Sziasztok!
Remélem, hogy mindenkinek jól teltek az ünnepek. Boldog, békés, szeretetben, egészségben gazdag új évet kívánok! Remélem mindenki jól töltötte a szilvesztert! :)
Na most van az, hogy sokat gondolkoztam, hogy megírjam-e ezt a kritikát. A fő oka nem is az, hogy az egyik itteni szerkesztő társam kért meg rá, hanem az, hogy én nagyon kedvelem ezt a leányzót, így nem akartam semmilyen sértődésre okot adni. Aztán csak megírtam, mint láthatjátok is. Nehezen, de megvan. Szerintem lehet, hogy kicsit kemény lett, de Ő akarta. Remélem, nem haragszol meg rám! :)
Kinézet, avagy első benyomás:
Oké... Akkor kezdjek neki a második felvonásnak, hiszen ezt a részt már egyszer megírtam, csak közben Te csináltál egy teljes átalakítást, úgyhogy...
Ez a színválasztásod sokkal kellemesebb, sokkal jobban tetszik. A fejléced mérföldekkel jobb, mint az előző, az egyetlen dolog, amiben most is (mint sokszor) belekötnék, hogy a cím nehezen olvasható, beleolvad a képbe. (Ez mondjuk mindig is vita téma volt közöttünk.)
Ez a színválasztásod sokkal kellemesebb, sokkal jobban tetszik. A fejléced mérföldekkel jobb, mint az előző, az egyetlen dolog, amiben most is (mint sokszor) belekötnék, hogy a cím nehezen olvasható, beleolvad a képbe. (Ez mondjuk mindig is vita téma volt közöttünk.)
A design maga igazán mutatós, kellemes. A szöveg része jól olvasható, nem
bántja a szemet. Én nagyon nem szeretem mondjuk ezt a stílusú szöveget, ahol
valamennyi megjelenik a szövegből, utána meg rá kell menni, hogy tovább
olvassam. Nem tudom, nekem ez olyan… zavaró. De ez csak az én heppem. Ami ezen
a részen viszont nagyon nem tetszik, azok a nagy római számok. Minek az oda? A
bejegyzés címe az, hogy hanyadik fejezet. Fölösleges ez is. Ráadásul ezzel a
fajta oldalmegoldással, ami neked van, nagyon is, hogy túlzsúfolt képet ad az
egész.
A modulsávod… Na ez az, ami igazán túlzsúfolt.
Ezen tessék változtatni! Az Ami Volt, Elmúlt… részt vedd ki egy az egyben,
hiszen van fejezetek menüpontod, így ez felesleges, ráadásul csak a helyet
foglalja. A versenytáblákat nyugodtan beleteheted egy menüpontba, esetleg a még
most futóakat hagyd kint, de amikor lejárt, pakold el onnan! A Fülszöveg kell
elsőnek, eddig stimmel is, de utána kitehetnéd a trailert, hiszen aki lusta
elolvasni, az megnézheti a kisfilmedet, valamint ez is a sztori bemutatásának
egy formája, ott a helye az élen. Én utána a menüdet tenném, és csak ez után az
Információkat, hiszen valljuk be, a menü lényegesebb infókat tartalmaz az
olvasó számára. Ezután jöhetne a Suttogó Szellemek, azaz a rendszeres olvasók, a
chat, a társoldalad, a profilod, majd a Versenytáblák, már ha nagyon
ragaszkodsz hozzá.
A szöveg betűméretén növelhetnél egy kicsit, hogy megkönnyítsd az olvasást. Amikor a fejezet elején az olvasókhoz szólsz, az sokkal nagyobb betűméret, mint maga a történet, ezért azt sokkal kellemesebb olvasni.
Még egy dolog, amit meg kell említenem. A címszavak betűtípusa nem igazán jó választás, mivel a betűk összemosódnak, így nehezítik az olvasást. Ezen ajánlatos lenne változtatni.
Még egy dolog, amit meg kell említenem. A címszavak betűtípusa nem igazán jó választás, mivel a betűk összemosódnak, így nehezítik az olvasást. Ezen ajánlatos lenne változtatni.
Még egy nyúlfarknyi megjegyzés: a szereplők menüpontban található rész nagyon sötét, legalább is szerintem. Valószínű sokat javítana a dolgon, ha mondjuk a betűszínt átállítanád a törzsszöveg betűszínére.
4/5
Cím:
Hát, igazából még nem tudtam rájönni, hogy miért
is ezt a címet adtad neki, bár egy sejtésem van. Majd kiderül a későbbiekben,
hogy bejön-e a megérzésem. Egyébként a cím rövid, tömör, egyedi, tehát tetszik.
3/3
Fülszöveg:
„Allyson
Harvey egyáltalán nem mondható átlagos lánynak. A családjában minden a feje
tetejére áll: vitatkozó szülők, egy néhány hónapos testvér, egy
"problémás" barátnő és egy haldokló nagyapa. Ám minden megváltozik,
amikor egyik nap váratlan hívás érkezik a rég nem látott, Los Angeles-i
rokonoktól, miszerint Michiganbe utaznának néhány napra látogatóba. Allysonnak
ez egy cseppet sem hiányzik, de ígéretet tett anyjának a születésnapján:
igyekszik mindent megtenni annak érdekében, hogy jól alakuljon az itt töltött
idejük. Arra azonban egyáltalán nem számít, hogy az unokabátyja, Brandon Adams
kizökkenti eddigi életéből, valamint egy együttessel, egy barátnővel és egy
katasztrófával sem számolt, ami talán a zenebűvölő lány egész életét
megváltoztathatja.”
Tetszik is a kis szöveged, meg nem is. Az első
néhány fejezet lényegét elmondod benne, ami nem biztos, hogy annyira jó, mivel
túl sok újdonságot nem ad az első néhány fejezet. Oké, valahogy be kell
mutatni, hogy miről is szól a sztori, de kicsit kevesebb részletet elárulva,
vagy kicsit sejtelmesebben megfogalmazva lehet, hogy célszerűbb lenne. Gondolok
itt arra, hogy az egész családi hátterét felvázolod. Egyszerűbb lenne valami
olyasmivel kifejezni a dolgokat, hogy bonyolult családi háttérrel rendelkezik,
vagy valami hasonló. Hagy fedezze fel az ide tévedő a történetből a
„bonyodalmakat”. Valamint fölösleges részletezned, hogy az anyja szülinapjára
tette az ígéretet, hiszen ez majd kiderül olvasás közben.
„Allyson
Harvey egyáltalán nem mondható átlagos lánynak. Bonyolult családi háttér, egy
„problémás” barátnő, és minden a feje tetejére áll. Minden megváltozik, amikor
egyik nap váratlan hívás érkezik a rég nem látott rokonoktól, miszerint: látogatóba
érkeznek hozzájuk. Allysonnak ez egy cseppet sem hiányzik, de ígéretet tett
anyjának, hogy pozitívan áll a dologhoz. Arra azonban egyáltalán nem számít,
hogy az unokabátyja, Brandon Adams kizökkenti eddigi életéből, valamint egy
együttessel, egy barátnővel és egy katasztrófával sem számolt, ami talán a
zenebűvölő lány egész életét megváltoztathatja.”
Én valahogy így fogalmaznám meg, bár ebben nem én
vagyok a profi. De alapvetően nem rossz, amit kitaláltál, csak kár ennyi
mindent elárulnod.
2/3
Történet:
Nincs prológusod! Ez az én heppem, de igen is
tessék megadni annak a történetnek a keretet. Ez pedig a prológus és az
epilógus. Oké, hogy az első fejezeted akár prológus is lehetne, de igen is tessék
betartani a formaságokat!
Jó a stílusod. Van néhány szóismétlésed, de ha
kicsit jobban odafigyelsz, könnyen kiküszöbölheted őket.
„Túl késő volt azonban, észreveszi, ahogy
hirtelen hátrakapom a kezeimet. Megadóan sóhajtok minden mindegy alapon
és inkább ismét magam mellé engedem a kezemet.” Az utóbbi alkalommal használhattad volna a
karjaimat, vagy valami más szinonimáját.
„Végigsimítok a zongora peremén,
aztán leülök az előtte lévő kis garnitúrára. Ujjaimmal a billentyűin
játszadozom, de egyet sem nyomok le, csupán a hideg tapintásuk tesz jót a
kezemnek. A zongora tetején fekvő kottafüzetért nyúlok.” Második alkalommal használhattad volna a
hangszer szót. Így is mindenki tudta volna, hogy mire gondolsz.
" Apát veszem észre az ajtóban. Már vagy két perce ott állhat az ajtóban, még sem foglalkozik vele senki idáig." Helyette: "Apát veszem észre az ajtóban. Már vagy két perce ott állhat, még sem foglalkozik vele senki."
" Apát veszem észre az ajtóban. Már vagy két perce ott állhat az ajtóban, még sem foglalkozik vele senki idáig." Helyette: "Apát veszem észre az ajtóban. Már vagy két perce ott állhat, még sem foglalkozik vele senki."
Van még néhány ilyen, de nem írom ki mindet, ebből láthatod, hogy mire gondolok.
Maga a fogalmazásod, a stílusod tetszik. Egy hétköznapi helyzetet, életet írsz le. Sajnos sok családban vannak ilyen szituációk. Elég nehéz téma jól megírni az ilyen érzéseket, de nem lehetetlen. Az utolsó fejezeted az, ami számomra kicsit gyengébbre sikerült az érzelmek bemutatásának területén. Nem gondolnám, hogy egy ilyen helyzet után (direkt nem írom le, akit érdekel, olvassa el) ilyen egyszerűen túl lehet lépni. Ha csak késlelteted, később foglya fel, hogy mi is történt majdnem, akkor oké, de ha nem, akkor nem biztos, hogy ezt így kellett volna. Gondold bele magad a helyzetébe... Még ha nem is történt meg maga a dolog, ez akkor is egy hatalmas dolog valaki életében, komoly lelki következményeket okozhat, és szerintem senki sem tudja ezt ilyen könnyen kezelni. Ezt szerintem gondold át, mert ezt még szépen ki tudod javítani, ebből a helyzetből egy igazán érdekes, érzelemdús részt ki tudsz még hozni. De ez csak az én véleményem.
A többi rész tetszik, jók az érzelmek, megfelelő a párbeszéd és a leírás aránya.
Pár elírás, amit kiemelnék:
"Nem látnák, hogy a keze úgy fonódik vonó közé köré, mintha éppen fojtogatna valakit."
Maga a fogalmazásod, a stílusod tetszik. Egy hétköznapi helyzetet, életet írsz le. Sajnos sok családban vannak ilyen szituációk. Elég nehéz téma jól megírni az ilyen érzéseket, de nem lehetetlen. Az utolsó fejezeted az, ami számomra kicsit gyengébbre sikerült az érzelmek bemutatásának területén. Nem gondolnám, hogy egy ilyen helyzet után (direkt nem írom le, akit érdekel, olvassa el) ilyen egyszerűen túl lehet lépni. Ha csak késlelteted, később foglya fel, hogy mi is történt majdnem, akkor oké, de ha nem, akkor nem biztos, hogy ezt így kellett volna. Gondold bele magad a helyzetébe... Még ha nem is történt meg maga a dolog, ez akkor is egy hatalmas dolog valaki életében, komoly lelki következményeket okozhat, és szerintem senki sem tudja ezt ilyen könnyen kezelni. Ezt szerintem gondold át, mert ezt még szépen ki tudod javítani, ebből a helyzetből egy igazán érdekes, érzelemdús részt ki tudsz még hozni. De ez csak az én véleményem.
A többi rész tetszik, jók az érzelmek, megfelelő a párbeszéd és a leírás aránya.
Pár elírás, amit kiemelnék:
"Nem látnák, hogy a keze úgy fonódik vonó
"A
sírása egyből eláll abbamarad, amikor észleli, hogy lefelé battyognak le vele a lépcsőn."
" Nemszokom szoktam általában felvenni az ilyen típusú hívásokat, de, ha már megzavartak egy
szép pillanatot…"
" Nem
9/10
Helyesírás:
Alapvetően jó a helyesírásod, de az utolsó pár fejezet olyan, mintha nem is Te csináltad volna. Amit eddig jól csináltál, azt itt folyamatosan elírod. Mégpedig a párbeszédeket.
" – Te biztosan Allyson vagy – Kezet ráz
velem. – Ashley Reed."
" - Örvendek – Egy mosolyt kényszerítek az arcomra."
Eddig jól csináltad, de itt folyamatosan a fentiek alapján írsz, amit ha megnézel, gondolom rögtön leesik, hogy mi is a gondom. A gondolatjel után kisbetűt kellene használnod. Nem tudom, mi történt, amiért átváltottál a helytelen használatra. Javaslom, hogy nézd át az utolsó pár fejezetet.
A többi részben apró elütéseket találtam, amik nem vészesek. Ha nem keresem kimondottan a hibákat, valószínű fel sem tűntek volna.
A többi részben apró elütéseket találtam, amik nem vészesek. Ha nem keresem kimondottan a hibákat, valószínű fel sem tűntek volna.
4/5
Egyéb:
Trailer: Le a kalappal előtted, hiszen Te
magad készítetted. Az egyetlen dolog, amibe belekötnék, hogy néhol olyan
gyorsan vált a kép, hogy a hozzá tartozó írást nem tudom elolvasni. Erre
legközelebb figyelj oda!
Könyvborító: Nos, itt hozod a formád! Nagyon
tetszik. Egyszerű és letisztult, de mégis visszaadja a sztorid hangulatát. Gratulálok hozzá, szép munka.
1/1
Összegezve:
Egy igazán szép köntösbe bújtatott szuper történet, ami nagyon egyedi is eddig. Gratulálok hozzá!
23/27
Ez a kritika nem bántó, hanem segítő szándékkal íródott! Köszönöm szépen a
bizalmadat!
Puszi: Klau
Drága Klau!
VálaszTörlésKöszönöm a kritikát, meg vagyok vele elégedve, és nem bántottál meg. :DD Tudom, hogy, ha így is lett volna, nem szándékosan tetted volna.
Egy őszinte vélemény kellett nekem, amiből tanulhatok és ezt tőled meg is kaptam, amiért pedig nagyon hálás vagyok.
Ami a hibáimat illeti: igyekszem a továbbiakban javulni, hogy büszke lehess rám :DDD A fejlécen azonban nem változtatok. :(( Úgy vagyok vele, hogy amikor rendelésre vagy csak simán készítek fejléceket, általában jól sikerülnek, de magamnak sosem felelek meg. Így ezt a fejlécet is egy barátnőm készítette. :DDD
Még egy köszönöm a kritikát és így utólag, BUÉK!
Hugicád <3,
Bella
Szia!
TörlésÖrülök, hogy nem bántottalak meg semmivel! :)
Én így is büszke vagyok rád! Ne miattam, vagy másnak akarj jobb lenni, hanem magad miatt!
Lökött vagy, Te lány! Nem felelsz meg magadnak? :o
Nővérkéd <3
Puszi: Klau