is tudom, mikor mérgezett meg. Mikor visszarántott 2 hete.
Két hete megmérgezett egy vámpírt (akit amúgy nem lehet), és csak most kezdi érezni a hatását? Arra is rájön, hogy MIKOR lett megmérgezve. Akkor előbb nem tudta volna rendbe hozni magát? Ez tényleg ilyen idióta?

- Jól vagy? - kérdezte Honu.
- Csak ettől a kezemtől óvakodj, vagy te is megmérgeződsz. Túl erős.
Megmérgeződsz. Szép szó, mit ne mondjak. (Hahahahahahahahahahahahahahaha – alias röhögő görcs)

Éppen kint sétáltam unalmamban. Felnéztem a vulkánra és láttam, hogy füstöl. Ez rossz jel. Visszamentem a házba.
Rossz jel? Ennyi? Füstöl a vulkán, mindjárt kitör, és azt mondja, rossz jel. Akkor a világvége, milyen lehet? Egy ajjaj? Hát, ezt jó gyorsa letudtad.

- Mi van, Emiko? - kérdeztem a félig síró lányt. Mindenki ott volt. Horu a vulkánt nézte, míg a többiek a kanapén ültek.
- Lehet, nem éli túl. Sőt, már nagyobb az esélye annak, hogy meghal.
Egy vámpír, aki 513 éves. Meghal!!! Egy vámpír! Na, jó. No comment.

- Beszélnem kell vele - mondta, majd bementem hozzá - Remilia.
- Mi van Honu? - kérdezte rekedt hangon.
- Füstöl a vulkán.
- Csak most ne. Ne most! - mondta mire a kezére pillantott.
Miért, kedvesem, holnap délután háromkor megfelelne? (@&x$)

- Zsámó – mondta, mire kuncogtam egyet.
- Zsámó zsazsé megyünk vasé' - mondtam nevetve.
Dikta mamo chibori! (szakadok XDDD)

- Itt vagyunk. Te foglalkozz Maoval. Erőszint. Maomy:75%. Egyerejűek vagytok. Flandre:470%. Jájj hát örüljünk ha túléljük addig.
Aha. És ezeket a százalékokat honnan tudod? Van nálad valami erőmérő? Vagy vérnyomásmérő? ??? ???? ????

- De bele kell - mondta Remilia - Mivel Honu már most erősebb, mint TE.
- Nem vagyok az. Nekem 100%, neki 110% az ereje. - mondtam.
Meddig mennek ezek a százalékszintek? Ezerig? Tízezerig?
- De de dedede........Remilia. Ez egy hinta. Pontosabban egy hintaágy. Komolyan beszélsz?
- Igen. Ez fejleszti az egyensúlyérzékedet.
- De ez hogyan? EZ CSAK HINTA!
- De ez egy...
- Egy hinta. Ami előre-hátra, előre- hátra, elő-hátra leng.
- De ez...
- Hinta. H I N T A. Egy hinta.
- De... - kezdte el harmadjára is, és már hallani lehetett a hangján, hogy ideges.
- Egy hinta. Egy általunk mozgó hinta. Semmi más.
JÓ! FELFOGTUK! HINTA!

- Csak Remilia. Milyen faj vagy?
- Ember.
Hát szakadok… leesek a székről… ÚRISTEN! Aszondja’ milyen faj vagy! Menten meghalok!

- Remiliának igaza van. Volt már ilyen gyakorlaton, csak nem őneki kellett megtanulni.
Akkor mit ér, ha nem ő volt? Milyen okos ez a lány!
- Miféle dolgod?
- Szerintetek nekem nem kell ennem? Van egy kis pörkült. Kérsz?
- Ki tudja - mondta Emiko.
- Land csitu van!
- Már nem is Emiko Land vagyok, hanem Land Emiko? Milyen menő – mondta, mire Honu elnevette magát.
Tényleg. De menő vagy! Fúúúúj!!!
10/2

Összesen: 30/11,5

Összességébe véve:
-          a fejléccserét ajánlom
-          a jelen és múlt időkre figyelj!
-          a design nem olyan rossz, de akad még javítani való
-          a fogalmazási készségeden javítani kell (helyesírási szótár+szinonima szótár)
-          a vesszők helye problémát okoz, így először a nyelvtant is át kéne lapozni

Remélem, tudtam segíteni! Ne feledd! A kritikát építőnek szántam, sértés nem állt szándékomban!
Köszönöm, hogy tőlem rendeltél! 


2 megjegyzés: