Kritika #66 - Truth or Lie..? - 1. évad

link

FEJLÉC:

Hát a te esetedben csak 20 pont lesz a max., mivel a fejlécedet nem tudom értékelni. Elfogult lennék saját magammal, mivel én csináltam, úgyhogy kihagynám.

10/?

DESIGN:

A fejléccel összhangban lenne, ha megfelelően alakítottad volna ki. Ha ezzel a fejléccel nézzük párba, akkor abszolút hibás. Világosabb lehetne maga a sablon is, hogy ne lehessen, annyira észrevenné a színárnyalat különbségeket. A képeffektet mindenképp levenném, mert borzalmasan illik a te oldaladhoz. A menüpontok sem a legmegfelelőbbek, de az még nem annyira számottevő hiba. Bár a fejlécmenü szerintem a te esetedben nem éppen a legjobb döntés. Valahogy így helyezném el: Főoldal, Szereplők, Fejezetek, Tudnivalók, Kritikák, Versenyek. A zenelejátszónak adhatnál rózsaszínes színt, mivel az oldal is olyan. A modulelrendezésben is vannak hibák. Inkább ez legyen a sorrend: Az első szerelmed…, Figyelmeztetés, Truth or Lie..? Season 1., de csak a fenti részt hagyd ott. Az A blog 1. évadról rövident, külön menüpontba raknám a Fejezetek utáni menüpontba Első évad néven. A kép és az alatta lévő bevezető rész bőven elég! Utána jöhet a Truth or Lie..? Season 2. Az Itt jártakat töröld, senkit sem érdekel, elég, ha te látod. A Rendszeres olvasóim legyen helyette, utána Followers (bár én ezt is törölném), Chat, Blogarchívum, aztán pedig a Cserék. A Chat utáni, designról szóló részt szövegdobozba tedd, mert így elolvashatatlan. A Cseréket úgy oldd meg, hogy ne az összest jelenítse meg, mert ez őszintén szólva, ronda. A kurzor szörnyű, hányinger, úgyhogy mondanom sem kell, hogy KUKA. Nagyjából ennyi lenne, de a te helyedben, vagy sablont töltenék fel, és arra a fejlécet, vagy simán sablont, az alapértelmezett fejlécéve, vagy megkérnék egy designert, hogy készítsen neked egyet.

10/4

TÖRTÉNET:

Gondolom a bevezetőféle az Az első szerelmed… lenne. Elolvasva jónak találtam. De miután végigszenvedtem az első évad első öt fejezetét, már a falba vertem a fejemet. Szerencse, hogy megmaradt az okos kis buksim. J

A prológus első mondatában, sőt már a címben találtam hibát! Egyrészt a prológusnak nem adunk külön címet, mert az csak simán PRO-LÓ-GUS. A másik pedig… kérlek, magyarázd el, hogy tud egy szellő kedves lenni? Maximum kellemes!

Tovább mentem a prológusban, és… HOGYAN AKARSZ EGY KÖTELÉKET LEKAPCSOLNI EGY KUTYA NYAKÁRÓL? A kötelék kapcsolatot jelent. Olyan, mint például az anya-fia kapcsolat, a férj-feleség kötelék, érted? A pórázra max. kötelet mondhatsz, de még azt sem. Muszáj ismét leírnod, szóismétlés ide, vagy oda, mert nincsen jellegzetes szinonimája.

Tudod mit? Inkább másolok! Mert így leírni minden hibát…

Mindegy. Úgy jobban meg fogod érteni a problémáimat.

Körülbelül húszperces kergetőzés után - a 37 fokos hőségben - kifulladva szorítottam magamhoz a karjaim közé fészkelt kutyust, és óvatosan visszatettem rá a pórázt. Letettem a földre, és éppen elborzadtam azon, hogy az izzadságtól a testemhez tapadt az egyébként is vékony, nyári egyberuha, amikor felhő takarta el a napot, és egy pillanat alatt eleredt az eső.

Nos, ebben a részben találkozunk néhány hibával, amelyeket mindjárt jelölök is, csak előbb kitérnék a tartalmi hibákra. Először is (pontozott vonallal aláhúztam) az első mondatod végén, és az következő mondat elején szóismétlés lett felfedezve, így én azt tanácsolom, hogy a visszatettem helyett visszaraktam -ot írj.

És a javítás: Körülbelül húszperces kergetőzés után - a 37 fokos hőségben -, kifulladva szorítottam magamhoz - a karjaim közé fészkelt - kutyust, és óvatosan visszaraktam rá a pórázt. Letettem a földre, és éppen elborzadtam azon, hogy az izzadságtól a testemhez tapadt az egyébként is vékony, nyári egyberuha, amikor felhő takarta el a napot, és egy pillanat alatt eleredt az eső.

Csak álltam a járda közepén, a pórázt a lábaim köré tekerő, körülöttem rohangáló, majd' felrobbanó, izgatott kutyussal, hátrahajtottam a fejemet, lehunytam a szemem, elmosolyodtam, és élveztem, hogy a cseppek az arcomhoz koppannak.

Aha. Értem. Szóval… te egy vámpír vagy, és olyan kemény a bőröd, hogy, amikor esik az eső hallani lehet a koppanásokat. Részvétem. De akármennyire is humoros szerettél volna lenni, inkább így írhatnád át: … élveztem, ahogy az esőcseppek az arcomra hullnak

Hát, ez vagyok én. Chloe West, a mindenen nevető, komolytalan, 16 éves lány, aki egyszer egész nap bikiniben sütkérezik a napon, és el sem tudja képzelni, hogy a napsütésen kívül még mást is szerethet, egyszer pedig az esőben ácsorog, és élvezi, hogy a haja a hátához tapad.

Kezdeném is a legelején. Az első mondatnak tartalmi hibája nincs, csupán helyesírási. Az már más kérdés, hogy ennek a mondatnak a hatására kialakult bennem egy vélemény a lányról, hiszen jobban megismertem.

Hát, ez vagyok én. Chloe West, a mindenen nevető, komolytalan, 16 éves lány, aki egyszer egész nap bikiniben sütkérezik a napon, és el sem tudja képzelni, hogy a napsütésen kívül még mást is szerethet; máskor pedig az esőben ácsorog, és élvezi, ahogy a haja a hátához tapad.

Aki képes elfenekelni az öccsét, ha az kinevetett egy lányt az oviban a szeplői miatt... És igen, az a lány is én vagyok, aki képes sírva elaludni, ha aznap a bátyja a One Directiont szidta.

O. M. G. Te aztán jó sokoldalú vagy. De tudsz-e arról, hogy a gyermekek bántalmazása – gondolok itt az elfenekelésre – büntetendő? Tizenkét éves kortól, Drágám! Viszont most kivételt teszek, mert azt gondolom, az öcsédnek mentális zavarai vannak, ha egy lányt a szeplői miatt piszkál! Mint mond rá? Szeplős Szilvi? Ó. És még valami. Szerintem fordulj pszichológushoz, ha nem bírod elviselni, hogy a bátyádnak nem tetszik az a banda, amelyik neked! Mellesleg hány testvéred van? Szegény anyátok… négy gyerek. És mind a négy hülye. Az egyik egy szentimentális idióta, aki az esőben álldogál egy szerencsétlen kutyával, a másik egy nyominger kislány, a harmadik egy blőd kisgyerek, a negyedik pedig… talán az egyetlen normális a családban. Taps, taps, taps. De tényleg.

- Eleven kiskutya - szólalt meg egy hang. Épp a park mellett haladtam el; a srác az egyik sűrű lombú fa alá húzódott be az eső ellen, a gördeszkáját szorongatva.

 - Az - hagytam rá mosolyogva. - Brian a neve, az enyém pedig Chloe. És a tiéd?

 - Louis vagyok - lépett közelebb lazán, és mikor már előttem állt, csak akkor ismertem fel.

   A szám elé tettem a kezemet, és próbáltam elnyomni egy őrült visítást. Nem lenne túl jó első benyomás, ha már most elkezdenék idióta módjára viselkedni. Pedig én általában nem "idióta módjára" viselkedek, hanem tényleg idióta vagyok...

 - 2010 óta rajongótok vagyok! - mondtam lelkesen. - És...

 - Kérsz egy autogramot meg egy közös fotót - mosolyodott el fáradtan.

 - Nem! - tiltakoztam megrökönyödve.

 - Tessék? - nézett rám értetlenül.

 - Tudom, a legtöbben azt kérnek tőletek. De... engem nem érdekel az aláírásotok, és egy fénykép is csak azért, hogy eltegyem emlékbe, és mosolyogjak rajta pár év múlva. Én csak... azt akartam mondani, hogy ti megváltoztattátok az életemet! A One Direction nélkül egy más ember lennék. Egy sokkal rosszabb ember.

Mennyit röhögtem, te jó ég. Ez a szituáció teljesen olyan, mintha én lemennék a játszótérre, és mire megfordulnék mögöttem állna Rihanna, akinek a rajongjója vagyok. Elképzelhetetlen. Tegyük fel, hogy mégis megtörténik. MI AZ, HOGY NEM KÉREK AUTOGRAMOT? Attól még, hogy megváltoztatta (?) az életemet (???) ez a dolog (????????), attól még igenis kérnék.

Brian mostmár (most már) Louist is összeáztatta (összevizezte), de úgy látszott, hogy őt sem érdekli. Nagyon bökte a csőrömet az a dolog, amit legutóbb olvastam a neten: hogy Tommo szakított a barátnőjével. Meg akartam kérdezni, hogy miért... De akkor eszembe jutott, hogy valószínűleg minden szembejövő rajongója ezt kérdezi meg először, és én nem akartam egy lenni közülük. Az olyan, mintha most azonnal azzal nyitnék, hogy a magánéletéről faggatom. Hát befogtam a számat, és minden erőmet összeszedve rámosolyogtam.

 - Nem szeretnélek feltartani, biztosan sok a dolgod... - néztem rá.

 - Várj! - Olyan arccal ejtette ki ezt a szót, mintha nem magától tenné, hanem kényszerítené rá valaki. - Nincs kedved... eljönni velem valahova? Mondjuk, gördeszkáznánk, aztán bemutatnálak a többieknek.

 - Tényleg? - csillant fel a szemem. - Oké!

Na, álljon meg a menet. (Zárójelben a hibák.) Találkozol egy sztárral, és az első, ami izgat, hogy mi van a barátnőjével? Máris izgat a helycsere? Aztán… mi az, hogy nem szeretnéd feltartani? Ő ment oda hozzád! Biztos nem lenne most a parkban, ha fontos elintéznivalója lenne. És a harmadik, ami rendkívül zavaró, Egy találkozás. Néhány mondat. MAJD MÁRIS JÖN AZ ELSŐ RANDI! Ez a valóságban tudod, hogy történt volna, ha megtörténik? Louis meglát egy esőben nevetgélő csajt. Megállapítja, hogy idióta. Ezek után inkább a kutyát dicséri meg, mint az idióta lányt. Louis autogramot akar adni, de a lány elutasítja. Egy rajongó, aki hülyén álldogál az esőben, és még csak autogramot sem kér? Na, húzzunk innen! – gondolja.

Többet nem másolok be a prológusodból, amely nem is nevezhető prológusnak, mert egyáltalán nem figyelemfelkeltő, és nagyon-nagyon- nagyon-nagyon-nagyon hosszú.

A következő problémám az tehát, hogy túl gyorsan bekövetkezik a randi, és, amikor Louis szenvtelen módon, a telefonon kezd matatni… MINDEN SRÁC NEVÉT BEÍRJA A TELÓBA? EGY TALÁLKOZÁS UTÁN? Azt még megértem, ha a sajátját, de a többiekét minek? Mert ők már a következő fejezetben lehet, hogy járni fognak, és a One Direction többi tagjával örökre szóló barátságot kötnek? Áááá… neeem. Na, jó. De. Pedig még el sem olvastam.

Majd, amikor bemutatja Louis a csajt a többieknek, akkor… Niall megkérdezi nem-e tud főzni? Igazi prológus téma. De azért a szívem legmélyén megértem a kis szöszit. Ő csak éhes. Mindegy milyen csaj menjen hozzájuk, csak legyen egy Stahl Judit.

- Lily, ne haragudj, hogy ezt mondom... de borzalmasan nézel ki. - Szokásom, hogy mindig, mindent kimondok, és ezzel rengetegszer bántottam már meg olyan embereket is, akiket nem akartam, de ismertem a húgomat annyira, hogy tudtam: ezen nem sértődik meg.

Hűha. Ez aztán a hozzáállás. De el kell mondanom valamit: attól, hogy megmondod neki, hogy kisírt, szétbőgött, hisztériás arccal fest, attól még nem lesz az  az ami szívemen az a számon jellem. Csupán egy bunkó nővér, aki menőnek próbál tűnni, mivel ő a főszereplő.

A könnyeimet nyelve vallottam be magamnak is ezt az igazságot.

A könnyeidet nyelve??? Úristen. Azt akarod mondani, hogy annyit sírtál, hogy a könnyed a szemedből, mint egy zuhatag lefolyt, és te azt ittad meg? Ásványvíz luxus? Mindegy. Remélem, azért érted az iróniát. Azt szeretném kifejezni, hogy ez nem a legjobb kifejezés. Talán a könnyeimmel küszködve jobb lenne, nem gondolod?

- Eljön? - ordított valaki a háttérben. Gondolom, az illető a szoba másik végében állt, azért üvöltött.

 - El! - kiáltotta vissza Lou.

 - Akkor mondd már neki, hogy hozzon kaját!

 - Ez biztos Niall lesz - nevettem el magam. - Kifogytatok..?

 - Nem, csak neki akkor sem lenne elég, ha egy egész raktárat vinnénk el, márpedig feleannyit sem fogunk.

 - Kegyetlenek vagytok! Mondd meg neki majd, hogy nem kell aggódnia, viszek kaját én is!

 - Jó éjszakát, Chloe - mondta Louis. - Akkor holnap találkozunk.

 - Igen - mosolyodtam el. - Jó éjszakát!

 - Puszi - szólt bele utoljára, aztán letette.

Egy. Már megint egy kaja. Ha nem tudnám, hogy miről szól a történeted azt hinném, hogy a, Chloe Klotyó szakács, b, ez a történet az egészségtelen táplálkozásra hívja fel a figyelmet. Azt én értem, hogy Niall mindig éhes emlékeztet valakire,vajon kire, vajon kire, n-nel kezdődik y a vége, és ez aranyos is tőle, mert viccesen hozod ki a karakterből a tulajdonságot, de ne írd bele minden egyes, olyan részbe az étellel kapcsolatos variánsokat, amelyikben Niall szerepel. Más felől. Niall-nek nincs pénze, hogy vegyen magának? Végül is szupersztár!

Másodszor. Nem tudom, de én Louis-t, valahogy más jellemnek nézem, de persze ahány ember, annyi fajta. Ez nem zavar. Mindenki úgy alakítja ki a szereplőit, ahogy a kedve tartja. A határ a csillagos ég. De. Az még álmomban sem jutna eszembe, hogy Luis Tomlinson, a One Direction tagja, egy alig ismert lánytól este úgy köszönjön el mint egy barinő ,hogy puszi. No comment.
2. Chlo. Nos, igaz, hogy a Chloe névnek nehéz becézést találni, de a Chlo-t folytathatnánk így is. Chlotyó. Chlorid. Chloki. Chlon. Hát nem cukik? <3 neeem, fúúúj, le vele
3. Óha. Őfelsége Chloe kisasszony megengedi szeretetreméltó bátyjának, hogy maguk között ne kurvázzon le mindenkit, ne küldjön el mindenkit melegebb éghajlatra, ne nevezzen minden idióta srácot buzinak, azaz ne káromkodjon? Ez aztán a nagylelkűség! Taps, taps, taps. Most komolyan. Hol él ez?
Aztán. Én örülök, hogy, nagyon szép volt a délután, de ki tudja, hány ember fogdosta össze azokat a dolgokat, amelyeket a szádba vettél. Azért vigyázz, hogy mit/kit veszel a szádba! Na, azért a mindent számításba véve sokkal szemben hangzik. Tudod, az előző kicsit kétértelmű.
Majd megint a kaja. Komolyan. Menjen már szakácsnak!
Aztán. Pá. Ezt a köszönésformát nem jellemezném. Nem tudtál csak egyszerűen a sziánál maradni? Muszáj ezeket a megfeddtem, meg egyéb szavakat használni?

- Ne haragudj, húgocskám, de nem mindenki olyan naplopó, mint te.

 - Az ég szerelmére, tizenhat éves vagyok, mit vársz, dolgozzak?

 - Te mondtad. De nem ezért hívtalak. Csak azt akartam mondani, hogy tudom, azt ígértem, szombaton jövök, de nem fog összejönni, mert közbejött valami. Mondd meg anyáéknak is.

 - Aha. Közbejött valami. Kitalálom. Új barátnő a láthatáron..?

 - Chlo!

 - Tudom-tudom. Figyelj, Richard, tudod, hogy szeretlek, meg minden...

 - Megkérhetlek, hogy ne nyáladdz? Kösz.

 - De eddig csak elkényeztetett libákat bírtál kifogni - eresztettem el a fülem mellett a megjegyzését. - Először más szót akartam mondani, de az csúnya lett volna egy lány szájából...

 - Én nem a szüleink vagyok. Előttem nyugodtan káromkodhatsz.

1. Mi van? Egy tizenhat éves lánytól nem lehet elvállalni, hogy dolgozzon? Láttad a H₂O-t tudom, példának rossz, de akkor is? A tizenhat éves lányok közül, majdnem az összes nyári munkát végzett, hogy keressen egy kis pénzt, pedig nem voltak szegények! Mellesleg… ha annyira tehetségtelen, akkor a fagylaltárulás nem biztos, hogy, olyan nehéz feladatnak bizonyul.

- Chloe, ha már úgyis végeztél, megetetnéd Brian-t meg Marley-t? Tudod, hol vannak a tápok.

 - Persze, anyu! - feleltem, és engedelmesen felálltam. Említettek persze azonnal megérezték, hogy róluk van szó, és olyan boldogan kezdtek rohangálni körülöttem, hogy majdnem pofára estem bennük.

 - Brian! - feddtem meg, és az ölembe kaptam a kutyust. - Nem menő ám fiatal lányokat feldönteni!

Ó, de kár, hogy nem lett oda az a cuki pofikád! Mutató névmás elé vessző. Nem javítottam minden kimásolt részedben, de ebből rengeteg hibád van. Kérlek, figyelj oda. Másodszor. A szidás, korholás, büntetés szinonimájaként nagyon ritkán használjuk a feddtem szó. Javítsd ki, mert nem minden olvasó fogja megérteni anélkül, hogy ne guglizna rá a neten. Harmadszor. Nem. Tényleg nem menő fiatal lányokat feldönteni. De megdönteni, na, az már nagyon ott van. Végül is. Ki tudja mi a célja ennek a Louise Nyomlinsonnak? Pardon, Tomlinsonnak.

A srácok hazahoztak minket. Öleléssel búcsúztunk el mindenkitől, én megköszöntem ezt a csodás délutánt. A tekintetem egy pillanatra találkozott Louiséval, de most ő sütötte le a szemét, és bevágta utánunk a kocsi ajtaját. Ez szép volt tőle. A könnyeimet nyelve, gombóccal a torkomban fordultam el. A többiek még a kocsiból is integettek; Lily meg én mosolyt erőltettünk az arcunkra, és mi is lelkesen integettünk nekik.

Mindent számba véve életem talán legtökéletesebb délutánja volt a mai.

Ejnye, bejnye. Te nagyon szomjas lány lehetsz, ha egyfolytában a sós könnyeidet akarod inni! XD Tudod, milyen káros a só a szervezetre egy megadott szinten felül?

- Vásároltunk a tesóimmal, most megyünk haza.

- Harry, te... Ki vagyok hangosítva?! - feddtem meg.

 - Dehogy! - próbálta menteni a menthetetlent.

 - Na, persze - húztam fel az orromat, bár ezt úgysem láthatta, legfeljebb sejtette.

 - Most miért?! - fortyant fel valaki elégedetlenül a háttérből.

 - Niall..? - találgattam.

 - Ugyan, ki más adna ki ilyen idióta hangot? - röhögött Hazza. - De most komolyan, Niall, hagyd már abba!

 - Te, figyu, Niall! - támadt egy ötletem. - A múltkor nem volt alkalmam bemutatni már-már legendás főzőtehetségemet, de ma ezt bepótoljuk! Mit szeretnél ma vacsorára?

 - Hadd gondolkozzam - nevették el magukat mind a ketten, Lily és Adele pedig csak mosolyogni tudtak a bolondozásunkon. - Tudsz pizzát csinálni?

 - Ennél kicsit kreatívabb gondolkodást vártam tőled, de sebaj. Igen, tudok - röhögtem. - Csók a családnak!

 - Átadjuk - felelte Hazza. - A többiek is puszilnak.

 - Te álnok dög! Az egész banda ott van..?

 - Már hogyne - röhögött fel Zayn, és a többiekből is kitört a nevetés. Ezek végig ott álltak a szobában!

 - Ezért még számolunk! - feleltem. - Akkor délután találkozunk. Pá! - Gondolkodás nélkül lecsaptam a telefont.

És, ha ki vagy hangosítva? Akkor mi van? Megcsalod Louist? Jujjuj!

Teljesen összefonódva álltunk ott, az elhagyatott parkban. Nem tudom, meddig csókolóztunk ott, az elburjánzott cserjék, vastag törzsű fák között, de azt vettem észre, hogy a földön fekszünk, és én kerültem felülre. Tenyeremet végighúztam Chloe combjának külső ívén, és éreztem, ahogy beleborzong az érintésbe.

Mit művelsz, Louis? Hm? Képes lennél felcsinálni ezt a szerencsétlen lányt itt, a magasra nőtt, sötétzöld fű kellős közepén? Az még tőled is durva lenne.

Éreztem, ahogy egy kövér esőcsepp koppan a tarkómon. Magamban szitkozódtam, ugyanakkor valamennyire örültem is. Egyszer már láttam Chloe-t esőben, és bármit megadnék, hogy ismét legeltethessem rajta a szememet úgy. Lassíts már, Tommo!

 - Louis, ne! - tiltakozott nyögve Chloe.

Üdv Truth or Lie Louis szemszögéből! Mondtam én, hogy csak meg akarja dönteni a csajt! Eskü, nem olvastam előre! Csak kiszámítható! De nyugi. Végül azért nem erőszakolja meg. Chloe elszalad. Még szép! De én előtte azért orrba ütöttem volna! J

Szóval ez a kritika kicsit sajátosabb nyelvezetben szeretné bemutatni neked a hibáid, hogy javíthass. Nagyon figyelj oda a vesszőhibákra, és a szavak használatára! És az ételbár a lételemünk, nem kell ennyire magasztalni a pizzát mindenhol!

10/6

Összesen: 20/10

Mindent figyelembe véve:

-          a design lehetne szebb is

-          az alapsztori tetszik, bár egy iciripicirivel rövidebb bejegyzéseket hoznék a helyedben, mert ez egy cseppnyit hosszúnak tűnt – legalábbis nekem

-          a vesszőhibákról, és a szóhasználatról beszéltünk már, ahogy a táplálékról (??) is

-          szépen megoldottad a szemszöges témát, ez pedig nagyon tetszik, ugyanis nem mindegy, hogy kétszer olvasol el ugyanazt más szemszögből, vagy kétszer mást mástól

Figyelj, és tanulj! Nem mindenki születik tökéletesnek, sokat javulhatsz még, ha megfogadod a tanácsokat! Nem csak én, mások is tudnak segíteni, és, ha mindenkiből megfogadsz valamennyit, sokra viheted! Kérlek, most tapsolj meg, hogy összehoztam ezt a lelkesítő beszédet! J

A kritika nem sértő, és nem bántó, sokkal inkább segítő, és tanító jellegű. Köszönöm, hogy tőlem kérted! További jó blogolást!