Kritika #2: (Gond)terhes

Most, hogy hazaértem a nyaralásból, és végre újra aktív vagyok, meg is érkeztem a következő kritikámmal. Úgy döntöttem, nem sorrendben haladok, ugyanis van néhány blog  a listámon, amit már korábban is olvastam (az egészet, vagy egy részét), és ezekkel sokkal gyorsabban végzek. Így a mai kiválasztottam Netty (Gond)terhes című műve, amire már a nyitás után rögtön rátaláltam, és időről-időre kíváncsian vártam a következő fejezetet.

Az első, ami megfogott a blogodban, az a címe. Rövid, figyelemfelkeltő, valamint egyszerre árul el sokat, és marad titokzatos. Szerintem tökéletes választás, hiába töröm a fejem már percek óta, semmi nem jut eszembe, ami ideálisabb lenne.

Az alapsztori tökéletesen irreális, amit alapesetben hibának rónék fel, de azt hiszem, ezt te is pontosan tudod, hiszen ez adja a történet komikumát. Mivel egyrészt melyik az a tizenéves kislány, akinek az első gondolata, miután a nagyszülei nyári iskolába akarják küldeni, hogy megkéri a nővérét, játssza el, hogy terhes, másrészt melyik eszement nővér vállalná ezt el? Valóban, semelyik. Az alapgondolat tehát kellően vicces, ötletes és egyedi. Miután elolvastam a fülszöveget, már tudtam, hogy egy remek történettel fogsz előállni, csak azt reméltem, hogy ennek megvalósítása is olyan jó lesz, mint a kezdete. De, mint azt már mondtam, első látásra az alap nem túl életszerű, ezért kíváncsi voltam, mégis hogy fogod közelebb hozni az olvasókhoz a történetet, hogyan hiteted el velünk, hogy ez nem csupán egy légből kapott, vicces történet, hanem valóban meg is történhet.

Így elsőre azt kell mondanom, ezzel kapcsolatban nem sikerült meggyőznöd – egyelőre. Mivel még csak öt fejezet jelent meg, ez alapján nem tudok komplex véleménnyel szolgálni, és azt sem tudom teljes bizonyossággal állítani, hogy a történeted egyáltalán nem hiteles – inkább odateszek egy erős még szócskát, és remélem, hogy a későbbiekben sikerül majd bebizonyítanod a feltevésem ellenkezőjét.

A karakterekre jól odafigyeltél, látszik, hogy próbálsz mindenkinek külön személyiséget alkotni, nem csak nevek egy arccal. Itt megint csak azt tudom hangsúlyozni, hogy még nagyon a történet elején járunk, így természetes, hogy nem tudunk olyan sokat róluk. Alapvetően három kategóriába tudnám sorolni a karakterábrázolást: az első, akik csupán elnevezik őket, jobb esetben leírják, hogy néznek ki, de ha valamelyik megszólal, nem tudnánk megmondani, ki is az, ugyanis nincs kifejlett jellemük, mind az író gondolkodásmódját és viselkedési sajátosságait, vagy éppen a történet folyásához szükséges karakterjegyeket veszik fel. A második kategória, ahova téged is tudnálak sorolni, akik ezen túlmutatva a szereplők jellemét is körüljárják olyannyira, hogy mindenkit be tudunk sorolni valahova: Violet a lázadó, Lexie a komoly, gondoskodó, a nagymama a szigorú, a nagypapa a perverz, de vicces, Matt a népszerű macsó. Mindenkinek van egy ismertetőjegye, de a való világban egy ember személyisége ennél sokkal komplikáltabb: a harmadik kategóriába sorolhatók azok, akik ezt az összetettséget is képesek ábrázolni: a szereplőknek külön egyénisége alakul ki, rossz és jó tulajdonságok egyaránt, akik ha megszólalnak egy párbeszédben, már a stílusból tudhatjuk, ki az.

A stílusod könnyed, egyedi, nem cifrázod túl a mondatokat, mégsem nevezhető igénytelennek – tehát pont olyan, ami egy szórakoztató, nyári történethez illik. A fogalmazásod, helyesírásod kiváló, te már rég túlvagy azon a kategórián, akiknek egy kritikában próbálom kedvesen körülírni azt, hogy nagyrészt halvány fogalmam sincs arról, hogy miről beszél.

A cselekmény megfelelő ütemben halad, bár az első néhány fejezetet túl rövidnek találtam, türelmetlenül vártam, mikor történik valami – főleg Matt megjelenését. Eddig egyébként az volt a kedvenc jelenetem, mikor Lexie és Matt találkoztak: a fiú személyisége fogott meg a legjobban, főleg azért, mert sejthető, hogy több van benne, mint amennyit a lány gondol. A terhes-terv bevallását és ismertetését az ötödik fejezetben nem élveztem annyira, előre látható volt, hogy a barátai hogy fognak reagálni, ennek egyedül Matt esetén volt valódi jelentősége – pont emiatt sikerült azt a legjobban megoldanod.

Összességében tehát egy izgalmas, szórakoztató történetet sikerült kitalálnod, amit bátran ajánlok mindenkinek, aki egy könnyed, nyári olvasmányra vágyik. Most mindenképpen feliratkoznék a blogodra, ha nem tettem volna meg már az első fejezet elolvasása után.