 |
| Ghost Roses |
Részletek a történetből:
"1.fejezet - Kezdet vagy végzet?
Gosts Roses
Ma van a nyári szünet utolsó napja. Mirával, Cassyvel, és Tiffanyval bulizni megyünk. Ki kell használni minden percet. Holnaptól már végzős leszek. Megcsippant a telefonom. Elkezdtem öltözködni. Egy Rózsaszín toppot vettem fel, rá pedig egy barna bőrdzsekit. A farmerek híve vagyok, úgyhogy nadrágként most is egy farmert választottam. Még egyszer csippant a telóm. Gyorsan megigazítottam a hajam, felvettem a cipőmet, és a táskámat, majd kimentem az ajtón, és bezártam. A ház előtt egy fekete kocsi állt. Cassidy és a lányok ültek benne. Én is beültem, és elindultunk egy szórakozóhely felé.
***
A zene állatira bömbölt, és az emberek ordítozva beszéltek. Utálom ezt, de a Mira és Cassy buli mániája miatt nekem és Tiff’-nek is el kellett jönnünk. Sok ember, már most részegre itta magát. Beálltunk a sorba. Néhány őrült pasi baromkodott mögöttünk. Tiff’ gyanúsan nézett az egyikre. Hirtelen az egyik pasi hátulról nekem jött, és rám borította a sörét.
-Ohh, bocsi cica, nem direkt volt. –nevetgélt tovább. A szája bűzlött az alkohol szagától.
-Ne cicázz le engem! Seggfej! –csavargattam a pólómból a piát.
-Nyugi már baby! –mosolygott perverzen egy másik. Hogy mekkora undorító alakok vannak. Gyorsan körbenéztem még a társaságon. Tiffany épp egy pasival szemezett. Na, ez szép! Visszafordultam a sorba, mert már csak ketten voltak előttünk.
-Ne legyél már ilyen feszült Lor’ –lökött meg Mira.
-Oké. –mondtam.
Bementünk az épületbe. Leültünk a pult elé, egy bárszékre. Mivel én alacsony vagyok, csak nehézkesen sikerült felugrálnom a magas ülőalkalmatosságra, ha lehet ezt így nevezni.
-Négy vodkát kérünk! –kiabálta a pultosnak Cassy.
Tiff már megint azt a pasit szuggerálta. Miközben ittam a vodkámat, kicsit elbambultam, és azt vettem észre, hogy Mira és Cassidy eltűnt valahova. Jellemző…
-Hello baby. –szólalt meg egy hang a másik oldalamról. Még libabőrös is lettem tőle.
-Nem meg mondtam, hogy húzz el?!
-Nem szépségem, te csak seggfejnek tituláltál. –mosolygott.
-Akkor most mondom.
Kértem még egy vodkát, de még mindig nem ott ült mellettem. Ránéztem, hogy szóljak neki még egyszer, ekkor egy újabb adag sör borult rám. A csávó meg sem mozdította a kezét. A sör magától borult rám. Utálom, amikor a szellemek szórakoznak velem, ezért morogtam egyet.
-Sorry, nem tudom, mi van ma velem. Már reggel óta történnek ilyen hülyeségek… -mentegetőzött.
-Mindegy… -mormogtam.
Fogtam magam, és inkább mentem bulizni. Meg akartam keresni a lányokat, de lehetetlen volt, így inkább egyedül táncoltam. Székek dőltek el, asztalok borultak fel, és tárgyak este le előttem, egy úton. Minden kihalt volt, a zene nem szólt, az emberek álltak, de nem rám figyeltek. A kitisztult ösvényen mentem keresztül, aminek a végén ott állt az a srác, aki ma már másodszorra öntött le engem sörrel. Ő ott állt, és várt. Közben pedig egy középkorú nő jelent meg. Azt suttogta, hogy menjek az végig az úton, és ott majd megtalálom, mi vár rám. Meglátom a végzetemet.
Elindultam azon az úton.
Választhatom ezen utat, de egy borongósabbat, azonban lehetségest. Ekkor egy sötét, poros, pókhálós, azonban hosszabb utat mutatott. Majd eltűnt. Minden.
-Loren?! Loren! –szólogatott Mira.
-Hm? Igen? –ébredtem fel. –Ohh, na nee!
-Látomásod volt, ugye?
-Igen, de most menjünk innen.
-Cassy és Tiffany?
-El lesznek ők. –mondtam, majd sebesen a kijárati ajtó irányába tolakodtam. Nem néztem fel, így nekiütköztem egy magas pasinak. Megint meg lettem öntözve egy kis piával. Csodás! Lassan felnéztem rá, az az undorító alak perverz vigyora fogadott.
-Húzz már el a fenébe! Mi a picsát keresel mindig ott, ahol én vagyok?! Nem tudnál már békén hagyni?!
-Baby, állati szexi vagy dühösen és ázottan, de ugye tudod, hogy te jöttél nekem?
-Faszfej! –morogtam, majd kikerültem. Végre kiértem a bárból. Viszont Mirát nem láttam. Mindegy, csak ki tud találni. Elindultam hazafelé a zord, elhagyatott utcákon át, egyedül, az éj közepén. "
"2. fejezet - Jó és rossz szellemek
Reggel korán keltem, a suli miatt. Lassan elkészülődtem, majd elindultam.
-Loren! Loren! –hallottam egy halk suttogást, majd egy halovány férfialakot pillantottam meg, amint utánam lohol.
-Loren! –suttogta újra a nevem.
-Jaj, Jackie, ne már! –szóltam rá.
-De Loren, most tényleg segítened kell, az egyik élő rokonom a közelben van, és szeretnék beszélgetni vele.
-Aha, hogyne! Ezt már vagy 1000x eljátszottad velem.
-De ez most komoly! De ha nem hiszed, hát ne hidd! –majd eltűnt.
Jackie Spiers 2 éve halt meg, autó balesetben. Fiatal, mindössze 18 éves fiú volt. Egy részeg haverja vezetett, neki rontott egy autónak, majd a folyóba zuhantak. A többiek túlélték, ő nem. Ezért is gyűlölöm a részeg pasikat. Egyébként Jackie általában jó fej, de néha már idegesítő. Kb 9 hónapja szegődött mellém, azóta van velem.
Egy nagy épület elé érkeztem. Jó régen nem láttam már, az iskolát. Az eddig üresen álló, rozoga épület most újra megtelt élettel. Fiatalok százai sereglettek be a kapun. Körbe néztem, a lányokat kerestem. Tiff’ már megint azzal a fiúval, és a haverjaival veszekedett, akivel este nagyon szemezett. Közelebb mentem, és Tiff feje fölött egy ártó szellemet láttam, aki szórta a villámokat. Azaz negatív energiákat gerjesztett. Feléjük indultam, és mikor Tiffany meglátott engem, befejezte a vitát, és egyszerűen elsétált. Utána siettem.
-Heló –köszöntem neki.
-Szia.
-.Figyi, kérdezhetek valamit?
-Kérdezz.
-Ki az a srác, akit tegnap a buliban annyira néztél és az előbb veszekedtél vele?
-Senki. –mondta még mindig a földet bámulva. Ekkor ránéztem, majd folytatta.
-Csak egy idióta. –válaszolt biztató mosollyal.
Végre Mira is megérkezett, már csak Cassidy nincs itt.
-Uhh, sziasztok! –köszönt fáradtan.
-Szia. Ki vitte tegnap haza a kocsit? –kérdeztem.
-Öö, Tiffnek valami haverja, hazadobott minket, de Cassy-t otthagytuk.
-Miért?
-Hü. –rántott vállat Mira.
-Oké, csak nehogy baj legyen belőle… -Mondtam.
-Nyugi Lor’ nem lesz baj. Cassy csak bulizni akart még. Szerintem összejött egy pasival. –válaszolta.
-Lehet.
-Csengettek, úgyhogy szerintem mennünk kéne. –szólalt meg végre Tiffany. Biztosan megunta a szellem, a negatív erők sugárzását. Bementünk az osztályterembe. . Leültünk a szokott helyünkre, az utolsó, és utolsó előtti padba, az ablak mellett, majd körbe néztem, és egy érdekes látvány fogadott…"
"4. fejezet - Élő rokon
*Loren szemszöge*
Az a Russ nevű pasi, a sörös locsolgatós, egész órán bámult engem. Észrevettem, hogy Tiffany és az a Tyler nevű fiú leveleznek. Aztán Russ is dobott nekem egy összegyűrt cetlit, melyen ez állt.
Nem gondoltam volna, hogy még találkozok veled, szépség
Erre én kénytelen voltam visszaírni neki.
Én is reménykedtem, hogy többet nem foglak látni, de a sors máshogy ítélkezett.
Nem kerülheted el a végzetedet cica. ;) Ma 15:20-kor!
Erre már nem tudtam mit visszaírni, a tegnap esti látomásom miatt sem. Barmokkal meg nem foglalkozunk. De állj! Honnan tudta, hogy nekem ma 15:20-ig tart a zongoraórám? Ez a pasi megrémiszt engem. Összepakoltam, majd kimentem a teremből, nem vártam meg senkit. Felmentem a rajzteremhez, mert rajzóránk lesz. Remélem Russ nem fogja folytatni a levelezést.
*valamikor óra közben*
Épp csendesen rajzolgattam, amikor valaki a nevemet kezdte ordítozni. Úgy megijesztett! Meg azt hittem, hogy Russ az, mert nagyon hasonlított rá a hangja, de amikor magam mellé néztem, kicsit megnyugodtam. Jackie volt az. Igen, néha a suliban is velem van. De nem segít akármiért a dogákban, szóval nem sokra megyek vele.
-Mondd. –szóltam hozzá suttogva, de éreztetve, hogy ha megint azt akarja, akkor akár el is mehet.
-Itt van.
-Ki van itt?
-Itt van. A rokonom.
-A-a. Jackie…
-Mondom, hogy itt van. Segíts.. Loren! –suttogta, majd eltűnt.
Valóban nem úgy nézett ki, mint aki a bolondjárt járatja velem. Lehet, hogy igazat mondott. De vajon ki lehet az a rokon?
-Mi az Loren? –kérdezte halkan a mellettem ülő Mira.
-Csak Jackie.
-Már megint azt állítja, hogy itt van egy rokona?
-Igen, de szerintem most igazat beszél.
-Miből gondolod?
-Érzem. –válaszoltam, és láttam, ahogy a tanár felénk néz, szúrós tekintettel. Lehajtottam a fejem, és folytattam a rajzolást.
*15:27*
Amikor a zongorán játszok, egy teljesen más világban érzem magam. Kizárom a külvilágot, és csak a darabra koncentrálok. De ez most valahogy nem jött össze. Végig Tiffany furcsa viselkedése, az új fiúk, meg Jackie járt az eszemben. Emlegetett szamár, meg is jelent, és újra az „a rokonom a közelben van” rizsát nyomatta. Már kezdek hinni neki, Jackie nem így szokott viselkedni, és szivatni is másképp szokott. Az óra befejeződött, és az iskola udvarán kiálltam a lépcsőre, hogy beszélgessek Jackievel. Azonban újabb meglepetés fogadott."
"6. fejezet 2. rész -Egyre több az ismeretlen...
-Az első és legfontosabb, a falka! A falka tagjai érzelmi köttetésben vannak egymással. Ezért van, hogy ha egy farkas akár emberi, akár bestia, vagy farkas formájában vitázik egy másikkal, sír, szomorú, vagy éppen boldog, akkor azt a többiek is érzik, az érzés erősségétől függően, egy gyengébb, de átható formában.-kezdi John.
-A falka tagjait veszélybe sodorni tilos, a vérfarkasok létezését kiszivárogtatni szintúgy az. Vigyázni kell a falka tagjaira. Kívülállók közt az átváltozás szigorúan tilos. Egy szó, mint száz, a farkasok létezése titkos, és annak is kell maradnia. –folytatta az oktatást Mary.
-Három formában tudtok megmutatkozni. Ez az emberi, a bestia, és a farkas. Ezt idővel megtanuljátok majd kontrollálni, de a friss farkasoknak nehéz. –mondta Brian.
-És ami a legjobban érdekel titeket, hogy hogyan lehettek alfák. Erre két mód van: vagy alfának születsz, vagy azzá válasz. –fejeztem be. Szerencsétlen gyerekeknek ez még elég új, ahogy látom, mert kicsit rémülten néztek. Ezért Brian kicsit megszivatta őket, mert átváltozott bestiává. Erre a kölykök úgy megijedtek. Mindenki nevetésben tört ki. Lepacsiztam Briant, mire Ty elég furán nézett ránk.
-Ez jó volt Brian! –mondtam egy kis késéssel, mosolyogva. Hergeltem egy kicsit Tylert. Nem haragszok már rá, de azért egy kicsit megszivatom. De ő nem így gondolta. Ő is átváltozott bestiává, majd vissza. Aztán rám mosolygott. Hogy üssek rajta egy kicsit, hátrébb mentem, majd egyenesen farkassá változtam, és odamentem hozzá. Ő is hátrébb állt, és farkassá változott. Hozzám dörgölőzött, és bűnbánóan nézett rám. Aztán újra emberi formát öltött. Én is követtem. Észrevettem, hogy mögöttem Brian farkasként áll. Majd a többiek is átváltoztak. Ez egyfajta bemutató volt az újoncoknak. Szenvedve, de ők is átváltoztak farkassá. John vonyított egyet, a gyűlés feloszlatásaképp, majd farkassá változva hazaindultam az erdőben. Úgy jó tízpercnyi séta után egy árnyat láttam meg egy fa mögött elsuhanni.
-Gyere! Kapj el! –hallottam meg a hangokat. Nem rendes hang volt, ez valami természetfeletti volt. Az árny, mintha tényleg valami fogócskát játszana velem, sebesen rohangált fától fáig, majd egy holdsütötte ponton megállt, hogy láthassam, majd továbbsuhant. Egy farkas volt.
-Gyere. –Mondta.
Ahogy tudtam követtem a száguldozó farkast. Egy idő után egy barlanghoz értem, azonban a farkas eltűnt. Kereshettem volna, a szagán, de a barlang érdekesebbnek tűnt. Már vagy 13 éve lakok itt, és járom az erőt, de ezen felét még sosem láttam. Félve beléptem a sötét barlangba, immáron bestia képében. A táskámban mindig van egy elemlámpa. Kivettem azt, majd körbevilágítottam. A falakra fekete és vörös farkas és emberi mancsnyomok voltak festve. És szépen ki volt díszítve! Beljebb érve az út, kétfelé kanyarodott. Emberi alakot öltve a bal oldali út felé kanyarodtam. Pókhálós volt az egész alagút. Kanyargós utat jártam végig, és megbotlottam. A lábam elé néztem, és emberi csontokat láttam elszórva a porban. Követtem a nyomokat, még rá nem akadtam egy szűk vájatban kuporgó lányra. Lehajtott fejjel guggolt a hideg kövön. Hosszú haja eltakarta a teste nagy részét. Közelebb mentem hozzá, majd rávilágítottam, mire ő felnézett. Ekkor láttam meg, hogy ki is az ismeretlen farkas-barlangban kuporgó lány: Cassidy. Nem értettem, hogy hogyan került ide. Ki volt az az ismeretlen farkas, akit idevezetett, és mit keres itt Cassy.
-Cassy? –kérdeztem tőle megbizonyosodva a személyazonosságáról. Ő félve bólintott egyet, majd ennyit mondott:
-El kell tűnnöd innen. –suttogta.
-De miért? Kik hoztak ide?
-Ne nézz őrültnek engem. Nem vagyok az. De egy farkasember hozott ide.
Elkerekedett szemmel néztem rá. Egy farkasember hozta ide? Akkor ki volt az, és az, aki idevezetett engem? Amint egyre több dolog derül ki, úgy kapom a megoldatlan kérdéseket. De akkor is ki fogom ezt deríteni!
-Most elmegyünk innen, jó. –mondtam neki, majd felkaptam, és kivezettem a rejtélyes barlangból. Farkassá változva a hátamon hazavittem hozzánk. Szerintem valami kábítószert is belényomtak, mert elég kótyagos volt, és nem zavarta, hogy egy farkas viszi el őt…"
"7. fejezet - Elszakadás
*Tiffany szemszöge*
Reggel 6 óra van. Vagy inkább hajnali. Hót fáradt vagyok. A falkagyűlések mindig este vannak, és sokáig tartanak. Ilyenkor mindig tökre elfáradok. Pláne ha még + 65 kilót kell cipelnem, és hajnali kettőig botorkálok az erőben. Szóval a suli ma sztornózva. Cassidynek is. Írok egy sms-t Lorennek.
Szia! Figyi, jó lenne, ha ma tudnánk talizni, Cassy bajban volt, én meg teljesen kivagyok. Úgyhogy nem megyünk suliba. Szerintem ti se menjetek! ~Tiff’
A tali ma lehetséges, én meg eltörten a kezem… Szólok Mirának is, 11:45-kor tali nálatok?~Lor’
Tökéletes!
12 órára mind a négyen nálunk voltunk.
-Mi történt veled Cassy? –kérdezte Mira a betegnek tűnő Cassidytől.
-Hosszú sztori. Ne nézzetek hülyének, de öö, a buli után egy srác azt mondta hazavisz. Valamit beadhatott nekem, majd elvitt az erőbe. De mégis csak egy farkas húrcibált engem. Szerintem egy vérfarkas volt.
-Cassy, ez hülyeség, te is tudod. Egy árok partján találtam rád, és vérfarkasok sem léteznek. Csak hallucináltál. –győzködtem.
-Lehet… -Ismerte el végül.
-És veled mi is történt? –kérdezte Mira Lorentől.
-Háttöö, zongora után találkoztam Russal, az új fiúval, és felültem a szekrényekre, mire egy idióta szellem fellökött és eltört a karom, meg szereztem egy-két zúzódást.
-Ooh… -vigyorgott Mira, mire Loren meglökte őt.
-Csak Jackievel akartam beszélgetni, erre ő csak úgy odaállított, naa! –mondta.
-És mi lett a rokonos cuccal? –kérdeztem Lorentől.
-Jackie elment. Találkozott a rokonával, és kiderült, hogy halt meg, pontosan.
-És belépett a fénybe… -Egészítettem ki.
-Merem feltételezni. –Nevetett Loren.
-Velem meg bezzeg sose történik semmi! –Duzzogott Mira.
-Akarod, hogy eltörje a kezed egy szellem? –Nevetett Loren.
- Tudod, hogy nem erre gondoltam.
Megcsippant a telefonom. Egy üzim jött Ty-tól.
Szia Tiff! Kérlek talizzunk az erődben. Fél óra múlva! ~Tyler
Gyorsan visszapötyögtem neki:
A barlangnál.
-Ömm, bocsi, de nekem most el kell mennem. Érezzétek magatokat otthon, tudjátok, mit hol találtok. Hamarosan jövök. –hadartam.
-Oké, szia. –köszöntek a többiek.
Kiléptem az ajtón, és az erdő irányába siettem. Amikor a sűrűbe értem, farkasként folytattam utamat, hogy gyorsabban odaérjek. Emlékeztem az útra, hogy hogyan jutok el a barlanghoz, úgyhogy ez nem okozott bonyodalmat. Amikor a barlanghoz értem, egyből megláttam Tyler-t.
-Késtél. –kiáltotta.
-Igen, kereken 3 percet.
-Mindegy… –mosolygott.
-Miért hívtál ide?
-Valójában azért jöttem át ide, mert San Fransicoba néhány új farkas tette be a lábát.
–Egyre több vérfarkas jön ide. Példádul te, a Johnson testvérek, Melissáék, most meg ezek… Fenyegetik a falkát?
-Tiff, én átálltam hozzájuk.
-Hogy mi? John tud róla?
-Igen. A farkas tegnap… aki tegnap megmutatta, hogy hol van Cassidy, az új falka tagja volt.
-Ezt most nem értem! Hogy került oda akkor Cassy? A farkas megmentette, vagy ő vitte oda, rossz szándékból?
-Ő mentette meg. A barlangot is ő mutatta meg neked. Azt akarja, hogy állj át hozzájuk.
-Ki az alfa?
-Melissa…
-Ez most vicc? Azt akarod, hogy behódoljak Melissának?
-Az új falka jobb esélyeket adhat számunkra! John és Mary csak az utcafarkas szintet biztosítsák nekünk.
-És asszed’ jobb lenne, ha Melissa irányítana minket?
-Csak… kérlek, bízz bennem. El kell hinned, hogy ha követsz engem, jól döntesz.
Nem tudom, miért, de hittem Tylernek.
-Rendben. –Átálltam Melissa Beat falkájába, és otthagytam a régit. Nem is tudom, mit reméltem az új csapattól. Ty elmosolyodott.
-Este falkagyűlés. –mondta.
-Na nee, még egy?! –nevettem el magamat.
-Hát, úgy tűnik. De ott legyél ám! –mutatott felém, majd farkasként leugrott a szikláról.
-Oké. –kiáltottam utána. "
"8. fejezet -"Én téged akarlak"
*Tiffany szemszöge*
-Sziasztok! –köszöntem a házunkba belépve, remélve, hogy van itthon valaki. Cassy a kanapén aludt, Mira pedig nézte a tv-t, és chipset zabált. Apa még nincs itthon.
-Szia! –beszélt tömött szájjal Mira.
-Loren? –kérdeztem.
-Öö, asszem elment valahova a pasijával.
-A pasijával? –néztem rá hitetlenkedve.
-ja, azzal a Russal, vagy kivel.
-Szerintem még nem járnak. –mondtam neki.
-De tuti fognak, higgy nekem.
-Hmm. –Én is leültem mellé tv-t nézni.
*Eközben*
*Loren szemszöge*
Russ küldött egy sms-t, hogy ma ő akar elvinni engem valahova. Nem volt sok kedvem hozzá. Vonakodva ültem be hatalmas kocsijába.
-Hogy van a kezed? –Kérdezte. Úgy tűnik alkohol nélkül egész értelmes.
-Megvan, köszi. –Válaszoltam. –Hová megyünk?
-Elviszlek a haverjaimhoz.
***
Egy óriási ház elé érkeztünk. Szakadt az eső, mikor kiszálltunk a kocsiból. Mire beértünk a házba, már ömlött a víz a hajamból, és a ruháimból. De Russ is teljesen átázott. Bár be kell valljam, valami állati szexin néz ki vizesen. Tekintetemet rajta legeltettem. Néhány másodpercig ott álltunk, egymással szemben, és bámultuk egymást, miközben elázunk. Egy srác nyitotta ki az ajtót, és kiszólt.
-Na, bejöttök, vagy még áztok egy kicsit?
Ezen mindketten elmosolyodtunk Russal. Kérdőn rápillantottam, mire ő válaszolt a fiúnak.
-Megyünk. –mondta, és bementünk. Levettem a vizes kabátomat, és a fogasra akasztottam. Marha nagy volt a ház, és bár vagy tízen voltunk a nappaliba, mégis csak kis hangyáknak tűntünk a szobához képest. Egy szintúgy hatalmas LCD tv állt középen. Előtte egy hosszú, vörös kanapé, üdítő- és rágcsatartó funkcióval ellátva. Mint egy moziban. A többiek már ültek, még volt két hely.
-Ohh, el is felejtettem. Ők ott Richard, Derek, Evan, Sam, Tyler, Adam, Brian és a… a barátnője Roselyn. –A végén sóhajtott egyet. Talán Rá van bukva a szöszire…
-Ez csodás. Én meg Loren vagyok. –mosolyogtam erőltetetten. –És, mit fogunk nézni?
-Horrort. Ugye bírod? –mondta Brian. Én, már hogyne bírnám? Havonta jön egy szellem, ami fel akarja bolygatni az életemet. Bár így Jackie nélkül még nehezebb lesz.
-Én? Már hogyne bírnám?! –mondtam, majd elindultam, hogy leüljek a barátnője mellé, de Russ megelőzött, így csak az utolsó helyre tudtam ülni.
-Akkor mehet a buli? –kérdezte Sam.
-Meheeet! –kiabálta Roselyn, és a piatartóból kivett egy üveg sört,
És meghúzta azt. Sam a távirányítóval elindította a filmet.
-Na neem, Sam, most nem lesz nálad a kapcsoló, legutóbb is üvöltetted a filmet. –„Támadt” rá Evan. Sikerült kikapnia a kezéből a távirányítót, és Adamnek dobta.
-Héé, nem tehetek arról, hogy ilyen érzékeny a fületek! –védekezett Sam. Kicsit elkalandoztam, és már csak azt vettem észre, hogy Brian a nevemet ordítja, és felém repül a távirányító. Végül sikerült elkapnom a bal kezemmel.
-Itt biztonságban lesz. –nevettem, és magamnál tartottam a készüléket.
-Abban nem kételkedem. –Kuncogott Brian. Direkt gyorsan feltoltam a hangerőt, majd a többiek „hézésére” nagyon halkra vettem azt, és ezt egy párszor még eljátszottam, mire Russ kivette a kezemből.
-Na, héé. –nyúltam a távirányító után, de ő eltartotta, és nem értem el. Ő meg odaadta Roselynnek. Ő meg magánál tartotta. Russ vagy két órán keresztül a szöszit bámulta. Gondoltam, ha így állunk, akkor én meg Briannel dumálok. Átültem mellé, és meg is beszéltem vele egy talit. Holnap este. Hát, Ő sem valami hű a barátnőjéhez, de hát Russ sem jár velem, bár eddig úgy tűnt, hogy tetszek neki. De azért vissza kell, hogy nyaljon a fagyi.
Az autóban rákérdeztem.
-Miért bámultad úgy a szöszit?
-Roselyn-t érted a szöszi alatt, vagy Adamet? –mosolygott.
-Neki van barátja, őt nem tudod elcsábítani, már ha hűséges típus. –mosolyogtam. Ő rám nézett, majd megszólalt.
-Rose-t nem is akarom elcsábítani. –beszélt és közben mindvégig a szemembe nézett. –Én téged akarlak Loren. –Még mindig a szemembe nézett. Egy piros Ford jött az úton szembe velünk.
-Az utat nézd! –mondtam neki, mire gyorsan elrántotta a kormányt, így elkerültük a frontális ütközést. Mint mindig, a kocsiban nem sokat beszéltünk. Gyorsan hazadobott, már nem mentem vissza Tiffanyékhoz. Bementem a szobámba, és az ágyamra dőltem. Valami megbökte a hátam. Kivettem magam alól, és az órám volt az. Pont ezt kerestem még valamikor a múlt héten. Az idő 16:53-t mutatott. Mindig is késett, tehát már legalább öt óra múlt. Holnap tali Briannal. Bár nem tudom, megéri-e ez még. Amit Russ mondott, az megfagyasztott. Elég hihetően mondta, de akkor nem értem, miért flörtölt Roselynnel!?"
Ha megfogott ez a pár rész, esetleg kíváncsi vagy a történet végére, érdemes benézned erre a blogra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése