Kritika #73 - Huszonöt fényév

Sziasztok! 

Már jó régen nem hoztam kritikát, úgyhogy ideje volt előállnom eggyel! Meg is írtam, és ezen kívül lenne még egy csodálatos hírem! Legalábbis nekem mindenképp. Felvettek az általam kiválasztott gimnáziumba, úgyhogy most elképesztően happy vagyok! A kedvemet már csak a meteorhullás ronthatja el jelenleg! De nem is húzom tovább a szót. A kritika érdekesebb, mint én. Nektek. Szóval, akkor itt is lenne! Tattararamm... tarararammm... 

link

FEJLÉC:

Meg kell vallanom, hogy nem nyerte el a tetszésemet. Bár az alap sem valami nagy durranás, hiszen csak sötét felhők vannak a háttérben, arra még azt mondanám, elmegy. A történetet illetően nem volt rossz ötlet. Sokáig szemezgettem a bal alsó sarokban lévő sziklán ülő lánnyal, meg azzal a virággal (!!!) a nagy sötétség közepén, de azt mondtam magamban: "te tudod". Viszont, amikor megláttam a másik oldalon lévő lányt, azzal a szörnyű könyvespolccal, elvesztettem a fonalat. Biztos van értelme a számodra, ha egyszer beleraktad a fejlécbe, de el kell mondjam, hogy szörnyű. Nem csak azért, mert ott van, hanem, mert belelóg a lányba! A fölötte lévő csaj pedig túl átlátszó lett. A fején keresztül, jó, hogy nem látom még teljesen a felhőket! Aztán ott van a betűtípus. Aranyom, annyival szebb lenne a fejléced, ha nem lenne ilyen irgalmatlanul ronda a betűtípus! Vagy csak ne lenne, ennyire... fehér és kitűnő! Én a címet, meg azt, hogy a fejlécet Laura készítette, inkább valami szövegdoboz modulban említeném meg, ahol a blogól felsoroljátok, hogy, mikor nyílt, tervezitek-e a zárást, stb... Ez inkább közérdekű infó, mintsem egy fejlécbe illő szöveg.

10/3

DESIGN:

A színek illenek egymáshoz, és ez jó. A lila sablon és a fekete jól mutat együtt. Azonban a modulok nincsenek jól elrendezve. Én a te helyedben a következőképp alakítanám a sorrendet: A történetről röviden, Archívum (jobb lenne, ha lenyíló szerű archívumot választanál, de ha ragaszkodsz ehhez, akkor mindegy), Olvasók, Társalgó, Cserék, A blog varázslói. A számlálót szedjétek le, nem igazán érdekel senkit, hogy hányan nézték az oldalt, elég, ha azt ti tudjátok, Beraknék még A történetről röviden című modul után egy Közérdekű információk szövegdobozt, ahová beírhatjátok, a blog információit (pl. nyitás, zárás, író, fejléckészítő, designtervező, valamint ebben a szövegdobozban első pontnak tehetnétek azt az idézetet, amit a fejléc alatt olvastam. Igazán jól megfogalmaztátok, de nem mutat jól a fejléc alatt. Viszont, ha nem akartok ilyen szövegdobozt, akkor ezeket az infókat a Hírek/Általános menüpontba is beírhatjátok. Egy a lényeg: a fejléc alatt díszelgő írást tegyétek át máshová.

A vízszintes menübe én a ti helyetekben nem mentem volna bele. Egy ilyen fajta blognál, sokkal praktikusabb a modulok között elrejtett menüsor. És az elrendezés is rossz. A Főoldal az még oké. Utána viszont betennék egy Szereplők pontot is, hogy az olvasók rálátást kapjanak a szereplőkről. Ha nem szeretnél képet kitenni róluk, akkor csak tedd be a pontot, és a szereplőket a tulajdonságuk alapján sorold fel. Utána következhetnek A blog fejezetei, ami szerintem elmenne simán csak Fejezeteknek is. Jöhet ezek után a Fülszöveg helyett, amit én tuti nem raktam volna be így. Ha nincs fülszöveg, akkor nincs, ennyi. Ezt viszont átnevezném valami másnak, mert így első ránézésre, eléggé megtévesztő. Következhet utolsónak a Hírek/Általános. Ami, lehetne Közérdekű Információk, vagy csak simán Információk. Visszatérve a modulokhoz. A történetről röviden szerintem nem a legjobb. Konkrét alapsztorit nem kapunk, tehát ahhoz, hogy megtudjunk valami érdemlegeset, el kell olvasnunk az első fejezetet. Csupán annyit ír, hogy kiknek fog tetszeni a m, meg hogy milyen műfajba sorolhatjuk. Meg mi az, hogy nem akarod ellőni a poénokat? Mi a poén abban, hogy körülírod nagyjából a sztorit. Például ez, olyan, mintha megkérdezném a barátnőmet, hogy miről szól a Piroska és a farkas, ő meg csak ezt felelné:

- Jaj, ne csináld már! Nem akarom ellőni a poénokat, úgyhogy majd megtudod egyedül! Muhahahahaha... 

Nagyjából. Viszont, ha azt válaszolta volna, hogy egy lányról szól, aki meg szeretné látogatni a beteg mamáját, és útközben történnek veled dolgok, abból többet megértene az olvasó.

Ezen kívül, láttam fölül egy zenelejátszót. Nem volt rossz ötlet, és külön dicséret azért, amiért nem indul el magától. :)

10/5

TÖRTÉNET

Miután elolvastam a prológust, és az első fejezetet, arra gondoltam, hogy az alapsztori az lenne, hogy Christina Williamset beválasztják a csapat sorvezetőjének, és róla fog szólni a történet. De ugye semmi sem egyszerű, így, amikor tovább mentem, kissé elbizonytalanodtam, mivel mindegyik fejezet más szemszögből íródott. És csupán az a kapcsolat, hogy egy csapatban vannak.

Árulj már el valamit, légy szíves, mert nagyon nem értem! Ezek melyik korban vannak? Az egyik fejezetben még notebookkal dolgozik a csávó, a másikban már Inriss segítséggel száll le a hintóról! A hintóról! Van notebook, de a kocsit még nem sikerült feltalálni! Na, szép. Lehet, hogy ez csak azért van, mert én értettem félre valamit, de ez így… nem nagyon tetszik nekem.

De mindegy is. Nem is ez volt számomra a nagy meglepettség, hanem a következő. Elkezdtem ugye olvasni a prológust. Tetszett a fogalmazás módja, a történet alappillére. Christina Williams-től persze. Aztán jött az első fejezet. Oké. Christina szemszögéből láthattuk a világot. Majd a következő fejezet Egy másik szemszögből. Ez után jutottam el a harmadik fejezethez, amely két szemszögből is meg volt írva. Mondanom sem kell, hogy más szereplő volt mindkettő.

Na, de kanyarodjunk vissza az elejére, és nézzük mi sül, ki belőle. Szóval, tegyük fel, hogy mindent értek. Ez esetben a prológusod elolvasását követően, azt mondanám, nem rossz. Bár találkoztam már jobb prológussal is, de ez sem olvashatatlan. Sőt, nem is rossz. Viszont az első fejezet megtekintése után összeomlott bennem egy világ.

Reménykedtem, hogy az orvosi vizsgálaton kiderül, valami halálosan veszélyes nyavalyám; valami, ami feloldja a sorkötelességet. Egészen idáig reménykedhettem ebben, hogy röpke egy-másfél év alatt kialakult valami ilyesmim. De nem, persze hogy nem; nagyon szerencsétlennek - jelen helyzetben inkább szerencsésnek - kéne lennem, hogy ez bekövetkezzen. De nem tudok, mit tenni, hagynom kell, hogy a történelem megismételje önmagát.

Mint eddig, majdnem minden szövegrészletben, ebben is vannak vesszőhibák, amelyeket pirossal javítok. De igazából nem is ezért másoltam be ezt a szöveget, hanem azért, hogy mondjak róla néhány tényt. Tehát. Ez a Christina valami katonaorvosféleség, akit be akarnak sorozni orvosnak, vagy minek. Tudtommal, ezzel a munkával nincs semmi gond, nem lehet belehalni, szóval csak szimpátiakérdés az egész. És, miután megvizsgálják, kiderül, hogy teljesen egészséges! MÉG CSAK A NÁTHA SEM KÍNOZZA! Ő meg azért nyavalyog, hogy Istenem, bárcsak beteg lennék! ? Normális? És egy bolygóra utazik! Én, ha a halál szélén állnék, és kiderülne, hogy teljesen egészséges vagyok, még vitaminhiányom sincs, boldog lennék! Ez meg? O. M. G.

A bő huszonnyolc életévemmel, gyermektelen lévén és tekintettel arra, hogy nincs semmiféle diplomám, sorköteles vagyok.

Ó. Hát, akkor egyértelmű nem? Hát, asszony! Köll neked egy gyerökcse! Na uccsíí! Biztos van valami jóképű heteró a katonák között! Mit szólsz a főnöködhöz?

És hogy például nem nyúlhatok nagy kaliberű fegyverekhez, mint a többi maga srangú.

Itt csupán elírás történt. Magas rangú.

Persze, valószínűleg őket nem az érdekli, tudom-e, mikor veszett ki a kolera, vagy a feketehimlő, esetleg a tüdőbaj, és hogy ezer évvel azelőtt milyen gyógyfüveket lélegezve igyekeztek ellene védekezni - itt nem a gyógyászattörténet-vizsga eredménye számít, ami a legtöbbet nyomott a latban, mikor megbuktam, hanem az, hogy tudok-e amputálni például kórházi körülmények nélkül. És én bizony tudok.

Drágám. Ezeket az ezer évvel ez előtti dolgokat a rendes orvosok se tudják, szerintem. Hallod, Christina? Nem kérdeznéd meg valamelyik főnöködtől, hogy nincs-e szükség még egy doktor nénire? Én is tudok lábat amputálni kórházi felszereltség nélkül! Van fűrészed?

Nos. A második fejezetet felolvastam a barátnőmnek, akit Sergiót, Szőrcsomónak ejtette. Szakadtam rajta, de tényleg. Netty L. Nelson mondta. A humora véget nem érően érdekes. Néha meglepődöm, hogy jutnak eszébe ilyenek. Mindegy. Én a kritikámban inkább a Sergiót használom, de fogalmam sincs, hogy jutnak eszedbe ilyen… fura névötletek.

A jósok már, akkor katasztrófáról, háborúról beszéltek; a csillagokból érkező fenyegetésről, és milliók haláláról.

Mikor? Tegnap? Vagy reggel? Mikor van az akkor? Jaaa! Amikor hatéves voltál, ahogy a későbbiekben írtad! Ühüm… értem. ÉS AZ MIKOR VOLT?

Nem volt családom; a nevelők, valamelyik ostoba jó szándékú szekta hívei, nem szerettek.

Hát, drágám, megértem. Ilyen névvel, én se szeretnélek.

Én kifejezetten örültem, hogy a gazdag és hatalmas úr engem visz el, mint az otthon legtehetségesebb boszorkánymágiát használó növendékét. A szolgák pár napig úgy beszéltek velem, mint az úrral; azt mondogatták, én leszekaz (leszek az) örökös.

Értem. Szóval a szülők nem szerettek téged, Sergio, de azért rád akarták hagyni a vagyonukat. Taps. Taps. Taps. Bárcsak a szomszédom is ilyen lenne!

Azon túl atyám úgy bánt velem, mint a szolgákkal; minden pillanatát vér szerinti (vérszerinti) fiának szentelte, akit én már akkor gyűlöltem.

Elírások tömkelege! Tessék odafigyelni!

Dühömben, elvakult gyűlölettől hajtva, néha kísérletet tettem rá, de az utolsó pillanatom előtte mindig tiszta, és józan pillanat volt. Ha meghal, akár az én kezem által, akár másétól, atyám rám lesz dühös, és engem öl meg, vagy üldöz el.

Milyen ügyes vagy! De megsúgom… csak 14-től vagy büntetendő! Miért nem b****ad neki valamelyik fának?

A húszas évei vége felé járó, sovány és ideges lány volt; bőre nagyon sötét barna volt, de arcberendezése fehér génekről árulkodott, szeme nagy, szintén barna, szintén ideges.

Na, ez a rész már Richard szemszögéből íródott, akinek szintén komoly problémái vannak a nyelvtannal. Az egytagú színeket egybeírjuk! Valamint. Hogy lehet valakinek ideges a szeme? És, ha a bőre sötétbarna, akkor, miből következtette a ficsúrka azt le, hogy fehér génjei vannak? Csak nem egy gondolatolvasó?

Soha, senkinek nem ártottam semmivel. Átlagos lány voltam.

Hát Ingriss! Tényleg nagyon átlagos lehetsz, ha nem tudsz egyedül leszállni a hintóról!

Aztán hazaértem. Ekkor már közel jártam az Utána kezdetéhez.

Értem! Szóval az Előtte délutánja az a kakiszünet előtt van, az Utána vége, pedig a kakiszünet után! És ezt mind egy bálban? Belevaló kiscsaj.

Tudni kell, hogy ezt úgy mondta, mintha én a külsejük alapján ítélném meg az embereket.

Egy átlagos nemes lány, nem a külső alapján ítél. Csak a belső a fontos. Öhm, elnézést! Nem látta valaki Voldemortot? Á… nem is kell… jó lesz a Bözsi néni! Itt a tyúk meg a két kakas! – kisfiú is.

- Akkor becsülje meg magát, kisasszony. Attól tartok, maga a legtapasztaltabb orvosunk. - A tiszt pillantása elidőzött a keresztes karszalagon.

Óóó… köszönöm. Biztos a Stihl fűrész az oka.

  - Doktornő?...

  - Igen, mi történt? - A viselkedésem száznyolcvan fokos fordulatot vett. Ha ez a srác így néz, csak baj lehet.

  - Valami járműbaleset, nem tudom, behoztak valakit sérült gerinccel és bal bordával, stabilizáltam, de nem mertem komolyabban...

Aham. Hogy lehet valakinek stabilizálni az állapotát, ha nincsenek kórházi körülmények? Ó. És. Sérült gerinc. Sérült borda. Ezt már nem mented meg. Három választás: tolószék, halál… vagy Stihl fűrész! Most akciós áron lehet kapni!

Gyors stabilizálás, majd lassú, hosszú és küzdelmes műtét következett. Hiába volt az állítólag megnyugtató zöld árnyalatú a műtőasztal, a ruhák, a kesztyűk; mikor kiderült, hogy az egyik borda annyira elmozdult, hogy felsértette valamelyik belső szervet, és fel kellett nyitni a testet, nem tudta ellensúlyozni a vér elemi erejű mélyvörösét. Ha nem én csináltam volna gyakorlatilag mindent, talán nem lett volna vele bajom, de így, hogy a legtapasztaltabb révén én voltam a főorvos, és én dolgoztam úgy, hogy alig láttam valamit a vörös maszattól, nagyon zavart.

Gyors stabilizálás? Hogy? Mindegy. Nem kérdezem többet meg. Fel kellett nyitni a testet. Jó. Egy műtét. Egy nyugtató színű műtőasztalon. Mivel? A karmaiddal nyitottad fel, vagy esetleg találtál valahol, Christina, egy kenyérvágó kést? Valamint. Tényleg? Zavart a sok vér? Ó, hogy egyem a szíved. EZ AZ ORVOS MUNKÁJA! Mellesleg szerintem a beteget is zavarta. De mindegy.

- Valaki járművel hátulról belém jött, a lábam meg beszorult, és nem tudtam kihúzni - válaszolt erre ő. - Ashrane Johnsson.

  - Ashrane? - vontam fel a szemöldököm kezemben már az X-szkennerrel. - Mit ne mondjak, érdekes név.

  Legyintett.

  - Hülyék voltak a szüleim. - Óvatosan végigpásztáztam a szerkentyűvel a lábát. - Mindig is közröhej tárgya volt, megszoktam már.

TÉNYLEG? És akkor mit mondjon Sergio?

- Mert valószínűleg mindketten felderítőnek leszünk beosztva - vigyorodott el ismét. - Aisworth-öt ismeri?

  - Nem... nem hiszem.

  - Na, általában ő intézi az ilyesmiket. Biztos látta a megbeszélésen, a kopaszodó tábornok, aki azt akarta, hogy légicsatás taktikával oldjuk meg a helyzetet...

  - Akinek szürke szeme van és karvalyorra? - Egyetlen kopaszodó, magas rangú katonát láttam a megbeszélésen: azt, aki beszélni akart velem utána.

Ööö… karvalyorr. Csak nem Voldemort? Ja nem… neki nincs orra. Pedig már azt hittem! Mellesleg, engedd meg, hogy megdicsérjelek! Gyönyörű metaforákat használsz! Bocsi. De az irónia nagy úr.

Leendő férjem hűvös, ugyanakkor kimondhatatlanul udvarias férfi volt, legalább három évvel idősebb nálam, de zöld szemei és ébenfekete haja mintha túlvilágivá tették volna.

Nos, Ingriss. Ha szerinted ez túlvilági… akkor szerintem Adriana Lima is az.

Azon kevés alkalmakkor, mikor sikerült rávennem magam, hogy ránézzek - kockáztatva ezzel, hogy észreveszi, hogy bámulom, és talán rossz néven veszi -, borzongás futott végig rajtam, mikor megláttam, ahogy a fény megvillan a szemében. Nem azért, mert ronda szeme lett volna, mégis egy régi történet jutott róla eszembe, amivel a nevelőnőm kiskoromban ijesztgetett. Lehet, hogy csak képzelődtem, de mintha Sergio szemében lidércet láttam volna. Az ablakon bámult ki, hogy még véletlenül se kelljen rám néznie, így az időközben az égre állt hold halványan a szemébe sütött. Időnként pedig a szemében zöld vagy sárgás fény csillant.

   Mikor már harmadszor történt ez, enyhén eltátottam a számat az ijedtségtől. Nem, ezt már nem képzelhettem. A lidércfény viszont csak egy dolgot jelenthet - hogy egy fekete mágiát űző mágushoz akarnak hozzáerőszakolni. Az enyémhez hasonló családok rettenetesen rossz ómennek tartják a mocsári lidércfény színében pompázó szemet, és joggal, mert ez a sötét erő jelképe.

Nos, Angyalom. Nem tudom, hány éves vagy, de az emberek többsége általában tisztában van a tükröződés fogalmáról. Tudod, amikor a fénysugár visszaverődik. Szóval, ha kinn világos van, és Sergio kinéz az ablakon, te oldalról úgy látod, mintha nap lenne a szemében, de közben csak a látszólagos kép miatt van optikai csalódásod. Tehát… nincs abban semmi rossz, ha lidércfényt láttál benne, mert az valójában NEM AZ VOLT! De legyen így. Tegyük fel, hogy így van.
1. Miért ijedtél meg? Hiszen, ha bántani akart volna, mér volt alkalma megtenni, mégsem tette.
2. Hát… ha te is olyan csúnya vagy, mint a neved ahogy leírtad, akkor megértem, miért nem nézett rád.
3. Azt mondtad nem ronda a szeme, hanem szép. Nos, nem tudom… számomra a mocsári lidércfény nem a gyönyörű íriszek metaforáját jelenti. De te tudod.

- Szerintem a jövendöléseket csak az unatkozó emberek és mágusok találták ki - feleltem, igyekezve úgy beszélni, mintha érteném a dolgomat. - Azért, hogy ijesztgessék velük a gyermekeiket, vagy azért, hogy ne legyen olyan egyhangú az élet; hogy legyen mire várni. Valójában a jövendölések szerintem csak a mágusok reményeit testesítik meg. Valamit, amiben hinni akarnak, mert hit nélkül nem lehet élni. Valamiben hinni kell. Aki nem hisz semmiben, az előbb vagy utóbb elveszik a reménytelenségben.

Bár nem mindennel érte egyet, ami a fentiekben le van írva, de a vége nagyon is gyönyörű megfogalmazás mód. És itt most nincs semmiféle irónia. Tényleg jól meg van fogalmazva.

Hát ennyi lett volna a kritikám! Ne feledd, hogy a sok rossz kritika ellenében a történetedben nem csak a rossz dolgok vannak! Én csak a hibáidat emeltem ki! Hiszen, ha csak a csupa jó részekből idéznék, akkor nem lenne semmi értelme ennek a kritikának!

10/5,5

Összesen: 30/13 (szomorú smiley)

Nézzétek: az alapsztori nem rossz. Nem igazán találkozok sci-fi blogokkal, de hiányolom a fülszöveget, és úgy érzem, hogy a blogotokon nagyon kesze-kuszaság van. Rendezetlenek a modulok, és nem is egyértelműek. Ezen mindenképp javítanék.

Aztán: figyeljetek a vesszőhibákra, és az elgépelésekre! Találkoztam néhány ilyen hibával!

Próbáljátok egyenletesen, párhuzamosan kibontakoztatni a történetet, hogy ne keveredjetek össze ti sem, és az olvasók sem!

De mindenképp változtassátok meg a designt, mert valami borzadály. Tényleg az, és ezt nem sértésből mondom. Csak tanácsot nyújtok. Az, hogy megfogadjátok-e, vagy sem, az már nem az én dolgom!

Ezeken felül azonban további jó blogolást, és sok sikert kívánok nektek! Kellő igyekezettel össze fog jönni, ne aggódjatok! Semmi sem lehetetlen!

A kritikát építőnek szántam! Nem akartam senkit sem megbántani, csupán a véleményemet nyilvánítottam ki a kérésetekre!