2014. november 20., csütörtök

Kritika #61 - One summer in my life...

One summer in my life... 

Kinézett: 

A fejléced nem nagyon nyerte el a tetszésem. A képek igaz, hogy szépen vannak kivág és ráillesztve viszont nagyon sok van és nagyon össze vissza. Ezáltal rendezetlenséget és káoszt kelt. Viszont a betűtípus szépen olvasható. Szerintem mindenképpen cseréld le a fejlécet. 
A blogodon a színek összhangban vannak, ezáltal a harmónia és az összhang is tökéletes. A háttér illik a blogodhoz és a fejléchez is. 
Az oldalakban minden a helyén van. Nagyon tetszett a szereplős oldalad, ahol minden szereplőről kiraktál egy-egy rendezett képet és még írtál is külön külön mindegyikről. A fejezetes oldalad is ötlettes, hisz ez nagy segítség azoknak az olvasóidnak akik mondjuk egy adott fejezetedet vagy az egész történetedet újra akarják olvasni. A "történet" című oldalad is nagy jó lett, megfogott az a rövidke ismertető amit ide írtál. 
A modulok sorrendjén változtatnék egy kicsit, a "Figyelem!!" és a "Blogarchívum" alá a "Kis táborozóim" majd pedig a "csevegj! :)" modult raknám, ezután pedig a "Megjelenítés" és legalulra pedig a "Magamról" modult. 
A betűk mérete és színe is megfelelő, a szöveg tökéletesen olvasható, a szöveg sorkizárt. 


Értékelés: 10/7


Történet: 

Már a Történet című oldaladban olvasható kis előzetes megfogott. Nagyon jól írsz, szépen fogalmazol, bő a szókincsed. Mindent részletesen leírsz, nem sietsz, lényegre törő vagy. Ebből az is következik, hogy igényes munkát adsz ki a kezed közül. Nincs gondolat megállás, szóismétlés, betűtévesztés, stb... 
A részek hossza szerintem jó. 
(Viszont szerintem sűrűbben is feltölthetnéd őket.) 

Értékelés: 10/10


Végezetül a történeted nagyon jó! Megfogja az olvasót, tehát csak gratulálni tudok hozzá. Viszont, szerintem a fejlécet feltétlenül cseréld le és a modulok sorrendjén is változtass. Ezen kivül minden rendben van a blogodon. 


Összesen: 20/17


További sikeres blogolást kívánok! 

2014. november 19., szerda

Blogajánló #25

Baise ma vie 


Hogy miről is szól ez a blog? 


"Üdvözöllek a Baise ma vie (fr. - szar az életem) című blogon!
Mint a legtöbb blogger, én is egy történetet szeretnék megosztani. A saját történetemet. Nem életregényt írok, az oldalt az én furcsa és legtöbb esetben lényegtelen gondolataimmal szeretném megtölteni. 
Csak egy átlagos tini vagyok, aki még a nevét sem meri felvállalni.

Ui.: A blogcíme senkit se tévesszen meg. Nem vagyok depressziós, életkiáltástalan és negatív felfogású, csupán megtetszett a szó kiejtése."


A blog írójáról: 

"About me

Életem során rengeteg dologgal kellett már szembenéznem. Rengeteg emberrel és rengeteg hellyel. De egy pillanatot sem bánok a múltamból. Amit megtettem, azért tettem, mert a sors így akarta. Mindent hosszas gondolkozás után teszek és kizárólag csak is azért, mert okom van rá.
Tipikusan az a fajta ember vagyok, aki képes a bolhából elefántot csinálni. Aki naphosszakat hajlandó gondolkozni egy jelentéktelen, apró eseményen. Aki könnyen fel tudja bosszantani az embereket, az értelmetlen teóriáival. Aki könnyen szerez új barátokat, de nehezen vállik meg a régiektől, akik annyi meg annyi sérelmet okoztak. Aki valamit, valahol nagyon elrontott.  
Egyenlőre nem sikerült rájönnöm, hogy hol, mit és hogyan. Talán a karma az, ami úgy irányítja az életemet, ahogy szeretné, de nem tudom. Nem nagyon hittem benne eddig, de talán még is létezik és talán alaposan oda kellene figyelnem arra, hogy kinek, mit mondok, mert mindent visszakaptam. Többszörösen is. 

A Baise ma vie című blog írásába azért kezdtem bele, mert hiányzott az írás. Hiányzott, hogy kiadjam a bennem lévő érzelmeket. A düht, a boldogságot, a szomorúságot, a hiányt, a szeretetet. Mindent, ami bennem rejlik. Ugyanakkor végre újra rátaláltam arra a dologra, ami egy kicsit kikapcsol. Leköti a gondolataimat. Megérteti velem, hogy amikor megnyitom a Word-öt, csak én és az én saját világom létezünk. Nincsenek pletykát, nincsenek problémák, nincsenek bajkeverők. Csak az van, amit én szeretnék.
Majd’ egy, igen csak hosszú év után felemelő érzés visszatérni a blogger világba és furcsa tapasztalni, hogy ebben az egyetlen évben, nem csak én, de a környezetem is megváltozott. Beleértve a régi, kedvenc blogjaimat, amikre olyan volt visszatértni, mintha mama karácsonyi süteményeit enném. Tökéletes.
Hiányzott. Hiányzott az érzés, hogy írjak. Akár magamnak, akár valakinek. Hiányoztak a bloggerinák, akikkel régebben oly’ sok hosszú és vidám beszélgetéseink voltak. Hiányzott a sok tucat design blog. Hiányoztak azok, akik hangot adtak nem tetszésüknek és hosszasan leírták, hogy most már elég volt a sok design bloggerből. Pedig ők csak a mi segítségünkre vannak. Én tudom. Egykor én is design blogot müködtettem, de ennek már vagy ezer éve. Akkor még nem voltak htlm és ccs kódok. Csak az író és a története. Na, meg persze egy aranyos fejléc, hozzáillő háttérrel.  
De ma már kiestem a rutinból. A saját fejlécemet is nehezemre esett elkészíteni és rondának érzem, mások fejlécéhez viszonyítva. De nem érdekel. A fejléc hangulata, visszadja a bennem rejlő feketeséget, a kusza gondolatok tömkelegét és legfőképpen: visszaad engem. Talán nem Lorde személyisége az, aki a legjobban hasonlít az enyémre, de amikor a dalait hallgatom és a videóit nézem, valahol látom magam. A furcsa lény, a furcsa gondolatokkal... amiket ki is mond, le is ír.
Furcsa ez a sok változás. Nagyon. De édesanyámnak és apámnak köszönhetően, hozzászoktam a változásokhoz. Nem jelent számomra nehézséget új iskolába menni, hiszen 14 éves korom ellenére a hardmadik általános iskolámban vagyok, még csak nyolcadikos osztályos. Nem buktam, csak évvesztes vagyok. Ezzel szerintem nincs is semmi gond, attól eltekintve, hogy jó lenne már a gimnáziumba tudni magam. De addig még hátra van egy kemény félév, egy kemény felvételi és még egy, teljes kemény év a pokolban. Szigetszentmiklóson.
Már nem is emlékszem, hogyan kerültem ebbe a Budapest melletti városkába. Azt hiszem édesanyámnak köszönhető. Igen, csak is neki. És az akkori barátjának, aki kedvéért mi odavonszoltuk magunkat, ahova ő szerette volna. Így kerültünk ide. A pokolba. Utálom ezt a helyet. Az emberek, akik elsétálnak mellettem, rámnéznek és szinte látszik a szemükben minden gondolatuk. Az emberek, akik másnap már mindennek elhordanak, oktalanul. És a barátok, akik az elmúlt három évben már rengetegszer elvesztettek engem és a bizalmamat. De mindig visszanyerik. És ez nem helyes. Nem érdemelnék meg.
Nem érzem magam idetartozónak. Kitűnök a tömegből. A gondolkozásom, teljesen más, mint az itt élő embereké. Más vagyok. És más is szeretnék maradni. "


A blog eddigi bejegyzései: 

Who I am? 

Hogy ki is vagyok? Nem tudom. Szeretném tudni. Szeretnék rájönni. De sajnos fogalmam sincsen. Csak egy tini lány, aki céltalanul sodródik az árral. Sodródok, a körülöttem lévő, szigetszentmiklósi pletykafészkekkel együtt, avagy a lányokkal, akik az életem minden egyes szakaszát jobban ismerik, mint én magam. Hát igen. Így éldegélek, kamu legjobb barátokkal és folyamatos drámával körülvéve. Legalább egy dolgot biztosan elmondhatok magamról: nincs unalmas életem. Sosem volt és bármennyire is szeretnék dráma nélküli, halál unalmas életet... ez egyenlőre kilátástalan és talán még örülök is neki. Örülök, hogy nem mások életével kell foglalkozzak, hogy van sajátom, amit ugyan néha rendesen elcseszek, de mindig helyre is tudok hozni. 

Rengeteg mélyponton túlestem már. Talán nem is voltak olyan mélyek, de mindenki a saját kapacitásához viszonyítja a dolgokat. Nekem mély volt. 

Mindig is azt hittem, hogy az ilyen mélypontok után, majd nevetve fogok visszagondolni az életem ezen részeire és magamban elkönyvelem a tanulságot, majd tovább nevetek. Nem. Ez nem így történik. Nem telik el úgy nap, hogy ne gondoljam át újra és újra a történteket. Mindig a dolgok miértjeit keresem. Folyamatosan válaszok után kutatok és ostobábbnál ostobább teóriákat kreálok a fejemben, miközben tudom, hogy én csesztem el. Mindent. 
Nehéz ezzel a tudattal élni, de próbálok kevesebb figyelmet fordítani a múltra és annál többet a jelenre, illetve a jövőre.


Amit az előbb írtam, hogy „céltalanul sodródok az árral”, nem is igaz. Van célom. Bár egyenlőre, csak egy, de az is több, mint a semmi. Mindenképpen felvételt szeretnék nyerni az „álom gimnáziumomba”. Persze tudom, hogy ez nem lesz egyszerű és rengeteget kell majd tennem érte, de valamit valamiért, nem igaz? Ha kell, akár éjjel-nappal hajlandó vagyok értelmetlen egyenleteket megoldani, csak, hogy végre minden sínen legyen és olyan közegbe kerüljek, ahol tényleg szívesen töltök el minden pillanatot. 
Szeretném véglegesen is magam mögött hagyni a múltat, a múltbeli emberekkel és a rossz emlékékkel együtt. Hiába tudom, hogy ez már csak a múlt, ha még mindig itt kell élnem. A múltban, de közben a jelenben. 
Furcsa ez a helyet. Furcsa, hogy ilyen emberekkel kell együtt élnem és furcsa, hogy a történtek után én még mindig tudok barátként tekinteni azokra, akik lelkileg széttiportak. Hát, még mindig jobb, mint a magány. Igazából mindenkit megértek, csak saját magamat nem. Miért tudok ilyen könnyen megbocsátani és miért tudok még mindig bízni bennük? Erre csak egyetlen választ tudok; igaza volt.


Naiv vagyok.

☀☀☀☀☀☀☀☀☀☀☀ 


A világ egy másik szemmel 


☀☀☀☀☀☀☀☀☀☀☀

„Got me spinning like a ballerina,
You’re the bad boy, that I always dreamed of,
You’re the king and, baby, I’m the queen of
Disaster, disaster.” 

Közel egy hónapja rohadok minden hétköznap négy fal között. A pokolban. A pokol, amiről sosem hittem, hogy ezt fogom mondani, de szeretem. Szeretek reggel besétálni a kopottas épületbe, ami tele van fáradt és unalmas arcokkal. A sok ember közé, akiket ugyan tiszta szívemből utálok, tudom, hogy a mindennapjaim üresek lennének nélkülük. Szeretem az osztályomat, az értelmetlen matek példányokat, amikre soha az életben nem lesz szükségem, de mégis megcsináljuk és mégis figyelünk. Szeretem a sok pletykát, amik számtalanszor megkeserítették az életemet. Szeretek nevetni a pletykákon és visszagondolni azokra az időkre, amikor még valamit jelentettek nekem azok a mondatok. Amikor egész éjszaka ezeken gondolkoztam. Szeretem. Szeretem az életemet.
Elégedett vagyok mindennel. A kapcsolataimmal, amiket nagy harcok árán alakítottam ki a körülöttem lévő emberekkel. A tanulmányi eredményeimmel... mindennel.
Sokan talán azt hiszik az imádkozás hülyeség. „Hülyeség egy nem létező emberhez beszélni.” Valóban, régen még én is így gondoltam. Aztán augusztus harmincegyedikén, amikor izgultam, féltem, el veszett voltam... megpróbáltam. Imádkoztam. Egy olyan emberhez beszéltem, akiben sokan nem hisznek. De én igen. És csak egyet mondhatok: segített. Segített nekem. Rádöbbentett a hibáimra, megtaláltatta velem a boldogság útját. És én hálás vagyok. őszintén.
Rövid ez a bejegyzés, nem is lényegre törő, talán unalmas is, de imádom az érzést, ami feljön bennem, amikor leírom, hogy: boldog vagyok. Nagyon.  
Talán senki nem is olvassa, amit írok. De ha még el is olvassa valaki, nem tudja, hogy ki ilyen boldog, elégedett. És ez a lényeg. Hogy én arctalanul is boldog vagyok.

Nem kell világgá kürtölnöm, ahhoz, hogy tényleg rájöjjek erre.

☀☀☀☀☀☀☀☀☀☀☀  



Ha megfogtak ezek a bejegyzések, akkor érdemes benézned erre a blogra. 




2014. november 17., hétfő

Design átalakítás #16

Sziasztok! 

Most egy átalakítással jöttem. 
Remélem tetszeni fog a megrendelőnek! :) 

A blog linkje: ###



Előtte: 










Utána: 












Rendelni pedig még mindig lehet. :)



2014. november 16., vasárnap

Rendelések

Tegnap megcsináltam pár rendelést :)


Ehhez nem kaptam címet :c


Ezek a legelső alanyai a szem átszinezésemben ^^



Kritika 1. - Death Gimnazium- By: Pierce O'Loew

Kedves olvasók!
Nagyon sajnálom, hogy így eltűntem, nem is magyarászkodok, mert ezt nem lehet elmagyarázni! Végre valahára itt vagyok az első kritikámmal és mostmár igyeszem a többivel is!

Death Gimnazium
Link

Kinézet; Fejléc: Nekem igazán tetszik, nagyon szép a textura! Egy kicsit üresnek érzem, mert ösz-visz egy PNGn, a címen és a textúrán kívül nincs semmi rajta, ami nem is baj, legalább nem túlzsúfolt! A lány és a farkas kivágása szép, viszont a lány hajánál maradt a kék háttérből, amit ki lehetne javítani! A cím nem túl cifra, nekem így tetszik, de a betűtípust megváltoztathatnád, mert ez olyan, egyszerű! A fejléc színe nagyon tetszik!

Kinézet; Design: Az oldalmodulban a betűtípus olvashatatlan, főleg ezzel a vörös színnel, azt feltétlenül változtasd meg! A chat színe nem passzol a bloghoz, jobb lett volna, ha valami vöröses színt választasz! Jobb megoldás lenne, ha raknál oldalakat, mint kirakni egy bejegyzésbe a szereplőket, mert nem hiszem, hogy mindenki visszalapozna, ha mondjuk a 20. résznél tartanál!
Javaslom a bejegyzéseidet állítsd sorkizártra, mert úgy sokkal szebb és igényesebb! Én a helyedbe így tenném a modulokat (más színnel jelöltem, azokat a modulokat, amik nincsenek) :

  • Történet
  • Oldalak
  • Statisztika
  • Rendszeres olvasók
  • Chat
  • Nézz be!
  • Verseny
  • Blogarchívum
Történet;Hibák: Először is felhívnám a figyelmed, hogy találtam benne egy-két elírást! A párbeszédeket pedig rosszul írod le!
Pl.: - De tanárúúúr! - Nyafogott Noemi.

Helyesen: - De tanárúr! - nyafogott Noemi.

Egy történetben nem szokás úgy köszönni, hogy "hello." csak akkor, mikor az író köszönti a kedves olvasóit, az emberkéket, legalábbis, szerintem ez ennek a rendje! Ha mindenáron így akarsz írni, akkor legalább felkiáltójelet tegyél a végére pont helyett!
A vesszőket is "túladagolod" és hosszú mondtatokat írsz, ami nem lenne baj, de meg lehet oldani úgy is, hogy két mondatba írod.

Pl.: Pont kezdett lecsitúlni a terem, és amikor kijelentette ezt a mondatot, amit még hangsúlyozott is, mindenki, olyan röhögésbe kezdett, hogy volt olyan is aki már a földön fetrengett a röhögéstől, olyan volt, mint mikor Kay eltalálta Sületit.

Helyesen: Pont kezdett lecsitúlni a terem  és amikor kijelentette ezt a mondatot, amit még hangsúlyozott is, mindenki  olyan röhögésbe kezdett, hogy volt olyan is aki már a földön fetrengett a röhögéstől. Olyan volt, mint mikor Kay eltalálta Sületit.

Vagy épp lefelejtetted a vesszőt.

Pl.: Igaz  meg se szólaltam, Kayli beszélt, de mivel a barátnőm  nem köpöm be.

Helyesen: Igaz, meg se szólaltam, Kayli beszélt, de mivel a barátnőm, nem köpöm be.

Itt-ott ráleltem pár helyesírási hibára, amire jobban figyelj oda! 

Történet;Tartalom: Először is, alig bírtam elolvasni, ezértsem olvastam végig, nem akartam elrontani a szemem, sajnálom!
Ez is egy tipikus iskolai story! Nem lenne rossz, de nem lehet rendesen olvasni:
  1. A betűszín miatt
  2. Mert tele van olyan hibával, amit fent is leírtam neked!
Sajnálom hogy nem tudok egy rendes kritikát írni a történetről, de egyszerően nem megy!

Remélem nem bántottalak meg, örülnék ha megfogadnád néhány tanácsom!

2014. november 15., szombat

Blogajánló #24

Vámpír-város 



Egy lány, aki már régóta abba a városba szeretett volna költözni. 
Egy város, ami tele van természetfeletti lényekkel... valakik csak úgy nevezik őket, hogy vámpírok. Sokakat nem érdekel, jók-e vagy gonoszak, pedig van különbség köztük. 
Egy barát, aki nem mond el mindent, csupán félti azt a lányt, ki szinte a testvére. 
Egy pizza futár, aki a csaj számára furcsa dolgokat beszél. 
Egy régiesen beszélő srác, akibe a leányzó úgy érzi, lassacskán beleszeret, ami talán, ha valaki ismertetné vele a létfontosságú dolgot, megváltozna. 
Sok emberféle, akik csak egy dolgot szeretnének, menjen innen messzire és ne is jöjjön vissza. 
Pár rokon, aki nem olyan, mint azt hitte. 
És az ijesztő valamint szomorú valóság. 


A blog 2014. December 19.- én nyit.
Az első rész 2015. Január 02.- án lesz közzétéve.


Ha megfogott titeket ez a rövid kis ismertető, vagy csak kíváncsiak vagytok mi lesz a lánnyal, esetleg szeretnétek egy vámpíros/misztikus történetet olvasni, érdemes benéznetek erre a blogra! 



2014. november 14., péntek

Interjú #23

Sziasztok! 
Most egy interjúval jöttem, ami Dianaról és az ő blogáról készült. 


1. Miért kezdtél el blogolni/írni? 

Nagyon tetszett az írás és a blogolás világa. Általában, ha valami megtetszik, akkor bele is kezdek, ezzel is így voltam. :)


2. Honnan jött a történet ötlete? 

A blogom egy Teen Wolf-os fanfiction, ha ezt lehet így mondani. Először csak néztem a sorozatot és bele raktam egy számomra szimpatikus karaktert, innen pedig már csak apróbb részleteket kellett kidolgoznom. 


3. Általában amikor írsz, elképzeled az adott jelenetet? 

Természetesen! Mindig magamat képzelem a szereplő helyébe, így nekem sokkal könnyebb megírni a szereplő érzéseit, gondolatait. 


4. Először papírra írtad a történeted, vagy már az elejétől kezdve a blogodra gépelted? 

Az elejétől kezdve gépen írtam (papíron lassan és rondán írok)


5. Milyen hosszúra tervezed a történetet? 

Előre láthatóan 5 évados lesz, de ha jönnek az ihletek, akkor mindenképpen folytatni szeretném. 


6. Mi motivál téged? 

Az, hogy minél több ember láthassa az én szemszögemből a történetemet. 


7. Szeretsz olvasni? Ha igen milyen műfajú könyveket? Van kedvenced? (Ha igen, mi az?) 

Igen, szeretek. Szeretem a sci-fi és a fantasy történeteket. Konkrétan egyet nem igazán tudnék kiemelni... 


8. Kinek ajánlanád a történeted? 

Elsősorban a Teen Wolf imádóknak, de akit érdekel egy jó kis történet természetfelettiekről, szerintem őket is érdekelné. 


9. Mesélnél egy kicsit a történetedről? 

Hol is kezdjem... Tipikus szerelmi történetnek képzelem, sok-sok izgalommal. Váratlan eseményekkel lesz tele, amelyekre senki sem fog számítani. :D Egyenlőre nem szeretnék többet elárulni. ;)



10. Mesélnél magadról? 

Teljesen átlagos lány vagyok. Amikor éppen nem blogolok, akkor bizonyára a tankönyveimet bújom, annak reményében, hogy így jó középsuliba tudok majd menni. Általában komolyan veszek mindent, de tudok irtó hülye is lenni. :D Szeretem a sorozatokat :3 Nah jó, szerintem ennyi elég is lesz...