Kritika #52 - Let's go to Seoul! (Csak történet!)

Let's go to Seoul!  

A történeted érdekes, megfogja az olvasót, viszont néhol már annyi minden van egy fejezeten beül, hogy nem nagyon lehet követni a cselekményt. Szerintem vagy legyenek kicsit rövidebbek a fejezetek vagy ne válts egy fejezeten belül annyiszor napot. A fejezetek hosszúsága megfelelő. Nagyon jó ötlet volt, hogy az egyes kifejezésekhez (gondolok itt például a noona-ra, rookie-re, stb...) a történet folyamán, melléírtad zárójelben, hogy pontosan mit is jelentenek. Ez segítik az olvasót, ráadásul nem is kell más oldalra mennie magyarázatért kutatnia, hogy mégis mit jelent az a szó. 

Szerintem alkalmazhatnál egy picivel több leírást, és a lányok érzelmeit is jobban kifejthetnéd. Arra viszont nagyon figyelj, hogy ne történjen túl sok dolog a fejezeten belül mert az megkavarja az olvasót! 

A részeket szépen tagolod, helyesírási hibát nem találta. A betűk mérete, színe megfelelő, tökéletesen olvashatóak. 

Végezetül a történeted meseszerű! Szépen fogalmazol, de azért alkalmazz több leírást és fejtsd ki jobban az érzelmeket is. Egy fejezeten belül ne legyen túl sok izgalom, hiszen akkor a végén az olvasó már teljesen megkeveredik, hogy mi is történt. A történeted érdekes, és egyáltalán nem sablonos. 

Csak így tovább!

További sikeres blogolást kívánok! 

Kritika - Everyone has another side

(http://everyonehasanotherside.blogspot.hu/)

Design:    Olyan ez a fejléc hogy ha most "elvágnánk" középen kétfelé, akkor a bal oldala tetszene, a jobb már kevésbé! A jobb oldalon a lány nem tetszik. Ugye a fejlécen Nina Dobrenról két kép található. Ez mind szép és jó lenne, akkor hogyha ugyanabban a fényviszonyokban lennének, vagy csak ugyanakkorák lennének. Ezen kívül szerintem egy nagyon szép fejléc.  A modulsávban minden rendben van. Bár én javasolnám, hogy a chatnek változtasd meg a betűszínét szürkéről pl: feketére, mert úgy jobban lehetne látni.

10/9

Történet:    Huh a prológus gyakorlatilag tátott szájjal olvastam végig. Eszméletlenül jól fogalmazol. Mint egy igazi költő. Bár egy kicsit túl hosszú volt egy prológushoz képest. Szerintem ezt a prológust betehetnéd első résznek, és az első részt, pedig másodiknak. Az első rész is ugyanolyan fantasztikus lett, mint a prológus. Az egész fejezetet úgy olvastam végig, hogy bele tudtam magamat képzelni a Johanna szerepébe. Szóval ez a rész is tökéletes lett. 

10/10

Összeségében:  Csak sok sikert tudok kívánni a továbbikhoz, és remélem, hogy nem veszted el ezt a költői énedet.  

20/19

Kritika #52 - Sarki fény (Alexander Rybak Fanfiction)

Heló! Nos, tudom, hogy nem Sakura vagyok, de szeretnék segíteni neki, így átvállaltam pár kritikát. Szóval egy két blog az én kezem alól fog kikerülni. Remélem nem baj azoknak, akik tőle kértek, de tőlem kapják meg :)

Xoxo Florianna

Sarki Fény (Alexander Rybak Fanfiction)

Kinézet:

Nagyon tetszik! A színek tökéletes összhangban vannak, mind a fejlécen, mind a blog többi részén. 

A fejlécen tetszik a képek összemosása, és vagy egy öt percig bámultam a lovakat a zongora billentyűin, annyira tetszenek nekem. Nekem már-már olyan hatása van az egésznek, mint egy könyvborító. (Később láttam, hogy van könyvborítód is, az is nagyon tetszik!) Gyönyörű és megragadó. Hibát csak annyit említenék, hogy a vízjelet lehetett volna kicsit kisebbre tenni, de ez nem nagy gond, csak a véleményem.

A szereplők nem sablonosak, éppúgy mint a helyszín.

A rendezett képek nagyon szépek, ízlésesek.

A modulok rendben vannak, a kódok illenek a bloghoz. A zene nagyon tetszik nekem, ötletesen lett megoldva.

Az Információk oldalt szépen elrendezted, tényleg információkban gazdag, mindent megtudhatunk belőle ami szükséges.

Értékelés: 10/10 - tökéletes

Történet:

Már a kis történet ismertető is figyelemfelhívó volt, és a gyönyörű design után reménykedve kezdtem el olvasni. És nem hiába!

A prológus szépen ismerteti az előzményeket, utána pedig gyönyörűen folyik tovább a történet. Tetszik, hogy ismerteted az olvasóval, hogy melyik fuvola darabról is van szó. 

Szépen, aprólékosan írsz le mindent, pont elég a leírás és a párbeszédek közti arány. A helyesírással nincs baj, se a központozással. A fejezetek hosszúsága is jó,

 Nekem tetszik, nem tudok semmibe belekötni :)

Értékelés: 10/10

Személyes:

Amikor megláttam, hogy zenész, és fuvolista a lány, felcsillant a szemem. Imádom, és én is játszom rajta, igaz egy éve abbahagytam a tanulását, de nővérem csekély 12 évet lehúzott a zeneiskolában vele. Szóval tudom, milyen érzés rajta játszani. És felháborodtam, amikor Alex azt mondja, hogy visítós hangszer! Kikérem magamnak ( meg a többi fuvolás nevében). Ha jó kezekben van, csak jól tud szólni! Csakúgy, mint a hegedű :)

Szóval, gratulálok, ez egy csodálatos blog egy nagyszerű sztorival, igaz, hogy még az elején jársz, de kitartást, és folytasd tovább :) Szereztél egy plusz feliratkozót ;) ( Én is utálok trillázni fuvolán :D )

Interjú #13

Sziasztok!

Ismét egy interjút hoztam, mely Adri Samuról és az ő blogairól készült. 

(Üdv, Los Angeles, Elveszett emlékek, Dreams, goals and of the cruel reality) 

1.Miért kezdtél el blogolni/írni?

Mert szeretek mosolyt csalni az emberek arcára és szeretem szórakoztatni őket. Nem mellesleg az érzéseimet csak így tudom magamból a legjobban kiadni. Én beleélem magam a történetembe amit írok és az érzelmeimet is beleírom. Ezért ha a szereplő szomorú,dühös,boldog vagy éppen csalódott akkor én is az vagyok.

2.Milyen hosszúra tervezed a történetet?

Nincs így különösebben megszabva hogy hány részes lesz egy történetem. Addig írom amíg úgy nem érzem, hogy ideje lenne befejezni és a szereplőknek végre búcsút inteni.  De azt biztosra tudom, hogy 90 részig mindenképpen elmegyek mind a három történetben.

3. Honnan jött a történet ötlete?

A Dreams, goals and of the cruel reality névre hallgató történetet egy másik hasonló témájú blog ihlette. Az Elveszett emlékeket a buszon utazva találtam ki és formáztam meg a szereplőket. Az Üdv, Los Angeles ötlete úgy született meg, hogy megismerkedtem egy lánnyal aki az édesanyját rákban elvesztette. Én a nagyapámat vesztettem el így, ezért kitaláltam, hogy mivel egyikünk sem tudta rendesen feldolgozni ezt így legyen egy történet ami keretében mindketten kiírhatjuk a veszteségünket.

4. Mi motivál téged?

Szeretnék olyan történeteket írni amik mosolyt csalnak az emberek arcára mikor szomorúak. Ez motivál engem.

5. Érezted már úgy egy-egy fejezet után, hogy nem érdemes tovább folytatnod az írást?

Volt már ilyen érzésem, de az olvasóim miatt újra folytattam és új ötletekkel álltam elő, míg végül visszaszereztem az egészhez a kedvemet és újra folytattam.

6. A főszereplőid belső tulajdonsága mennyire hasonlít a te belső énedhez?

A lány főszereplő belső tulajdonságai sokszor megegyeznek az én belső énemmel, persze van amikor ez nem így van. Például mikor egy hisztis,lázadó lányról szeretnék írni, akkor természetesen nem hasonlít az én belső énemhez.

7. Amikor írsz, beleképzeled magad a szituációkba, és aszerint írod meg, ahogyan te cselekednél?

Igen, beleképzelem magamat a szituációba, de nem mindig teszi azt a szereplő amit én tennék a helyében.

8. Előre megtervezed az eseményeket, vagy csak leülsz írni és hagyod, hogy spontán szülessenek meg?

Inkább csak hagyom,hogy spontán szülessenek meg mert.. Például az Elveszett emlékek 3.részét úgy terveztem, hogy vidám rész lesz, aztán írás közben meggondoltam magamat és kissé szomorúvá tettem a vége felé.

9. Van valami szokásod írás közben? Mondjuk zene hallgatás, vagy hogy csak a nap egy bizonyos szakaszába tudsz írni.

Írás közben mindig zenét hallgatok. A nap bármelyik szakában tudok írni, de inkább este és délután szoktam nekiállni az új résznek.

10.  Mesélnél magadról?

Én kissé álmodozó típus vagyok aki imád írni. Szeretek a természetben lenni az állatok között. Nem szeretek veszekedni és rosszban lenni a barátaimmal vagy a családommal. Most fogok majd középiskolába menni, szóval nem tudom, hogy hogyan jut majd időm írni, de majd kerítek rá időt a tanulás mellett. Az álmom az, hogy író nő legyek és ezért mindent meg fogok tenni! Még hosszú az út előttem és sokat kell fejlődnöm, de elfogom érni a célomat ha nagyon akarom. 5 testvérem van akiket a történeteimmel szoktam szórakoztatni. Igazság szerint óvodás korom óta találok ki történeteket és kb. már 2000-nél tartok csak rengeteg elveszett közülük és nem mindegyiket fejeztem be. Röviden ennyit rólam.

#6 képözön

Kék képözön :3

Ui.: Hogy tetszik az új kinézet? :)

Beby voltam

Sziasztok!

Nos ahelyett, hogy az én fejemben is tombolna a nyár, pont hogy le vagyok eresztve, mint egy kilyukasztott lufi. Fáradt vagyok, táborba, nyaralni megyek, nyelvet tanulok és a többi és a többi... Sajnos egyik hobbimra sincs időm, főleg a szerkesztésre... Így hát a mondandóm lényegére érve: határozatlan ideig elvonulnék szünetre... Akik eddig kértek tőlem valamit, tőlük elnézést kérek, addig majd valamelyik kedves "kolléganő" elkészíti vagy nem tudom... Esetleg várhattok rám is, bár... Inkább kérjetek mástól :D

Elnézéseteket kérem, sajnálok mindent! :/

Ölel,

Bebyxx

Interjú #12

Sziasztok!

Most egy interjúval érkeztem, amely Merciről és az ő blogáról készült.

1. Miért kezdtél el blogolni/írni?

A többséggel ellentétben nem azért kezdtem el írni, mert megjött a kedvem hozzá más blogokat olvasva, hanem mert ki akartam írni magamból a történetek, amik addig csak a fejemben léteztek. Azt akartam, hogy azok „valósággá” váljanak, s hogy necsak én részesüljek belőle, hanem mások is. Persze egy kis barátnői ösztönzés is kellett, amiért nagyon hálás vagyok neki.

2. Milyen hosszúra tervezed a történetet?

A fejemben már megvan a teljes történet, de igazából azt még nem tudom pontosan, hogy milyen hosszú lesz, hiszen egy nyomozós szál igen sok titkot tartogat. Ez ugye több rejtélyt, s megannyi magyarázatot követel tekintve, hogy bizonyos dolgok összefüggnek a szereplők múltjával és Jace halálával is, s a majd kialakuló szerelmet sem szeretném elsietni, ezért még én sem tudom pontosan kiszámolni, hogy ez hány részt fog felölelni. De szerintem olyan 30-40 részesre fogom megírni a blogot.

3. Honnan jött a történet ötlete?

Huh, ezen most gondolkoznom kell, mivel sokkal később kezdtem el írni a blogot, minthogy az ötlet megszületett. Azt hiszem egy barátommal beszélgettem egy filmről, amikor hirtelen ihletem támadt, és szegénykémet addig idegesítettem, amíg nem engedte meg, hogy elmondjam neki, hogy mi az a nagy ötlet, amitől ennyire lázba jöttem. Szóval kénytelen volt végighallgatni kicsit összefüggéstelen magyarázásom, mivel rendesen hadartam, de így visszagondolva sokat segített nekem, sőt amit tisztázatlan volt, abban segített, hogy ne legyen az. S még Jace tulajdonságaihoz is adott pluszokat.

4. Mi motivált téged?

Az írás élvezete, és Dorczy. Ez a két főmotivációm, de természetesen az olvasóim is idetartoznak, hiszen magam mellett nekik is írom.

5. Érezted már úgy egy-egy fejezet után, hogy nem érdemes tovább folytatnod az írást?

Nem. Nem éreztem azt, hogy nem lenne érdemes folytatnom az írást. Bár néha egy-egy rész után rám tör az az érzés, hogy nem lett valami jó, amit éppen megírtam, de utána átolvasva az egészet rájövök, hogy igen, megint sikerült alkotnom. Sőt nagyon is jó lett.

6. A főszereplőid belső tulajdonsága mennyire hasonlít a te belső énedhez?

Semennyire, maximum a néha előtűnő makacsságuk és önfejűségük az, amiben hasonlítanak rám. Sohpie mindig tudja, hogy mit akar, de ha Dylanről van szó, máris megváltoznak a dolgok, mert olykor elvakítja a rózsaszín köd, és nem veszi észre a nyilvánvalót, és amit már nem egy személy felhozott már neki. Jace inkább karakán személyiség megannyi titokzatossággal fűszerezve. Előszeretettel játsza a rosszfiút, miközben küzd az álmáért, hogy orvos legyen, s ezért még szembe is száll apjával, mert ő nem híres sportoló akar lenni. Ez az egy dolog, amiben Sophie és Jace is megegyeznek. Bármire képesek, hogy megvalósítsák álmukat, ami Jace-nek sajnos már nem adatik meg. Vagy mégis?

7. Amikor írsz, beleképzeled magad a szituációkba, és aszerint írod meg, ahogyan te cselekednél?

Beleképzelem magam, s mielőtt mindet leírnám úgymond belsőmonológgal végigjátszom a fejemben az egész szituációt, hogy melyik szereplő mit mondana, és hogyan reagálna egy adott helyzetben a karakterüknek megfelelően.

8. Előre megtervezed az eseményeket, vagy csak leülsz írni és hagyod, hogy spontán szülessenek meg?

Vannak dolgok, amiket előre elterveztem, s ezeket fokozatosan építem be a cselekménybe, de ha elkap az ihlet, akkor hagyom, hogy vezessen. Ilyenkor születnek meg a legváratlanabb fordulatok, amikre még az olvasóim sem számítanak. Ilyen például Jace utolsó üzenete, Sophie titkos kalandja és az is, hogy miért pont Bo találta meg Jace felborult kocsiját. S nekem ezek a kedvenc részeim.

9. Van valami szokásod írás közben? Mondjuk zene hallgatás, vagy hogy csak a nap egy bizonyos szakaszába tudsz írni.

Van. Nem is akármilyen! Ez kicsit meglepő lesz, de csak telefonon tudom megírni a részeket, miközben hallgatom a jól bevált zenéimet. De ha azok nem jönnek be, akkor átváltok a top 5-re, amiket úgy szoktam emlegetni, hogy „gonoszkodásra” inspirálók. Sőt csak este tudok normálisan írni valami megmagyarázhatatlan oknál fogva. A normálisan nálam azt jelenti, hogy többször visszaolvasva is tetszik, amit éppen lepötyögtem. Talán azért megy jobban este, mert éjjeli bagoly vagyok. De ezek mellett néha fel-alájárkálok a szobámban, ha egy kicsit elakadok.

10. Mesélnél magadról?

Ez az a kérdés, amire sosem tudok válaszolni. De tényleg!

Nyilvánosan két éve írok, s csak tavaly tavasszal váltottam bloggerre, s azóta már három blogot is befejeztem, de ebből egyik se látható sehol(nem töröltem egyiket sem). Ennek megvan az oka. Nagyon makacs és önfejű tudok lenni, és csak ritkán fordul elő, hogy másokra is hallgatok, de ez csak azért van, mert szeretném a saját utamat járni és elkövetni a saját hibáimat. Egyébként meg teljesen olyan vagyok, mint mindenki más, annyi kivétellel, hogy a gimi előtt rendesen elbánt velem az élet, amiről azóta se beszéltem senkivel. Eléggé cserfes vagyok, és Greatle a tanúja annak, hogy mennyi hülyeséget tudok összehozni, mint mondjuk a pizzör(pizza+sör) - nyelvújítónak készülök -, és legtöbbször nekem köszönheti, hogy kiégett. Bár néhányan még mindig azt mondják rám, hogy örök titok maradok, de ez csak azért van, mert nem beszélek a múltamról. Zeneileg inkább kicsit rockosabbakat hallgatok, de hála Dorczynak mostanában 5SOS dalai bömbölnek a hangszóróimon keresztül. Ez viszont nem jelenti azt, hogy írni is fogok róluk. Inkább maradok a saját történetnél. Regényeket jobban szeretek olvasni, mint blogokat, ezért van az, hogy csak pár kedvencem van.

Szeretnék komolyabban foglalkozni az írással, és nagyon boldog vagyok, hogy anyukám ebben teljes mértékig mellettem áll, s hogy még ő is biztat rá, hogy csináljam azt, amit szeretnék.