|
Író: Gáspár Laura Link: xxx |
FEJLÉC:
A fejlécedről azt
kell, hogy mondjam: egyszerű, de nagyszerű. Első pillantásra nem tetszett, de
sok hibát akkor sem találtam benne. Az alap a háttérben rendkívül tetszik, és
még a szöveg elhelyezése is praktikus, mégis jól mutat. Talán a betűtípusod
lehetne valamivel vékonyabb kaliberű, de ez már igazán csak rajtad áll. A
főszereplőd – Megane – elhelyezése is nagyon tetszik, bár az nem a legjobb
megoldás volt a részedről, ogy ennyire belelóg a feje Harryébe. Mondjuk igaz,
hogy róla sem a legjobb minőségű/kinézetű kép van.
10/8
DESIGN
Első ránézésre
tetszik. A színek illenek egymáshoz, a bejegyzéseket sorkizártban írod. Az nem
igazán tetszik, hogy a menüdben nincs benne a Főoldal pont, hiszen az is
fontos. A pontjaid elhelyezkedése jó, viszont. Amikor a fejezetekre kattintok,
és a azon belül valamelyik részre, hogy elolvasnám, egy teljességgel ronda
designban adja ki a korábbi részeket. Egy sima fehér alapon van minden, modulok
nuku, csakis a fejléc nem változik semmit. Én ezen változtatnék, mivel eléggé
zavaró. A chated színe sem illik a designhoz, szóval azt is ahhoz a
színpalettához állítanám be, mint az oldal. A modulelrendezésed pedig ebben a
formában lenne rendezett, mégis átlátható:
-
Ajánló (Miért ajánló, miért nem Fülszöveg?)
-
Információk
-
Összes oldalmegjelenítés
-
Elérhetőségek
-
Közvélemény-kutatás
-
Menü
-
Olvasók
-
Csiripelő
-
Kedvenceim
-
+hiányolom a profilodat
Nagyjából ennyi
lenne.
10/7
KARAKTEREK
Huh. Bevallom, csak
a negyedik fejezetig olvastam. Egyrészt, mert nem érek rá mind a húsz fejezeted
végigvenni, másrészt pedig, mert szerintem – és egy kedves barátnőm szerint,
elég egyetlen benyomás a történetről, ez pedig már vagy a fülszövegben, vagy az
első fejezetben kialakul. A karakterekből nem igazán jött le jó, vagy kedvező
tulajdonság, kivéve talán egyet. Megan-t egy naiv, kétszínű lánynak ismertem
meg, aki mindennek bedől. Évek óta nem kereste az exe, újra boldog
párkapcsolatban ér, aztán hirtelen telefonál, hogy beszélgessenek, Megan pedig
elmegy. A normális az lett volna, ha nemet mond, de hát ebben a történetben
senki sem normális, szóval miért is lepődnék meg, nem igaz? Niall egy idióta,
félős kisfiú, aki felkeresi rég nem látott barátnőjét, hogy találkozzanak,
beszéljék meg az ügyüket. Ő miatta ment fuccsba a kapcsolat, szóval ne
sajnáltassa magát, még a végén megszánom. Ja, nem, bocs. Ezek mellett még egy
kis beszari is, mert csak áll, amikor Megan elájul, nem csinál semmit. Eric az
a tipikus „szolgállak, és szeretlek” egyéniség, a jófiú, aki mindig a legjobbat
akarja Megannek. De mondjuk, én nem nézném jó szemmel, ha arra „ébredek” a
barátnőm kórházban van. És az exe házából hozták be. Az apa egy depressziós
hülye, aki a felesége halálától tisztára bedilizett. Igaz, minden fanfictionban
idióta az egyik szülő. És én azért lepődtem meg nagyon a karakterén, mert az
elején jó színben tünteti fel, aztán derül csak ki róla, hogy veri a lányát.
Harry pedig meglepően… „normális”. Az a tipikus szépfiú, az majom beszólásaival
olykor-olykor, és bár az elején háttérben marad, később azt vesszük észre, hogy
Megan egy szerelmi… négyszögbe kerül. Igen, négyszögbe, amely később háromszög
lesz, majd kétszög (???). Ezt jól elmondtam. J. Mindegy, az ő karakterét annyira nem ócsárolnám, mert bár nyálas
megnyilvánulásai vannak, és idegtépő gondolatai, de azért… talán ő az olyan
karakter, akit olyannak el tudtam fogadni, amilyen.
10/6
TÖRTÉNET/HELYESÍRÁS
A történeted alapja
nem is lehetne olyan rossz, ha a fülszöveged fülszöveg lenne. Gondolom, ez
képezi tulajdonképpen a prológust is, hiszen úgy szokás. De ez se nem fülszöveg,
se nem prológus. Anna valami olyannak kell lennie, ami megfogja az embert,
amiben izgalmas részek vannak. De ez csak egy sima bemutatkozás, és ennyi.
Akkor én is tudok ilyet. Az emberek azt várják, hogy olyat mutass, amit más nem
tud, de ilyen történetet a világ bármelyik embere meg tud írni, és lehet, hogy
jobban, mint te. Mindegy, ha elkezdem az első fejezetet, onnantól mér
fokozódnak az események, szóval nem olyan érdektelen, de mégis azt gondolom,
hogy érdekfeszítőbbnek kell lennie, mert így más nem fogja olvasni, csakis az,
aki One Direction rajongó. A fülszöveged már csak azért sem tetszik, mert
hibás, és még az elején Megan mutatkozik be, a végénél már te, mint író, írsz
az életéről. De sorjában megyek.
Prológus:
Úgy látom, itt is
gondot okoz az a bizonyos Space szóköz. Habár a szavak közé raksz, az írásjelek
után teljesen megfeledkezel róla, pedig ez nagyon fontos, és nem véletlenül
találták ki, szóval tessék használni. A prológusod, majdnem csak tőmondatokból
áll, néhol előfordul egy-egy összetett mondat, de azon kívül nem. A teljesen
értelmetlen költői kérdéseidtől pedig idegösszeroppanást kapok.
Megane Lewis vagyok,17 éves,Niall Horan előző barátnője. Hogy
ez hogyan történt?
Igen, itt is
látható az a bizonyos Sapace-Nuku, azaz magyarul szóközhiány, kedvesem.
-
Az első mondatod kétszínű. Hiszen, ha egyszer boldog kapcsoaltban él
Ericcel, akkor miért úgy tekint magára, mint Niall Horan előző csajára? Miért
nem úgy, hogy Eric Peterson jelenlegi barátnője? Tudom, tudom, imidzs, meg a
történetben ez lényeg, de ettől függetlenül hülyeség, és kétszínű.
-
A második mondat az a bizonyos „idióta költői kérdés”? Hogy, hogyan
történt? Úgy, hogy szakítottatok. És ez teljesen nyilvánvaló, még egy tízéves
számára is, szerintem.
Viszont én sem maradtam
egyedül. A barátom,Eric viszont mindennél jobban szeret engem-legalábbis
úgy érzem-és ez segít nekem elfelejteni a múltat.
Amiket még észrevettem, azok a szóismétlések. Nem használsz
szinonimákat. Az a legnagyobb problémád, hogy jól fogalmazol. de nem tudod
eléggé kihasználni az adottságaidat. Így, akármennyire igyekszel nagyon jó
írni, annál rosszabb lesz.
Azonban én sem maradtam egyedül. A barátom,(szóköz)Eric mindennél jobban szeret
engem(szóköz)-(szóköz)legalábbis úgy érzem(szóköz)-(szóköz),és ez segít nekem elfelejteni
a múltat.
Csak átölel és
hagyja,hogy had sírjam ki magam. Csak ettől lesz "jobb"...azthiszem.
Nincsen testvérem. Viszont van egy kutyám,Bobby. Talán ő az egyetlen biztos
pont az életemben Apun,meg Ericen kívül. Akkor kaptam őt,amikor megszülettem.
Istenem.
1. Megint a csak-csak szóismétlés.
2. Azt, hogy az „azthiszem”et külön írják (azt hiszem), még egy elsős is
tudja, de lehet, hogy csak a szóköz maradt el.
3. Cselekményváltozás. Egyszer erről beszélsz – mint most is: az
érzéseidről -, és semmilyen átfolyam nélkül belekezdesz egy másikba. Ilyenkor
általában új sort szoktak kezdeni, de te mindent letudtál egyetlen bekezdésben.
4. Aha, szóval a kutyád… tizenhét éves. Nem tudom, tisztában vagy-e vele,
hogy a kutyák átlagos életkora a tíz-és tizennégy év. Az, hogy a te kutyád
tizenhét éves, és még mindig nem döglött meg, az egy genetika csoda. J
5. A „had” teljesen mást jelent, mint a „hadd”. Tudod a had egyenlő a
hadsereggel, a hadd pedig egy módosítószó.
6. Javítom, figyelj: Csak átölel és hagyja,(szóköz)hogy hadd sírjam
ki magam. Csak ettől lesz "jobb"...azt(szóköz)hiszem.
(Új sor)Nincsen testvérem, viszont van egy kutyám,(szóköz)Bobby. (Azért tettem veszőt, mert elegem van a folytonos tőmondataidból. Ha ki
akarod fejezni magad, fejezd, de legalább normálisan.)Talán ő az egyetlen
biztos pont az életemben Apun,(szóköz)meg
Ericen kívül. Akkor kaptam őt,(szóköz)amikor
megszülettem.
Én Ericcel
lakom,egy aranyos kis családi házban,London külvárosában. Apu még abban a
házban lakik,ahol együtt laktunk(a
szóismétlődés miatt, inkább a „laktunk” helyett „életünk”-et írj). Egy
nagyobb,de mégis otthonos házban.
Tizenhét évesen egy családi házban??? És mégis miből? Nem írtad, hogy
dolgozol! Apuci meg Eric eltart?
Mellesleg a szóközt rakd ki légy szíves. Hiszen látszik, hogy hiányzik.
De nem szeretek
panaszkodni,szóval inkább maradjunk a jó dolgoknál.
Pedig eddig, csak ezt tetted…
Beszéltem Apával,és
azt mondta,hogy holnap meglátogat. Már furdal a kíváncsiság,hogy mit szeretne.
Ha csak beszélgetni akart velem,vagy hasonlók,akkor csak felhívott,hogy ugorjak
be hozzá. De most nem így tett. Hát ezért vagyok ilyen kíváncsi.
Apád tuti új nőt akar! Muhahahahaha!
1.fejezet
-Hé,Eric - suttogtam - Most nem alkalmas.
Igen, nem alkalmas! Most enni akar a nagyasszony, hagyjad, hadd
zabáljon! :D
A film elindult, de
egyikünk sem figyelt oda annyira. Én próbáltam, de folyamatosan Eric tekintetét
éreztem magamon.
A Kavarásra, hogy nem tudtál figyelni? Minden negyed órában röhögőgörcs
kerülget, nem tudsz, nem odafigyelni!
Szeretlek -mondta
ki Eric a legfontosabb szócskát.
A megnyilvánulás előtt lemaradt a gondolatjel.
Mikor belépett az
előszobába, gondolkozás nélkül csókcsatát kezdeményezett. Én sem maradtam rest,
beszálltam. Nyelve bejutásért könyörgött, amit gondolkodás nélkül megadtam
neki. Végül én szakítottam meg a folyamatot.
A folyamatot! Te jó ég! Itt halok meg a nevetéstől…
Nyelvét végighúzta
alsó ajkamon, bejutást kérve, amit meg is adtam neki.
Ez… undorító. És tényleg. Te megint megadtad neki. És tutira, hogy
legközelebb is meg fogod.
Annyi dolgom lett
volna, de nem volt erőm semmihez sem hozzákezdeni, ezért visszaültem eddigi
helyemre.
Lusta dög vagy, Megan Lewis. De komolyan.
Meglepő név villogott a képernyőn.
Meglepő név? Csak nem Nájöll keres? xDDD Bingó!
2.fejezet
Niall. Ezt a nevet évek óta nem láttam sehol sem.
1.
Miért
nem törölted az exed nevét a telefonból?
2.
Persze,
hogy pont most hív…
-Kérlek Megane. Nagyon fontos lenne. Ezt az egy dolgot kérem tőled, és utána
ígérem, többet nem kereslek meg.
Aha, most évekkel később, egy halaszthatatlan ügy. Hogyne!
Amikor összejöttetek hány éves voltál? Tizenöt? És mára, hogy tizenhét
vagy már egy családi házban élsz, összeköltözve a pasiddal… Haladunk, haladunk…
-Először
körbevezetnélek. - nyújtottam oda kezem azért, hogy felsegítsem.
Évek óta nem találkoznak, és, amikor eljön, azaz első dolog, hogy
körbevezesse. Te Jóságos Atyaszent Úristen!
-Igazából azért
hívtalak ide - vágtam bele a közepébe - hogy beszéljünk.
Évekkel később beszéljünk a már nem létező kapcsolatunkról? Jó ötlet!
Annyira régen láttalak.
Csakis miattad nem. Kereshetted volna, mégsem tetted. Egy
telefonhívásra sem méltattál, hülyegyerek.
-Hát még én
mennyire sajnálom - állt fel, de akkora lendülettel akart felpattanni eddigi ülőhelyéről,
hogy megbicsaklottak lábai a magassarkúiban (magas sarkúiban – külön írjuk). Mire felfogtam, hogy mi történt, Ő
már a földön feküdt eszméletlenül.
BÉNA CSAJ! BÉNA NIALL! MIÉRT NEM KAPTAD EL??? EZ AZ IDIÓTA LIBA, MEG
MIÉRT NEM VIGYÁZ JOBBAN?
3. fejezet
Ideges voltam.
Nagyon ideges.
Éhes voltam. Nagyon éhes.
Hát körülbelül ehhez hasonlít a megnyilvánulása. Amúgy gratulálnék
neked: Végre egy olyan fanfiction, ahol a három szemszögből nem ugyanaz van
leírva! Ezt értékelem!
Legszívesebben
ököllel belevertem volna a falba. De nem tettem. Csakis miatta. Megane miatt.
Nem szerettem volna, ha magát okolná, vagy hasonlók.
Nem szeretted volna, ha azért okolja, magát, mert eltörött a kezed a
falba csapódáskor??? Itt mindenki megőrült???
A nagy gondolkodás
közben észre sem vettem, hogy már elhagytam a keresett szobát. Gyorsan
megfordultam, és elindultam visszafelé. Mikor megérkeztem a terem elé, a fiúk
már ott álltak.
Én – mondjuk - kifejezetten hülyén néztem volna rá, ha elsiet a
kétszázhuszonhetes terem előtt.
Végül, úgy a harmadik próbálkozásommal sikerült
feltárni látószerveimet.
Látószervek feltárása? Műtünk, műtünk?
- Már jobban, köszönöm.
Csak ki van száradva a torkom, fáj a fejem és szédülök egy kicsit. De semmi
különös.
Persze. – Jól vagyok, csak… - és felsorolja az összes rosszat. Taps,
taps, taps.
- Szeretnék Niallel
beszélni. Kérlek. - mondtam.
- Ha ezt szeretnéd,
akkor behívom neked. Addig iszok egy kávét, és szólok egy nővérnek. - felelte
Eric.
Kisétált a
teremből, majd pár perc múlva Niall lépett be a terembe. Becsukta az ajtót maga
mögött, majd idesétált hozzám, és leült az eddig még foglalt helyre.
- Szia Megane. -
szólalt meg.
- Hello Niall. -
mondtam én is. - Mi történt?
- Eric elmondta,
hogy mire emlékszel. Mikor el akartál menni, megbotlottál a cipődben, és mivel
Zayn nem szereti a szőnyegeket, a kőre estél. Nem tudtan utánad nyúlni. Nem
készültem fel erre. Elveszítetted az eszméleted. Ennyit tudunk.
- Mennyi ideig
voltam eszméletlen? - tettem föl egy kérdést.
- Egy napig. -
felelte. Kopogtak, majd egy nővér nyitott be a szobába.
Miről akartak beszélni, mielőtt bejött a nővér? Ez a későbbiekben sem
derül ki, azért kérdezem.
4.fejezet
- Szia kicsim
- Hello Apu. -
mondtam egy kisebb mosoly kíséretében. Ez volt az első mosolyom, mióta a
kórházban voltam.
Ja, most örülsz, hogy beszélsz vele, meg minden, később meg elmondod
minden rossznak, és, hogy ver téged. Érdekes… Lehet nem az apád szorul
pszichológusra, hanem te!
"Directionerek.
Megane Lewist egy kisebb baleset érte, de már kezd felépülni. Arra kérnélek
titeket, hogy trendeljétek ezt : #GyógyuljMegane. Köszönöm szépen. Szeretlek
titeket."
Szerintem, ennek örülni kéne, hiszen ez kedves dolog. Kissé buzis a
vége, de nagyon rendes tőle, hogy megkéri az olvasókat, hogy „imádkozzanak” a
csajért. Nekem tutira jól esne. De hát Megane nem normális, mert miért is lenne
az? Szép álom…
Mikor kisgyerek
voltam, Apa sokszor ütött meg. Ezeket a veréseket sosem fogom elfelejeni (elfelejteni). Most is magam előtt
láttam a pillanatot, amikor Apu egy sodrófával jön felém, majd felemeli, hogy
lendületet vegyen az ütéshez. Az ágy támlájához húzódtam amennyire csak tudtam,
lábaimat felhúztam, fejemet lehajtottam és vártam az ütést. Vártam a sújtás
fájdalmát, amit nemegyszer éreztem már. Féltem. Nagyon féltem tőle.
1.
Az előbb még nagyon dicsérted, mi történt? Még
örültél is neki!
2.
Ha sodrófával vert téged, hogyhogy még
élsz?
10/5
Összesen: 40/26
Szerintem:
-
A fogalmazásoddal nincsen nagyobb probléma,
bár a tőmondatok helyett, írhatnál összetetteket is! Sokkal szebbek!
-
Helyesírási problémákkal nem küszködsz,
hiszen: nem találtam vesszőhibát, csak elírást. Itt CSAKIS azzal van, baj, hogy
nem rakod ki azt a bizonyos Space-t.
-
A fülszöveged/prológusod nem érdekes, én
másképp fejezetem volna ki a történteket. Figyelj oda a hibákra!
-
Egy szinonimaszótárt forgass a kezedben,
mert néhol akad egy-két szóismétlés!
-
A költői kérdéseket hanyagold! :D
A kritikám építő jellegű, nem pedig bántó, vagy sértő szándékú!
Remélem, segíthettem, sok sikert a továbbiakban!