The Princess Diaries |
A történet Ariana Grande
hercegnőről és Louis Tomlinson hercegről szól, akik kiskorúkban a legjobb
barátok voltak, de Louis-nak csatába kellett mennie, így elszakadtak egymástól.
Idővel újra találkoznak, de nem ismerik fel egymást. Egyre bonyolultabb és bonyolultabb
kapcsolatba kerülnek egymással. Ariana apja lakomát rendez, amire Louis és
családja hivatalos. Ekkor döbben rá a két fiatal, hogy van közös múltjuk.
Prológus:
Két gyönyörű vidék, két
királysággal az élen. Tomlinson fejedelem és Grande fejedelem. Évtizedekkel
ezelőtt, mikor polgárháborúk dúltak, már e két királyság szorosan barátságban
élt egymás mellett. Boldogságban és szomorúságban is egyaránt osztoztak. 19
évvel ezelőtt a Grande királyságba született egy csodálatos kislány, Ariana. A
gyermek születése után, az édesanya súlyos betegségben életét vesztette. Sajnos
ez az élet körforgása. Van, aki megszületik és van, aki elvándorol egy másik
életbe, hogy ott az örökkévalóságig nyugovóra térjen. Ez ellen senki se tehet
semmit, nem lehet megakadályozni. Az újszülött az édesapjára, George Grande
maradt. George egyszerre volt kiváló apuka és szerető édesanya. Mivel a
királyság fiú trónörökös nélkül maradt és a király nem akart újra megnősülni,
ezért felmerült a kérdés, hogy mi lesz a királyság sorsa, ugyanis az uralkodói
címek apáról fiúra vándoroltak.
Pár évvel Ariana születése előtt,
a Tomlinson királyságot a sors egy fiú trónörökössel ajándékozta meg, Louis
herceggel. Mr. és Mrs. Tomlinson, Grande királyné halála után, mindenben
segítették a megözvegyült királyt és a kis hercegnőt. A két királyság előre
gondolkozott a jövővel kapcsolatban.
Megállapodtak abban, hogy ha
Ariana betölti a huszadik életévét, házasságot köt Louis-szal, így a két
királyság eggyé válhat.
Részletek a történetből:
1. fejezet
2000. augusztus 27.
- Gyere már Ariana! – kiabált ki
a tenger hullámzó vizei közül Louis a parton álló kislánynak. – Nagyon jó a
víz!
A hat éves kislány, nem hogy
elindult volna fiú barátjához, inkább még jobban hátrált. Félt a víztől. Nem
tudott úszni, e mellett nagyon megrémítette a tenger végtelenig elnyúló vize. A
szíve majd’ kiugrott a helyéről. Kezei és lábai remegni kezdtek a rettegéstől.
Elgondolkozott… Vajon Louis akkor
is a barátom lesz, ha nem fogok bemenni a vízbe, vagy azt gondolja majd rólam,
hogy egy nyuszi vagyok, aki fél egy kis víztől? Ariana összeszedte minden
bátorságát, míg barátja vidáman csapkodta a víz felszínét. A lány lassan
elindult a víz felé. Egyik lábát tette a másik elé, s közben tudta, hogy ebből
az egészből nem fog semmi jó kisülni. Derékig belement a vízbe, de Louis még
ezt sem elégelte meg. Tovább hívogatta magához. A fiú egy fejjel nagyobb volt a
lánynál, így ahol neki a nyakáig ért a víz, ott már Ariana nem is látszódott
volna ki a habokból.
- Gyere még közelebb! –
hívogatta. –Nagyon jó a víz. – kiáltott fel örömében, majd felugrott és hanyatt
esett a vízbe, aminek még jobban örült.
A kislány vett egy mély levegőt,
majd nyakig belemerészkedett a vízbe. Nem élvezte ezt a helyzetet, de úgy
gondolta, ha nem csinálja meg, elveszti a barátját.
Nyár vége fele volt. Rosszabb
idők következtek be. Néhol a szél erősebben és hidegebben fújt. Már rég nem
volt szerepe a nyári szellőnek. A tengerparton percek alatt rossz idő
keletkezett. A szél felerősödött, a fehér bárányfelhőket, ronda, szürke eső
felhők váltották fel.
- Louis! – kiabált Ariana. – Haza
kellene mennünk!
Louis is felnézett az égre.
Elszomorodott, hogy ilyen korán abba kell hagyni a játszadozást. Kiúszott a
partra és elkezdte összeszedni a holmiját.
- Várj meg Louis! – kiabált neki
a vízből ismét a lány.
Lassú léptekkel haladt a part
felé. A szél egyre jobban felerősödött, a hullámok felcsaptak. Egy nagyobb
hullám Ariana-t háton „vágta”, amitől elesett a vízben.
- Louis! – kiáltott fel, majd
eltűnt a habok között.
A kis herceg furcsállta, hogy még
nem ért ki a partra játszótársa, ezért a háta mögé nézett. Sehol senki –
gondolta magában. Egyre jobban kezdett megijedni, hogy hol lehet a barátja.
- Ariana?! – felkiáltott, majd a
habok közé vetette magát.
A fiú 9 évesen már remek úszó
volt. Ez is egy fő erény a hercegeknél. Gyorsan megtalálta a „kishableányt” és
kivitte a partra. Megnézte, hogy lélegzik-e. Mindenki szerencséjére lélegzett,
majd felköhögött egy kis sós vizet, amit lenyelt közben.
- Jól vagy? – hajolt fölé Louis
aggódó tekintettel.
- Igen… - köhécselt a hercegnő. –
De ilyet soha, de soha, de soha ne csináljunk. Megígéred?
- Ígérem. – egymásra mosolyogtak
miközben összefűzték a kisujjukat, hogy még jobban erősítsék a köteléket…
3. fejezet
A lovagi torna helyszíne körül,
kis kuckókat építettek fel, ahol a lovak tartózkodtak és ahol a férfiak fel
tudtak készülni a viadalra. Gondolkozását a ló nagy nyerítése zavarta meg.
Louis felkelt a székből és adott egy répát Adonisz-nak, a lónak. Csodálatos
kiállású egy ló. Fedőszőre, sörénye és a farka is fekete, nem a semmiért hívják
Adonisz-nak.
- Eléggé vad ez a ló, nem
gondolja? – halott meg egy kellemes női hangot a háta mögött.
- Ariana hercegnő! – hajolt meg
előtte, majd jobban szemügyre vette. – Hát eljött! – jelentette ki.
- Eljöttem. – mondta a hölgy
komoly arccal, majd a legyezőjével a lóra mutatott. – Most komolyan! Ugye nem
vad?!
- Természetesen nem.
Ariana közelebb lépett a lóhoz,
hogy még jobban szemügyre vehesse. Elkezdte simogatni a paci fejét, miközben
mosolygott. Köztudott, hogy a hercegnő imádja a lovakat, és még tud is
lovagolni, habár mostanság nagyon ritkán mutatja meg tehetségét.
- Nagyon aranyos ló. – fordult
vissza Louis-hoz.
Ariana kezében tartott egy
legyezőt, amit Adonisz eléggé furcsa módon elvett tőle és rágcsálni kezdte.
- Adonisz! – szólt Louis
erőteljesen a lóra. – Azonnal köpd ki!
- Semmi baj! – fogta meg a karját
Ari, hogy visszatartsa a fiút.
Louis a karjára nézett, ahol a
lány megfogta. A hercegnő érezte, hogy ezzel zavarba hozhatja őt. Játszadozni
volt kedve, ezért elkezdte simogatni a karját, miközben másik kezével a fiú
arcát maga felé fordította, hogy a szemébe tudjon nézni.
- Louis lovag! Ha legalább három
párbajt megnyer, akkor jutalomban részesítem! – súgta érzékien a herceg fülébe.
- Hercegnő kérem! – taszította el
magától. – Nem szabadna ilyeneket mondania. – fordult el a lánytól.
- Estig áll az ajánlatom. Jól
gondolja meg. – mondta Ariana és emelt fővel távozott.
Ha megfogott a prológus vagy csak
kíváncsi vagy a történet végére, érdemes benézned erre a blogra!
Köszönöm szépen, hogy szakítottál rá időt és megírtad!:)
VálaszTörlésNincs mit! ;)
Törlés