2015. április 2., csütörtök

Férfi karakterek #3

Sziasztok!

Camilla kérésére hoztam pár fiú karaktert.
Remélem valamelyiket feltudod használni. ;)
















Interjú #26

Sziasztok! 

Ismét egy interjúval jöttem, amely Bella Stewartról és az ő blogáról készült.  (A Rubin)


1. Miért kezdtél el blogolni/írni? 

A barátnőm hatására kezdtem el, és azért, mert az irományaimat meg szerettem volna osztani a világgal, először valami szerényebb módon. Mindig is érdekelt a szerkesztés. 

2. Honnan jött a történet ötlete? 

Az egyik tanórán szállt meg az ihlet, amikor is a tanár behozott egy csomó követ órára, és megkérdezte, hogy mi a kedvencem. Azt válaszoltam, hogy az összeset szeretem. És, amikor hazajöttem, utánakerestem a külön fajta köveknek, és amikor megláttam a rubint, egyből tudtam, hogy az egyik történetem középpontjában ez lesz. 


3. Általában amikor írsz, elképzeled az adott jelenetet? 

Elég jó a fantáziám, úgyhogy miközben írok, olyan, mintha látnám magam előtt, az általam megrendezett filmem. 

4. Először papírra írtad a történeted, vagy már az elejétől kezdve a blogodra gépelted? 

Egyből beviszem gépbe az összeset. :) 

5. Milyen hosszúra tervezed a történetet? 

Nem tudom még. Szeretném, ha kerek egész lenne, és nem egy összecsapott valami. Addig írom, amíg úgy nem érzem, hogy vége. 

6. Mi motivál téged? 

Minden. A családom, a természet, a barátaim... Mindenből ki tudok hozni valamit. Hol könnyebben, hol nehézségekkel. Kitartó vagyok. 


7. Szeretsz olvasni? Ha igen milyen műfajú könyveket? (Van kedvenced?) 

Imádok olvasni! A nyáron körülbelül harmincnégy könyvet olvastam el. Kedvenc műfajom a fantasy-románc. Több kedvencem is van. Ilyenek például az Angelfall (barátnőm ajánlására), Angyali gonosz, Őrző trilógia, de nem ebbe a műfajba tartozó kedvencem is van, ez pedig a Hűvösvölgyi suli. Összes része. 

8. Kinek ajánlanád a történeted? 

Leginkább a tinédzsereknek ajánlom, habár nem kimondottan tiniknek írom, hanem mindenki olyannak, akit érdekelnek a hasonló műfajú történetek. 

9. Mesélnél egy kicsit a történetedről? 

Alapjába véve a történetem egy lányról szól, akit Sarah-nak hívnak. Bár gazdag családban nevelkedett, ő nem lett olyan beképzelt liba, mint a nővére, Kate. Sarah-ra mindig kevesebbet figyeltek, mint a testvérére, ezért a főszereplőm sokkal magabiztosabb, és bátrabb egyén, mint a családtagja. Kiskorában a családjának volt egy barátja, akivel Sarah nagyon jóban volt. Tőle kapta azt a rubint is, ami a történet címében szerepel. 
Egyik nap új srác érkezik az iskolába, aki érdeklődni kezd Sarah iránt, jobban mondva a rubin iránt. El akarja lopni, és ezért a lány bizalmába férkőzik, de a későbbiekben valóban beleszeret. Ekkor jönnek, majd a bonyodalmak, amelyeket leginkább az utolsó két részben fejtettem ki a blogon, de ha most belekezdenék elárulni, akkor spoilereznék, és sok, még meg nem történt dolgot is elárulnék. Mindenesetre a történet végére az olvasók rá fognak jönni, hogy a cím kétértelmű. :) :) :) Röviden ennyi lenne. Ha hosszabb mondatokban írnám le, attól tartok, túl hosszú lenne ez a bejegyzés. :)

10. Mesélnél magadról? 

Lassan két éve blogolok már, de az írást már nyolc éve elkezdtem. Most 14 vagyok. Mindig is érdekelt az írás, és alsós koromban sokszor olvastam fel a műveimből az osztálytársaimnak is. Több novellát, és regényt is írtam már, bár az utóbbiaknak még nem járok a végén. Szeretném, majd kiadatni valamikor az irományaimat. :) :) :)
Amiket írok, azokat általában megmutatom több embernek, és meghallgatom a különböző véleményeket, hogy javíthassak a hibáimon. :) :) :)



2015. április 1., szerda

Blogajánló #40

The Last Summer 

Bella Sprinkle átlagos, 18 éves lány. Hétköznapjai teljesen normálisan telnek. Egy bizonyos napig... Szülei bejelentése után a lánynak hátra kell hagynia előző életét és el kell búcsúznia barátjaitól. Ám Jamie nem engedi, hogy csak úgy elmenjen. Megkéri, hogy töltse vele és haverjaival a nyarat. A lány örömmel egyezik bele. Vajon hogyan alakul Bella utolsó nyaralása? 


Prológus 

  A történet egy tinédzser lányról, Belláról szól. Élete- ha úgy vesszük- semmiben sem különbözik a vele egykorúakétól. Imád enni, szereti a sorozatokat, de akár egy jó regényt is elolvasgat egy bögre kakaóval. Ám őriz egy titkot, amiről senki sem tud -még jó, hisz a titok, akkor titok- és az idő múlásával egyre nehezebb ezt a bizonyos dolgot a hátán cipelnie. Szülei megrázó bejelentése után a társaságkedvelő lány belül teljesen összetörik. Kétségbeesik. A tanácstalanság szakadékába zuhan és úgy érzi, hogy a sötétség oly' mélyen nyeli el, hogy soha többet nem fog tudni kiszabadulni.
  Kiderül, hogy el kell szakadnia az otthonától, a környezetétől és legjobb barátjától. Ám az utolsó nyarat együtt tölthetik. De Bella még mindig titkolózik. Vajon mi mindent tudnak egyetlen nyárba zsúfolni? Feltáratlan érzelmek zuhataga, különös titkok rengetegébe csöppennek. Egy történet a reménytelen szerelemről, az áhítatról, a barátságról, a félelemről és a vágyódásról.

Ha olyat akarsz hallani, amilyet még nem hallottál, kövesd végig a fiatalok történetét.

Az utolsó nyárról... 


Részletek a történetből: 

1. fejezet 

 Reggel az ébresztőórám pittyegésére ébredtem. Hajnali hat óra van. Remek! Kikászálódtam az ágyamból és hogy feldobjam a kedvem, lementem és megreggeliztem. Anyuék már rég elmentem itthonról. 
 Vágtam két szelet kenyeret majd betettem őket a kenyérpirítóba. Míg ez készült, csináltam egy pohár kávét. Miután a pirítós kenyerek készen lettek, leültem az egyik székbe és elkezdtem falatozni.
 - Már csak 1 hét. Bírd ki, Bella! - mondogattam.
 Reggeli után bepakoltam a mosogatóba és visszamentem készülődni. Megmostam az arcom, kisminkeltem és felöltöztem. Egy fehér, szívecskés inget és egy bőrszoknyát vettem fel. Lábamra egy fehér masnis magassarkút húztam. Bedobáltam a cuccaimat a táskámba és kimentem. Jamie már várt rám a ház előtt.
 - Azt hittem, már sosem érsz ide! - mosolygott.
 - Neked is jó reggelt! 
 Adott egy puszit, majd beszálltunk a kocsijába és elindultunk.
 Jamie a legjobb barátom. Múlt nyáron ismertük meg egymást jobban, mivel együtt voltunk nyaralni. A szüleink ugyanott dolgoznak és nagyon jóban vannak, ezért sok közös programot csinálunk. Egy gimibe járunk Jamie-vel, aminek iszonyúan örülök.
 A suli néhány percre van a házamtól, így hamar meg is érkeztünk. Bementünk és lepakoltunk az egyik padra. 
 - Mi lesz az első órád? - kérdezte.
 - Fizika. Neked? 
 - Irodalom. Órák után találkozunk a bejárat előtt?
 - Aha. 
 Becsöngettek, ezért elbúcsúztunk egymástól és elindultunk a terembe. Bent leültem a barátnőm mellé és nem sokkal később a tanár is megérkezett. Az óra első öt percében figyeltem, utána elkezdtem rajzolgatni. Mikor kicsöngettek, gyorsan összepakoltam és kirohantam, mivel nem akartam, hogy Mrs. Mainson beszéljen velem. A terem előtti padon megvártam Amy-t, a legjobb barátnőmet. Mikor ő is kiért, együtt mentünk a következő óránkra, azaz matekra.
 - Örülök, hogy hamarosan vége van az iskolának! Mit fogsz csinálni a nyáron? - kíváncsiskodott.
 - Még nem tudom. Valószínűleg otthon fogok ücsörögni. Te?
 - Én Andy-vel fogom tölteni a szünetet! Elmegyünk a nyaralójukba és egész végig ott leszünk!
 Andy barátnőm pasija volt. Egy évvel idősebb Amy-nél. A vidámparkban ismerkedtek meg és Amy állítása szerint rögtön egymásba szerettek. 
 Nem tudtam tovább figyelni rá, mivel elkalandoztak a gondolataim, mikor megláttam Jamie-t. Csak arra tudtam gondolni, hogy milyen jó lenne együtt tölteni a nyarat. Lemennénk a strandra, eljárnánk szórakozni, kirándulnánk stb. Sajnos rá kellett jönnöm, hogy ez nem fog megtörténni, ugyanis ő végzős, én meg csak egy tizenegyedikes vagyok. Ő a haverjaival lesz, én meg a laptopommal.
 - Menj oda hozzá! - bökött meg Amy.
 - Mi van? - értetlenkedtem.
 - Úgy bámulod, mintha ő lenne az egyetlen pasi a világon. Menj oda és beszélj vele!
 - Dehogy megyek oda, ez hülyeség! 
 Nem akartam, hogy tovább szekáljon, ezért bementem a terembe és leültem az utolsó előtt padba. Elővetetem a rajzfüzetem és folytattam a firkálgatást. 
 - Miért nem mentél oda? - kezdte megint.
 - Mert nem és kész! Nem akartam zavarni, hisz épp az osztálytársaival beszélgetett! Egyébkéntis, órák után úgyis találkozunk!
 - Te tudod! 
 Belépett a tanár és kezdetét vette a 45 perces kínzás. Mr. Howard az egyetlen olyan tanár, aki még az utolsó héten sem kímél minket. Fogalmam sincs, hogy ez neki miért olyan jó! 
 Az alatt a bizonyos 45 perc alatt kétszer szólt rám, mert beszélgettem, egyszer, mert nem figyeltem és vagy tízszer felszólított, mikor nem is jelentkeztem. Ráadásul még a táblához is kihívott én meg azt se tudtam, hogy hol vagyok. 
 - Na jól van, Ms. Sprinkle! Ha az utolsó kérdésre sem tudja a választ, beírok egy egyest! - mondta mérgesen. - Hogy számítjuk ki...
 A mondat közepén megszólalt a csengő.
 - Sajnálom, Mr. Howard, erre nem tudom a választ, de őszintén szólva nem is igazán érdekel! - mosolyogtam elégedetten.
 Az osztály megtapsolta bátorságomat, míg a tanár dühösen kiviharzott. Bepakoltam a táskámba és kimentem. Meglepetésemre Jamie várt rám az ajtóban. Mikor meglátott, átkarolt és jött velem.
 - Hali! - mondta.
 - Szevasz! - néztem rá kicsit furán. - Mi ez az egész?
 - Mégis mi?
 - Hát, hogy megvársz, meg hogy átkarolsz... 
 - Ja, csak látni akartalak! 
 - Persze. 
 Furcsálltam ezt az egészet. Jamie nem szokott ilyet csinálni!
 - Na jó, mi folyik itt? - fordultam szembe vele.
 - Semmi!
 - Ne hazudj! - néztem rá mérgesen.
 - Na jó. Fogadtunk a haverokkal, hogy nem merek idejönni hozzád, átkarolni és úgy tenni, mint aki fülig szerelmes! 
 - Remek!
 Megfordultam és elmentem. Úgy tenni, mint aki fülig szerelmes... Úgy tenni... - visszhangoztak fejemben az előbb kiejtett szavak. Jamie nem jött utánam. Jobb is volt! 

 A nap totálisan eseménytelenül telt ezután. Órák után elmentem ebédelni, majd összeszedelőzködtem és kimentem. Az iskola előtt Jamie várt rám. Teljesen megfeledkeztem arról, hogy itt találkozunk. Megpillantott és boldogan elindult felém.
 - Azt hittem már sosem érsz ide! - mosolygott.
 - Elfelejtettem, hogy vársz rám! - mondtam.
 - Figyu, bocsi amiért szórakoztam veled délelőtt! 
 - Á, semmi baj! - legyintettem.
 De igenis baj volt! Nem az zavart, amit csinált, hanem az, ahogyan csinálta! És az, hogy csak megjátszotta azt, hogy érez valamit irántam!  
 Beszálltunk és hazamentünk. 
 - Holnap reggel megint jöjjek érted? - kérdezte, mikor megérkeztünk.
 - Ha neked nem gond!
 - Dehogyis gond! Szívesen furikázlak! - kacsintott.
 - Ez esetben a szokásos időpont megfelel?
 - Meg. 
 - Hát akkor szia!
 - Helló! 
 Kiszálltam és megvártam míg elmegy. Majd előkotortam a kulcsom és bementem a lakásba. Kutyám, mikor meglátott, odaszaladt hozzám és elkezdett nyalogatni.
 - Szia, Prada! -simogattam meg vidáman.
 Ledobtam a cuccom a kanapéra, leakasztottam a pórázt a helyéről és rácsatoltam Prada nyakörvére.
 - Gyere, menjünk sétálni! 

 A szokásos körutunkat jártuk végig ma is. Bejártuk a környéket, a parkban játszottunk egy nagyot, végül a tengerparton sétálva hazajöttünk. Mikor elindultunk még sütött a nap, de most már a szürke felhők eltakarták a kék eget. A vízből mindenki kijött, a parton is csak egy-két ember mászkált. 
Otthon megmosdattam kicsi kutyusomat majd kiültem a kertbe leckét írni. Nem sokkal később megeredt az eső, ezért bent a kanapén foglaltam helyet. A szüleim még nem érkeztek meg, így hát egyedül voltam ebben a nagy házban. 
 Leckeírás után lehoztam a laptopom és elkezdtem csetelni Amy-vel. A beszélgetésünknek hamar vége lett, ugyanis megérkezett Andy. 
 - Nos, holnap találkozott! - mosolygott a kamerába.
 - Rendben. Szióka! 
 Kijelentkeztem Skype-ról és beléptem Facebookra. Jamie fenn volt, így vele kezdtem el írogatni. Hosszas beszélgetés után úgy döntöttem, hogy áthívom. Sajnos nem jöhetett át, mivel a szülei nem engedik el őt ilyen időben. 
 Fél hét is elmúlt, mikor befejeztük az 'eszmecserét'. Az eső még mindig esett, csakhogy most már dörgött és villámlott is. Felkapcsoltam a villanyokat és előkerestem a kutyakaját. 
 - Prada! - kiáltottam, majd pár másodperc elteltével már előttem is ült. - Gyere, itt a vacsi! 
 Teletöltöttem az egyik kutyatálját kajával, míg a másikba töltöttem friss vizet. 
 Elővettem a mobilom és írtam egy üzit Jamie-nek, melyre hamar kaptam választ. Még javában írtam neki, mikor megjöttek a szüleim. 
 - Szia kincsem! - kiáltott anya.
 - Sziasztok!
 Kimentem az előtérbe és egy öleléssel üdvözöltem őket. 
 - Hogy hogy ilyen későn értetek haza?
 - Kicsim, mondanunk kell valamit! - nézett rám komolyan apa.
 - Na gyerünk, ki vele! - mosolyogtam 
 - Jobb lesz, ha bent leülsz. Mi is megyünk mindjárt! - bátorítóan rám mosolygott anyu. 
 - Öm, rendben! 
 Kicsit furi volt nekem ez az egész, de mivel szófogadó vagyok, ezért visszamentem és leültem. Nem sokkal később ők is megjelentek és velem szemben foglaltak helyet.
 - Olyan furák vagytok! - állapítottam meg. - Csak nem történt valami?
 - Az igazság az, kincsem, hogy történt valami.
 - Amit most fogunk mondani, tudjuk, hogy nagyon nehezen fogod feldolgozni. 
 - Azt is tudjuk, hogy nagyon szereted ezt a helyet, imádod a barátaidat és...
 - Mondjátok már el! - szakítottam félbe.
 - Bella, el kell költöznünk! - mondta szomorúan anya.
 - Hogy mi van? - pattantam fel.
 - Apukádat áthelyezték Buenos Airesbe, ezért mi is vele megyünk.
 - És... és mikor indulunk?
 - Miután vége az iskolának! 
 Nem bírtam tovább. Bőgve felrohantam az emeletre és bezárkóztam a szobámba. Beestem az ágyamba és sírtam. Nem hiszem el, hogy itt kell hagynom mindent! Amy-t, a házat, a sulit. És a legrosszabb: Jamie-t! Ez képtelenség! 
 - Ez csak egy rossz álom! Ébredj fel... Ébredj fel! - kiabáltam, de nem történt semmi változás... 


2. fejezet

 Meleg, esős éjszaka volt. Az esőcseppek hangosan kopogtak a párkányonom.
 Alig aludtam az éjjel. Másra sem tudtam gondolni csak arra, hogy elköltözünk. Új város, új környék, új iskola, új emberek. Belegondolni is szörnyű volt.
 Másnap nem mentem iskolába. Helyette inkább sétáltam. Valahogy még nem készültem fel arra, hogy elmondjam Amy-nek és a többieknek, hogy jövőre már nem leszek az osztálytársuk.
 Egy Black Milk feliratú, fekete, ujjatlan pólót és egy ugyanolyan színű rövidnadrágot vettem fel. A lábamra fekete combharisnyát és egy angol zászló mintás telitalpas cipőt húztam. Hajamat kontyba kötöttem majd elővettem a bőrdzsekimet.
 Lent megreggeliztem, adtam enni Prada-nak, majd elindultam. Silvertown utcái üresek voltak. Az eget felhők borították. Elsétáltam az óvodámhoz és felidéztem a régi emlékeimet. Például hogy mennyire féltem az első napomon.  A sarokban kucorogva sírtam és vártam, hogy anyu jöjjön értem.
 Bementem a kedvenc kávézómba és leültem egy félreeső helyre.
 - Mi a baj, Bell? – jött oda Dan, az egyik felszolgálófiú.
 - Jaj, Dan, el fogunk költözni! – mondtam szomorúan.
 - Hozok neked egy croissant és kávét, utána mindent megbeszélünk! – mosolygott.
 - Köszönöm!
 Hamar vissza is tért, majd leült velem szembe és elkezdtünk csevegni. Elmeséltem neki a tegnapi napot és, hogy felvidítson, elkezdett mesélni a gyerekkoráról. Dan-ra mindig számíthattam, ha valami baj volt.
 - Amy-nek már mondtad? - kérdezte.
 - Nem. Csak te tudod. Egyszerűen ötletem sincs, hogy hogyan mondjam el neki és a többieknek!
 - Hát, igen…
 - Na, de én megyek! - álltam fel és elővettem a pénztárcámat. - Mennyivel tartozom?
 - Semennyivel. A ház ajándéka volt! - mosolygott.
 - Komolyan?
 - Persze!
 - Köszönöm! - mosolyogtam, majd elköszöntem a fiútól és továbbmentem.
 Leültem a közeli parkban és hallgattam a madarak csicsergését. Olyan boldognak tűntek. Arra repülhetnek, amerre csak akarnak, és addig maradnak, ameddig a kedvük tartja. Őket nem irányítja senki! Ellentétben velem…  
 Elmentem a sulihoz és megvártam a tanórák végét. Mikor kicsöngettek az utolsó óráról, a diákok kiözönlöttek és elindultak haza vagy valahova máshova. Amy és Willow a tömeg mögött jöttek. Mikor megláttak, ideszaladtak és megöleltek.
 - Hol voltál? - kérdezte Willow.
 - Sétálgattam. Lányok, mondanom kell valamit! - néztem rájuk szomorúan.
 - Mi az? Csak nem történt valami baj? - aggodalmaskodott Amy.
 - Gyertek át hozzám olyan három körül és akkor mindent elmesélek!
 - Rendben.
 Elmentek, én meg visszaültem előbbi helyemre és vártam Jamie-re. Tudtam, hogy még ebédel, ami nála több mint fél óra. Hogy elüssem az időt, elkezdtem játszani a telefonomon. 
 Eltelt az a bizonyos 30 perc és meg is jelent az ajtó előtt a haverjaival. Mikor megpillantott, elköszönt tőlük és odafutott hozzám.
 - Bella, hát te? - ölelt meg.
 - Megvártalak! - mosolyogtam.
 - Miért nem voltál suliban? Vártalak a házatok előtt, de nem jöttél. Kopogtam is, aztán amikor nem nyitottál ajtót, gondoltam biztos elindultál már.
 - Figyu, valamit el kell mondanom! - néztem rá komolyan.
 - Mondjad csak, de szerintem menjünk be valahova, mert mindjárt esik az eső! - nézett fel az égre.
 Beültünk a kocsijába és elkezdtem mesélni.
 - Tegnap mikor anyuék megjöttek, eléggé furán viselkedtek. Meg is kérdeztem, hogy nincs-e valami baj, mire ők megkértek, hogy menjek be a nappaliba, mert mondani akarnak valamit.
 - Mit akartak? - vágott közbe.
 - Jamie…
 - Tessék?
 - Mi… El fogunk költözni Buenos Airesbe - mondtam ki végül.
 - Hogy mi?
 - Igen, jól hallottad. Jövő héten indulunk.
 - Most csak szívatsz, ugye?
 - Bárcsak úgy lenne!
 Elfordítottam a fejem és elkezdtem sírni.
 - Hé, cssss, ne sírj! - próbált nyugtatgatni, miközben megölelt.
 - Csak egyszerűen nem tudom elhinni, hogy többé nem láthatlak titeket!
 - Majd videócsetelünk, meg üzizünk! Nyugi, minden rendben lesz!
 Elmosolyodtam és letöröltem a könnyeimet.
 - Csak nem mosolyogsz? - nevetett.
 - Jaj, te! Olyan hülye vagy! - nevettem én is.
 - Tudom. De így szeretnek!
 - Az biztos!
 - Gyere, hazamegyünk!
 Beindította a motort és elindultunk. Közben néha szóltunk egy-két szót, de egyébként csend volt.
 - Be akarsz jönni! - szögeztem le.
 - Be.
 - Ugye tudod, hogy ezt nem kérdeztem, hanem kijelentettem? - mosolyogtam.
 - Tudom. És te tudtad, hogy csak azért mondtam, mert gondoltam, hogy úgyis ki fogsz oktatni?
 Huncutul elmosolyodott és elkezdett csikizni.
 - Ha… Hadd a… Hadd abba! - nevettem. - Nem… Nem kapok… le… levegőt!
 Nagy nehezen abbahagyta, kiszálltunk és bementünk.
 - Kérsz valamit inni?
 - Narancslevet!
 - Mindig azt iszol! - állapítottam meg.
 - Tudom, mivel más nincs nálatok!
 - Hé, ez nem igaz!
 - Nos, ebben az esetben Colát szeretnék!
 - Hozom is!
 Kicsit meglepődött, gondolom arra a válaszra számított, hogy nincs itthon. Bementem a konyhába, megbontottam, elővettem két poharat és kitöltöttem az italt. Majd egy tálcán felvittem a szobámba.
 - Hamarosan jön Amy és Willow! - mondtam és leültem az ágyra.
 - Oké. De miért?
 - Nekik még nem mondtam meg.
 - Ó… Akkor majd hazamegyek!
 - Jaj, ne! Kérlek, maradj! - néztem rá kiskutyaszemekkel.
 - Hát, ilyen szemeknek nem tudok nemet mondani! - puszilta meg a homlokom.
 - Imádlak!
 - Én is!

 Mikor hármat ütött az óra, csengettek. Lementünk és kinyitottuk az ajtót. Előttünk barátnőim álltak.
 - Gyertek beljebb! - álltam arrébb.
 Bementünk a nappaliba és leültünk. Kutyám felugrott mellém a kanapéra és a fejét az ölembe hajtotta.
 - Mit akartál mondani? - kíváncsiskodott Amy.
 - Lányok…
 Segítségkérően ránéztem Jamie-re, de a fiú csak feltartotta a kezét, mintha azt mondaná:  A te barátnőid!
 - …. El fogok költözni Buenos Airesbe!
 - Ne, ez most komoly? - kérdezték.
 - Igen, ez az utolsó hetem Silvertown-ban.
 - Fenébe, most kivel fogom kibeszélni a többieket? Főleg CeCe Bonest!- nyavalygott Amy.
 - Igen, én meg kivel fogok péntek esténként pizsipartikat tartani? Meg jókat főzni és közben nevetni? - szomorkodott Willow.
 - Csajok, ne nehezítsétek meg! Majd tartani fogjuk a kapcsolatot úgyis!
 - Na, jó! Elég a szívszorító pillanatoknak! Most rögtön elmegyünk és szórakozunk egy jót! - pattant fel Jamie.
 - Oké, átöltözök és jövök!
 Felmentem és kerestem valami lazább ruhát. Egy fehér haspólót és egy kék, virágos rövidnadrágot vettem fel.  A lábamra gyorsan felhúztam a fekete bakancsomat. A fürdőben kisminkeltem magam és befontam a hajamat, majd leszaladtam egy pulcsival a kezemben.
 - Mehetünk! - mosolyogtam.
 Beszálltunk Jam kocsijába és elindultunk bulizni. Lementünk a strandra és béreltünk négy biciklit. Körbebicikliztük a lakótelepi részt, a közeli parkot majd visszatekertünk a strandra. Elővettük a bikiniinket és felöltöztünk a WC-ben.
 Leterítettük a törölközőinket a homokban és befutottunk a vízbe. Kellemes hőfokú volt. Rengeteget nevettünk és annyira jól éreztük magunkat, hogy ki sem akartunk jönni.
 Sok képet csináltunk, amiket otthon mind végignéztünk.
 - Előhívatom őket és majd odaadom, ha meglesz! - mondtam.
 - Rendben. De nekünk mennünk kell! - állt fel Amy és Willow.
 Kikísértem őket, az ajtóban váltottunk még egy-két szót, majd visszamentem legjobb barátomhoz.
 - Lenne kedved itt aludni? - kérdeztem hirtelen. - A szüleim későn jönnek haza, mert továbbképzésen vannak és láttam, hogy jönnek a sötét felhők szóval lehet, hogy még vihar is lesz és nem igazán szeretek ilyenkor egyedül lenni! - hadartam.
 - Persze, hogy itt alszok! - mosolygott. - Gyorsan átugrok a cuccaimért és jövök vissza!

 Míg ő távol volt, addig én letusoltam és felvettem a pizsimet. Kibontottam a hajamat és kifésültem.
 - Megjöttem! - kiáltott Jamie.
 - Fent vagyok! - válaszoltam.
 Feljött és lepakolta a holmiját.
 - Kiülünk a kertbe? - kérdezte.
 - Kiülhetünk, de nem fog esni?
 - Ha megered, akkor majd bejövünk! - mondta egyszerűen.
 - Oké. Menj ki, én hozom a piát! - kacsintottam.
 Bementem a konyhába és elővettem 2 üveg sört. Kibontottam őket és kivittem.
 - Fülledt az idő! - nyújtottam át az egyik italt.
 - Igen és olyan csend van!
 - Vihar előtti csend! - állapítottam meg.
 - Fura lesz nélküled az élet!
 - Az enyém is nélküled…
 Néhány másodpercnyi csend után hirtelen felült és rám mosolygott.
 - Mi jutott eszedbe? - kíváncsiskodtam.
 - Ma megkérdeztem a haverjaimat, hogy a szünetet megint a nyaralómban töltjük-e és azt mondták, hogy ők benne vannak.
 - Aha és?
 - És most arra gondoltam, hogy lenne-e kedved neked is jönni? Hétfőn mennénk, és augusztus végén jönnénk haza. Így nem kéne olyan hamar elmenned!
 - Jamie, ez egy fantasztikus ötlet! - ugrottam a nyakában. - Holnap megkérdezem anyuékat, szerintem meg fogják engedni!
 - Biztos!

 Visszaültünk a napozóágyakba és folytattuk a csevegést. Mikor elkezdett csöpögni az eső, bementünk és néztünk egy filmet. 


3. fejezet

 Három nap telt el Jamie nagy ötlete óta. Anyuék - sok noszogatás és ígérgetés után - megengedték, hogy elmenjek a nyaralóba. De szigorúan kikötötték, hogy a nyár utolsó hetén utánuk kell mennem! 
 Az osztályban már mindenki tudja, hogy jövőre nem leszek velük. A legtöbbjük szomorú volt, de akadtak olyanok is, akik örültek. Próbáltam megbeszélni a dolgokat és kibékülni velük, de hajthatatlanok voltak. Mindegy, nem fognak hiányozni.
 Az utolsó napokban a diákok izgatottan készültek az év végi bálra. 
 - Kivel mész? - kérdezte az utolsó tanítási napom Willow.
 - Senkivel.
 - Mi van Jamie-vel? - jött oda hozzánk Ana.
 - Ha jól tudom, neki már van párja! - feleltem kicsit szomorúan.
 - Semmi baj csajszi! - karolt át Amy. - Elmegyünk majd mi ketten és utoljára jól berúgunk!
 Ezen mindannyian jót nevettünk. Amy néha tud felhozni ilyen eszement ötleteket, és mi mind azt hisszük, hogy csak viccel. Pedig nem!
 - Hol marad Andy? - mosolygott Willow.
 - Nem ér rá. Valami hülye családi összejövetelen lesz. Engem is elhívott, de mondtam neki, hogy én aztán a bált ki nem hagyom!
 - Rendben. Akkor 7-re legyél nálam! - mondtam barátnőmnek.
 - Dehogyis! Már jóval előbb ott leszek, hogy segítsek öltözködni!
 - Nem vagyok kisbaba, nem kell nekem segítség! - nevettem.
 - De! Tudom, hogy nem vinnéd túlzásba, ha nem vagyok ott!
 - Az biztos, hogy nem vinném túlzásba! Végül is mi értelme lenne? - néztem rá kérdőn.
 - Azért, csajszi, mert ha gyönyörű vagy, akkor esélyed lehet megnyerni a bálkirálynői koronát! - okoskodott Ana.
 - És ha Jamie ott lesz és meglát, akkor rögtön otthagyja azt a cafkát és hozzád szalad! - nézett romantikusan a semmibe Am.
 - Na jól van, szálljatok le a magas lóról! - nevettem és elindultam a kijárat felé.
 - Akkor is segíteni fogok! Háromkor nálatok leszek! - kiabált utánam.
 Én csak mosolyogtam és elhagytam az iskola épületét. Még egyszer szomorúan visszanéztem, majd hazaindultam. 
 Ebéd előtt minden fontosabb termet végigjártam és felidéztem az emlékeket. Persze csak a jókat! 
 Baromira fog hiányozni  ez a hely! - gondoltam.
 Otthon ledobtam a táskám a szobámba és átöltöztem. Egy fekete-fehér csíkos felsőt és egy kék szoknyát kaptam magamra. A lábamra a kedvenc, fekete Converse cipőmet húztam. Felkaptam egy táskát és a kedvenc könyvem, majd elindultam a parkba. 

 Mikor megérkeztem, a szokásos helyemre mentem. Egy fákkal teli, eldugott hely volt. Leültem a roskadozó padra és elkezdtem olvasni a Breaking Dawn-t. Még a 14. születésnapomra kaptam Willow-tól és Amy-től. Az első három részt elolvastam már jóval korábban, de nem igazán kötöttek le. Mikor átadták, azt mondták, hogy ez biztos tetszeni fog, és sokszor fogom elolvasni. Először nem hittem nekik. De aztán elkezdtem és szinte teljesen magával ragadott. Miután végeztem vele, teljesen beleszerettem az egész Twilight Saga-ba. Újra elkezdtem az egész sorozatot. Nos, most olvasom az utolsó részt vagy ötödszörre.   
 Annyira belemerültem, hogy észre sem vettem, hogy besötétedett. Összepakoltam és hazamentem. A park szélén megálltam fagylaltot venni. Azt útközben el is nyaltam. Otthon Prada-n kívül nem volt senki. Kutyusomnak adtam enni, majd felmentem és lezuhanyoztam. Beálltam a zuhany alá és megeresztettem a vizet. Annyira jól esett lemosni az egész napos port. Olyan érzés volt, mintha a víz az összes gondomat letörölte volna rólam. 
 Mikor már úgy éreztem, hogy teljesen rendbe jöttem, elzártam a csapot és magam köré tekertem a törölközőm.  Kinyitottam az ablakot és kimentem a fürdőből. Meglepetésemre nem voltam egyedül.
 - Jamie, te meg mit keresel itt? - jöttem zavarba, ugyanis csak egy törölköző takarta a testem és az is csak a combom feléig ért.
 - Jaj, bocs, nem tudtam, hogy fürödtél! - takarta el a szemeit. - Nem láttam semmit!
 - Várj, felöltözök!
 Kinyitottam a szekrényem és az első ruhadarabokat, amik a kezembe akadtak, kivettem és bevittem a fürdőbe. Gyorsan magamra kaptam és már kint is voltam.
 - Kinyithatod a szemed! - mosolyogtam, ugyanis Jamie még mindig csukott szemmel ült az ágyamon.
 - Oksa.
 - Mi járatban vagy itt?
 - Meg szerettem volna kérdezni, hogy jössz a bálba? - állt fel.
 - Megyek.
 - Na és kivel? - tett egy lépést előre, így a köztünk lévő távolság csökkent.
 - Amy-vel.
 - Azt hittem, valami fiúval! - furcsállta.
 - Hát, nem. És te? Kivel mész? - kíváncsiskodtam.
 - Az egyik osztálytársam hívott el. Nem tudom, ismered Tamara Elsont?
 - Nem.
 - Na, mindegy.
 - Mi van, szerelmes beléd? - kérdeztem.
 Próbáltam tettetni, hogy nem érdekel az egész, ám nem sikerült túl jól. De ha jól látom, Jamie nem vette észre, hogy féltékeny vagyok.
 - Nem, nem! Csak tudod.... ez bonyolult!
 - Azért próbáld meg elmondani! - leültem az ágyamra és kérlelően ránéztem.
 - Na jó. Szóval a legjobb barátom Dylan, gondolom ezt tudod! - bólintottam, mire folytatta. - Tamara és ő nagyon jóban vannak. Dylan-nek már régóta tetszik Tamy, de nem meri bevallani neki. És nemrég Tamara is elárulta nekem, hogy bejön neki a legjobb barátom. Próbáltam őket összehozni, de sajnos Dyl eléggé.... félős.
 - Dylan Frendson fél? Na, ilyet sem hallottam még! - nevettem.
 - Hát igen. És Tamara valahogy rájött, hogy Dylan-nek bejön, ezért most próbálja féltékennyé tenni, ezért elhívott a bálba és elmondta a "tervét". Igazából nem vele akartam menni!
 - Hát kivel?
 Kérlek, mondd, hogy velem. Kérlek, mondd, hogy velem! - gondoltam.
 - Arra gondoltam, hogy.... e... egyedül megyek! - láttam rajta, hogy hazudik. Túl jól ismertem.
 - Tényleg? - néztem rá felhúzott szemöldökkel.
 - Igen. De ha már így alakult, nem lehet mit tenni! 
 Felállt és elindult az ajtó felé. Mikor odaért megtorpant és hátranézett.
 - Várom már, hogy estélyiben lássalak! 
 Én csak mosolyogtam, majd mikor kiment, hátradőltem és elkezdtem gondolkodni. Vajon kit akart elhívni? Csak nem engem? Vagy lehet, hogy valaki olyat, akit jól ismerek? És ha igen, akkor miért nem mondta el? Tán félt, hogy megharagszom rá? Ami jogos lenne, de akkor is! Na jó, elég Bella! Térj észhez és ne foglalkozz vele!
 Sok ideig fetrengtem még, mikor egyszer csak elálmosodtam. Gyorsan magamra kaptam a pizsim és visszafeküdtem az ágyamba. Pár perccel később az álom már el is nyomott...


 A tó partján ücsörögtem, a lábamat a langyos vízbe lógattam. Az idő kellemes volt, a Nap sütött, a kacsák vidáman úszkáltak. Egyedül voltam. Élveztem, hogy a Nap melegíti a testemet és a szellő gyengéden fújja a hajamat. Becsuktam a szemem és mosolyogtam. Ám hirtelen minden megváltozott. A Nap eltűnt a sűrű és sötét felhők közt. A szél feltámadt, a víz jéghideg lett és már a kacsák sem voltak ott. Gyorsan kihúztam a lábam a tóból és körbenéztem. Az erdő koromsötét és ködös volt. Féltem. Felálltam, hogy elmenekülhessek. De nem találtam a kiutat. Az erdő körbevett. 

 Hangokat hallottam. Először halkak voltak, de aztán egyre hangosabbak lettek. 
 Hirtelen megjelent három ember az erdő szélén. Rájuk néztem, egyenesen a szemükbe, melyekkel éhesen figyeltek engem. Felsikítottam, azt remélve, hogy valaki meghall. De nem jött senki! Az egyik férfi egy másodperc alatt mellettem termett, majd a két társa követte. A szemük piros volt. Az utolsó dolog, amire emlékszem, az éles fájdalom. Majd minden elsötétült.....


 Verejtékben úsztam, mikor felkeltem. Az egész testem remegett.

 - Csak álom volt! Nyugi, Bella. - mondogattam.
Ránéztem az órámra, ami fél 10-et mutatott. Kikászálódtam és bementem a fürdőbe. Bent jó hideg vízzel lemostam az arcom, majd megtöröltem és felöltöztem. Lementem és elkészítettem a szokásos reggelimet: pirítós lekvárral és teával. 
  Behoztam az újságot és evés közben elolvastam a híreket. Csak a szokásos volt benne. Karambolok, politika, harcok és egyéb (számomra) unalmas témák. 
 Mosogatás után magamra kaptam a bikinimet és csobbantam egyet a medencében. Talán most fürdök itt utoljára. A házunkat ugyan nem adjuk el, de ki tudja, hogy mikor jövünk vissza újra. A víz kellemes hőfokú volt. Elúsztam a végéig, majd vissza. Ezt több, mint tízszer megtettem. Mikor kellőképp elfáradtam, kiszálltam és leültem napozni. 
 Nem tudom, mennyi ideje lehettem kint, ugyanis azon kaptam magam, hogy elaludtam. Fogtam a törölközőm és bementem. A falióra negyed kettőt mutatott. Enni kéne! Visszaöltöztem és megfésültem a kócos hajamat. 
 Lent adtam enni kutyusomnak és elkészítettem az ebédemet. Nem akartam sokat vesződni vele, ezért zacskós leves volt az előétel. Főételnek pedig pörkölt rizzsel. Hmm, nyami! Ebéd közben csak azon járt az eszem, hogy akármikor betoppanhat barátnőm és felráncigálhat az emeletre, hogy felöltöztessen és kisminkeljem. Belegondolni is szörnyű volt!
 Bepakoltam azt a néhány tányért és evőeszközt a mosogatógépbe, majd leültem a kanapéra és vártam. Néhány perc múlva meghallottam Amy jellegzetes kopogását.... vagy inkább dörömbölését. Mosolyogva nyitottam ki az ajtót.
 - Oké. Rengeteg dolgunk van, szóval sietnünk kell! - csörtetett be.
 - Neked is szia! - mosolyogtam és bezártam.
 - Akkor irány az emelet!
 Megfogta a kezem és felhúzott. 
 - Ülj le az ágyra, én pedig keresgélek!
 Úgy tettem, ahogy mondta, hisz amikor így viselkedik, nem ajánlatos visszaszólni neki. Amy szinte teljesen bemászott a szekrényembe, míg én csak békésen ültem és kihasználtam az utolsó nyugalmas perceket. Hamarosan a kezembe nyomott vagy 20 ruhát.
 - Próbáld fel! - parancsolta, én meg bemasíroztam a fürdőbe.
 - Ülj le az ágyra! Próbáld fel! Rengeteg a dolgunk! Blablablaa! - parodizáltam.
 - Hallak ám! - kiáltott, én meg elkezdtem kuncogni.
 Szinte az összes estélyi ruhámat felpróbáltam, de mindig visszaküldött avval az indokkal, hogy ez nem a megfelelő, de már közel járunk. Na persze! Az utolsó előttit rángattam magamra.
 - Ez legyen az igazi! - suttogtam kérlelően.
 Kiléptem, elé sétáltam, körbefordultam szépen lassan, majd megálltam és kérdőn ránéztem. Néhány másodpercig hümmögött és bólogatott, én meg már reménykedtem, hogy megtaláltuk a tökéleteset, mikor megszólalt:
 - Nem az igazi. Talán az eddigiek közül ez a legjobb, szóval tegyük félre. Következő!
 Mérgesen visszaballagtam és becsaptam az ajtót. Ilyenkor úgy fel tud idegesíteni! Szinte úgy téptem le magamról a ruhát. Eldobtam a sarokba és felkaptam az utolsót.
 Kilépve már semmi jóra nem számíthattam. Hiszen ha ez sem lesz elég "tökéletes" számára, akkor mehetünk a plazaba beszerzőkörútra!  
 - Igen! Ez az! Tökéletes! - ugrándozott boldogan.
 - Végre! - fújtam ki a levegőt és megöleltem.
 - Most pedig a smink és a haj következik! 
 - Hurrá! - mondtam egyhangúan.
 Leültem a székembe és megkezdődött a "kínzás". Sosem szerettem sokat foglalkozni a hajammal.  Kifésülöm, aztán általában kiengedve hagyom, vagy nagy ritkán felkötöm lófarokba. Szerencsémre Amy megengedte, hogy közbe videócseteljek Willow-val. Kedves barátnőm csak röhögött rajtam. Amy először a hajamat csinálta meg, mivel nem tudja elviselni miközben a szememet festi, ugyanis legtöbbször a szemembe szokott lógni jó néhány hajszál. Nagyjából másfél óra múlva el is készült a mestermű. Mivel Willow is elment készülődni, így unatkoztam. Előre félek, hogy milyen lesz a végeredmény! 
 Következett a "kencefice". Nos, ez nagyjából egy-két órát vett igénybe. Amy semmit sem kapkod el! 
 Minek rohannunk? Időnk, mint a tenger! Nem kell elkapkodnunk, legyen tökéletes! - mondogatja. 
 - Készen is vagy! - mosolygott rám.
 Annyira belemerültem a gondolataimba, hogy tök hamar eltelt ez a néhány óra. 
 - Annyira szép vagy, Bella!
 Felálltam és odasétáltam a tükör elé, hogy jól szemügyre vegyem magamat. Mikor megálltam, még a lélegzetem is elállt. Egyszerűen nem hittem a szememnek. Ez én volnék? 
 - Na? - lépett mellém izgatottan Am. - Mit gondolsz?
 - Ez... Ez egyszerűen... csodálatos! - öleltem meg.
 - Jaj, annyira örülök, hogy tetszik! De most engedj, mert még elrontod a hajadat! Átöltözök és szerintem hamarosan indulhatunk is!
 - Rendben!
 Pár másodpercig még nézegettem magam, majd előkerestem egy fekete táskát, amibe beletettem a mobilom és a személyim. Meg egy kis pénzt és zsebkendőt.
 - Mehetünk? - lépett ki Amy

 - Am, gyönyörű vagy! - ámuldoztam.
 - Köszönöm! 
 A ruha felső része fekete volt és flitteres, az alsószoknya piros. A derekánál volt egy fekete masni. Baromi jól nézett ki!
Bepattantunk a kocsimba és már indultunk is a bál helyszínére, ami nem máshol volt, mint az iskola tornatermében. Útközben nevetgéltünk, vagyis barátnőm mesélte a hülye sztorijait és állandóan röhögött rajtuk, én meg csak néztem, hogy miről is van szó. 

 Pontban nyolc órára megérkeztünk az iskolához. A parkolóban beálltam az egyik üres helyre, majd kiszálltunk és bementünk. 
 - Neveket kérnék! - mondta egyhangúan a "portás" srác, közben végig a lapját pásztázva.
 - Josh, mi vagyunk azok. Amy és Bella! - nevettem, mire felnézett és elmosolyodott.
 - Jaj, bocsi csajok, csak már annyira unom ezt az egészet és Peter-t sehol sem találom! 
 - Hát, minek vállaltad el? - értetlenkedett Am.
 - Először jó bulinak tűnt. Itt állni és kérdezgetni mindenki nevét, főleg a szingli és szexi csajokét. De most már belátom, hogy ez a világ legrosszabb melója!
 - Nos, mi akkor megyünk. Bent találkozunk! - mondtam barátságosan.
 - Rendben, jó szórakozást.
 Beléptünk a terembe. Ha nem ide járnék, akkor nem is jönnék rá, hogy ez a tornaterem! Gyönyörűen fel volt minden díszítve. Szalagok, lámpák, lampionok és konfettik mindenhol! Csodálatos! Miután "visszatértem" a valóéletbe, arra lettem figyelmes, hogy partnerem nincs mellettem. Körbenéztem és megtaláltam az italos asztalnál. Odasétáltam és rátettem a kezem a vállára.
 - Máris kezded? - utaltam a berúgásra.
 - Persze! Sosem korai! Izgalmasabbá teszem az estémet! - mosolygott, majd egy pohár puncs társaságában eltűnt. 
 Két lépést arrébb léptem és megnéztem, mi a kínálat a kajás asztalon. Nem okozott meglepetést, ugyanis minden évben ezek az ételek voltak. Elvettem egy tányért és rátettem 2 sonkás-sajtos melegszendvicset.  Az egyik székre leültem és elfogyasztottam.
 - Kedves Diákok! Mostantól szavazhattok a bálkirályra és királynőre! - szólt bele a mikrofonba az igazgatóhelyettes. - A dobozt a bejárati ajtótól jobbra találjátok! 11-kor eredményhirdetés! 
 - Hurrá! - mondtam halkan és kidobtam a szemetem.
 Elnéztem a szavazóláda felé, ahol megpillantottam Alieen-t. Ali az egyik osztálytársam és ő az egyik, aki felügyeli a szavazást.
 - Szia, Ali! - léptem oda hozzá.
 - Á, szia Bella! - mosolygott és visszafordult a láda felé. - Hogy bírod?
 - Te, néhány perccel ezelőtt kezdődött el és már több, mint száz cetlit bedobtak! 
 - És.... 
 - Ha azt szeretnéd kérdezni, hogy Jamie dobott-e már be, a válaszom igen. - mosolygott.
 - Aha. 
 - Nézd, ott van! - mutatott a táncparkettre.
 Legjobb barátom tényleg ott állt Dylan és egy lány - gondolom Tamara - társaságában. El akartam indulni feléjük, de aztán meggondoltam magam. Mi van, ha éppen zavarod? Vagy ha nem akar veled beszélni? Maradj ott, ahol vagy, Bella! A fejemben lévő kis hangocskának igaza volt. Ám amint ezt végiggondoltam, Jamie meglátott és felém igyekezett. Én úgy tettem, mint aki nem is vette észre és a WC-t kerestem. Egy másodperc alatt meg is volt. Minek menekülsz? Épp hozzád igyekszik! Mi vagy te, egy félős nyuszika?
 - Nem vagyok félős nyuszika! - mondtam ki mérgesen.
 - Nem, nem vagy az! - hallottam meg azt a jellegzetes hangot, amit bármikor és bárhol felismerek.
 - Á ,szia Jamie! - fordultam felé mosolyogva.
 - Mi volt ez az egész? - nézett rám furán.
 - Semmi, csak kicsit megbolondultam! - nevettem.
 - Jaj, te! - ölelt meg. - Gyönyörű vagy! - suttogta a fülembe.
 Most biztosan úgy néz ki a fejem, mint egy érett paradicsomnak. Lábaim elkezdtek remegni és csak nagyon nehezen sikerült megállnom. Vagy tízszer visszajátszottam a pillanatot.
 - Szavaztál már? - kíváncsiskodott.
 - Nem. Igazából nem tudom kit válasszak.
 Elvett egy papírt és egy tollat, majd a kezembe nyomta őket. 
 - Én már szavaztam a legjobbakra! - kacsintott. - Most rajtad a sor!
 Mosolyogva megráztam a fejem és elkezdtem gondolkodni, miközben az üres cetlit nézegettem. Végül felírtam a két nevet:
Bálkirály: Jamie Broodey
Bálkirálynő: Willow Stenfield


 Bedobtam a dobozba és visszafordultam hozzá.

 - Boldog vagy? - kérdeztem elégedetten.
 - Igen. Gyere, bemutatom a haverjaim.
 Megragadta a kezem és a tömeg felé kezdett húzni. A haverjait? Mármint a tizenegyedikes srácokat? Jesszusom! Ez most csak szívat, ugye? 
 Mikor megálltunk, az összes félelmem elszállt, ugyanis csak Dylan és Tamara álltak előttem. 
 - Dylan, Tamara, bemutatom nektek a legjobb barátomat! - nézett rám kedvesen. 
 - Örülök, hogy megismertelek! - ölelt meg Tamy.
 - Én is!
 - Jaj, el is felejtettem! - kapott a fejéhez. - Tamara Elson.
 - Bella Sprinkle. - fogtam kezet vele.
 - Dylan. - mondta közömbösen a srác.
 - Bella. - válaszoltam ugyanolyan stílusban. Ha ő így, akkor én is.

 Rengeteget beszélgettünk, szinte egész este! Időközben rájöttem, hogy Tamara nagyon aranyos és kedves! Már értem, miért tetszik Dylan-nek! De azt még mindig nem értem, hogy Tamy mit eszik Dylanan! Jó, helyes meg minden, de akkor is szerintem tök bunkó!
 - Egy kis figyelmet kérek! - szólt bele a mikibe az igazgató, mire mindenki csendben lett, még a zene is elhallgatott. - Itt az ideje, hogy bejelentsük, hogy ki lett a 2014-es bál királya és királynője!
 Körbenéztem és láttam, hogy a lányok mind izgatottan várták az eredményt. Én egy kicsit sem reménykedtem! Minek? Vannak nálam sokkal szebb és menőbb lányok is a suliban.
 - A bálkirály nem más, mint... - megfogta a borítékot és kinyitotta. - Jamie Broodey.
 Hatalmas tapsvihar következett. Megöleltem és megpusziltam őt, majd elengedtem, had vegye át a jól megérdemelt koronáját. 
 Kezet fogott az igazgatóval, majd oldalra állt és várta a további fejleményeket.
 - A bálkirálynő pedig.... - a másik borítékot is felbontotta - Elsöprő sikerrel Bella Sprinkle!
 Nem hittem a fülemnek! Tényleg én lettem a királynő? Egy pillanatra földbegyökerezett a lábam, de aztán belenéztem Jamie gyönyörű, barna szemeibe, amik a büszkeségtől csillogtak és felsétáltam a színpadra. Közben mindenki gratulált. Az egész terem a tapsolástól és fütyüléstől volt hangos.
 - Nagyon szépen köszönöm! - mondtam megilletődően, mikor a fejemre tették a koronát. 
 - Hát, megcsináltuk! - súgta "hercegem".
 Átkarolta a derekam és középre sétáltunk. Büszke voltam. Hisz megnyertem! Legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna! Mindenki ujjongott, majd elindult a zene és a teremben a diákok elkezdett lassúzni. Mi is lementünk közéjük.
 - Szabad egy táncra? - nyújtotta a kezét Jamie.
 - Szabad! 
 Egy kezét a derekamra tette, a másikkal az enyémet fogta. Szabad karommal átkaroltam a nyakát, fejemet pedig a mellkasára hajtottam és elkezdtünk jobbra-balra dülöngélni. Az egyik kedvenc számom ment épp: Christina Perri: A Thousand Years .
 - Imádom ezt a számot! - mondtam csukott szemmel. 
 - Én is! - puszilta meg a fejem tetejét.
 A fellegekben jártam. Tökéletes volt ez a pillanat! A szerelmem karjai közt vagyok és épp a kedvenc zenénkre táncolunk, miközben a koronánk ott virít a fejünkön. Jobb már nem is lehetett.
 - Kérdeznem kell valamit.... 


Ha megfogott a prológus vagy csak kíváncsi vagy a történet végére, érdemes benézned erre a blogra!  

2015. március 31., kedd

Interjú #25

Sziasztok!

Ismét egy interjúval jöttem, amely Vivienne Berkiről (Bella Sunshineról) készült, és az ő blogáról.
(The Last Summer)


1. Miért kezdtél el blogolni/írni? 

Hát, igazából nagyon szeretek kitalálni történeteket. Rengeteg sztori van a fejemben, de ezeket egy idő után elfelejtem. Viszont vannak olyanok is, amik minden nap eszembe jutnak, és ilyenkor tovább szövöm a cselekményt. Úgy gondoltam, vagyok elég érett ahhoz, hogy egy önálló blogot tudjak vezetni és megosztani a történetemet az emberekkel. Imádok írni és azt szerettem volna, ha minél többen elolvassák, amit írok, ezért egyik napon rászántam magam és létrehoztam az első önálló blogomat, ami a mai napig is üzemel, ám sajnos magát a történetet már nem igazán írom.

2. Honnan jött a történet ötlete? 

 Miután visszatértem nyaralásból, egyik napról a másikra eszembe jutott, amiben eredetileg a barátaimat képzeltem el. A szereplők neveit megváltoztattam, de a barátaim jellemvonásait benne hagytam. Igazából evvel álmaim nyarát írom le. 

3. Általában amikor írsz, elképzeled az adott jelenetet? 

Természetesen. Mikor elkezdem írni, előtte levő napokban körvonalazódik bennem az adott fejezet cselekménye és amikor ez összeáll, azonnal elképzelem, mint egy filmet, amiben mi vagyunk a főszereplők! 

4. Először papírra írtad a történeted, vagy már az elejétől kezdve a blogodra gépelted? 

Elejétől kezdve a blogomra, ugyanis régebben próbáltam papírra írni különböző történeteket, de egy idő után mindegyikbe beleuntam, aminek a legfőbb oka az volt, hogy legtöbbször nemcsak egy-két oldalt írtam, hanem többet és rengetegszer már iszonyatosan fájt a kezem.

5. Milyen hosszúra tervezed a történetet? 

Olyan 40-50 részesre, de manapság felmerül bennem, hogy nem 1 évadot, hanem 2-t vagy többet fogok írni. Ugyanis egyik nap kicsit előrébb gondoltam a cselekményt és rájöttem, hogy tudnék mit írni egy új évadba is!

6. Mi motivál téged? 

Filmek, emberek és különböző történetek. De igazából konkrét motivációm nincsen, csak írok és írok, és abban reménykedem, hogy az emberek szeretik olvasni.

7. Szeretsz olvasni? Ha igen milyen műfajú könyveket? (Van kedvenced?) 

Szeretek olvasni, főleg manapság, mikor több időm jut rá! Imádom a fantasy-kat, az akciódús történeteket. De odavagyok a romantikus történetekért, az olyanokért is, amik kicsit viccesebbek vagy éppen félelmetesebbek. Kedvenc könyveim közé tartozik az Útvesztő, amit manapság olvasok. De (ne ítéljetek el) szeretem még a Szürke ötven árnyalatát is. Magában a történetben az fogott meg, hogy olyan hihetetlenül varázslatos. Először moziban láttam, és csak utána vettem meg a könyvet. 

8. Kinek ajánlanád a történeted? 

Olyan embereknek, akik szeretik a kalandokat és a romantikus jeleneteket, és bele szeretnék élni magukat az általam elképzelt nyárba. Igazából nem határoztam meg, hogy melyik korcsoportnak írom a blogot, hisz akárki odatévedhet és megtetszhet neki a történet, hisz szerintem nem egy nehezen olvasható blogról van szó. Sőt, inkább egy laza stílus, ami a nyár hangulatát idézi fel!

9. Mesélnél egy kicsit a történetedről? 

A történet igen egyszerű: egy tinédzser lányról, Belláról szól, akinek az élete teljesen normális. Sok barátja van, akiket nagyon szeret, de sajnos szülei rengeteget dolgoznak, ezért nem igazán látja őket, emiatt magának kell gondoskodnia az életéről és annak nehézségeiről. Ám egy napon minden megváltozik: szüleit áthelyezik a kontinens másik végébe, így Bellának hátra kell hagynia hőn szeretett városát, Silvertown-t. A költözést szülei nyár elejére tervezték, ám legjobb barátja ráveszi Bellát, hogy próbálja meg elérni, hogy a nyarat had töltse a nyaralójukban. Miután elengedték, a lány belevág élete utolsó nyarába szeretett államában. A nyaralás alatt rengeteget buliznak, jól érzik magukat, ám a nyár vége felé Bella már érzi az elmúlást, tudja, hogy hamarosan eljön az idő, mikor el kell hagynia mindenkit. Olyan dolgokat tesz a három hónap alatt, melyeket sose tett volna korábban. 
A szerelmi szál természetesen ebben is megtalálható, de próbálom úgy tervezni a történetet, hogy ne lehessen kiismerni, hogy mikor ki és kivel jön össze, hanem érje meglepetés az olvasókat.

10. Mesélnél magadról? 

14 éves, kicsit lázadó lány vagyok. Nemrég estem túl a felvételimen, és izgatottan várom a továbbtanulással kapcsolatos fejleményeket. Kedvenc hobbijaim az olvasás, film- és sorozatnézés. A barátaim néha, mikor unatkoznak, engem kérnek meg, hogy ajánljak nekik jó sorozatokat! Eléggé jó kapcsolatot ápolok az osztálytársaimmal és az alattam járó osztállyal. Szeretek új emberekkel találkozni, jókat bulizni és társalogni. A barátaim pesszimistának tartanak, amit nem is cáfolok, ugyanis bármikor, amikor valami jó dolog fog történni (gondolok itt fiúkra) mindig rosszra gondolok és sosem mérem fel, hogy talán ez és ez a jó dolog történik meg! Egyik gyengém az őszinteségem! Mindig kimondom, amit gondolok, és sokszor emiatt keveredek bajba... A legjobb barátnőmet Rékának hívják, vele szinte rokonlelkek vagyunk! Rengetegszer megyünk közösen moziba (legutóbb is vele voltam), az iskolában szinte állandóan együtt vagyunk! Az alattam járó évfolyamból van egy srác, akivel szintúgy ilyen kapcsolatot ápolok, és már a bátyámként tekintek rá! Megértő, vicces és sok mindent meg tudunk beszélni. Ő tanácsokat ad nekem a fiúkról (igazából csak egy fiúról), én meg neki a lányokról. Nincsenek nagyon nagy terveim, igazából csak élem az életem, aztán lesz, ami lesz. 

2015. március 30., hétfő

Interjú #24

Sziasztok!
Most egy interjúval jöttem, ami Angel of Death-ről és az ő blogáról készült. (A Gonosz Álarca)


1. Miért kezdtél el blogolni/írni?

Sok blogot olvastam, ami legtöbb esetben történetes volt. És, egyik napról a másikra, jött egy történet a fejembe. Amit csak először füzetbe írtam le, de egyik nap csak úgy eszembe jutott, hogy mi lenne ha ezt a történetet blog formájában is megcsinálnám. Először volt bennem egy kis félelem, hogy egyetalán tetszeni fog e valakinek. De mikor lett már olvasom, akkor valamennyire szerte foszlott ez a félelmem.


2. Honnan jött a történet ötlete?

Mivel imádom a természetfeletti lényeket, és a Black Veil Brides-ot, ezért egyik nap gondoltam kombinálom a kettőt, és így "született meg" maga a történet.


3. Általában amikor írsz, elképzeled az adott jelenetet?

Igen, mert hogy ha – én mint maga az író, nem képzelem bele magam, akkor nagyon nem is tudnám olyan részletesen leírni –, mivel szerintem nehéz úgy leírni valamit, hogy ha bele sem tudod magad élni a történetbe. Már mint író, mert azért egy olvasóra is kell gondolni, mivel neki/nekik akarsz megfelelni ezen részen, de ezzel nem azt mondom, hogy magadnak nem akarsz, csak első az olvasó, aztán te. :-)


4. Először papírra írtad a történeted, vagy már az elejétől kezdve a blogodra gépelted?

Papírra írtam az elején, de néha még most is arra írom néhány történetem, ami blogon már megtalálható. Hiszen van olyan napom, mikor nem is tudok fel menni a bloggere.


5. Milyen hosszúra tervezed a történetet?

Húúú, ezzel most nagyon megfogtál, mert még csak az 1. Fejezet | 9. Rész van fent, és most egy kis ideig szünetel is a blogom, de hogy a sacper kábé meg kénne mondanom, akkor 2. Fejezet az biztos, de lehet hogy három is lesz.


6. Mi motivál téged?

A családom, hogy bátorít arra, hogy írjak és ne agyam fel. És, egyik részében az olvasom, akiket imádok! ^^


7. Szeretsz olvasni? Ha igen milyen műfajú könyveket? (Van kedvenced?)

Nem szeretek olvasni, én imádok olvasni, kedvenc műfajom a Fantasy. Igen, van kedvenc könyvem; "Lélektolvajok"


8. Kinek ajánlanád a történeted?

Minden BVBArmynak és Fantasy kedvelőnek.


9. Mesélnél egy kicsit a történetedről?

Egy lány, aki az édesanyával elköltözik egy kisfaluba, miután az apja feláldozta magát, hogy a lánya élhessen. De az új helyen különös és megmagyarázhatatlan dolgok kezdődnek, találkozik egy srácal, aki lehet, hogy a végzete, de lehet, hogy nem.


10. Mesélnél magadról?

Szeretem az állatokat, van is egy 64 kilós Rottweillerem, név szerint; Herküles. Hobbim az írás, az utóbbi időkben, azaz kb 5 hónapja festettem a hajam, jelenleg alúl világos vörös. Irtózom a pokoktól, ha meg is láttok egyet, még ha iszonyat kicsi is, de síkítva futok el. XD
Szemüveges vagyok. Kedvenc zenei műfajom a rock. A jövőben szeretnék tetoválást.  Vannak olyan napjaim, amikor senkihez sem szólok egy szót sem. Amit már kérdeztek sokan, hogy miért van ez, de sohasem tudtam rá konkrét választ adni. Kedvenc színeim: kék, fekete, vörös. 



2015. március 12., csütörtök

Eredményhirdetés #1 - Legszebb fejléc


Kedves Olvasok!

Néhány napja lezártuk a versenyt első két kategóriájának szavazásait. Köszönjük, hogy ennyien szavaztatok kedvenc blogaitokra. :) 
A következő kategóriákra való szavazó modulokat folyamatosan töltjük fel, tehát ezután is szavazatok kedvenc blogaitokra. 
Sokan kérdeztétek, hogy mikor lesz eredményhirdetés, ezzel kapcsolatban pontos időpontot nem tudunk adni, mivel minden kategóriában más-más zsűritagok vannak, és más-más időpontban adják le a pontszámokat. Amint összesítettük az egyes kategóriákban elért pontokat, rögtön kihirdetjük az első három helyezettet és a zsűritagok állttal választott külön díjas versenyzőt.  
Szóval, figyeljétek a blog bejegyzéseit és nem maradtok le semmiről. ;) 

A fejléckategóriában már meg is vannak az eredmények. Az állás nagyon szoros volt, a sok jó fejléc közül nehezen tudtak dönteni a zsűritagok. 
Voltak nagyon szép és igényes fejlécek és kevésbé jók, de senki se keseredjen el hiszen még számtalan blogversenyt fogunk rendezni ahol akár az utolsókból is lehet első! 


A szavazás eredménye: 



Az első helyezett: 



The Last Summer 

A nyereményed pedig: Interjút készítünk, kritikát és blogajánlót írunk a blogról, emellett választhatsz egy dolgot a blogról. Ezen kívül négy hétig reklámozzuk a blogod. 




A második helyezett: 



Truth or Lie? 


A nyereményed pedig: Interjút készítünk veled, választhatsz egy dolgot a blogról és emellett választhatsz, hogy kritikát vagy blogajánlót írjunk a blogodról. Ezen kívül három hétig reklámozzuk a blogod. 



A harmadik helyezett:



A Gonosz Álarca 


A nyereményed pedig: Interjút készítünk veled, választhatsz egy dolgot a blogról, emellett két hétig reklámozzuk a blogod. 




Különdíjban részesülők: 



All Bad 

Az álarc mögött 

Outlast: Hidden Depths

I Battle Your Life 


A Rubin



A nyereményetek: Választhattok egy dolgot a blogról, plusz interjút készítünk veletek. Emellett egy hétig reklámozzuk a blogotokat.  




Fontos! 


# Csak e-mailben fogadjuk el a nyereményedért való jelentkezést! 

# Ha az eredményhirdetés után három héttel nem jelentkezik a nyertes akkor, értelem szerűen az utána lévő helyezett kapja meg az adott helyezést.

# Ha jelentkeztél a nyereményedért, de két héten belül nem reagálsz a válaszunkra, ugyan úgy mint ha nem jelentkeztél volna törölni fogunk, és az utánad lévő helyezés kapja meg a  díjat!  



************************************************************************

Gratulálunk a nyerteseknek, és a többiek se legyenek csalódottak, hiszen mindenki nagyon szép fejlécekkel nevezett, és talán legközelebb ti lesztek az elsők!


A következő kategória amit kifogunk hirdetni az a  Legjobb Design, tehát figyeljétek a blog bejegyzéseit, hogy semmiről se maradjatok le!