Kritika #1: Fény

Helyesírás:

Elírásokat nem, vagy csak alig találtam, ezért amik felmerültek hibák, mind tudatosak voltak (úgy értem nem tudtad, hogy rosszul írod). Ezek közül a leggyakoribbak:

·         vesszők: első látásra azt mondanám, össze-vissza használod őket. Általában többet, mint kellene, de nagy ritkán az is előfordult, hogy hiányzott egy-kettő. Először elkezdtem kigyűjteni őket, de aztán rájöttem, hogy túl sok van belőlük, és szinte az egész fejezetet másolhattam volna át kijavítva. Magyarázat helyett egy linket adok meg, ahol szerintem érthetően elmagyarázzák a vesszők helyes használatát: http://anime-fanfiction.hu/fanfiction/viewstory.php?sid=11901&chapter=1

·         igekötős igék: amiket egybe kell írni, nem pedig külön. Plélda az első fejezetből: végig tanultam → végigtanultam

·         összetett szavak: ugyanez a helyzet. Viszont: tanítónéni → tanító néni

·         számok: illik betűvel kiírni őket egy történetben. Pl. 1000-nél → ezernél, 722-es → hétszázhuszonkettes, stb.

·         pontosvessző után kis betűvel írjuk a folytatást, mivel úgy viselkedik, mint egy vessző, nem pedig, mint egy pont.

·         párbeszédek: Ugyan már! Tudod, hogy ez egy betegség. – mormoltam → Ugyan már! Tudod, hogy ez egy betegség – mormoltam. Ilyen esetekben, pl. mondtam, kérdeztem, ugrottam le, álltam fel, stb. nem kell pont, és kis betűvel írjuk a folytatást. Ellenben, ha új mondat kezdődik, pontot teszel, és nagy betűvel kezded. Erről bővebben itt: http://anime-fanfiction.hu/fanfiction/viewstory.php?sid=13284&chapter=1

Fogalmazás:

Nem mindig könnyen, de érthető, amit írsz. A stílusod sajátos, ami jó, viszont volt, amikor ez már a visszájára fordult: néha olyan nyakatekert mondatokat fogalmaztál meg, vagy olyan kifejezéseket használtál, amiken jót mosolyogtam. Itt van néhány ezek közül:

·         „Hirtelen megtorpantam, és elővettem a normális járásom.” → Érthető, hogy mit akartál leírni, de tudtommal a járás nem olyan dolog, amit csak úgy fogsz, és előveszed a táskádból, és a normális szó is furán mutat.

·         „a fogaimat megfújta a szellő” → Hát, ö… Ezt most muszáj kommentálnom?

·         „mikor ő végleg elsétált mellettem” → a végleg szó azt jelentené, hogy soha többet nem találkoznak, amit kétlek. Simán elsétált mellettem, és kész.

·         „rángatott a kezeiben Aguszta”→ értsem úgy, a nő felemelte Vilmát, és rázni kezdte, mint egy hógömböt?

·         „de akkor valószínűleg még eggyel kevesebben ülnének a teremben” → nem még, hanem már

·         „Beledőltem a karjaimba” → hacsak nem csatolódtak le a válláról, és fordultak meg a karjai, ez fizikailag lehetetlen. Csak nekem jut eszembe erről az, hogy beledőlt a kardjába? Juj.

·         „Áldós szemekkel figyeltem” → mi az az áldós szem?

·         „nézett a szemembe, egy aggódó tekintettel.” → nem kell az egy, simán aggódó tekintettel.

·         „A kezemet gyorsan a számhoz csaptam” → csaptam helyett kaptam inkább, hacsak nem szokása ütögetni magát.

Logikusság:

Ezt akár a fogalmazáshoz is írhattam volna, bár nem kötődik hozzá szorosan. Több helyen éreztem azt, hogy nem gondolod végig, hogy ami történik, az valósághű-e, vagy egyáltalán lehetséges-e. Itt van néhány példa erre is, hiszen ezekkel tudom a legkönnyebben megmutatnom a hibáidat.

·         Rögtön az elején mikor Vilma összefut Gergővel. Számomra nem volt világos, hogy akkor látta először, vagy már találkoztak korábban. Hiszen elméletileg szerelmes belé (eszerint ismernie kéne már egy ideje), de még a nevét se tudja, és korábban sose beszéltek (vagyis idegen).

·         A tűzeset volt az, aminél végképp nem értettem, hogy most mi van. Hazaért, észrevette, hogy füstöl a háza, rájött, hogy odaégett a csirke, és mivel nem találta Agusztát, rögtön biztosra vette, hogy halott. Márpedig nekem az a tapasztalatom, hogy egy ebéd odaégetésébe nemigen szoktak belehalni az emberek, és ha valaki nincs otthon, annak sem ez az elsődleges magyarázata. Honnan tudta, hogy nem csak leugrott a kisboltba zöldségért a csirkéhez, és közben úgy hagyta a sütőt?

·         Vilma sokszor emlegette, hogy milyen gyáva, és folyamatosan magát okolta ezért a félresikeredett, utópisztikus világért. Kérdem én, miért felelős egy tizenhét éves lány azért, ami a születésekor, vagy azelőtt történt?

·         Emellett a lány gyakran emlegette magát érzéketlennek, miközben ennek pont az ellenkezőjét bizonyította be. Mint egy tizenéves csitri, állandóan a szomszédjára gondolt, folyton arra vágyott, hogy a srác észrevegye, és azon agyalt, mit gondolhat róla. (Ez egyébként reális, nekem is volt egy ilyen korszakom.)

·         Milyen őrültek kötnek olyan egyezséget az ufókkal, hogy aki az elsőt megöli közülük, az lesz a Föld diplomatája? Azon a másik bolygón nem pont ellenszenv övezi majd a lányt amiatt, hogy az első szembejövő zöldikét leszúrta?

·          

Egyéb észrevételek:

Volt néhány dolog, ami szerintem indokolatlanul sokszor előfordult a történetben. Az egyik ilyen a „Szerecsen Vilma, a híres Szerecsen Gábor lánya” megnevezés. Oké, értem, hogy mindenki az apja miatt ismeri őt, de olyan sokszor ismételgetted ezt, hogy kezdtem úgy érezni, mintha egy görög eposz állandó jelzőjét olvasnám.

A másik pedig: miért minden türkizkék/zöld? Gondolom ez lehet a kedvenc színed (nekem is, pacsi!), de azért kicsit fura volt, hogy minden ilyen színben játszik: az ufó, Gergő sapkája, az ég…

A második fejezetben volt egy jelenet, amiben Vilma szüleiről írtál. Először nem is értettem, hogy kerültek oda, aztán rájöttem, mit akartál érzékeltetni ezzel a pár mondattal. A problémám csak az volt vele, hogy E/1-ben írod az egész történetet, aztán hirtelen átugrasz egy másik szereplőre, és ott is folytatod ugyanúgy (anyának, apának nevezted őket). Csakhogy ezt a részt Vilma nem mesélhette el, ugyanis nem volt ott.

Cím:

Szerintem egy ilyen különleges történethez egy szintúgy egyedi cím illene: ez nem mond el semmit a történetről, és nem is éppen figyelemfelkeltő. Még eléggé az elején vagyunk a történetnek, ezért nem probléma, hogy nem értem, hogyan kapcsolódik hozzá, de remélem, idővel fény derül rá.

Történet:

Na, miután annyi minden miatt lehordtalak, íme egy pozitív vélemény is. Nagyon szeretem az utópisztikus világban játszódó történeteket, bár az utóbbi időben azt tapasztaltam, hogy ezeknél is kezd kialakulni egy sablon. Szerencsére a te sztorid nem követi ezt, egy teljesen egyedi, különleges világot alkottál. Egy világ, amit az okosak uralnak, és aki nem teljesít elég jól, azt megölik – ijesztő, és talán pont ettől jó. Bár ezzel kapcsolatban szívesen olvastam volna arról is, hogy működik pontosan: milyen módszerrel ölik meg az embereket? Emellett írtad, hogy nem csak a teszt alkalmával, hanem bármikor dönthet úgy a kormány, hogy valakit meg akarnak ölni. Ez hogyan működik pontosan, mindenkit figyelnek és lehallgatnak, és ha valami nem tetszik nekik, rögtön puff/bumm?

Az alapsztori tehát izgalmas, a probléma csak az, hogy nem hagyod kibontakozni. Már rögtön az első fejezetben mindent le akartál írni a saját magad alkotta világról, annak működéséről és rendjéről, emellett az ebben lézengő főszereplőt is megjelenítetted, annak múltját, szerelmi életét, világlátását. És ha ez még nem lenne elég, a fejezet végén, mikor még reménykedünk abban, hogy minden tisztázódik majd, átkerülnek egy szintúgy ismeretlen bolygóra, ahol megint csak az a feladat vár ránk, hogy megértsük a működését. Ez így túl sok egyszerre. Persze jó, hogy pörgős a cselekmény, maradjon is az, de egy történet lehet izgalmas anélkül is, hogy rögtön ennyi mindent próbálnál az olvasóra erőltetni.

A harmadik fejezetben már úgy tűnt, lelassultak a dolgok: az új bolygót már részletesebben bemutattad, emellett tovább szőtted a Vilma-Gergely szerelmi szálat is, megfűszerezve egy zöldikével (csakazértis így hívom őket. Szerintem cuki.) A végét először nem értettem, és ha belegondolok, most sem teljesen: az oké, hogy Gergely egy bizonyos Andrási tábornokkal karöltve meg kívánja dönteni a jelenlegi hatalmat, de ehhez miért kellett elmenniük (ráadásul Vilmával) egy idegen bolygóra?

Szereplők:

Vilma: alapvetően aranyos lány, aki a rá nehezedő elvárások miatt kénytelen felnőttként viselkedni, holott érzelmi szinten még messze nem tart ott. Tetszett, ahogy Gergely után epekedett, hogy eszébe sem jutott kezdeményezni, csak álmodozott róla. Azért remélem, idővel lesz köztük valami. Az egyetlen, ami kicsit idegesített a lányban, hogy túl sokat hisztizik, és mindenről azt hiszi, hogy az ő hibája. Ezt nem negatívumként említettem, hiszen talán pont ez, ami különlegessé (még ha nem is rokonszenvessé) teszi őt.

Gergely: az ő személyiségét egyelőre kevésbé érzem kidolgozottnak. Mivel még Vilmának sem sikerült megismernie őt, ezért nekünk se. Mindenesetre abból, amit eddig láttam belőle, egy rendszerellenes lázadót tudnék elképzelni.

Vieron: földönkívüli lévén nehéz ugyanolyan karakterként tekintenem rá, mint a többiekre, mégis úgy érzem, később szerves része lesz a történetnek. Tetszik, hogy más: más kultúrából érkezett, más szabályok szerint él, és teljesen más a világlátása. Még jó hogy, a világa is más. Nyílt és őszinte, amit mindig is szerettem egy szereplőben. Meglepett, mikor bevallotta Vilmának, hogy tetszik neki, de pozitív értelemben.

Összegezve:

A történeted nagyon érdekes, élénk a fantáziád, egy színes és különleges világot (sőt, ha belegondolok, kettőt) teremtettél meg egyedi szereplőkkel és ötletekkel. Hogyha jobban odafigyelnél a fogalmazásra és helyesírásra, valamint több időt fordítanál a tervezésre a spontán ötletek helyett (ezzel kizárva a logikai hibákat, és érthetetlen részeket), egy átlagon felüli történetet tudnál megalkotni. Én szurkolok neked, mert aki ilyen ötletekkel tud előállni, annak nem szabadna ezt annyiban hagyni. További sok sikert az íráshoz!