Kinézet:
A fejléced nagyon tetszik, tökéletesen illik a blogodhoz. A blogodon minden passzol mindenhez. A színek harmonizálnak egymással.
Az oldalakban minden a helyén van, de én hiányolom a fejezetes oldalt. A részeket nehéz megtalálni mivel nincs fejezetese oldalad, ráadásul még blogarchívumod sincs. Ez számomra megnehezítette az olvasást mivel több oldalon át kellett mennem mire eljutottam a történeted elejére. Szerintem feltétlen rakj a blogodra egy fejezetese oldalt vagy legalább egy blogarchívumot! Még jó lenne ha csinálnál egy szereplős oldalt, amin a szereplőkről (vagy csak a főszereplőkről) kiraknál egy-egy képet. (Láttam, hogy a modulokban kiraktál róluk képet meg leírást de szerintem ezt inkább egy külön oldalban kéne kiraknod.) Ezen kívül az oldalakban semmi gond sincs.
A modulokban is minden megvan, csak a sorrenden változtatnék egy kicsit: Oldalak és a leírás után raknám ki a Rendszeres olvasókat majd a chat-et, Látogatok, Bloglovin, Itt elérsz, ezek után már a többi sorrendje szerintem jó.
A betűtípus olvasható, nincs túlcicomázva. Viszont szerintem állíts sorkizártra a szöveget mert úgy sokkal szebb lesz. A fejezetek hossza szerintem jó.
Értékelés: 10/7
Történet:
A történeted nagyon jó! A Prológus (első rész) már megfogott! Felkelti az olvasó érdeklődését!
"Egy fegyverdörrenés. A pisztoly elsült. Felsikoltottam. Az
öcsém szinte élettelenül zuhant a karjaimba.
- - Scooott! –
kiáltottam fel riadtan és a saját fegyveremet előrántva rálőttem a támadónkra.
Idegességemben alig láttam a célpontot, így a golyó sajnos
csak a vállát érte, de nem támadt tovább, hanem elmenekült. Lerogytam a földre
és a szemeim megteltek könnyel. Az öcsém zilálva feküdt a karjaimban. A
mellkasánál a pólója már teljesen átitatódott vérrel. Kapkodva próbáltam
elállítani a vérzést, de ő a maradék erejével lefogta a kezem.
- - Te idióta!
– mondtam neki zokogva, mire krákogva felnevetett.
- - Ezért még
jössz nekem eggyel, Ren. – vigyorodott el, mintha fel sem fogná ennek az
egésznek a súlyát. Arcáról patakzott a veríték, homlokából elsimítottam az
odahullott hajtincseket. – És elhiheted… be fogom hajtani rajtad. – mondta, de
a hangja már alig volt hallható.
- - Csss. –
csitítottam, az arcát simogatva, miközben hullottak a könnyeim és tovább
nedvesítették véráztatta pólóját. Scott zilált és arcára kezdett kiülni a
kétségbeesés és a félelem. – Minden rendben lesz. – hitegettem őt is és
legfőképp magamat, miközben megpróbáltam visszafojtani a könnyeimet.
Az öcsém halványan bólintott egyet, aztán szemeiben lassan
kihunyt a fény. Hirtelen olyan üresnek és összetörtnek éreztem magam. Scott a
karjaim közt halt meg és nem tudtam semmit tenni. Kitört belőlem a sírás és nem
tudtam gátat szabni a könnyeimnek. Magamhoz szorítottam az öcsém élettelen
testét, mintha avval vissza tudnám hozni közénk. De tudtam, hogy ez nem
lehetséges. Nem szabadott volna belekeverednie ebbe az egészbe. Azt a golyót
nekem szánták. Miért ugrott elém az az idióta? Nem tudhatta mit tesz. Nekem
kellene itt feküdnöm holtan, nem pedig neki…
- Scooott. – szipogtam, miközben egész testemben rázott a
sírás."
A történeted egyedi, aminek nagyon örültem! Jól indítod a történetet, a tragédia megfogja az olvasót és kíváncsivá teszi.
Szépen fogalmazol, bő a szókincsed. Helyesírási hibát nem találtam. Mindent részletesen leírsz, nagyon jól fogalmazol, semmit sem sietsz el. Nincs szóismétlés, gondolatmegállás, betűtévesztés, stb...
Értékelés: 10/10
Végezetül a történeted nagyon jó! Teljesen megfogott, magával ragadott. Hamarosan biztos még több rendszeres olvasód lesz, ráadásul gazdagodtál most is eggyel az én személyemben!
Összesen: 20/17
További sikeres blogolást kívánok!
 |
| By: Sakura |
